Gene Roddenberry nélkül nem csak egy páratlanul optimista jövőképpel lennénk szegényebbek, de számos televíziós történelmi pillanat is jóval később történt volna meg, ha nincs Star Trek. Emellett fizikusokat, mérnököket is megihletett a sorozat, ami végül praktikus műszaki megoldások elterjedésében nyilvánult meg. Ugyanakkor számos történetet ismerünk a múltból, ami alapján egyértelműen kijelenthető: Roddenberry néha ugyanolyan mértékű akadályt jelentett a Star Trek kiteljesedésében, mint amennyire úttörő volt annak megalkotásában.
Bár a hatvanas években a Star Trek merész és újszerű koncepcióját nehéz volt átvinni a stúdió vezetőségén, a kitartás és a szerencse végül kifizetődött. A televíziók képernyőjén megjelenő univerzum szokatlanul haladó szellemiséget képviselt: a jövő emberisége egy olyan környezetben jelent meg, ahol nyoma sincs gazdasági problémáknak, kulturális ellentéteknek, vagy gyarmatosító szándéknak. Az emberek egy csillagközi szövetség tagjai, ahol az elsődleges feladat a felfedezés. A csillaghajók hídján bárki felvehette a szolgálatot, aki szakmailag képzett, a származása a korszellemmel ellentétben pedig teljesen mellékes kérdés volt: jöhetett bárhonnan a Földről vagy a Tejútrendszerből.
A háttérvilág mellett korát megelőző sci-fi történetek és drámák bőven akadtak, már az első évadban is: A félelem egyensúlya (Balance of Terror), az Egy kis ízelítő a végpusztulásból (A Taste of Armageddon), valamint a Város az örökkévalóság peremén (City on the Edge of Forever) azóta is az esszenciális Star Trek epizódok toplistáinak állandó vendégei. Bár saját korszakunk problémáit a sorozat megoldottnak tekinti, ez korántsem jelenti azt, hogy nem foglal állást az aktuális kérdésekben: napjaink problémáit az űrbeli világban jeleníti meg.
A nézettséggel azonban folyamatosan problémák adódtak, a második évad során pedig már egyértelműen megfogalmazódott, hogy a sorozat nem fenntartható. Ennek ellenére, a rajongók közreműködésével sikerült egy harmadik évadot is kiharcolni, melynek óriási jelentősége volt: a megfelelő számú epizód miatt szindikátusi vetítésekre kerülhetett sor, az ismétlések során pedig óriási rajongótábor formálódott.
A kialakult érdeklődés miatt a stúdió hatalmas lehetőséget látott a Star Trek folytatásában. Bár az eredeti sorozatot (TOS) a színészek szinkronhangjaival rögzített rajzfilmsorozattal (TAS) folytatták, a vezetőség mindenképpen egy új élőszereplős produkcióban gondolkodott a távlati terveiben. Gene Roddenberry-vel először egy új sorozat előkészületeibe vágtak bele (Phase II, azaz Második fázis), de végül az első Star Trek mozifilm valósult meg, a Csillagösvény (melyet magyarul Űrszekereknek is neveztek).
A film lassú tempója, és az eredeti sorozat pilot epizódjához (The Cage) hasonló, magas gondolatigényű megközelítése miatt mindmáig mérsékelt sikereket könyvel a rajongók és a szélesebb közönség felől egyaránt. A stúdió ezek után valami könnyedebb, kalandfilmesebb folytatást képzelt el, ennek érdekében Gene Roddenberry már csak tanácsadóként vehetett részt a mozifilmek kreatív folyamataiban. Ebben egyébként az is hangsúlyos szerepet játszott, hogy Roddenberry eredeti ötlete nagyon nem nyerte el a döntéshozók tetszését: elképzelése szerint az Enterprise a Kennedy-gyilkosság eseményeibe keveredett volna bele.
