A Star Trek többféle módon, mindig is egyfajta válasz és vigasz volt a világ problémáira, és őszintén elmondhatjuk, az idén nagyon is szükség volt rá, hogy velünk legyen. Az 54 éves tévés franchise nem okozott csalódást: eddigi történetének leggazdagabb és legsokszínűbb kínálatát mutatta be a 2020-as naptári évben, rekordot döntően négy különböző sorozat (melyből kettő teljesen új), összesen 34 epizódjának premierjével.
A Star Trekben sem ritkaság, hogy egy-egy színész több szerepet is eljátszik valamelyik sorozatban (gondoljunk Jeffrey Combs vagy Mark Lenard karaktereire). Vannak azonban olyan különleges és népszerű főszereplők, akik több sorozatban is megjelentek, William Riker és Deanna Troi például a Star Trek egyik legismertebb szerelmespárja. A Riker-t alakító Jonathan Frakes már több alkalommal bizonyította, hogy a kamera másik oldalán rendezőként is megállja helyét, és nem véletlen, hogy időnként ismét felvette az egyenruhát. A Deanna Troi szerepében megismert Marina Sirtis népszerűségéről pedig bárki meggyőződhetett, aki ellátogatott egy külföldi conra a világjárvány előtt.
Kétségkívül a Voyager is megérdemel egy hasonlóan ünnepélyes és gondosan megkomponált visszaemlékezést, mint a Deep Space Nine esetében a minden várakozást túlteljesítő What We Left Behind dokumentumfilm. Nem is volt kérdés, hogy Rick Berman, Michael Piller és Jeri Taylor sorozata szintén megkapja a maga mozgóképes múltidézését a 25. évfordulón, és bár az idei állapotok nyilván elejét vették a forgatásoknak, Robert Duncan McNeill és Garrett Wang podcast műsora, Una McCormack Janeway önéletrajza, valamint Robert Picardo váratlan performanszai negyed évszázaddal Az utazás a galaxis túlsó végére bemutatkozása után sem engedik elfelejteni kedvenc szériánkat, a mindent átfogó összegzés és a leglátványosabb tűzijáték ígéretét azonban a Star Trek Voyager: a Celebration című könyv hordozza a témában.
A ViacomCBS Networks CEEI bejelentése nyomán hamarosan kivezetésre kerül a magyarországi televíziós piacról az RTL Spike csatorna, illetve új csatornaként idehaza is megjelenik a TeenNick televízióadó. Ezzel az utolsó olyan tévécsatorna is megszűnik, mely rendszeres, napi Star Trek epizódismétléseket sugárzott.
A Star Trek: Enterprise 2151-be repíti vissza a rajongókat. Még nincs Föderáció, csak az Egyesült Föld, amely már újjáépítette magát a harmadik világháború óta. Van néhány naprendszeren kívüli kolóniája, teherhajói pedig bejárják a környező világűrt, de az emberiség még csak fiatal űrutazó civilizáció az összes többi faj között, miközben a vulkániak felügyelete alatt fejlődnek a Kapcsolatfelvétel óta.
Sokan valószínűleg az 1990-es évek második felében, vagy a 2000-es évek elején kezdtünk el nagy mennyiségben tudományos-fantasztikus vagy fantasy tévészériákat fogyasztani, hála az akkor induló kereskedelmi és kábeltelevíziós csatornák bőséges kínálatának. Múltidéző cikkünkben azokba az időkbe repülünk vissza, amikor a sci-fi rajongók szinte bármikor megtalálhatták a napi betevőt a képernyők előtt, akár Star Trek, akár más emlékezetes produkciók formájában.
Régi ismerősök tűnnek fel az Enterprise vendégszereplőiként, akik Archer utolsó küldetését már történelmi eseményként vizsgálják az Enterprise-D holofedélzetén. A sokat vitatott sorozatzárót azonban még Jonathan Frakes és Marina Sirtis visszatérése sem tudja megmenteni a rajongók neheztelésétől, ezzel pedig az idejekorán véget érő sorozat mély hiányérzetet hagyva búcsúzott a nézőktől. A nagy port kavart finálét más epizódok mellett most újra megnézhetitek a tévében, a befejezést pedig a szebb emlékeket idéző Broken Bow incidens követi, hogy ismét útjára indítsa az NX-01 Enteprise legénységét az ismeretlenbe.
A xindi küldetés után a legénység végre pihenőt tarthat a Földön: Archer kapitány a hegyekbe vonul a Columbia parancsnokával, T'Pol pedig a vulkánra tér vissza, ahova Tripet is meghívja magával, a látogatáson azonban T'Pol váratlan házasodási kötelezettsége is kilátásba kerül. Dr. Phlox eközben megtapasztalja, hogy a xindi konfliktus a földi emberek egy részében jelentősen felerősítette az idegengyűlöletet. Heti Enterprise ajánlónkból kiderül, milyen további epizódokra számíthattok még a tévében.
Biofegyver készítésébe kezd három hüllő, akik ezúttal a 2004-es Detroitban szeretnének csapást mérni az emberiségre. Daniels természetesen újra felbukkan, és Archer kapitány, valamint T'Pol visszaküldésével próbálja megoldani a temporális vészhelyzetet. A legénység a harmadik évadban a vadnyugatra is ellátogathat, hiszen egy olyan emberi kolóniára bukkannak, akik valamiért úgy élnek, mint a 19. században. Ha még több időutazásra vágytok, az Enterprise mellett csütörtökön a 2009-es Star Trek mozifilmet is megtekinthetitek a tévében.
Tizennyolc hónapnyi várakozás után ismét hetente kapcsolódhatunk be Michael Burnham és a U.S.S. Discovery legénységének kalandjaiba. A harmadik évadban a sorozat némileg megújult főcímet is kapott, és nem csak új szereplőket vonultat majd fel, hanem, egyfajta „soft rebootként”, teljesen új alapszituációba helyezi hőseit. A cselekmény ezentúl a Star Trek eddigi történetében még sohasem látott, távoli 32. században játszódik. Spoileres összefoglaló az évadnyitó duplarész első epizódjáról.
Miközben denobulán tudósok kimenekítésére indul az Enterprise mentőcsapata, Dr. Phlox gyengélkedőjére olyan páciens kerül, aki az évszázadok óta húzódó antarai-denobulán konfliktusok és rossz viszony miatt makacsul ellenáll a kezelésnek. Az orvosi dilemma mellett az Enterprise második évadában még Mayweather zászlós hazalátogatása, valamint Trip és egy nemközi megismerkedése is megtekinthető a tévében. Aki Star Trek mozifilmeket nézne, az Űrlázadást és a Nemezist is elkaphatja a képernyőn.
A Star Trek életérzés és a komédia tartós összefonódása eddig főként az Orville terepe volt, pedig a könnyedebb megközelítés, valamint a Trek toposzok vicces tálalása mindig megtalálja az értő közönségét, erre Seth MacFarlane sorozatán kívül a Galaxy Quest is tökéletes példa. Egy ilyen projekt megvalósításához a stúdióknak hétpróbás és kreatív rajongók gondos kezeire van szüksége, akik a sorozatok számtalan újranézését követően jó egyensúlyt találnak a humor és a szellemi örökség esszenciális alkotóelemei között. A feladatra ezúttal Mike McMahan vállalkozott, cikkünkben pedig leírjuk, hogy szerintünk hogyan sikerült az általa megálmodott Lower Decks.
