Rengeteg rajongóval együtt kíváncsian ültem be a Vault 51 Gamer Bar hangulatos pincekomplexumának egyik klubhelyiségébe, hogy részese lehessek a kocsmakvízzel egybekötött rajongói találkozónak. Az eseményt négy, a magyar Star Trek világától elválaszthatatlan, a sorozatok hazai változatában évekig szinkronizáló színművész jelenléte, és a velük való kötetlen beszélgetés tette felejthetetlenné. Rengeteg fotót mutatunk!
Ilyen közel még nem ültünk Picardhoz, Tuvokhoz, Worfhoz és Neelixhez: az oldott hangulatú beszélgetés során kedvenc magyar hangjaink vicces és felemelő történeteteket osztottak meg velünk, és amit rendkívül nagyra értékelek, hogy ők maguk is kíváncsiak voltak véleményünkre, többek között, amikor Kassai Károly közönséghez intézett kérdése nyomán szóba került, hogy miért is szeretjük egyáltalán a Star Treket.
A Star Trek egy másik, ideális világ, ahol a jelenlegi problémákkal nem kell foglalkoznunk, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy ebből a helyzetből kell elérnünk Roddenberry álmát – összefoglalva így vélekedtek a helyszínen jelenlévő Trekkerek.
A színészek, Varga T. József (Picard, TNG), Holl Nándor (Tuvok, Voy), Varga Tamás (Worf, TNG) és Kassai Károly (Neelix, Voy) pedig olyan hangulatot teremtettek, ami sokáig emlékezetes marad számunkra. A spontán fonódó társalgás során persze sokféle témát érintettünk, a rajongói és szinkron-szakmai kérdéseken túl, a Trekken kívül a Star Wars-ra, a Csillagkapura, vagy éppen az X-Aktákra is kitértünk, a megismételhetetlen találkozás után pedig kezdetét vette a kihívásokkal teli Csillagbár-kvíz, melynek kérdéseit egyébként itt találjátok, a helyszínen készült fotók teljes fotógalériáját pedig ide kattintva érhetitek el!
Az érdeklődés talán a vártnál is nagyobb volt, így hamar megtelt a terem, amit szerencsére azért sem a rajongók, sem a színészek nem éreztek szűknek. (Csak apró statisztikai adat, hogy a találkozó résztvevőinek száma nagyjából tízszerese volt az általam ugyanaznap, kora délután megtekintett legújabb Star Wars mozifilm nézőközönségének, ahol is hárman árválkodtunk az egyik bevásárlóközpont vetítőtermében.)
Az emTV.hu által a Vault51-ben tartott kora esti rendezvényén senki nem feszengett, a rajongó-művész válaszfal épp a kellő mértékben volt áttörve, így mindkét oldal könnyed, felszabadult hozzáállással tudott a másikra reagálni, anélkül, hogy bárki is kényelmetlenül érezte volna magát. Talán a helyszínre érkező színészek sem tudhatták előre, mire is számíthatnak az est során, de percek alatt megtalálták a közös hangot egymással és a közönséggel is. Ismerünk formális interjúkká, vagy fegyelmezett kérdezz-felelekké merevedő közönségtalálkozókat, itt viszont a szokatlan helyszín és tematika segített mindezt elkerülni. Sok hazai rajongóhoz hasonlóan én is a kiváló magyar szinkronos változatnak köszönhetően szerettem meg igazán a Star Trek sorozatokat, s bár németül és angolul is számtalanszor módomban állt azokat megtekinteni, de igazán csak a magyar hangokkal nőttek a szívemhez. Sok epizód még magnókazettán is megvolt magyarul, az ismert jeleneteket, csak a hangot hallgatva is bármikor fel tudtam idézni.
A szinkron szakma húsz évvel ezelőtt még valamelyest nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb munkatempót tett lehetővé, így ennek is köszönhetően valóban rendkívül jó hazai adaptáció született, korrekt fordítással, kifejező, változatos hangokkal, a szinkron érezhetően odafigyeléssel és szeretettel készült, a hazai színész kollégák szervesen odanőttek Trek-karakterükhöz, komolyan gazdagítva az eredeti változatokat.