A Star Trek a nyolcvanas évek végén a televízióban is újabb esélyt kapott: Az új nemzedék (TNG) létrehozásában Roddenberry-nek lényeges és meghatározó szerep jutott. A sorozat még jobban rákapcsolt az utópia tekintetében: kevesebb elszakadó egyenruha és elsütött fézerpisztoly, több diplomáciai megoldás. A felvilágosult emberi hozzáállás végső megtestesülése, az elsődleges irányelv innentől kezdve megkerülhetetlen, újra és újra visszatérő szerepet kap. Az irányelv szerint nem avatkozhatunk bele más civilizációk fejlődésébe és belügyeibe. Kivéve, ha Wesley Crusher (Wil Wheaton) labdázás közben véletlenül összetör egy üvegházat, és ezért halálra akarják ítélni az aktuális bolygó abszolút törvényei miatt (A szív és az ész igazsága – Justice). Meg még egy pár esetben.
Bár a sorozat sikerében szinte senki sem hitt (a Picard kapitányt játszó Patrick Stewart például hosszú ideig ki sem pakolta a ruháit), végül mégis olyan mérföldkő vált belőle, ami lehetővé tette a Star Trek nagyléptékű térhódítását a televíziókban.
A második-harmadik évad környékén Roddenberry rohamosan romló egészségi állapota miatt fokozatosan átadta a stafétát Rick Berman és Michael Piller számára, ennek ellenére az íróknak sokszor meg kellett küzdeniük a mesterrel. Az utópisztikus jövőkép néha teljesen nyakatekert elképzelésekben csúcsosodott ki: a Mitől ember egy ember? (The Measure Of A Man) című epizód megalkotása közben például Roddenberry részéről felmerült, hogy a huszonnegyedik században már nem léteznek ügyvédek. Az epizódot végül az eredeti elképzelések szerint sikerült megvalósítani, ami szintén állandó résztvevő a best of TNG részek között, és elképzelni sem tudjuk ügyvédek nélkül. A Kötelék (The Bonding) kidolgozása közben azzal a Roddenberry gondolattal kellett szembenézni, hogy a csillaghajón szolgáló gyerekek gyásza nem olyan mély a szüleik elvesztése esetén, mint ahogyan a forgatókönyvben ábrázolták. Az írók legtöbbször úgy érezték, hogy a Roddenberry-irányelvek teljesen kifosztják a drámát az epizódokból, ezt pedig az általunk is tárgyalt replikátor-helyzet csak tetézte.
Roddenberry 91-ben hunyt el, ezután Rick Berman vitte tovább az alkotó által képviselt filozófiát. Berman a lehető legjobban tiszteletben tartva az eredeti elképzeléseket, következetesen ragaszkodott az eddig lefektetett irányelvekhez. Ezzel Gene Roddenberry szakmai konfliktusainak jó részét magára is vette. Mindezek ellenére a későbbi sorozatokban mégis sikerült valamennyire árnyalni, mélyíteni az univerzumot. A Deep Space Nine-ban (DS9) többször kiderül, hogy háború idején a Csillagflotta sem válogathat az eszközökben, elég, ha csak a 31-es szekció megjelenésére gondolunk, vagy például A háború idején hallgat a törvény (Inter Arma Enim Silent Leges) és a Sápadt holdfényben (In The Pale Moonlight) című epizódokra. A Voyager és az Enteprise is feszegeti néha a sarokba szorított flottatisztek túlélés érdekében megtehető lépéseit.
Gene Roddenberry kreatív ráhatása után is igaz volt, hogy minden sorozat igyekezett eleget tenni annak a sokszínűségnek, amit az eredeti sorozat és Az új nemzedék (TNG) kezdett hirdetni. Az eltelt ötvenegy évben ennek megfelelően már sok mindent láttunk, de az előttünk álló Star Trek: Discovery számos tekintetben még mindig úttörő és iránymutató tud lenni. A főszereplő bőrszínére tett internetes megjegyzések azonban azt sugallják, hogy az eredeti, diverzitásra vonatkozó üzenet még mindig hangsúlyozásra szorul: ettől a változatosságtól Star Trek a Star Trek.
Reméljük, hogy fél évszázad alatt azért sikerült valamennyit fejlődnünk: az LMBTQ bemutatására vonatkozó törekvések még Roddenberry számára is elképzelhetetlenek voltak a maga idejében, annak ellenére, hogy fontosnak tartotta a témát. Mára már úgy tűnik, hogy ez egyáltalán nem tabu, és ezzel Gene Roddenberry is minden bizonnyal elégedett lenne.
emTV.hu
