Az 1990-ben bemutatkozó Két világ legjava (The Best of Both Worlds, TNG 3x26 & 4x01), valamint a duplaepizódot szétválasztó óriási cliffhanger korábban sosem látott közönségsikert eredményezett, mely új szintre emelte Az új nemzedéket, és vele együtt az egész Star Trek franchise-t. Miután a borg második eljövetele hatalmas dobásnak bizonyult, a készítők járatlan utat jelöltek ki a folytatás számára, melyben szokatlan módon sem az Enterprise hídja, sem a Data-t alakító Brent Spiner, de még az elmaradhatatlannak hitt science fiction sem kapott szerepet, ami pedig még ennél is fontosabb, hogy az alkotók nem engedték el a borg krízis következményeit, az újszerű átívelő szálat ráadásul Picard családi súrlódásai is tovább fokozták. Míg a Család (Family, TNG 4x02) című epizód a rajongók körében kedvező fogadtatásra talált, Gene Roddenberry hallani sem akart a testvérviszályról, valamint a sci-fi nélküli Star Trekről.
Kezdetben az írók abban maradtak, hogy a harmadik és negyedik évadot összekötő duplaepizódot teljes mértékben lezártnak tekintik, így eredetileg egyáltalán nem terveztek “harmadik felvonást”. A sorozat showrunnerét, Michael Pillert azonban nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Picard szörnyű megpróbáltatásai a következő részben már nyom nélkül eltűnhetnek, Piller tehát felkereste alkotótársát, Rick Bermant:
“Az volt az alaphelyzet, hogy nem vagyunk szerializált sorozat. Úgy próbáljuk átadni a teljes történetet, hogy beleférjen egy órába, ez a koncepció eddig nagyon is jól működött. Amikor a második rész végére értem, azt a döntést hoztuk, hogy nem folytatjuk tovább, én azonban felhívtam Ricket, és azt mondtam neki: nézd, megcsinálhatjuk, hogy Picardnak a következő héten már kutya baja sem lesz, de abban a sorozatban, mely kimondottan büszke a realisztikus történetmesélésre, mégis hogyan fordulhat elő, hogy egy fickót ilyen mértékben bántalmaznak, és kutya baja sem lesz? Még nem zárhatjuk le annak a Picardnak a történetét, akinek ennyire kicsúszik a kezéből az irányítás. Ássuk bele magunkat a pszichológiai krízisbe, amellyel szembe kell néznie, és találjuk ki, hogy mit kell csinálnia."
Rick Berman azzal a feltétellel egyezett bele az epizód elkészítésébe, hogy mindenképpen tartalmaznia kell egy sci-fi történetszálat is, amellyel a történet hű maradhat az eddigi Star Trek hagyományokhoz. Ennek érdekében többféle variáció is felmerült, az egyik változatban például egy potyautas gyerek bukkant fel a hajón, egy másik ötlet szerint pedig azt is láthattuk volna, ahogy a legénység tagjai rejtélyes körülmények között sorra eltűnnek. Berman végül nem ragaszkodott a feltételhez, mert látta, hogy ezek a motívumok nem működnének egymás mellett, helyette viszont olyan mellékszálakkal bővült az elképzelés, amelyek további családi ügyeket hoztak be, nevezetesen Worf emberi nevelőszüleit, akik a hajóra látogatnak, valamint Wesley Crusher holoüzenetét, melyet egykori édesapjától kapott. A korábban felvetett ötletek közül azonban nem mindegyik veszett kárba, a rohamosan fogyatkozó létszám koncepciója végül a Nem feledünk (Remember Me, TNG 4x05) című epizód alapszituációja lett.
A forgatókönyv kidolgozását Ronald D. Moore végezte, aki így vélekedett a szokatlan történetről:
“Úgy döntöttünk, ha már visszatérünk a Földhöz, akkor készítsünk egy epizódot a szereplőink családjáról, emellett foglalkozzunk néhány karakterrel a hajón is, derítsük fel az ő gyökereiket is. Meglehetősen eltértünk a sorozat fő koncepciójától, a karakterekre koncentráltunk, és arra, hogy kik is ők valójában, valamint hogy hogyan váltak azzá, akik.”
Míg az említett alkotók sikeresen megegyeztek az újszerű irányvonalról, Moore szerint Gene Roddenberry nem tudott megbarátkozni az epizód ötletével, egy megbeszélésen pedig hangot is adott az ellenérzéseinek:
“Gene elmondta, hogy mennyire utálta a forgatókönyvet. Szerinte szörnyű dolgokat sugall Picard szüleiről, testvérek így nem viselkedhetnek a 24. században. Rettenetesen mélyen feszülnek bennük az ellentétek, ilyen egész egyszerűen nem történhet. Nem volt képes elfogadni, szerinte ez nem egy Star Trek epizód. Semmi akciót, semmi tétet nem látott benne, nem engedte meg, hogy belekezdjünk.”
Moore egy későbbi interjúban elmondta, hogy Roddenberry kritikája és elutasítása - érthető módon - nem esett neki jól:
“Ez fájt. Teljesen ledöbbentett. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem látja azt a potenciált, ami nagyszerűvé teheti ezt az epizódot. Akkor még csak második éve voltam a sorozatnál, és a Család miatt volt az egyetlen kreatív megbeszélésem Roddenberryvel. Leginkább meg sem szólaltam, kicsit össze voltam törve. Michael nagyon keményen küzdött, hogy meggyőzze Ricket, hogy belevághassunk.”
