Megérkezett a képernyőkre a What We Left Behind

2019. augusztus 08. 17:00 - FCs.

Az elmúlt három év alatt sokszor úgy tűnhetett, hogy a hatalmas ambíciók örökre a féregjárat fogságában tartják Ira Steven Behr dokumentumfilmjét, és Sisko visszatérési ígéretével karöltve lassan a nemlineáris időszemlélet homályába vész. Az egykori showrunner azonban nem volt rest elvinni a balhét, és többször a kamera elé állva kérte a támogatók és érdeklődő nézők türelmét, akiknek még azt is megígérte, hogy a képernyők előtt ülve minden másodpercnyi késés kamatostul térül majd meg. Igaza lett.

what_we_left_behind_looking_back_a_mp4_snapshot_01_02_25_066.jpg

Pedig a Star Trek dokumentumfilmek mezőnye amúgy sem gyenge: a Trek Nation, a For the Love of Spock, vagy a Chaos on the Bridge penge képanyaggal, szókimondó történetekkel, gazdag háttérinformációkkal, és az egykori produkciókból meghívott színészek és készítők végtelen hemzsegésével kényezteti a Trekkerek szinte összes érzékszervét. A What We Left Behind pedig nemhogy kiállja a próbát, de egyenesen új szintre emeli ezt a műfajt.

Ira Steven Behr a film elején már jóelőre szól: nem szeretett volna egy olyan sablon dokut készíteni, amit az egymás után megszólaló beszélő fejek uralnak. Ennek megfeleően összeszedte az egykori társait, és újra beröffentette az írószobát, ahol Ronald D. Moore, Robert Hewitt Wolfe, Hans Beimler és René Echevarria társaságában neki is kezdett a nyolcadik évad elkészítésének. A történet pedig a szemünk láttára elevenedik meg, méghozzá egy rajzfilm formájában.

what_we_left_behind_looking_back_a_mp4_snapshot_01_36_35_823.jpg

A téma önmagában is hálás, hiszen a Deep Space Nine az a fekete ló, amit a rajongók még ma is a "nagy különcként" emlegetnek, ráadásul a lehető legpozitívabb értelemben. Egy ilyen sorozatról pedig minden egyes háttérinformáció hallatlan izgalmakat ígér. Egyébként nem meglepő, de természetesen a DS9 is megkapta azt a kezdeti gyűlölethullámot, amit az új Star Trek sorozatoknak egytől egyig ki kell állniuk, a színészek ennek megfelelően a teljes játékidő alatt szemezgethetnek a keresetlenül megfogalmazott vélemények közül.

Régi sérelmek és viszályok egyébként is kendőzetlenül röpködnek a színészek és készítők között, de ezeket persze kedélyesen, egy-egy poénnal ütik el az érintettek, legyen akár szó a stúdió és az írók között kialakuló állandó feszültségről, vagy a színészek egyedi természetéből fakadó különleges precedensekről.

A színészek között Avery Brooks például sokszor nehéz esetnek bizonyult: megnyilvánulásai néha szűkszavúak és sejtelmesek voltak, "A csillagokon túl" című epizódban játszott idegösszeomlásával pedig jó pár kollégájára ráijesztett, amikor a jelenet végén még sokáig nem tért magához az átszellemült állapotból. Társai egyfajta csodabogárként gondolnak rá, akivel úgy kell kommunikálni, mint egy jazz zenésszel.

Avery Brooks egyébként hosszú ideje nem vállal nyilvánosságot, így ennek a filmnek a készítésében sem vett részt, archív interjúk formájában viszont őt is láthatjuk megszólalni. Ettől függetlenül egykori kollégái tartják vele a kapcsolatot, a doku pedig nagyon tetszett neki. Olyannyira, hogy többször is meg fogja nézni.

what_we_left_behind_looking_back_a_mp4_snapshot_01_12_05_782.jpg

A produkciót a nemzetközi kritikák leginkább a túl sok "politizálás" miatt bírálják: bizony előkerülnek azok az ügyek, amikre a sorozat annak idején reflektált, többek között számtalan afroamerikai kérdés, a hajléktalanság, a vallás, a háború áldozatai, valamint a szexuális hovatartozás. Ez utóbbi kapcsán Ira azt is bevallotta, hogy nem volt annyira kitartó, hogy a sorozat igazán úttörővé válhasson ebben a témában. Bár sok említett történet valóban leplezetlenül utal a valóságra, ezek mind a sorozat részei voltak. Ez a doku pedig a sorozatról szól, így minden azzal kapcsolatos egykori elképzelés és világnézet itt is helyet érdemel.

A dokumentumfilm egyébként pont ugyanattól működik, ami miatt a sorozat is: a színészek és a készítők külön-külön is furcsa és érthetetlen jelenségek, amikor pedig együtt vannak, akkor valami egyedi és utánozhatatlan keletkezik, az összehozott társaságra pillantva a rajongót huszonöt év után is átjárja ugyanaz a leírhatatlan érzés.

A nagyfelbontású sorozatrészletek pedig minden késedelemért kárpótolnak: Ira Steven Behrnek igaza volt, ezt így kell nézni. Az eredeti alapanyag digitalizálása és feljavítása egy olyan reménytelenül időigényes és pénznyelő folyamat, amibe épeszű ember sohasem kezdett volna bele, de egy olyan showrunnernél, akinek a szakálla külön cosplay kategória a rajongói rendezvényeken, ez egy percig sem volt kérdés.

Űrszekerek Közösségi Flotta

Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://urszekerek.blog.hu/api/trackback/id/tr3815000352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása