Az internet közösségi felületein barangolva naponta találkozunk a rajongói vélemények teljes spektrumával, egyvalami azonban szinte biztos, hogy állandóan jelen van: a többség által rajongott produkcióval szembeni radikális ellenállás. Egyszerű internetes tömegjelenség, puszta trollkodás, divat és utánzás, alapvetően negatív attitűd, vagy megalapozott elégedetlenség szüli a fanok körében elterjedt gyűlölködő bejegyzéseket, hater és shitstorm kommenteket? Ennek próbálunk - szubjektív oldalról - utánajárni.
Lelki gyökerek
Az idén ősszel 53 éves Star Trek univerzum gyakorlatilag a kezdetei óta folytonos változásban van, a franchise fél évszázados történelme súlyos örökséget ró alkotókra és rajongókra egyaránt. A Trek, mint popkulturális jelenség keletkezés-és fejlődéstörténete olyan terjedelmes, hogy szinte már iskolában lehetne önálló tantárgyként oktatni. Ha egyetemi kurzusok még közvetlenül nem is, de számos szakkönyv már kísérletet tett erre, megpróbálva a rajongói attitűd változásait is megragadni az évtizedek folyamán.
A televíziózás, vagy a mozifilmek készítési módja, technológiája, nézőközönséggel való kapcsolata vagy épp a hátterét adó kulturális kontextus rengeteget változott ebben a fél évszázadban, miközben egyes rajongók – nevezetesen az ősfanok – talán semmit sem. Számukra a legerősebb lenyomatot a rajongott franchise először – valószínűleg gyermek-vagy kamaszkorukban, de mindenképp ifjú, fogékony korszakban – megtapasztalt iterációja hagyta, és rajongásuk motivációja azóta is erre támaszkodik. Érthető, hiszen gyermekkorunk olvasmány-, tévé-, és moziélményei örökre bevésődve határozzák meg felnőtt énünk gondolkodását, érzelmi hozzáállásunkat, elsősorban a biztos közös pontot, a hasonlóságot keresve minden új tartalomban. S ha ezt a kapcsot és állandóságot immár nem találjuk meg, rajongásunk közönybe, vagy épp gyűlöletbe csaphat át.
Nem ma kezdődött
Ha azt hinnénk, hogy az új filmek, vagy sorozatok elégedetlen fogadtatása a 2009-es mozifilmmel, vagy a Star Trek: Discoveryvel kezdődött, nagyon naívak lennénk. A gyűlölethadjáratok gyökere egészen Az új nemzedék (TNG) első évadáig nyúlik vissza. Pedig csaknem két évtizeddel vagyunk már az eredeti sorozat bemutatója után, jogosan gondolhatnánk, hogy egy teljesen új rajongói nemzedék nőtt már fel, aki fogékony lehet Roddenberry víziójának új szereplők és környezet által történő megújhodására. Az eredeti sorozat világára épülő, és karaktereit felvonultató mozifilmek azonban pont ekkor élték virágkorukat, és a Star Trek-nézők még nem álltak készen kedvenc színészeik lecserélésére.
Az új nemzedék: nem várták tárt karokkal a rajongók
A TOS-mozifilmek eleve a Phase-II koncepcióban folytatni szándékozott eredeti sorozat nagyvásznas megvalósulásaként éltek a rajongói köztudatban, így a széria kisképernyős feltámadását nem kísérte egyöntetű lelkesedés az 1980-as évek második felében. Erről a TNG sztárjai is többször beszámoltak, eloszlatva azt a tévhitet, hogy a később rendkívül népszerű, ma már etalonnak számító sorozat már a kezdetektől feltétel nélkül elfogadásra került. „Meg kellett nyernünk a közönséget” – számolt be nemrég Marina Sirtis (TNG: Deanna Troi) egy BBC-rádióinterjúban Az új nemzedék gyötrelmes kezdeteiről.
