Az Impulzus 158. adásában az Úton az Éden felé című epizódról beszélgettünk, melyben az Enterprise fedélzetére egy olyan közösség érkezik, akik elutasítják a modern technológián alapuló életet. A csoport a tökéletes bolygót, az Édent keresi a letelepedésre, ahol mesterséges atmoszféra és számítógépek nélkül élhetnek, a közösséget vezető Dr. Sevrin azonban olyan kórokozót hordoz, amivel szigorúan tilos felfedezetlen világokra látogatnia.
A Spock agya (Spock’s Brain, TOS 3x01) és A megkísértés (And the Children Shall Lead, TOS 3x04) mellett gyakran az Úton az éden felé is előkelő helyen szerepel az eredeti sorozat legrosszabb epizódjait felvonultató listákon. A kritikák leginkább a furcsa vendégszereplőket, a hippimozgalom leegyszerűsített megjelenítését, valamint a minden tekinteteben rosszul öregedő megvalósítást emelik ki, melyeket a többször előforduló zenés betétek sokak számára csak tovább súlyosbítanak.
Pedig a Star Trek utópiájával szembehelyezkedő csoport bátor és friss megközelítést biztosít az epizódnak. A technológiát elutasító fiatalokat a Skip Homeier alakításában megjelenő Dr. Sevrin mozgósítja, akinek motivációja akár erős alapot is képezhetne a történetmesélésben, hiszen a huszonharmadik század vívmányai olyan baktériumhordozóvá tették, aki talán már sohasem látogathatja azokat a világokat, melyek érintetlenek a föderációs technológiától. A teljes azonosulás lehetőségét azonban Spock felismerése nehezíti meg, mely szerint “Dr. Sevrin elmebeteg”, így a tudatos és szimpatizálható rendszerkritika helyett egy zavarodott vezető és befolyásolt követői jelennek meg a néző előtt, a szektaként működő csoport pedig hamarosan mindent be is vet a céljai elérése érdekében.
A látottak alapján viszont nincs dicső visszatérés a természetbe, legalábbis ebben a formában semmiképp. A keserű lecke után azok a fiatalok, akik túlélték a bolygó veszélyeit, kénytelenek visszatérni a civilizációba, hogy aztán máshol, vagy éppen máshogyan kereshessék az Édent. Maga Spock is a keresés folytatására buzdítja a Mary-Linda Rapelye által alakított Irinát, a vulkáni elsőtiszt ráadásul nem csak itt okoz pozitív meglepetést, hiszen a történetben végig türelmes és higgadt összeköttetést jelent a legénység és Dr. Sevrin csoportja között, az ő közbejárása és tevékenysége nélkül talán hamarabb és durvább módon eszkalálódott volna a helyzet. A “közös hangot” nem csak a megfelelő párbeszéd által, hanem a közös zenélés formájában is megtalálja a mozgalommal.
Bár egészen biztos, hogy sokan nem ilyen reprezentációt képzeltek el a hippimozgalom számára a Star Trekben, számomra az epizód mégis egyedi és gondolatébresztő, mivel a társadalmi ellentétek ezúttal nem egy idegen világon, hanem a Föderáción belül kerülnek bemutatásra, ami sokkal feltűnőbben hívja fel a figyelmet a történet aktualitására, ezzel pedig rendkívül időtállóvá teszi az epizód kérdésfeltevéseit.
Váratlan utazás
A Dr. Sevrin csoportjában felbukkanó Irina valójában Chekov akadémiai szerelme, aki a visszaemlékezések szerint félbehagyta tanulmányait, ezzel együtt pedig Chekovtól is eltávolodott. A fedélzeten találkozó különböző életfelfogások itt személyesebb dimenzióba helyeződnek, ez pedig a nézőhöz is közelebb hozza a probléma súlyát. A mozgalom tagjai az Éden keresése miatt talán mindannyian egy ígéretes tudományos karriert, vagy éppen csillagflottás jövőt “dobnak félre”, a csoport ráadásul a catullai nagykövet fiát is sikeresen bevonzotta, így diplomáciailag is kellemetlen helyzeteket teremt.
