Kate Mulgrew (Janeway) a Star Trek: Voyager sorozatból a hétvégi Denver Comic Conon közel egy órán keresztül beszélt egyebek mellett a kihívásokról, amit az első női csillaghajó kapitányának szerepe jelentett, szót ejtett Janeway szexualizálásának elutasításáról, valamint arról, hogy miért csatlakozott Jeri Ryan a csapathoz, és elmesélt néhány színfalak mögötti tréfát is. A tovább mögött szemezgetünk a Mulgrew által elmondottakból, magyar nyelven.
Hogyan vezetett el Janeway szexualizálásának elutasítása Jeri Ryan válogatásához?
A résztvevők közül egy fiatal nő, Hétkilencednek öltözve, megkérdezte Mulgrew-t, hogy a Voyager forgatásáról tud-e olyan pillanatokat mondani, amik igazán kiemelkedőek voltak. A kérdésre kendőzetlen és őszinte válasz érkezett:
Kiemelkedő pillanat számomra Jeri Ryan érkezése. Az egy érdekes helyzet volt – és sok vita volt erről, főleg miattam – és elég szerencsétlen is. Amikor te vagy az első női kapitány reménytelenül is reméled, hogy ez elég lesz, amíg rá nem jössz, hogy nem így van. Mert a férfiak – és ez rendben is van, így is kell lennie, és mindannyiótokat imádlak – szeretik a szexet. És szükségük van rá. És én erre mindig azt mondtam, hogy »nem«.
Azt mondtam, nem fogok lefeküdni Chakotay-jel, nem fog megtörténni – nem kap új jelentést a »készenléti szoba«. Azt mondtam, ezt mástól és máshol fogjátok megkapni, erre ők hozták ezt a gyönyörű lányt. Csodálatos karaktert játszott. És igen, zavarban voltam miatta, mert reménykedtem – biztos vagyok benne, hogy Hillary Clinton is reménykedett. Mindannyian reménykedünk. A remény örökké ott van, hogy egyedül is képesek vagyunk rá, de mégis szükségünk van a szexre. Szóval ez egy elég kiemelkedő dolog volt.
Az első évad megszállottsága Janeway megjelenéséről és hajviseletéről
Amikor később megkérdezték, melyik részt volt a legnehezebb leforgatni, Mulgrew a bevezető epizódot említette és ismét beszélt arról, milyen nehézségeket jelentett az első női kapitány szerepe:
A legnehezebb? Talán az első kettő, az "Utazás a Galaxis túlsó végére" (The Caretaker). Az egész. Az a hülyeség a hajammal. Végtelen hülye szórakozás a hajammal! És nem csak a hajammal. A hajam, a mellem, a lábam, a csípőm. Egy nő ült a kapitány székében és nem tudták, mit csináljanak vele. Szóval a kinézetemmel próbáltak tenni valamit. Hányszor változtatták meg a hajviseletem az első hat hónapban? Tízszer? Ki hordja így a haját [mutatja a magas kontyot] az űrben? Mindig szerencsehozónak érintettem meg.
Végül azt mondtam nekik az első évad végén. Fogjátok ezt [mutatja, hogy leveszi a fűzőt] és vigyétek innen. Vigyétek a hullámcsatokat. Vigyétek a csizmát. Adjatok egy olyan csizmát, amiben tudok járni, és engedjétek, hogy Janeway legyek. Nem lehetek Picard kapitány.
Persze tudtam, hogy ez a számok játéka volt, és a célközönség a húsz és harmincöt közötti férfiak voltak. Persze, hogy tudtam. De a férfiak nem ostobák. A legutolsó dolog, amit akarnának egy hamis kapitány, egy pozőr. Ők valami igazit akarnak. Szóval mikor végre engedték, hogy én én legyek, a férfiak úgy jöttek fel a hajóra, hogy tudták, mit akarnak.
Különös megfigyelés alatt az első női kapitány
Amikor arról kérdezték, mennyire becsülték alá, Mulgrew sok részletet megosztott arról, hogy min ment át a kezdeti időszakban:
Először is, ahogy mindannyian tudjátok, a szerepet egy másik színésznő kapta meg először – Geneviève Bujold, egy csodálatos francia-kanadai színésznő. Egy napig tartott ki!
Emiatt aztán az első hat hónapban körülbelül tíz srác a Paramount és UPN adminisztrációról minden nap ott álltak a díszlet szélén és karba tett kézzel engem néztek. Csak néztek. Hihetetlenül idegesítő volt. De én felvettem a kesztyűt. És azt mondtam magamnak »Ezt a játékot akarjátok játszani? Akkor beszállok én is, és meglátjuk, ki nyer. És én leszek az«.