„A rajongók gyűlöltek minket azért, mert átvettük a hőseik helyét a képernyőkön.” A TNG esetében nemcsak a forgatási körülmények, illetve a kreatív és produkciós háttér volt „kaotikus”, ahogy néhány éve egy dokumentumfilm is leplezetlenül számolt be a Star Trek virágkorának tartott éra viszontagságos kezdeteiről (Chaos on the Bridge, 2014). Az új szériának a rajongói ellenállással is meg kellett küzdenie, elsősorban azzal az azóta is makacsul vissza-visszatérő fandom attitűddel, miszerint az új sorozat „nem igazi Star Trek”, mert nem felel meg a sorozat eddigi részei által lefektetett szabályoknak és hagyományoknak – ismert szóhasználattal: kánonnak.
Star Trek Biblia
Különös, hogy az úgynevezett kánon, mely időnként segíti, máskor pedig bénító erővel fogja minden alkotó, elsősorban az írók kezét és kreativitását, tulajdonképpen sehol sem létezik „hivatalosan”! Ugyanakkor, a Star Treknek talán minden televíziós/mozis franchise-nál bővebb szakirodalma van nyomtatott és elektronikus formában. Köszönhető ez pont a TNG-korszakban elkezdődött szakmai következetességnek, producerek, írók, díszlettervezők és technikai tanácsadók részéről, akik epizódokon és évadokon átívelve vitték keresztül a terminológiát, egy-egy technológiai, jelmez-vagy látványtervezési koncepciót.
Ebben a munkában Gene Roddenberry mellett kiemelendő Rick Berman, Michael Piller, Ronald D. Moore, Joe Menosky, Brannon Braga, Ira Steven Behr, Jeri Taylor; illetve Richard D. James, Herman Zimmerman, Michael Westmore, Michael és Denise Okuda, Andrew Probert és persze Rick Sternbach neve. A TNG-éra sorozataihoz (Az új nemzedék, Deep Space Nine, Voyager) kapcsolódó lexikon jellegű kompendiumok, és technikai kézikönyvek, valamint az egyfajta bibliaként is felfogható Star Trek Enciklopédia több kiadása jelentősen hozzájárult a kánon rögzüléséhez, mely jelenleg leginkább a rajongók által szabadon szerkeszthető, wiki-jellegű Memory Alpha terjedelmes szócikkgyűjteményében él tovább.
A folyamatosan bővülő idővonal, melyhez az új sorozatok és filmek is csatlakoznak
A monumentális online enciklopédia ma már nem csak az alkotók munkáját, azon belül is a Star Trek kánoni hagyományainak való megfelelést segíti, hanem rengeteg rajongói beszélgetés, vita, sőt több esetben az új filmekkel vagy sorozatokkal kapcsolatos elégedetlen vélemény alapja is. Innen indult ki sok, az Enterprise sorozatot, a Kelvin-idővonalat, vagy épp a Discoveryt támadó fan is, a „szent forrásokra” hivatkozva megfogalmazva a kritikát, miszerint az adott epizódban vagy filmben megjelenő faj, személy, használt technológia, hajótervezés, fegyver, maszk, kütyü, homlokredő vagy fülcimpa nem egészen igazi Trek, mert valamelyik előző sorozatban nem úgy láthattuk. Az Enterprise óta folyamatos visszafelé építkezéssel pedig az alkotók szinte maguk alá raknak tüzet, hiszen a kánont retroaktív kontinuitással fejlesztik tovább, tehát utólagosan kreált tényekkel szórják tele, amire a rajongók elég allergiások szoktak lenni, főleg, ha a belenyúlás olcsó módon csak az adott széria vagy epizód plot device-aként funkcionál, és fittyet hány a trekkerek által nagyrabecsült kánoni integritásra.