Walter Koenig karaktere ebben a részben kapja meg középső nevét, a mindeddig ismeretlen Pavel Andreievich megszólítás pedig a rég látott Irina által hangzik el. Koenig azonban a hangsúlyosabb megjelenése ellenére sem nem volt elégedett az epizóddal, valamint az abban betöltött szerepével, hiszen karaktere eredetileg sokkal fiatalosabb és lazább személyiségnek lett megalkotva. Az eredeti koncepcióval szemben Chekov itt meglehetősen szabálykövető és merev viselkedést mutat, Koenig szerint a karakter ezzel el is érte a mélypontját a sorozatban.
Míg az egyik jelenetben egy másik fiatal szereplőt, Sulut majdnem sikerül behálózni a csoport köreibe, Chekov hozzáállása sokkal megingathatatlanabbnak tűnik (talán pont a személyes érintettsége miatt). Bár Chekov szerepe itt valóban más, mint a korábbi történetekben, talán érdemes figyelembe venni, hogy a vendégszereplőkhöz viszonyított merevsége bizonyos szempontból mégis érthető, hiszen lazaság ide vagy oda, aki egy csillaghajón tölt be pozíciót, annak szigorú kötelezettségei vannak.
Az epizód eredeti változata egyébként nem Irina és Chekov viszonyát emelte ki, a fedélzetre ugyanis Dr. McCoy lánya, Joanna McCoy érkezett volna, aki Kirk kapitány vonzáskörzetébe sodródik. A történet első verziója ennek megfelelően még a Joanna címet viselte. Bár az ötletet teljesen elvetették, Joanna valamilyen formában megjelent volna az eredeti sorozat negyedik évadban, melyre végül nem kerülhetett sor. A forgatókönyvet egyébként D.C. Fontana írta, ő azonban nem volt megelégedve a jelentős módosításokkal, melyeket a történetén eszközöltek, a stáblistában így írói álneve, a Michael Richards olvasható.
Szintén zenész
A történetben sokszor visszatérnek a zenélős részek, az Adam szerepében látható Charles Napier pedig néhány dalát maga írta az epizódhoz (pl. a Hey Out There című betétet). Ő egyébként ismét látható a Deep Space Nine Kicsi zöld emberkék (Little Green Man, DS9 4x08) című részében (Denning tábornok szerepében), a Dr. Sevrin-t alakító Skip Homeier pedig az eredeti sorozatból lehet ismerős, mégpedig A negyedik birodalom (Patterns of Force, TOS 2x23) című epizódból, ahol Melakont, a führer megbízottját alakította.
Amikor Spock a vulkáni hárfán játszik Adam számára (és a sorozatban utoljára), ugyanaz a háttérzene lett felhasználva, ami Uhura esetén a Charlie (Charlie X, TOS, 1x03) epizódban. Bár a zenés jelenetek sokszor Uhurához kötődnek, Nichelle Nichols ezúttal egyáltalán nem szerepel az epizódban, helyette Palmer hadnagyot (Elizabeth Rogers) látjuk a hídon, az eredeti sorozatban másodszor (és utoljára). Korábban A végítélet fegyverében (The Doomsday Machine, TOS 2x06) tűnt fel.
Az Éden felszínén az Egy kis kikapcsolódás (Shore Leave, TOS 1x15) és a Tiltott gyümölcs (The Apple, TOS 2x05) című epizódokból is láthatunk újrahasznosított, kültéri képeket, a felújított verzióban viszont ezek helyett már új helyszíneket pillanthatnak meg a képernyőn. A vendégszereplők hajója is teljes felújítást kapott, hiszen amíg az eredeti verzióban egy gondolákkal felszerelt tólián hajót látunk, a felújított változatban az Aurora külsejét már teljesen újragondolták. Bizonyos bevágásokat magából az epizódból is újrahasznosítottak, ilyenkor néhány másodpercig tükrözve láthatjuk a képet (Kirk jelvénye a képernyő jobb oldalán van).
Az Úton az Éden felé című epizódhoz kapcsolódó további érdekességekről és magyar szinkronos információkról az Impulzus 158. adásában hallhatsz:
A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta // Memory Alpha
