Ajándék Borgnak ne nézd a fonák!

2018. július 15. 16:00 - Magda Scythe

Πkár hajába belekapott a szél. A szél éppúgy meglepődött, mint Πkár, mert már nagyon régóta nem csinált ilyet... egészen pontosan azon a bizonyos fejen nem. Πkár bizonytalan kézzel túrt bele hosszú, vörös, dús hajába... majd felébredt. A szemközti tükörből jól látta az ágyat, a takarót, magát és... igen!... tényleg!... a vörös haját! Hirtelen felült. A vörös haj sértődötten nyávogott, leugrott az ágyról, és visszament Pata szobájába.

Πkár született franciaangolamerikai eleganciával lépett a hídra. A hidat a Vöröscsillagflotta mérnökei patkó alakúra tervezték, de hiába, mert így sem hozott szerencsét senkinek. A hajót biztos-ami-biztos alapon Egyszerprájsznak keresztelték, az END-00-XYZ jelzést adták neki, és sűrűn imádkoztak, hogy ne kelljen belőle többet építeni. Ám Πkár – ahogy egy jó kapitányhoz illik – nem volt babonás, a csirkelábat csak megszokásból hordta a nyakában.

Bájker parancsnok, az első tiszt, kihasználva a kapitány távollétét, szemtelenül terpeszkedett a parancsnoki fotelban, és a görög arcélű tanácsadónőt, Diána Troioszt fűzte szorgalmasan.

– Diána, maga olyan szép, mint a Durcás nővérek több plasztikai műtét után...
– Ne mondjon ilyet, Vili – pirult el Diána és olyan hevesen rezegtette szempilláit, hogy kisebbfajta szélvihart kavart a fedélzeten. – Biztos minden nőt ezzel szédít.
– Én?! Dehogy! – próbált meg Bájker ártatlan arcot vágni, nem törődve azzal, hogy a híd több helyen megrepedt a kijelentés hallatán.
– Khm… khm… – figyelmeztette finoman Πkár. – Khm... khm... – folytatta – Khm... khm...

Bájker aggódva pillantott kapitányára.

– Uram, szóljak Dr. Kársornak?
– Isten ments, Forma Egy, inkább jobban vagyok. Egész egyszerűen kijött rajtam a Borg-allergiám, pedig évek óta nem nézek teniszközvetítést a tévében.
– Kaptány – szólt közbe egy két méter magas farkas a kommunikációs pulttól –, a Vöröscsillagflotta üzenete szerint a Borgok épp ebben a szektorban vannak, és a Föld felé tartanak. Feladatunk, hogy feltartóztassuk őket, ha kell, a hajónk árán is.

Wolf, a klingon farkas, aki eddig a U.S.S. Mifájbent kapitánya volt, mindig szívesen gondolt vissza a DS9 zűrállomáson töltött napokra. Disco, a DS9 parancsnoka Unverzum-szerte híres volt hatalmas bulijairól. Innen származott az állomás neve is: Disco Szombaton kilenckor.

– És akkor mi most mit csináljunk? – kérdezte Πkár, és tanácstalanul tárta szét karjait.

Bájker Troioszra pillantott, Troiosz Bájkerre, Πkár lehajolt, hogy jobban lássák egymást. Pata, az undorid, aki az irányítópultnál ült, megvonta a vállait, majd – az emberi szem által felfoghatatlan gyorsított felvétellel – vissza is hegesztette.

– Uram, ha szabadna megjegyeznem, én kisütöttem valamit – szólt közbe Wolf (elvégre ő az első klingon, aki sütni tud).
– Ossza meg velünk! – kérte reménykedve Πkár.
– Ha félkészvészsebességre kapcsolnánk, megelőzhetnénk a Borgokat, mielőtt elérik a Földet.
– Kitűnő ötlet, Mr. Wolf – pillantott fel elismerően a kapitány, majd a mérnökök kezelőpultjánál álló sötét bőrű tiszthez intézte szavait. – Mr. LaFortuna, kérem, ellenőrizze a hajtóműveket a félkészvészsebesség-ugráshoz!

Dzsordi LaFortuna – akit a barátai csak Vakszerencsének becéztek – bólintott, visszafordult a kezelőpulthoz, és beírta a szükséges adatokat. A Vöröscsillagflotta mérnökeinek hála – az adatok Brie-írással jelentek meg a képernyőn, bár némi időbe telt, mire Dzsordi kitapogatta őket.

– A félkészvészsebességhez készen állunk, uram.

Πkár az undoridhoz fordult.

– Mr. Pata.

Pata összerezzent és majdnem a torkán akadt a sültkrumpli. Megpróbált egy bűnbánó mosolyt kapitányára villantani.

