A Star Trek: Discovery átívelő történetének értékelése mellett a színészekkel, és az általuk megformált karakterekkel, valamint a mondanivalóval, és a kedvenc pillanatokkal is foglalkoztunk az Impulzus Podcast legújabb adásában. A műsorban természetesen részletesen is kitérünk a sorozattal kapcsolatos élményeinkre és meglátásainkra, ám előtte következzen egy összefoglaló az Űrszekerek szerkesztőinek spoileres véleményével.
Ádám
Ritkán tudott meglepni, de akkor nagyon. Sajnos már a színre lépésétől kezdve lehetett sejteni, hogy Tyler valójában Voq, és hasonló a helyzet Lorcával is. Viszonylag hamar kiderült, lesz tüköruniverzumos epizód, és attól kezdve minden rajongói fórumon megjelentek a szakállas Lorcák. Amikor pedig először szó esett a császárról, fogadni lehetett rá, hogy Georgiou lesz az, mivel egyértelmű volt, hogy a Burnhammel való újratalálkozás lehetőségét nem hagyják ki a készítők. De mindemellett sosem tudhattad, hogy ki és hogy hal meg a következő pillanatban.
A rendezés több epizódban kiemelkedő volt, a látvány mai. A sztoriban kicsit sok volt a személyes évődés, a személyes vonal nekem nem feküdt annyira. Az átívelő szál pedig valójában csak a végére lett izgalmas. Később nem fogjuk majd az emlékezetes és kultikus Star Trek sztorik között említeni, de mindenképpen nagy lépés és jó kezdet. Az üzenetet tekintve pedig kiderült, hogy minden bűn megváltható, rendkívül fontos a diverzitás – és embernek maradni. Ha pontszámot kéne adnom, akkor 10/6,5-öt adnék.
Csaba
Az évadon végigvezetett karakterívek szép hosszú utat jártak be. A Lorcát alakító Jason Isaacs játékának minden másodperce hatalmas élmény volt, a sorozat újranézésére vállalkozó lelkes nézők pedig ezernyi apró jelet fedezhetnek majd fel a végkifejlet tudatában. A képet mindössze egyetlen dolog árnyékolja be: a rajongók már a kezdetek kezdetén számítottak arra, hogy Lorca a tüköruniverzumból származik, így ez egyáltalán nem okozott meglepetést.
A Tyler/Voq történetszál is túlzottan nyilvánvaló volt, a végén ez sem jelentett megdöbbentő fejleményeket. Ettől függetlenül Shazad Latif kifejezetten emlékezetes alakítást nyújtott számomra, akinek a legtöbb érzelmet sikerült átadnia az évad során. Nagyon reménykedem benne, hogy a folytatásban sokszor találkozunk majd vele! (Csaba teljes cikke a sorozat első évadáról itt olvasható!)
Attila
Mint a legtöbb Star Trek rajongó, én is nagyon vártam az új sorozatot, az új történeteket és új karaktereket. Nem zavart, hogy nem lineáris folytatást kapunk, hanem az eredeti sorozat (TOS) előtt fog játszódni néhány évvel.
Véget ért az első évad, és a benyomásaim vegyesek. Magát az alapötletet jónak találtam, hiszen a Star Trek minden sorozata valamilyen módon mindig különbözik elődjétől. A klingonok újratervezett külseje azonban már kevésbé nyerte el tetszésemet. Feleslegesnek tartom, hiszen például a vulkániak és az andoriaiak alig változtak. De igyekeztem pozitívan fogadni ezt a változást.
A történetek önmagukban elég érdekesek és elgondolkoztatóak a huszonegyedik század embere számára is. Amit azonban hiányolok az a történetmesélés íve. Az első hat epizódig megvolt a történet folyamatossága, míg végre a Discovery kísérleti spóra-hajtóműve bevetésre alkalmassá vált. A további epizódokból (még a terrán témájúakból is), hiányolom a következetes mesélést. De ez még csak az első évad, és remélem a sorozat kinövi majd a gyermekbetegségeit.
