A Kardassziai Unió az Alfa kvadráns egyik ismert nagyhatalma, mely a huszonnegyedik század második felében jelentősen beleszólt az ismert űr történelmébe. Mindezt tette annak ellenére, hogy területben és népességben, sőt technikai színvonalban is némileg elmaradt a három csillagközi nagyhatalom mellett. Azonban az, hogy ez az erősen militarizált társadalmú faj nem vált egyetlen külső hatalom vazallusává a Domínium megjelenése előtt, azt híres-hírhedt kémszervezetének az Obszidián Rendnek köszönheti.
Minden nagyhatalom – akár bevallja, akár nem, – tart fent valamilyen kémszolgálatot, mely saját államhatárain belül és kívül egyaránt tevékenykedik.
A klingon titkosszolgálat tevékenységéről nem sokat tudunk: még kevésbé ismert 31-es szekció létezése és működése a Föderáció polgárai számára. Az átlagos Csillagflotta tiszt leginkább a romulán Tal’shiar machinációiról szerez tudomást, miközben a kardassziaiak titkosszolgálata a háttérben finom szövésű hálót vet ki az ismert csillagközi űrre – és azon túlra is.
A kardassziaiakat mintha a sors egyenesen hírszerzőknek teremtette volna. A faj tagjai természetüknél fogva immunisak a vulkáni agyegyesítésre, és mindannyian fotografikus memóriával születnek, ami gondos gyakorlással tökélyre fejleszthető. Lényeges jellemvonás még, hogy – Garakot idézve – mindig ügyelnek a részletekre. Ehhez jön még a militáris társadalmuk, amely az állam (és a feljebbvaló) iránti feltétlen engedelmességre, hűségre neveli polgárait.
Az Obszidián Rend valóságos állam az államban. Félelmetes Kerberoszként őrködik az Uniót irányító Detapa Tanács és a Központi Parancsnokság mögött. De nemcsak mögötte, tulajdonképpen felügyeli a legmagasabb hatalmi szerveket is. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Rend az oka, hogy a kardassziai társadalom annyira megmerevedett, és kevésbé hajlamos a változásokra.
Eredet
A Rendet földi időszámítás szerint a tizenkilencedik században alapították, a Detapa Tanács felügyelete alatt. Lényegében nemzetbiztonsági és hírszerzési feladatokat látott el, de az idők során feladatköre sokrétűvé és bonyolultá vált. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy tevékenysége időnként átnyúlt a Központi Parancsnokság hatáskörébe is, utóbbi vezetésének nem kis bosszúságára. Titkos rivalizálásuk már az első perctől kezdve zajlott a színfalak mögött. Nyílt titok volt számukra hogy a Rend beépítette ügynökeit, informátorait a katonai vezetés soraiba, miközben fordítva erre nem volt lehetőségük. Az egyetlen korlátozás amit a Renddel szemben előírtak, hogy nem állíthat fel fegyveres erőt saját céljaira.
Felépítés
A Rend erősen decentralizált és félig autonóm sejtekből áll, melyek biztonsági okokból egymás létezéséről sem tudnak. A fontosabb ügynökök, operátorok implantátumokat is kapnak a koponyájukba, hogy ellen tudjanak állni kínzásnak, elmeszondázásnak. Ugyanakkor fejlett plasztikai sebészet áll a beépülésre készülő ügynökök rendelkezésére: gyakorlatilag bármilyen faj egyedét képesek imitálni.
A kihallgatások módszereit és eszköztárát is folyamatosan fejlesztik, ennek egyik terméke a promazin nevű szer is. Hitvallásuk szerint nem lényeg, hogy bűnös-e valaki, hanem hogy mennyire az. Tehát aki bekerül egy kihallgatószobába, az felhagyhat minden reménnyel.