– Mr. Pata, hagyja abba az Érzelem Chips majszolását, törölje meg a kezeit, és törölje le azt az ostoba vigyort a képéről!
– Igenis, kapitány – tért vissza az undorid a munkájához.
– Figyelem, félkészvészsebességre kapcsolunk! – szólt Πkár. – Engédzs!

A félkészvészsebesség-ugrás jól sikerült. Ezúttal sokkal kevesebb halálos áldozattal járt, mint máskor. Miután Dr. Kársor ellátta a sebesülteket, egy több, mint csábos pillantást vetett Πkárra, és elhagyta a hidat.

– Hol vagyunk, Mr. Pata? – nyögte Πkár, gipszelt lábait keresztbevetve.
– Sajnos még mindig az Egyszerprájszon – sóhajtotta Pata.
– Úgy értem, melyik szektorban? – pontosított a kapitány.
– Az egyesben. Az a bolygó ott előttünk a Föld... – Pata szemei kikerekedtek, sárga kontaktlencséje majd’ kiesett a csodálkozástól – .... és ha a műszereink nem csalnak, 2063. április elseje van.
– A Főfix-katasztrófa előtti nap... – suttogta Bájker.
– Uram, a radarok szerint a Borg hajó is itt van – közölte Wolf.
– Adja képernyőre! – mondta Πkár.

A bluebox technikának köszönhetően a nagy kék vásznat az űr sötétje váltotta fel: jobbra a Föld jól ismert képe látszott, balra egy hatamas kocka-alakú teniszlabda éktelenkedett.

– A Borgok... – jelentette ki Diána teljesen feleslegesen, csak hogy ledolgozza a gázsiját.
– Uram, a Borgok üzenetet küldenek – szólt Wolf.
– Hangosítsa ki!

"Apró, földi férgek, kik a teniszt csak tévéből ismeritek, elérkezett számotokra a végítélet órája! Tenisszimiláljuk a bolygótokat. Közös Borg-tudatunkat rátok erőszakolva egyetlen tevékenységre ösztönzünk benneteket, ez pedig a labdaszedés lesz! Képzeljétek csak el: teniszpályák, ameddig a szem ellát. A látványt csak egy-két TuBorg söröző töri meg..."

– Elég! Kapcsolja ki! – könyörgött fülét befogva Πkár.

A hidat döbbent csend ülte meg.

– Mit tegyünk, kapitány? – kérdezte hihetetlen színészi átéléssel Diána, amelyért rögtön Oscarra jelölték a mellékszereplők B kategóriájában.
– Először is: Troiosz, Bájker és LaFortuna lemegy a Földre és meggyőzi Cefrám Kokszrémet, hogy indítsa útjára a Főfixet, közben Patát elfogják a Borgok, de Wolf segítségével mégis megvédem a hajónkat – fejezte be a tervet Πkár, és becsukta a forgatókönyvet.

Kokszrém eredetileg bányamérnök apától és kazánfűtő anyától származott. Korszakalkotó találmánya, amely meghatározta a későbbi történelmet: a szénnel fűthető antianyagkazán volt. Óriási előnye, hogy ellentétben más találmányokkal, ezt sohasem használták fel katonai célokra. Ennek oka talán az volt, hogy senki sem merte kipróbálni.

Miután Bájker, Troiosz és LaFortuna elmesélték Kokszrémnek, hogy ők a jövőből jöttek, jól bepálinkáztak és az éjszakát alkoholmámoros álomban töltötték. Reggel Kokszrém ébresztgette őket.

– Hej, maguk aztán jól kidőltek az este – vigyorgott Kokszrém. – Bár, ha jól sejtem, nem voltak józanok az ideérkezéskor sem. Valami jövőről meg történelmi szerepről hadováltak, de nem volt semmi értelme...

Dzsordi ásított, berakta a műszemeit és fáradtan Cefrámra pillantott.

– Mi tényleg a jövőből jöttünk, és meg akarjuk győzni, hogy próbálja ki a Főfixet. Ez nagyon fontos a számunkra, mert benne van a történelemkönyvünkben is, hogy a Főfix-kataszt... izé... katartikus hatást gyakorolt a történelemre.
– És mondja – kezdte Kokszrém, miközben a Főfixet rejtő garázs felé sétáltak –, mi lesz ezen a helyen háromszáz év múlva?
– Egy emléktábla, felirattal – közölte Dzsordi.
– Mi lesz ráírva? – érdeklődött Kokszrém, miközben a szemei résnyire szűkültek, ahogy megpróbálta elképzelni a huszonnegyedik század futurisztikus világát.
– "Cefrám Kokszrém ezen a helyen..." – kezdte Dzsordi.

Kokszrém előrehajolt, hogy jobban értse szavait, majd elegáns ívben földet ért.