Nagyon felmérgesített a gondolat, hogy Miss Bujold távozása után, ha én is elbukok, újra egy férfit fognak hozni a helyemre. Azt gondoltam, »Nem, nem, nem, ezt nem engedhetem meg. Egyszerűen nem, ezt tovább kell csinálnom«. És így is történt. És tippeljetek, ki hívott meg a Fehér Házba az első évad után? Egy hölgy, akit Hillary Clintonnak hívnak.
Janeway szenvedélye és pályafutása
A kérdést, hogy hogyan kötődik Janeway szenvedélyéhez, a tudományhoz, Mulgrew a saját szenvedélyén keresztül közelítette meg:
Tudtam kapcsolódni a szenvedélyéhez. Nem a tudományért való hozzáállásához, hanem mert ez volt Janeway első számú szenvedélye. Valószínűleg fej-fej mellett a parancsnoklással. De a tudomány volt az, ami folyamatosan arra sarkallta, hogy felfedezzen, próbálkozzon, hogy átlépje a saját határait.
Aztán arról is beszélt, hogy Leonardo da Vinci holokaraktere az ő ötlete volt:
Az én ötletem volt, hogy hozzuk be Leonardo da Vinci karakterét, mert arra gondoltam, »[Janeway] kezd egy kicsit merev lenni«. Ő nem ilyen száraz alak, Janeway. Ez a nő tele van élettel. Tele van fantasztikus lehetőségekkel, csak meg kell teremteni a lehetőséget, hogy ezek előkerüljenek. Szóval adjatok valakit, aki mellett kibontakozhat. Adjatok valami váratlant, valami kreatív lehetőséget. Adjatok egy művészt. Mi lenne ha Leonardo da Vinci lenne? Azt gondoltam, ez remek lenne. Azt gondoltam, nagyszerű dolog emberivé tenni, megmutatni a magányát. Ez igazán emberi dolog.
Amikor a kedvenc részéről kérdezték, először azt mondta, nehéz választani, de aztán megemlítette, mennyire lenyűgözte a "Halálvágy" (Death Wish) rész hatása Janewayre:
Nehéz dolog... Hét éven keresztül évi huszonhat részt forgattunk, szóval nehéz választani. Tudom, hogy vannak kedvenceim, még ennyi év múltán is, a Halálvágy az egyik. Ez egy hihetetlen filozófiai talány volt Janeway-nek, aki tudósként tiszteli az életet, és kapitányként szereti az életet. És akkor jön Quinn és azt mondja "Én örökölném a Kontinuumot és én nem akarok örökké élni. Nincs jogom véget vetni ennek? Nincs jogom véget érni?" Igazán elegáns megoldás volt, ahogy Janeway megváltoztatja az egész filozófiáját a két epizód alatt és végül arra szavaztam, hogy befejezhesse az életét. Mert az örökkévalóság túl kegyetlen lenne.
Barátságok és papírgalacsinok a Voyager forgatásán
Mulgrew arra is időt szakított, hogy felelevenítsen szívmelengető és vidám perceket a forgatásról. Kiemelte a barátságát a többi színésszel:
Minden jelenet, amit John de Lancie-vel forgattam, akit imádok. És a barátságok, amik szövődtek. Bob Picardo igazán, igazán jó barátom lett és a mai napig őrizzük ezt. Robbie McNeill-el ugyanez a helyzet. Tuvokkal minden közös jelenetet imádok. Minden jelenetemet szeretem ezekkel a fiúkkal. És persze mind végtelenül szemtelenek. Azt hiszem, nagyon kevés olyan dolog van abból a hét évből, amit nem szeretek, nagyon kevés.
Mikor megkérdezték, Mulgrew elmondta, hogy a fiúk minden alkalmat megragadtak arra, hogy bosszantsák:
Igen, [a Voyageres fiúk] bajt kevertek, papírgalacsint dobáltak, és zajongtak a komjelvényekkel. [Szarkasztikus] Ó, ott egy labda, három óránál. Persze mindig én voltam a célpont. Szóval ott álltam a 20. forgatási órában és valami idegennek magyarázok valami örvényről vagy valami fekete lyukról és tökéletesnek kell lennie és már öt perce tart és puff [mutatja, ahogy eltalálja egy papírgalacsin] ki volt az? Nem csak, hogy nem válaszoltak, de mind faarccal bámultak rám.
A Kate Mulgrew-val készült júniusi interjút itt olvashatjátok, míg itt található a Robert Beltrannal (Chakotay, Voy) készült beszélgetés első és második része.
emTV.hu // TrekMovie // Denver Comic Con
