Amikor Jonathan Frakes tavaly elszólta magát, hogy lesz tükör-univerzum a Star Trek: Discovery-ben, mi rajongók kíváncsian vártunk mit kapunk majd. Tulajdonképpen beigazolódott a sejtésünk: egy Terrán Birodalmat amely a Föderáció alapelveinek sötét tükörképe. De nem az eredeti sorozatból (TOS) ismert univerzumot láthattuk, hanem egy másik terrán államalakulatot mely hatalmában és rideg brutalitásában azt is felülmúlta.
A több epizódon átnyúló történet azonban számos nyitott kérdést hagyott maga után. A terrán zászlóshajó elpusztult, de mi lesz a Birodalommal ezután? Vezető nélkül darabokra hullik, vagy megindul a reformok útján? Mi történt a Voq által vezetett lázadó mozgalommal?
Az IDW kiadó vállalkozott a feladatra, hogy töprengés helyett egy lehetséges utat mutasson régi és új rajongóknak egyaránt. A címe Succession, azaz öröklés. A négy füzetből álló képregényhez Kirsten Beyer és Mike írta a történetet és Angel Hernandez rajzolta hozzá a képeket.
Trek rajongóként szeretem a tükör univerzumokban zajló történeteket, és most is határtalan kíváncsisággal kezdtem bele az olvasásba. A képregény közvetlenül a ISS Charon császári zászlóshajó pusztulása után veszi fel a mesélés fonalát. A császárnő halott, de a trón nem maradt üres. Georgiou unokaöccse, Alexander ragadta magához a hatalmat a Földön. Ő még a többi terránhoz képest is szélsőségesebb politikát képvisel. Nem elégedne meg azzal, hogy az idegen fajokat rabszolgasorba taszítsa, hanem ki akarja irtani őket, helyet csinálva az emberi telepeseknek. De neki – másokkal ellentétben – konkrét terve is van. És természetesen a háttérben zajlik az intrika és a hatalomért folytatott titkos harc.
Időnként felvillantanak a füzetekben egy-egy rövid epizódot Burnham életének korábbi szakaszaiból. Talán nem számít spoilernek, de a tükör Burnham nem halt meg Lorca üldözése közben, hanem nagyon is él. S megvannak a saját tervei, titkos szövetségesei.
A cselekmény elég lendületes és több szálon is fut. Az volt ismét az érzésem, hogy a Trónok harca egy high-tech, huszonharmadik századi változatát látom, de pozitív értelemben. Kicsit még szokni kell a fantasy elemeket a Star Trekben. Számos olyan karakter tükör megfelelőjét vonultatják fel az alkotók, akik nem jelentek meg a mirror-epizódokban, mint például Cornwell admirális. Kellemes meglepetésemre a Discovery hídjának rejtélyes tagja, Airiam jelentősebb szerepet kapott. Azonban az általunk ismert lázadás vezetők – mint Voq vagy Sarek – nem tűnnek fel a képregény lapjain. Az alkotók mintha szándékosan nem akarták volna őket megjeleníteni, mintha arra vigyáznának, hogy ne keveredjenek ellentmondásba a sorozattal, ha esetleg a Discovery egyik későbbi epizódja ebben az univerzumban játszódna. Talán ez az egyik oka annak is, hogy nem látunk új, addig ismeretlen fajokat vagy űrhajókat sem.
A cselekmény viszonylag kevés helyszínen játszódik. Láthatjuk a császári fővárost, San Francisco-t, de a Shenzhou fedélzetét is, de ellátogathatunk a Risa vagy a Qo’nos-ra. Mindegyik ismerős hely a Trek rajongóknak, mégis észrevehetőek az eltérések. Igaz az egykori klingon főbolygó meglepett némileg, mert a sorozatban arról volt szó, hogy a bolygót valóban romba döntötték Georgiou császárnő parancsára és a túlélők gyakorlatilag a szemétben turkálva harcolnak az életükért. Tehát én egy Mad-Max típusú apokaliptikus környezetet vártam, ehhez képest rendezett és tiszta bolygó képét kaptuk.
Véleményem szerint érdekes történetet sikerült összehozniuk az alkotóknak, amely bár nem tartalmaz extra újdonságokat, de ismét számíthatunk a megszokott csavarra a végén. Ezzel a képregénnyel ismét színesedett a folyamatosan bővülő Star Trek univerzum. Talán nem egyedül várom az esetleges folytatást, akár képregényben, akár a tévéshow keretein belül.
emTV.hu