– "esett orra az Indulás Napján..."

Cefrám dühösen feltápászkodott és tett egy indulatos lépést Dzsordi felé, majd újra a földön landolt.

– "kétszer" – fejezte be Dzsordi.

Πkár maga sem értette hogyan, de elveszítette Patát. Az egyik percben megvolt, a másikban meg nem volt sehol. S mintha ez nem volna elég, az Egyszerprájsszal is hasonlóan járt. A Borgok egyszerűen ripsz-ropsz elfoglalták. Πkár nem mert végigmenni a folyósón, mert attól tartott, hogy mindenütt teniszező párocskákba botolhat. Ehelyett a szellőzőaknákat bújta, amelyek viszont tele voltak plakátolva Nike cipőreklámokkal. A hajó tányérja felé igyekezett, hisz jól tudta, annak felszíne a legalkalmasabb teniszpálya kiépítésére, tehát a Borgok célpontja is az lesz.

Eközben a Borgok királynője Patát egy műgyeppel borított kínzóasztalra fektette. Pata félelemmel és undorral küszködve figyelte, ahogy az asztalhoz kötözték. Az undorid majdnem kihányta az egész zacskó Érzelem Chipset, amikor meglátta a Borg-királynő neonszínű csíkokkal díszített teniszruháját. A Borgok lehúzták Pata lábáról a csizmát, és egy jó ideig matattak a lábán. Pata rosszat sejtve a Borg királynőre nézett.

– Miért ültettél emberi bőrt a lábfejemre?
– Hogy minél inkább élvezhesd emberi tulajdonságaidat – súgta a gonosz hölgy, és Pata rémülten fedezett fel a kezében egy lúdtollat.

Ahogy a királynő a talpához ért, Pata felvihogott, majd ijedtében az ajkába harapott – szétszakítva két fontos áramkört, amelyek a fogmozgásért voltak felelősek. Ha tudott volna izzadni, most kétségtelenül megtette volna. Ha tudott volna mozdulni, most feltétlenül megtette volna. Ha tudott volna valamit, nem az Egyszerprájsz másodtisztje lett volna.

Πkár a sötét aknában tapogatózva egy üreget fedezett fel maga előtt, majd rémülten tapogatott ki az üregben egy puha, meleg, nedves dolgot.

– Kévem, uvam, evengedné a nyevemet?

Πkár megkönnyebbülten vette ki kezét Wolf szájából.

– Á, Mr. Wolf, örülök, hogy nem látom. Hová tart ebben a sötétben?
– Épp a hajótányér felől jövök, uram. Úgy gondoltam, kimegyek a felszínre, hátha a Borgoknak eszükbe jut, hogy teniszpályát építsenek ott – kezdte Wolf.
– És? Nem jutott eszükbe? – türelmetlenkedett Πkár.
– De igen, uram… – folytatta Wolf – csakhogy a felszínen minden a feje tetején áll, úgyhogy maximum focimeccseket lehetne kinn tartani.
– Értem – nyugtázta Πkár megkönnyebbülten, bár némileg csalódottan, mert neki is voltak bizonyos tervei a kihasználatlanul üres hajótányérral kapcsolatban. Biztos volt benne, hogy egy lóversenypálya nagyobb hasznot hajtott volna, mint a teniszversenyek.
– Hát, nincs más hátra, szabadítsuk ki Patát!

Bájker és Troiosz egymást támogatva, kissé másnaposan érkeztek a Főfix garázsához. Dzsordi és Cefrám a hajó bejáratánál álltak és az indulásról beszélgettek.

– Bájker és én magával megyünk – jelentette ki Dzsordi.
– Honnan veszi, hogy én is megyek? – kérdezte Cefrám, de látva Dzsordi arckifejezését, beletörődve hozzáfűzte:
– Tudom, tudom. Benne volt a történelemkönyvben.

Miközben Bájker megpróbált életet verni Troioszba, Kokszrém tovább faggatta LaFortunát.

– Egyet áruljon még el nekem: ha maguk a jövőből jöttek, hogyan avatkozhatnak bele az én hajóm indításába?
– A történelem szerint, Kokszrémet egy vak néger és egy szakállas kosárlabdázó kísérte… A leírás alighanem ránk illik… – közölte szárazon Dzsordi, mert Cefrám aznap még nem kínálta meg pálinkával.
– Na, indulhatunk végre? – nézett rájuk türelmetlenül Bájker, mikor már életjeleket fogott Diánán.
– Tőlem... – intett Dzsordi Cefrám felé.
– Pisilnem kell – próbált kibúvót keresni Kokszrém.
– Azt előbb kellett volna – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Bájker és belökte Kokszrémet a vezetőülésbe.