Bár Moore nem kapott zöld lámpát a Galaxis Nagy Madarától, a megbeszélés után Piller és Berman azt javasolták neki, hogy nyugodtan fejezze be a forgatókönyvet, ők majd elsimítják a helyzetet Roddenberryvel:
“Gene egyszerűen lelőtte ennek az epizódnak az ötletét, pedig annyira izgatott voltam miatta. Rick és Michael nem szóltak semmit, csak egymásra néztek, majd Mike felém fordult és azt mondta, hogy írjam csak meg a történetet, ők pedig elintézik Gene-t.
Hazamentem és megírtam, utána pedig soha többé nem hallottam egy szót sem a problémáról. Valamilyen más úton rendezték a helyzetet Gene-el, a forgatókönyv pedig simán átment. Ezután már nem ütköztem ilyen problémába, megszűnt a forgatókönyvek kukázása, ezen a ponton egy lassú változás kezdődött.”
A továbbiakban úgy tűnt, hogy az ehhez hasonló fennakadások tényleg megszűntek, ettől függetlenül előfordulhat, hogy ez nem csupán Michael Piller és Rick Berman közbenjárásának volt köszönhető, az IMDb háttérinformációi szerint ugyanis a Paramount ezen a ponton már elvesztette a türelmét a panaszkodó Roddenberryvel kapcsolatban, a stúdió egyszerűen megelégelte, hogy a Star Trek gyártása folyamatosan az ő kategorikus elutasításába ütközik. Roddenberry az eredeti sorozatos mozifilmek forgatásáról már évekkel ezelőtt ki lett tiltva, a Paramount pedig a Család című epizódnál döntötte el, hogy innentől kezdve minden Star Trek produkciótól távolt tartja a franchise atyját.
Roddenberry nézőpontja talán abból gyökeredzett, hogy Az új nemzedék utópiájában a személyes konfliktusoknak nincs helye, meglátása szerint az emberiség a 24. századra már teljesen túljutott az epizódban vázolt nézeteltéréseken. A koncepció kétségkívül kiemelte és egyedivé tette a Star Treket a mozgóképes sci-fi mezőnyben, az írók feladatát viszont lényegesen megnehezítette, nekik ugyanis rendszeres fejtörést okozott, hogy milyen módon emeljék be a drámát, de az is jó kérdés, hogy egyáltalán hogyan értelmezzék a konfliktusokra vonatkozó tilalmat, vagyis hol kezdődnek azok a súrlódások, melyek már nem férnek bele a jövő emberiségéről alkotott képbe. A harmadik szezonban teljesen megújult a kreatív csapat, Michael Piller pedig a forgatókönyvek karakterközpontúságát is előtérbe helyezte, egyértelmű és markáns változást okozva Az új nemzedék fejlődésében. A főszereplőkre fókuszáló hangvétel, valamint a hozzájuk kapcsolódó visszatérő és átívelő szálak lassan ugyanolyan meghatározó részévé váltak a Star Treknek, mint a hetente előálló science fiction, elég ha Worf fokozatosan kibontakozó örökségére, Wesley nem mindig mintaszerű előmenetelére, vagy éppen Data emberibbé válására gondolunk, ezek a történetek pedig rendre magukban hordozták az emberi hiba, a konfliktusok és a tökéletlenség lehetőségét is.
Bár a nézők számára a Család a negyedik évad második epizódjaként mutatkozott be, valójában negyedikként forgatták, így a Fivérek (Brothers, TNG 4x03) és az Emberré válás (Suddenly Human, TNG 4x04) is megelőzte a produkciós sorrendben. A rendező Les Landau így nyilatkozott a végeredményről:
“Határozottan ez az egyik legjobb epizódom, és az egyik legjobb epizód a Star Trekben. A Család tökéletes folytatása a borg epizódoknak, ami szépen lezárja ezt a történetszálat. Picard dilemma elé került, hogy mit szeretne kezdeni a jövőben, ilyenkor pedig a legjobb helyszín, ha az ember hazatér. Végülis az egész univerzum az otthona, de az igazi otthona mégiscsak a franciaországi La Barre. Ez a Földről szólt és egy olyan helyszínről, amit emberekkel azonosíthatunk, nem pedig idegenekkel. Azok a nyitó képsorok, amikor Picard besétál a szőlőbirtokra, a bátyja pedig szőlőt szed és ügyet sem vet rá - még most is kiráz tőle a hideg, ha csak belegondolok.”
Ronald D. Moore hasonlóan értékelte a megvalósult epizódot:
“Elragadó epizód lett és óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy én írhattam, mert rendhagyó módon végre lehetőségünk adódott felfedezni ezeknek az embereknek az életét, ahelyett, hogy újra és újra megmentenénk az univerzumot.”
Az Impulzus Podcast 237. adásában további háttérinformációkat hallhatsz a Család című epizódról, a műsorban pedig a magyar szinkronhoz kapcsolódó érdekességek is elhangzanak:
A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta // Memory Alpha // The Hollywood Reporter // IMDb