Ilyen távlatból természetesen nem vártunk részletes forgatási beszámolót, és kimerítő tudósítást az akkori munkafolyamatokról, ugyanakkor a jelen lévő színművészek több olyan sztorival is megleptek minket, amire nem is számítottunk.
Varga Tamás például határozottan fel tudta idézni, hogy Worf homlokredője néha bizony megváltozott az évadok során, Kassai Károly elárulta, hogy az általa szinkronizált Neelix-szel ellentétben nem tud főzni, Varga T. József Patrick Stewarttal való találkozásáról mesélt, a Tuvokot megszólaltató Holl Nándor pedig sokunkat meglepett azzal, hogy néha még manapság is nézi a Voyager sorozat ismétléseit a tévében.
Az idehaza közönségkedvenc Voyager felidézése, illetve Tuvok és Neelix magyar hangjainak együttes jelenléte arra sarkallta a Parallaxis LIVE műsorvezetőit, hogy egy emlékezetes Tuvok/Neelix epizódot is szóba hozzanak, nevezetesen a két karakter transzporter-baleset révén történt összeolvadását, és annak drámai következményeit taglaló Tuvix című részt. Holl Nándor egy másfél évtizedes szinkron rejtélyt leplezett le, mikor elárulta: Tuvix magyar hangja annak idején Epres Attila volt, így az a vicces rajongói teória, miszerint a Tuvokot és Neeelixet alakító két magyar színész uniszólóban, közösen kölcsönözte volna hangját Tuvixnek, végképp szertefoszlott.
Kassai Károly, aki önkéntelenül is spontán műsorvezetővé lépett elő a beszélgetés második részére, az általa szinkronizált Neelix-szel való személyes találkozásáról is beszélt: egy 2008-as rendezvényen őt meglepetésként szerették volna amerikai kollégájának bemutatni, ám arra nem számítottak a szervezők, hogy Ethan Phillips több panel előadást is a közönség soraiból néz majd végig, így Kassai Károly fellépését is. A két színész találkozása ennek ellenére kiválóan sikerült, a hollywoodi színész pedig elhűlve hallgatta, hogy magyar kollégája hány ismert amerikai sztárnak, mint például Jackie Chan vagy Steve Carell, kölcsönözte már a hangját.
A véletlen, és a korabeli munkarend hozta úgy, hogy a találkozón részt vevő két színművész is korábbi kollégájától vette át egy-egy amerikai színész szinkronizálását, így felmerült a kérdés, voltak-e ezzel kapcsolatban negatív nézői visszajelzések. A Star Trek: Az új nemzedék (TNG) sorozat első magyar változatában (TV3) még Horányi László adta a főszereplő Patrick Stewart (Picard) magyar hangját, a csatorna megszűnése után a szériát a Viasat3 újraszinkronizálta, immár Varga T. Józseffel a főszerepben. Holl Nándor a Csillagkapu eredeti sorozatának (Stargate: SG1) negyedik évadában vette át Michael Shanks (Dr. Daniel Jackson) szerepét Czvetkó Sándortól, ám ebben a sorozatban ez egyáltalán nem volt rendkívüli, hiszen a négy főszereplő mindegyikének több (kettő, de akár három különböző!) magyar hangja volt a széria tíz évados története során. Ezt erősítette meg Holl Nándor is, aki elmondta, nem kapott közvetlenül negatív rajongói reakciót a színészváltás miatt, ráadásul a karaktert a többi, spinoff sorozatban történő fellépései során is ő szinkronizálta.
A Csillagkapu világa egyébként nem áll távol a Star Trektől, bár előbbiben valamivel nagyobb hangsúlyt kap az életfilozófia, a vallás vagy a misztikum. Erre ugyancsak Holl Nándor hozott érdekes utalást, egy buddhista barátja szerint ugyanis a Csillagkapuban több buddhista felfogást tükröző utalás is van, többek között a felemelkedés tanával kapcsolatban vannak lehetséges közös pontok.