A Főfix elindult. Fúvókái vörös tüzet és tömérdek füstöt köptek maguk alá. Diána felriadt, szétnézett, majd nyugtázta az indulást:

– Ja...

Ezzel visszafeküdt. Tudta, hogy a visszaérkezésig már nem lesz több jelenete.

Πkár és Wolf a szellőzőaknában mászva hirtelen ütemes pattogásokra lett figyelmes. A szellőzőrácsot kibontva lenéztek és szörnyű látvány tárult a szemük elé: Pata a Borg királynővel teniszezett! Wolf elfordult – ezt még az ő gyomra sem bírta. Πkár viszont egyetlen ugrással a pályán termett.

– ΠKÁR! – ordította a Borg királynő.
– Nyertél. Csodálkozom, hogy ennyi év után felismersz még – nézett rá hűvösen Πkár. – Akkoriban dús, vörös hajam volt.
– Meg akartalak tenni az én Björnömnek, hogy azután együtt uraljuk a világ összes teniszpályáját... – nyögte gyűlölettel teli hangon a Borg királynő. – De ez régen volt, most itt van helyetted ő – és Patára mutatott.
– Téved, asszonyom – állt Pata Πkár mellé. – A meccseink minden percét színleltem. Ezt a játszmát nem ön nyerte.

Az undorid hirtelen a komputerkonzolhoz ugrott, és egyetlen gombnyomással eltüntette az összes Borgot, a királynőjükkel együtt.

– Hova lettek, Pata? – kérdezte Πkár.
– Átsugároztam őket a saját hajójukra, amely – mint azt ön is tudja – a Főfix útvonalát keresztezi...

A Főfix igazán furcsa hajó volt. Két részből állt. Az egyik egy hosszú, csőszerű nyúlvány, a másik egy nagyobb, kerek, hálóhoz hasonló felület volt. Mindent egybevetve egy hatalmas teniszütőre emlékeztetett. A kocka alakú Borg teniszlabdát úgy csapta le lendületből, hogy a Star Trek-rajongók biztosak lehettek benne: egy jó darabig nem lesz több Borgos mozifilm.

A Főfix perdült egyet a levegőben, majd – mint aki jól végezte dolgát – visszafordult.

– Jé, milyen messze van a Föld! – csodálkozott Kokszrém.
– És hogy közeledik! – aggódott Bájker.

A becsapódás ereje iszonyatos volt. Több, mint galaktikus méretű. A Lófej-köd felnyerített, a Sas-köd zuhanórepülésbe kezdett, a Sombrero-galaxis spanyolul káromkodott.

Diána boldogan halászta elő a roncsok közül a három megviselt, talpig mocskos, de – hihetetlen módon – élő hőst. Kokszrém szeretett volna valami igazán jelentőset és szépet mondani, amit majd feljegyezhetnek a tankönyvek az utókor számára, de csak annyi csúszott ki a száján:

– Azt hiszem, már nem kell pisilnem...

Hirtelen egy űrhajó landolt közvetlenül előttük. Kinyílt az ajtaja és egy feltűnően hegyes fülű alak lépett ki belőle.

– Hello – közölte kifogástalan angolsággal.

Amazok bambán bámultak rá (és alliteráltak az arra adóknak). A hegyesfülű egy vulkáni-angol szótárt halászott elő és belelapozott.

– Én lenni itt idegen... – kezdte. – Mi hinni, mi lenni egyedül Világegyetemben. De ez kis robbanás mutatni, hogy lenni más civilizált faj. Ezért venni vulkáni-angol szótár és iratkozni be angol gyorstalpaló – mosolygott… volna az idegen, ha nem vulkáni lett volna a szerencsétlen.

Legelőször Kokszrém ocsúdott fel.

– Tüzesvíz – mondta és a vulkáni kezébe nyomta a pálinkásüveget.

Egy óra múlva együtt énekelték az Elveszett a shelatom ShiKahrban... kezdetű vulkáni népdalt.

Bájker, Troiosz és LaFortuna meghatottan nézték az idegen és az ember közötti első kapcsolatfelvétel, majd könnyeiket törölgetve sugároztak fel az Egyszerprájszra.

Πkár a szokásos, mindennapos jelentést diktálta a hajónaplóba:

– ... és akkor megmentettük az Univerzumot.

A hídon újra béke volt, mindenki mosolygott, a nap fényesen sütött, madarak daloltak, az Egyszerprájsz pedig továbbra is bátran ment arra, ahová épeszű ember önként még sohasem merészkedett...

írta: Kasza Magdolna (aka Magda Scythe)
X Magazin III. évfolyam, 1. szám (1998. január)

emTV.hu

komment
Címkék: Star Trek

A bejegyzés trackback címe:

https://urszekerek.blog.hu/api/trackback/id/tr8614110465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása