Az Impulzus Podcast 131. adásában A viszálykeltő című epizódról beszélgettünk, melynek elején egyszerre kap hamis segélykérő hívást az Enterprise és egy klingon hajó, akik a találkozási ponton rögtön konfliktusba keverednek: mivel a klingon parancsnok, Kang hajója rejtélyes körülmények között lerobban, a legénysége az Enterprise elfoglalását tűzi ki célul, miközben az összetűzésért felelős titokzatos létforma folyamatosan ellentéteket szít, és az indulatok levezetéséhez minden fedélzeten kézifegyvereket ad a szembenálló csapatok kezébe.
Ismerős történet
Nem igazán hoz váratlan elemeket a Star Trek világába az 1968 novemberében megjelent epizód, hiszen az eredeti sorozat korábbi részeiből már jól ismert motívumokkal operál: klingon-föderációs konfliktus, koholt vádak az ellenséges felek részéről, látszólag korlátlan és titokzatos hatalmú energialény, a legénység egy vagy több tagjának szellemi befolyásoltsága, mesébe illő elváltozások, tárgyak átalakulása, elképesztő orvosi esetek, fizikai küzdelmekre kényszerített legénység, az emberi érzelmeket befolyásolni tudó, illetve azokra rászoruló testetlen idegen lény.
Engem azonban valahol a Star Trek élmények kezdetekor talált meg ez az epizód, amikor már éppen felfedeztem, hogy az izgalmas, kalandos űrsztorik mögött milyen gazdag mondanivaló és tovább gondolható tanulság rétegződik. Ezek alapján szinte belépő útravalóként ajánlhatom az eredetiben The Day of the Dove című részt kezdő Trek-rajongók számára is.
A lény befolyása által magukból kiforduló karakterek felnagyított agresszív érzelmei érdekes ellenpontot adnak a főszereplőket már jól ismerő néző számára: mindig is szerettük látni, ha főhőseink jellemüktől eltérően, különösen viselkednek. A varázsütésre előkerülő primitív fegyverekkel vívott kézitusák az akciódús fordulatokat kedvelő rajongóknak kedveznek. A sebezhetetlen – pontosabban a sérülésekből csodálatosan felgyógyuló – ellenfelek jelenkorunk szuperhős-és képregényfiguráit idézik meg.
McCoy szokásosnál is fokozottabb szenvedélye, Spock rendíthetetlen oknyomozása, Kirk ultimatív megoldáskeresése a triumvirátust kedvelő Star Trek rajongóknak kínál további csemegét. A viszályt szító idegen lény működése, jól bevált sci-fis és trekes hagyomány szerint, lassan kerül kifejtésre, végig fenntartva a különös, új jelenségekre éhes néző érdeklődését.
Fékezett hatású megoldás
A sorozat alapvetően optimista attitűdjének tökéletesen megfelel a pozitív, minden tekintetben békés megoldás. Az eredetileg tervezett, túlságosan is mézes-mázasnak ható lezárás helyett azonban a készítők végül visszafogottabb módon ábrázolva tárták elénk a relatív megnyugtató konklúziót. A szüntelen háború és a véget nem érő ellenségeskedés helyett a harcoló felek, többé-kevésbé saját döntésükből, a fegyverszünetet és az ideiglenes békekötést választják, legyengítve ezzel a konfliktusra éhes, agresszív indulatokból táplálkozó szörny étvégyát, aki – vagy ami – így dolga végezetlenül egyszerűen elhúz a fedélzetről – hogy aztán másutt szítson újabb ellenségeskedést.
Nem teljesen végleges tehát a kifejlet, ám a helyzet – és maga az eredeti sorozat logikája – nem is kívánja, és nem is mindig engedi meg az ultimatív megoldást, például a lénnyel való békés együttélés megteremtését, vagy a Föderációba integrálását – ehhez az entitás alaptermészetét kellett volna gyökeresen megváltoztatni. Nem történik meg a klingonokkal való végleges békekötés sem, az alapkonfliktus továbbra is fennáll, de legalább nem a külső manipuláció miatt lesz továbbra is ellentét a két faj között, hanem a korábbi, jól megszokott okokból kifolyólag. A klingonok - harci becsületük, valamint a mieinkhez hasonló technológiai és kulturális adottságaik révén - továbbra is a legjobban kezelhető ellenségként állnak az emberekkel szemben.
Pacifista víziók
Bár itt is, ahogy több más Star Trek sztoriban, egy külső tényező, egy idegen létforma felelős a gyűlölködő magatartásért, az epizód mégis magában foglalja annak bemutatását is, milyen hamar bensővé válik a mesterségesen generált erőszakos attitűd is. Külső befolyás nélkül is hamar aktiválódik az ösztöneinktől vezérelt agresszív, idegengyűlölő, indulatos viselkedés, mely könnyen habitussá válhat, és a külső tényező elmúlása után is fennállhat.
Az idegen lény egyszerre ábrázolja tehát a külső viszályszítást, de a belülről fakadó, önmagában is életképes, saját nézeteinkből és érzéseinkből táplálkozó gyűlöletet, mintegy manifesztálódva. Az epizód mindenesetre, igazodva Roddenberry alapvetően humanista, és a fejlettebb emberben hívő hozzáállásához, azt sejteti, hogy a 23. század földlakói már csak külső befolyásra engednek az idegengyűlölet és öncélú harc csábításának. Nem így századunk embere, ráadásul manapság még rengeteg forrásból és formában kapunk hasonló, gyűlöletkeltő impulzusokat, a nagy hatású politikai szólamoktól kezdve az esztétikumnak álcázott propagandán keresztül az internet tömeges elterjedésével egyidős arctalan trollkodókig.
A hatás sajnos erőteljes erőszakspirálhoz is vezethet, diszkriminatív, fajgyűlöleti vagy világnézeti alapokon is nyugodva, nem egyszer téves, megtévesztő forrásokból táplálkozva. Nem biztos tehát, hogy Kirkhöz és Kang-hez hasonlóan, ideiglenes békekötésben feloldódva, kacagással kísért fegyverletétellel eljuthatunk a viszályok jelenkori okainak végleges eltávolításához. Az erőszakmentesség útja, mindenesetre, talán ilyen módon is járható lenne, akár Roddenberry ideáiból akár más eszményekből építkezünk.
Az epizód érdekességei
- Eredetileg Kor parancsnok tért volna vissza, a karaktert játszó John Colicos azonban egy másik forgatás miatt nem ért rá. Ha ismét megjelent volna, akkor a Békeküldetés (Errand of Mercy, TOS 1x26) fordított változatát játszotta volna Kirk és Kor, hiszen amíg abban a történetben “békére kényszerítették” őket, itt pont a két csapat összeugrasztásáról van szó.
- A Kanget alaító Michael Ansara visszatér a karakteréhez a Deep Space Nine Vérszerződés (Bood Oath, DS9 2x19) című epizódjában, valamint a Voyager Felvillanás (Flashback, VOY 3x02) című részében.
- Az epizód írója, Jerome Bixby eredetileg így képzelte volna el a történetet: az Enterprise egy föderációs kolóniáról érkező segélykérés miatt eltér az eredeti céljától, ami nem tudni, hogy mi lett volna, de biztos, hogy a “Béke napját” ("Peace Day") készültek megünnepelni, ami annak az évfordulója, hogy a Föld országai békét kötöttek egymással. Kirk legénysége a segélykérés helyszínére csalt klingonokkal együtt az idegenek fogságába esik, akik kegyetlen párbajokra kényszerítik őket (gondolom ezt úgy kellett volna elképzelni, mint A Triskelion játékmestereiben). A fogvatartók eleinte humanoid létformáknak tűnnek, de kiderül, hogy valójában energialények, akik a felszabaduló agresszióból nyerik az életerejüket. A klingon parancsnok és Kirk rájönnek, hogy békét kellene kötniük, hogy az idegenek ne hízzanak tovább az erőszakon. Az Enterprise legénysége és a klingonok ezért együtt énekelnek, és békemenetet rendeznek. A produkció döntéshozói végül meggyőzték Bixby-t, hogy ez a végkifejlet már túlzás, és az epizód üzenete az éneklés és a békemenet nélkül is maradéktalanul átjön.
- FCs -
Az Impulzus 131. adásában A viszálykeltő további érdekességeiről, valamint a magyar szinkronos tapasztalatainkról is beszélgetünk:
A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta // Memory Alpha