A találkozó oldott hangulatához szintén nagyban hozzájáruló Varga Tamás nem csak anekdotákkal szórakoztatta a közönséget, hanem felhívta a figyelmünket egy közönségtalálkozókon és más rajongói fórumokon gyakran felmerülő téves fogalomra: nincs olyan, hogy szinkronszínész! Egyrészt vannak színészek, akik több-kevesebb rendszerességgel szinkronizálnak is színházi és filmes munkájuk mellett, másrészt vannak tanfolyamot, képzéseket elvégző, és később szintén a szinkronizálásban dolgozó, jó ritmusérzékkel rendelkező kollégák. Ezt a megközelítést egyébként a legtöbb szinkronos közönségtalálkozón fel szokta idézni a jelenlévő művészek valamelyike.
Egy rajongói kérdésre válaszolva Varga Tamás később arra is rávilágított, hogy nem biztos, hogy szerencsés hazavinni az olyan szerepeket, ahol a főhős például egy többszörös gyilkos, vagy elvetemült gazfickó. A karakterekkel történő azonosulás pedig sokszor kihívásokat hordozhat: amikor Varga Tamás egy piros, londoni telefonfülkét alakított, arról érdeklődtek nála, hogy miképp kapta el ilyen jól a karaktert? Hát úgy, hogy nem egy zöld, német telefonfülkét kellett játszanom – hangzott a vicceskedő válasz.
Szintén szinkron-szakmai kérdés volt egyik látogatónk részéről, hogy manapság hogyan sikerül olyan pontosan a magyar hangot a beszélő szájmozgásához illeszteni. A szinkronrendezőként is nagyon tevékeny Varga T. József, illetve a hozzászóló színész kollégák rögtönzött gyorstalpalót tartottak a szinkron technológiatörténetéből: régen az adott, szinkronizálandó rövid jelenet ("tekercs") megnézése/meghallgatása után a magyar színészek a lenémított jelenetre, a szájmozgást akkurátusan figyelve mondták rá a magyar szöveget, míg manapság már csak fülhallgatóval történik a magyar hang felvétele: a színésznek sokszor csak néhány másodperce van beleélni magát az adott jelenet érzelmi tónusába és szituációjába (ebben adott esetben a rendező is instruálja), majd az eredeti hangot a fülesben hallgatva rámondja a magyar szöveget a jelenetre, amit, ha esetleg szükséges, utólag digitálisan illeszt a vágó a szájmozgáshoz.
Ha egy rajongói közösségben a Star Trek és a szinkron kapcsolata felmerül, óhatatlanul sok rajongónak eszébe jut a kétezres évek elejének híres-hírhedt Viasatos szinkronbakija, mikor is a megbízó televíziócsatorna tulajdonosa a jól bevált budapesti szinkronstúdiót lecserélve több sorozatát, így a Voyager hetedik évadát is külföldre vitte szinkronizáltatni. A fordítás, illetve a lecserélt magyar hangok annyira nem nyerték tévénézők tetszését, hogy erőteljes tiltakozás indult, és egyebek mellett ennek hatására a csatorna úgy döntött, mégis a jól bevált magyar hangokkal készíti újra az évadot, illetve az összes érintett sorozatát.
A műsorvezető, Horváth Ádám Tamás azt is elmesélte, hogy ebbe újabb malőr csúszott, hiszen amikor a hetedik évad végre először adásba került volna a jó szinkronnal a Viasaton, véletlenül a romániai magyar változatot adták be megint, lévén a csatorna műsorának kijátszása és feladása Angliából történt, és az ottani kollégák véletlenül összecserélték a két változatot.
Érdekesség, hogy a találkozónkra hivatalos, ám elfoglaltsága miatt kényszerűen távol maradó Horányi László, aki annak idején Picard kapitány magyar hangja volt Az új nemzedék (TNG) első magyar változatában, a Voyager hetedik évadának első szinkronváltozatában a Holodoki hangját adta, így véletlenül összekapcsolva a két sorozatot. A találkozóra még Pálfai Péter (Quark, DS9) is hivatalos volt, sajnos a művész úr ez alkalommal nem tudott eljönni, így reméljük, egy következő alkalommal találkozhatunk majd vele!
A már fentebb is említett Star Wars többször is szóba került az est folyamán, és a jelenlévők megerősítették a színművészek előtt, hogy idehaza időközben már teljesen elfogadott, hogy a Star Trekért és a Star Warsért is rajongunk, Amerikában viszont az sem ritka, hogy a Trekkie-k és a Trekkerek is összevesznek – tette hozzá egy másik résztvevő.