A szervezetnek hatalmas információs adatbázisa van. A kardassziai urban legends szerint egyetlen polgár sem ülhet le étkezni anélkül, hogy a pontos menü, az evőeszközök adatai bele ne kerüljenek a Rend aktáiba. Az állandó és mindenre kiterjedő megfigyelés számos áruló nyomtalan eltűnéséhez vezetett az idők során. És a Rend nem dob semmit a szemétre, mindent megtartanak. Információkat, fegyvereket, tárgyakat és holttesteket is.
A hanyatlás kora
Hiába azonban a Rend számtalan akciója, kifinomult intrikája, a Kardassziai Unió hatalmát meggyengítette a bajori függetlenségi mozgalmakkal vívott harc. Az Unió nem verte nagydobra, hogy nem csupán a Bajor bolygóról és a Terok Nor bányászállomásról vonultak ki, de kénytelenek voltak megszüntetni több kisebb állomást is (mint az Empok Nor).
A Rend megőrizte erejét és kapcsolatait, de már semmi nem volt ugyanaz. Már nem nyúlhattak hozzá korlátlanul a demokratikus ellenzék tagjaihoz, mint régen. A Detapa Tanács civil tagjai is szálkák voltak a szemükben – néhányan közülük pár évvel korábban még katonai uniformist hordtak. Megpróbálták kompromittálni Tekini Ghemor legátust is, akinek azonban sikerült a Bajorra menekülni és ezzel a disszidens kardassziaiak vezéralakjává válni.
A Rend megpróbálta szabotálni a föderációs kísérletet a féregjáraton keresztüli kommunikációra, annak reményében, hogy ezzel tovább mélyítsék az ellentétet a Bajor és Kardasszia között., ám terveik kudarcot vallottak.
Azonban nem a Föderáció jelentette a legnagyobb problémát, hanem a Domínium. Az Obszidián Rend túl erős volt, túl hatékony: pont ezzel hívták fel magukra az Alapítók figyelmét. A pontos részletek nem ismeretek, de nem elképzelhetetlen, hogy a beszivárgó Elcseréltek voltak az okai, hogy a Rend megszegte az egyetlen rá vonatkozó megszorítást, és egy jelentős katonai erőt állított fel titokban az Orias rendszerben a Központi Parancsnokság tudta nélkül. Látszólag ez egy közös hadművelet volt a romulán Tal’shiar és az Obszidián Rend között, hogy elpusztítsák az Alapítókat, megszüntetve a Domínium jelentette fenyegetést. Ennek érdekében a romulánok álcázó berendezéseket adtak át, hogy felszereljék azokat a Galor és Keldon osztályú csatahajókra.
A legénység jelentős részét a két hírszerző szervezet adta. Sőt még a nyugállományba vonult Enabran Taint, a Rend egykori vezetőjét is megnyerték az ügynek. Csakhogy az egész hadműveletet a Domínium sugallta, hogy csapdába csalja és leszámoljon a hírszerző szervekkel. A terv tökéletesre sikerült, a flottát megsemmisítették a Jem’hadar hajók, és a legénység nagy része elpusztult vagy fogságba esett.
Az Omarion csata eredményeként a Tal’shiar meggyengült, az Obszidián Rend szinte megszűnt létezni. A túlélők talán megpróbálhatták volna újjászervezni, de a lezajló polgári forradalom és a klingon támadás teljesen összekavarta a dolgokat az Unióban. Az új kardassziai kormány nem kívánta megkockáztatni egy újabb önállósodásra hajlamos, túl nagy befolyással rendelkező titkosrendőrség megalapítását.
Amikor a Kardassziai Unió csatlakozott a Domíniumhoz, az végleg megpecsételte a Rend túlélő ügynökeinek sorsát. Az Alapítók valóságos hajtóvadászatot indítottak utánuk.
Hogy a háború után újjáéledhet-e a szervezet valamilyen formában, az még bizonytalan. A romokban heverő kardassziai társadalom sokkal fontosabb feladatokkal kénytelen szembesülni.
emTV.hu