A magas rajongói elvárások, az eredeti Star Trek alapkoncepciók kisebb-nagyobb változtatásaival szembeni szkeptikus, vagy elutasító hozzáállás pedig már sem a TNG, sem a hozzá kapcsolódó sorozatok idején nem könnyítette meg az új szériák első évadaiban amúgy is jelen lévő gondokat: a kreatív-szerzői útkeresést, vagy a színészek karakterekre történő lassú ráhangolódását. Akárhogy is, az új sorozatok induláskori elutasítása mellé párhuzamosan felsorakozott a „gyengélkedő első évadok” jelensége is, mely még most, 30 év elteltével is kiújuló kór a Trek-szériák életében.
Nemzedékről nemzedékre
Miközben egy-egy adott rajongói nemzedék gyakorlatilag együtt öregedett az éppen gyártás alatt lévő sorozatokkal, új és új generációk is bekapcsolódtak a Star Trek rajongás ellentmondásos körforgásába, lezártnak tűnő egykori nézői vitákat újraélesztve. Megállapítható, hogy a franchise változásaival szembeni ellenállás, az új filmek vagy sorozatok sokszor érzelmi alapú gyűlölete nem köthető életkorhoz, tehát az új produkciókat nem elsősorban az idősebb fanok utasítják el, hanem univerzálisan azok, akiknek Star Trek-rajongása egy korábbi (vagy másik) produkciós érában gyökerezik.
A Trekkerek és az új sorozatok elfogadása
Aki tehát a Trekről való első ismereteit mondjuk Az új nemzedékben eredezteti, az éppúgy elutasíthatja a TOS-korszakot, mint az Enterprise, vagy a Discovery epizódjait. Nincs azonban kizárva, hogy a Kelvin-mozikon trekkerré érett újdonsült fan hatalmas eredeti sorozat-rajongó lesz, ám a legújabb szériát már utálattal kezeli, hiába az Abrams-érához közeli produkciós időszak. Bármilyen politikai felhang nélkül beszélhetünk tehát konzervatív, a rögzített és megszokott, kánoni kontinuitáshoz ragaszkodó, és az új műsorkoncepciókkal szemben nyitottabb, képlékenyebb, liberális rajongói felfogásról.
Ezt a fajta rugalmasabb befogadást lovagolja meg jelenleg az Alex Kurtzman által üzemeltetett Star Trek sorozatgyár, bár a producer kifejezetten a fiatalabb fandomot tekinti célpontnak, szemben a kiöregedett, és az új sorozatos-filmes érát már kevésbé elfogadó rajongókkal. A vezető producer alapvetően nem is céloz mellé, ifjúkorban könnyebb elültetni a rajongás magvát az újdonságra nyitott, sci-fire éhes lelkes közönségben, ám arra ügyelnie kellene majd, hogy a felnövekvő új generációt folyamatosan lássa el a fiatalkorban – tehát most – elplántált Star Trek impulzusokkal, vagyis nagyjából ebben a stílusban és kivitellel vigyen tovább legalább egy sorozatot, amibe a felnevelt új rajongói generáció kapaszkodhat. Vagyis, aki az „anyatejjel”, a Kurtzman sorozat-virágkorban pl. Discoveryt kapott és szeretett meg, annak részére bizony tizenegynéhány évadon vagy azon is túl tovább kell vinni Burnham és társai kalandjait, ami produkciós és kreatív szempontból is rendkívül kockázatos.
Már az ókori rómaiak is…
A Fórum, a közösségi gyülekezés, áru-és eszmecsere ókori helyszíne az online közösségi platformok véleménykicserélő színtereiben modernizálódott: irc-és chat szoftverek, levelezőlisták, tematikus fórumok, rajongói klubok, közösségi oldalak, blogok, kép-és tartalommegosztó-, és üzenetküldő alkalmazások bonyolítják le a rajongók kapcsolattartását, valamint álláspontjuk alkotók felé történő közvetítését.
Brannon Braga: egy veterán Trek készítő, akit az Enterprise idején gyűlölködő és fenyegető levéláradattal üldöztek el a rajongók
Ezt megelőzően persze a hagyományos levelezés jelentett szinte minden kontaktust készítők és nézők között, a Star Trek fandom pedig ennek pozitív és negatív aspektusaival is dicsekedhet. Rajongói levélkampány segített életben tartani az eredeti sorozatot, de hasonló zajlott az Enterprise 2005-ös megszüntetése után is. Ugyanakkor a Rick Bermannek vagy Brannon Bragának címzett rajongói gyűlölködő levelek a sorozat megszűnésének egyik fő okaként tekinthetők.
Hasonló, de már internetes rajongói gyűlöletkampány zajlott a 2009-es mozifilmet megelőző években, vagy a Discovery első évadának készítése során is, anélkül, hogy a fanok komolyabb információkkal rendelkeztek volna a készülő produkciókról. Jellemzően, minden olyan hírre, mely valamiféle változást fogalmazott meg az előző Star Trek alkotásokhoz képest, intenzív ellenállással reagáltak.
Műfajtól függ?
Ha életkorban, vagy Star Treken belüli preferenciában nem is sikerül pontosan meghatározni, melyik rajongói rétegre jellemző leginkább az új sorozatok és filmek elutasítása, van egy attitűd, mely szinte biztosra megjósolhatóvá teszi az új Trek alkotásokkal szembeni kritikus vagy elfogadó magatartást. Ez pedig alapvetően a tévénézési szokásokból, és filmes preferenciákból állapítható meg.
Ha az adott rajongó, az 1990-es évek Star Trek sorozatos-mozis virágkorának elmúlása után nem kapcsolta ki készülékét, és folyamatosan ráhangolta azt a tévés sci-fi 2000-es, de még inkább a 2010-es években kibontakozó virágkorára, esetleg a fokozatosan fejlődő képregénysorozatos-és filmes műfajra is is nyitott volt, annak kevés problémát jelentett a 2009-es mozifilm, vagy a 2017-es Discovery befogadása. Egyszerűen műfaji helyén tudta kezelni ezeket a produkciókat, olyan szempontból megközelítve, hogy az aktuális blockbuster-vagy képregényfilmes eszközökkel érkezik egy olyan film, vagy sorozat, mely egész véletlenül Roddenberry univerzumában játszódik, ami pozitívum.
A hatvanas évektől a napjainkig: a sorozatkészítés bizony a Star Trek esetén is folyamatosan változik
Az akció-, képregény- vagy sci-fi blockbuster műfaja, illetve a modern, high-concept sorozatok előtt eleve értetlenül vagy elutasítóan álló trekker pedig nyilvánvalóan már csak a stílus miatt sem tudja értékelni a franchise új tartalmait. Az 1990-es években önálló univerzumként önmagát építő belterjes Star Trek tévés franchise, és a kiterjesztett tévéepizódokként működő, egyre inkább csak akciót felvonultatót TNG-mozifilmek folytatásait váró rajongók pedig eleve elutasítják az új filmeket és minden ezt követő sorozatot is, hiszen azok immár nem Star Trek-filmek, vagy Star Trek sorozatok, hanem pusztán átlagos science-fiction blockbusterek, vagy akció/drámasorozatok, melyeknek csak egy attribútuma az, hogy a Star Trek világában játszódnak, minden egyéb sajátosságukat a kortárs alkotásoktól veszik át.
Aki tehát sokat tévézett a 2010-es években is, borzasztóan tudja értékelni, hogy a rengeteg minőségi tévésorozat között immár van egy Star Trek jellegű is. S ha kritikával illeti, akkor nem elsősorban a Star Trek kánontól való eltérések miatt (bár ne feledjük, most ez a kánon, ez válik a kánonná, bármit is gondolunk), hanem alapvető, általános dramaturgiai, vagy narratív hiányosságok, kreatív, és írói gyengeségek miatt. A kritikus hozzáálláshoz pedig mindig jogunk lesz.
Űrszekerek Közösségi Flotta
