Az Impulzus 156. adásában A Zetar szellemei című epizódról beszélgettünk, melyben a legénység különböző agyközpontjainak ideiglenes leállását okozza egy váratlanul érkező űrbeli jelenség, a találkozás ráadásul különösen erős hatást gyakorol a nemrég fedélzetre került, és a Scotty-val szoros kapcsolatban álló Mira Romaine hadnagyra. Az entitás ezután a Memory Alphán is végigszáguld, ahol a személyzetet és az eltárolt ismeretanyag jelentős részét sem kíméli. Amikor a jelenség újra az Enteprise-t veszi célba, a fedélzeten Romaine hadnagy jelentheti a kommunikáció megteremtését az ismeretlen támadók és a legénység között.
Jöttünk, láttunk, testesednénk
A Zetar szellemei egy tipikus “testfoglalós” epizód, sajnos azonban a történet konklúziója nem tartozik a témakör legemlékezetesebb pillanatai közé. Míg a Visszatérés a holnapba (Return to Tomorrow, TOS 2x22) új és izgalmas “testetlen” karaktereket mutatott be a sorozat főszereplőin keresztül, Az átkelés (The Crossing, ENT 2x18) című Enterprise epizód pedig újra bemutatja a testi létezésre áhítozó idegenek tolakodóvá váló kapcsolatfelvételét, A Zetar szellemeiben nem kapunk mélyebb betekintést a támadók személyiségébe, ezúttal meg kell elégednünk annyival, hogy a világuk elhagyására kényszerülő “szellemek” újra testi formában szeretnének létezni, ennek érdekében pedig bármit megtesznek.
Az eredeti sorozat harmadik évadában persze nem először fordul elő, hogy az ígéretes és hátborzongató rejtély egy kevésbé ötletes végkifejlet felé halad, elég csak Az örök élet átka (The Mark of Gideon, TOS 3x16) érdekes alaptémájára gondolnunk, mely végül mégsem aknázza ki a túlnépesedés bemutatásában rejlő lehetőségeket, de A világ minden fájdalma (The Empath, TOS 3x12) “emberlabor” koncepciója sem jut el oda, ahová a sorozat sokáig be nem mutatott pilotja, A kísérlet (The Cage, 1x00).
Pedig a kapitányok sokszor kerülnek olyan döntéshelyzetbe, amikor élet és halál felett kell rendelkezniük, ezeket a szituációkat pedig nehezíti, és a néző számára is megterhelőbbé teszi az idegen személyiségéről, motivációjáról, valamint érzelmeiről kapott betekintés. Amikor Tuvix kiáll a saját életéért a Voyagerben, az addig könnyednek tűnő alaphelyzet - melyben két főszereplő összemixelődik a transzporterben - hirtelen kőkemény rémálommá válik Janeway számára, aki társai visszaállítása érdekében egy másik, új élet megszüntetését kell parancsba adja. Kirk és a nézők számára ezúttal nem adódik dilemma, a zetari látogatók ugyanis nem adnak lehetőséget saját szempontjuk átélhetőbb megismerésére, agresszív fellépésük pedig nem hagy mozgásteret az alternatív megoldások, a Föderáció általi segítségnyújtás felvetésére.
A történet hirtelen lezárásával egy markáns és jobban hangsúlyozott mondanivaló is hiányérzetünk tárgyát képezheti, az epizód azonban ennek ellenére is kifejezetten szórakoztató tud lenni, hiszen a néhol igencsak ijesztő rejtély lassú bemutatása, Romaine hadnagy kivizsgálása a tárgyalóban, a rövid látogatás a Memory Alphán, vagy Scotty és a vendégszereplő viszonya kellő mennyiségű impulzust szolgáltat ahhoz, hogy egészen az epizód végéig fenntartsa az érdeklődésünket.
Kellemetlen adatvesztés
A Zetar szellemeiben megjelenik a Star Trek univerzum Alexandriai könyvtára, a Memory Alpha, amely meglepő módon egy offline tudástár, hiszen az epizódban látható támadás eredményét Spock így jellemzi: “Katasztrófa az egész galaxisnak. A központi agy tönkrement, sok áramkör kiégett, az itt tárolt tudás egy része örökre elveszett.” Mivel az információszabadság elvét a létesítmény fenntartói tényleg komolyan veszik, a “könyvtárosok” védelmi rendszer és pajzsok nélkül várják a látogatókat. Bár ez több szempontból is meggondolatlanságnak tűnik, az epizódban bemutatot felhő az Enteprise legénységére is óriási veszélyt jelent, így valószínűleg a planetoid személyzetét sem sikerült volna semmilyen eszközzel megvédeni.
Az információ megóvása már más kérdés: 2021-es fejjel persze azonnal értetlenkedünk, hogy miért nincsenek biztonsági másolatok egy felhőben tárolva, vagy miért egyetlen helyen halmozzák fel a hatalmas mennyiségű pótolhatatlan tudást. Elgondolkodtató, hogy az online adatbázisok hiányában milyen adathordozókon történik az információ tárolása, illetve milyen karbantartást igényel az írott anyagok folyamatos fenntartása és megőrzése. A létesítmény valóban óriási mennyiségű fizikai adathordozónak biztosíthat helyet, hiszen a sorozat felújított verziójában egy hatalmas épületkomplexummal találkozhatnak a nézők a planetoid felszínén.
Bár az epizód látszólag nem kíván elidőzni a tudás megőrzésének és fenntartásának mondanivalójával, hiszen a Memory Alpha inkább csak egy újabb díszlet a féktelenül pusztító entitások útjában, a fogékony nézők számára ez a rövidke látogatás is elég lehet ahhoz, hogy alaposan bevonzódjanak a téma hatáskörébe.
A helyszín jelentőségét pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Star Trekről őrzött tudásunk online gyűjtőhelye a planetoid után elnevezett Memory Alpha, mely az epizódokról, a mozifilmekről, a karakterekről és színészekről, a sorozatokban előforduló fogalmakról és technikai kifejezésekről, a producerekről és írókról, a rendezőkről, valamint az összes létező Star Trek munkatársról és hozzá kötődő személyről kínál részletes információkat, az itt található szócikkek pedig az új produkciók megjelenésekor is gyorsan és megbízhatóan frissülnek, illetve keletkeznek. Ez a hatalmas forrásanyag természetesen az Impulzus napló cikksorozatunknak is jelentős alapját képezi.
A gépész aki szeretett engem
Az epizód társírója Shari Lewis, aki hasbeszélőként bábjátékok előadója, illetve gyermekműsorok jól ismert arca volt az Egyesült Államokban. (Néhány mesekönyve magyarul is kapható.) Az epizódot férjével, Jeremy Tarcherrel együtt írták, Mira Romaine szerepét pedig saját maga szerette volna eljátszani, erre azonban nem volt lehetősége, a vendégszereplő karakterét így Jan Shutan alakíthatta. Amikor Lewis először kereste fel az epizód ötletével a sorozat producerét, Fred Freibergert, a történetet visszautasította, mert egy hasonló sztori már kidolgozás alatt állt. Lewis egy második történettel is felkereste Freibergert, aki azonban úgy döntött, inkább az első történetet veszi meg, mert a párhuzamosan fejlesztett sztorit időközben kidobták.
Az írónő úgy gondolta, Kirk kapitány sokszor kerül közel az epizódok vendégszereplő hölgyeihez, de ezúttal Scotty is megérdemelne egy ilyen történetet. Romaine a történet kezdeti változatában Scotty asszisztenseként jelent meg a gépházban, aki osztozott a főgépész műszaki érdeklődésén, ez a részlet az epizódban viszont nem kerül kihangsúlyozásra, illetve Kirk hajónaplója szerint Romaine kifejezetten a Memory Alpha küldetés miatt érkezik, melynek keretein belül új felszerelések átszállítását felügyeli a tudástár számára. James Doohan előtérbe helyezése valóban feldobja az epizódot, kár, hogy Kirk kapitány történetszálaihoz hasonlóan Scotty és Romaine hadnagy már nem kaptak a búcsújelenetet a képernyőn.
Közeledve a harmadik, és egyben utolsó évad vége felé, néhány ismerős dolog ebben az epizódban búcsúzik a sorozattól: utolsó használata történik például a gépház díszletnek, és bár A jó és a rossz csatája (The Savage Curtain, TOS 3x22) epizódban még látható, ott már csupán újrahasznosított felvételeken szerepel a helyiség. A Memory Alphán játszódó jelenetekben pedig utoljára láthatunk tellarita és andoriai szereplőket az eredeti sorozatban.
A Zetar szellemei című epizódhoz kapcsolódó további érdekességekről és magyar szinkronos információkról az Impulzus 156. adásában hallhatsz:
A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta // Memory Alpha