Az élénk részvételhez talán pont a helyszín méretei, klubszerű berendezése is hozzájárult – lehetetlen volt nem kommunikálni, legalább formálisan a melletted ülővel, utána pedig már remek, spontán fan-beszélgetések alakultak ki, szinte már azonnal. A rendezvény fotósa pedig a résztvevők kívánságára bármelyik jelen lévő színművésszel készített közös képet, és természetesen a művész urak autogramra is kaphatók voltak, több résztvevő erre előre fel is készült!
A beszélgetést követően a Csillagbár-kvíz sokszor megizzasztotta az egy- vagy kétfős csapatokat, de a kvízmesterek is nehéz helyzetben találták magukat, amikor klingon nyelvvizsga nélkül próbálták felolvasni a válaszlehetőségeket. A második helyért kialakult holtversenyben a rendezvény fotósa dobta be a Deep Space Nine-hoz kapcsolódó mentőkérdést, a jutalmak pedig nem maradtak gazda nélkül az esemény végén. Megható volt az a jelent, mikor az első helyezett versenyző felajánlotta, hogy elcseréli saját, nagyobb értékű nyereményét a második helyezett csapattal, lévén, ott több tag között oszlik majd el a jutalom. Ezúton is köszönjük neki ezt az önzetlen, és igazán a Star Trek szellemiségéhez méltó tettet.
Habár az Űrszekerek stábja számára ez az első convention volt, a műsorvezető Csaba és Ádám rutinosan, a jó hangulatot végig fenntartva irányították az eseményeket. Számomra különösen a kvíz maradt emlékezetes, annak ellenére, hogy öt kérdésre nem tudtam a választ helyesen, nagyon jól szórakoztam, a kvízmesterek úgyszólván gyakorlott showmanként tették a dolgukat. A kiértékelés hamar megtörtént, ez jó ötlet volt, hiszen a szünetek indokolatlanul megszakították volna a jó hangulatot.
Úgy tűnik, hogy a romulán sör (Romulan Ale), a Spocktail, a Space Dust vagy a Black Hole fantázianevű koktélok is jól fogytak a bárban, vélhetőleg ez is hozzájárult a remek hangulathoz. És ha már a bár: a Vault51 már első látásra megtetszett, igazán egyedi és hangulatos hely, amit Star Wars, és sci-fi rajongóként különösen értékel az ember – most pedig már Trekkerként is. A bár munkatársai nagyon barátságosak és készségesek voltak, amit különösen értékelek, a hely így hamar jóval több lett, mint egyszerű, hideg rendezvényhelyszín.
A srácok felkeltették érdeklődésemet az elérhető Star Trek táblás társasjátékok és a VR-konzolok iránt is, legközelebb ezeket mindenképp ki szeretném próbálni, és reménykedem, hogy az Űrszekerek is ad majd erre alkalmat, egy tematikus Trek-gaming délután vagy est keretében, ahol közösen ismerkedhetünk meg videós- és táblás játékokkal. Erre egyébként spontán sor került még olyan szempontból is, hogy a résztvevők közül ketten is beszámoltak saját gamer életükről: egyikük a Star Trek Online aktív használója (Alfa Direktíva), egy másik rajongó pedig fan-made Bridge Commander modot mutatott be.
Régi és új trekker ismerősökkel való találkozás és beszélgetés – ez az, amire talán most kevesebb idő jutott, de szerencsére volt rá azért alkalom. Ezt egy ilyen rendezvény különösen értékes részének tartom, remélem erre legközelebb szintén jut extra idő, akár a rendezvény programjába beépítve is. Ezúton köszönöm a rendezvény szervezőinek, partnereinek és a Vault51 munkatársainak ezt a remek estet!
Az Impulzus Podcast harmincadik adásában nem csak Sherry Jacksonról és a "Ki pótolhat egy embert" című epizódról beszélünk, hanem az Űrszekerek első közösségtalálkozójáról is megosztjuk a tapasztalatainkat.
emTV.hu / fotók: Antal Zsani / emTV.hu