Dave
A Star Trek: Discovery hétről-hétre fenntartotta az érdeklődésemet, az újranézési faktora is erős volt – ami számomra különösen fontos: szeretem az időtálló, többször is élvezhető sorozatokat. A készítők által sokszor hangoztatott, és általam különösen elvárt high concept, egységes, nagyívű történetmesélés ígéretét azonban sajnos nem sikerült beváltania, amit elsősorban Bryan Fuller távozásának, és a helyére lépett showrunnerek tapasztalatlanságának, valamint a sokféle írói koncepció összehangolatlanságának tudok be: a sztori és a tempó csapongott, a mesélők sokszor nem tudták kezelni a sok történetszálat, túl sokat akartak már az első évadban elmondani, így szinte valamennyi alaptéma kivitelezése és lezárása kurtán-sután sikerült: Burnham rehabilitációja és karakterfejlődése, a klingon háború, a Tyler/Voq gyanú, Lorca kapitány titka, a Stamets/Culbert szál, vagy a tüköruniverzum sztorija és karaktereinek sorsa. A történet sokszor kiabált a nyugodt, epizodikus, old-school trekes részek és lezárt kifejtés után, ezt kellett volna hatékonyabban összehangolni a modernebb, szerializált, átívelő jelleggel.
Már a sorozat bejelentésekor nagyon örültem az alapötletnek, hogy a történetvezetés nézőpontja végre nem egy Csillagflotta-főtisztre fókuszál – sajnálatos módon az alkotóknak ezt is csak részben sikerült végigvinni. Itt is a szereplőre rakott túl sok érzelem, a csapongás és következetlenség volt a fő ok - a főszerepet játszó színésznő alakításával, ahogy a többi karakterrel sem volt semmi különösebb gondom, ahogy a klingonok, vagy a hajók kinézetével sem. Az eleinte háttérben operáló, összetett kapitányi figurát Jason Isaacs maximálisan kijátszotta, így ötlettelen fan service megoldás volt a karakterét egysíkú, buta, képregényes főgonoszra redukálni. Szintén a nézők kiszolgálását éreztem a sokkoló, váratlan fordulatok gyakori előfordulásában, vagy a tüköruniverzum teátrális, felszínes bemutatásában – az ott játszódó részek egyenesen untattak, és bőven elég lett volna a második évadban, vagy eleve kisebb játékidővel kitárgyalni.
A többi rajongóval együtt én is nagyon örültem a Star Trek alapelveit prezentáló mozzanatoknak, ezek elsősorban Burnham és Saru karakterét gazdagították, és következetesen jelentek meg, bár az évadzáróra kissé túlzásba esetek a készítők, és túl explicit volt az erkölcsi mondanivaló tálalása. Ahogy annak mondható a sorozat legnagyobb fan-service durranása, az Enterprise csillaghajó megjelenése is, amit a producerek kifejezetten előre tervezettnek hirdettek, de ez a legkevésbé hihető nyilatkozataik közé tartozik, és hatalmas tanácstalanságot sejtünk ezzel kapcsolatban a második évadot, főleg annak castingját illetően.
Tudományos vonatkozásokban gyakorlatilag szinte a legrealisztikusabb Star Trek-sorozatot kaptuk, igaz, még mindig nem hardcore sci-fi sorozat, de mégis elég sok szaktudományos utalást vesz át (medveállatka, Dr. Paul Stamets kortárs gombakutató tézisei a micéliumhálózatokkal kapcsolatban, Elon Musk említése, stb.) így a Star Trek végre lassan kiléphet a saját maga által az elmúlt öt évtizedben kreált treknológia önigazoló bűvöletéből. A vizuális megvalósítás sikeresen emeli be a Discovery-t a mai prémium sorozatok látványvilágába, bár meghaladni még nem fogja azt. Összességében élvezetes, sok karakterpotenciállal bíró, és reméljük hosszútávon is működőképes sorozatot kaptunk, a Discovery meggyőző világgal bír, és több új aspektust is behozott a Trekbe, a mostani néző elvárásoknak megfelelően megújítva azt.
Az Impulzus Podcast aktuális epizódjának műsoroldala itt található, ahol különböző formában érheted el, vagy töltheted le a műsort!
Az évadzáróról a teljes sorozat kontextusában ebben a cikkben írtunk, míg itt tizenkét olyan kérdésről, amit a szezonfinálé vetett fel, melyről a készítők egy magyarul feliratozott videóban is beszéltek. Ebben a cikkünkben pedig arról tudhattok meg többet, hogy a sorozat alapjai Az új nemzedék (TNG) előttre nyúlnak vissza. A sorozat második évadának forgatása egyébként áprilisban kezdődik.
Ezen a linken találod a sorozat rajongói csoportját, ha pedig szívesen csatlakoznál a Discovery részeinek megvitatásához, csatlakozz az epizódkibeszélőhöz! Még több Star Trekért látogasd meg az Űrszekerek Facebook-oldalát! A Discovery epizódjaival az Impulzus Podcast adásaiban is foglalkozunk!
