A New York Comic Con múlt heti, kilencven perces Star Trek paneljén történt bejelentésnek megfelelően a tavaly nagy sikerrel debütált antológia jellegű websorozat két új, premier résszel gazdagodott. Mindkét epizódot megnéztük, amiket most rajongói fordítással, magyar felirattal nektek is bemutatunk.
Q&A
A tavaly még évadközi tölteléknek, és kísérletező műfajnak tekintett negyedórás rövid sztorik váratlan sikere több oldalról is megközelíthető. Az első Discovery-évad erősen szerializált, komorabb jellegű átívelő történetéhez csak lazán kapcsolódó részek az írók, a színészek és a nézők számára is könnyedebb megközelítését adták a kánonnak, lehetőséget adva a szabadabb, eredetibb hangvételű történetírásnak, a részletesebb karaktertanulmánynak és alkalmanként a humornak is.
E két utóbbi faktor az idei első rész, a Kérdezz-felelek színrevitelében is fontos szerepet játszott, ahogy a Short Treks részeknél már jól megszokott, kiváló dialógusírás is. A Picard showrunneri székéből idelátogató Michael Chabon a főszereplő Ethan Peck és Rebecca Romijn duettjét egy elakadt turbólift díszletei közé helyezi. Teljes hosszúságú epizód esetében mindezt talán csak a történetet kiszolgáló plot device-ként foghatnánk fel, itt azonban, a normál játékidő egyharmadával gazdálkodva, nincs idő jobb helyszínt keresni.
Az Enterprise fedélzetére frissen érkezett Spock zászlóst be kell vezetni a csillaghajó formális és nemhivatalos manírjaiba, és mivel más tekintetben, ambícióban, kompetenciában és felkészültségben nyilván nem szenved hiányt, minderre negyedóra is elég. A szűk környezet akár tesztkamraként is felfogható, és azon sem csodálkoztunk volna, ha a végén kiderül, előre tervezett, jól szervezett vizsgáztatásról, vagy legalábbis csapatépítésről van szó.
Ha már a csapatról esik szó, az előző évadban remek Pike-ot prezentáló Anson Mount szerényen a híd kulisszáiba húzódva cameózik csupán, az Amin hadnagyot alakító Samora Smallwood pedig szintén csak kiszolgálója a főszereplő páros alakításának. Ezzel talán el is érkeztünk az aktuális epizód fő problémájához: főhőseink túlságosan is „jól alakítanak”, nem is egy dolgot egyszerre mondanak ki, sőt egyenesen végszavaznak egymásnak.
A negyedórás műfaj átka? Nem feltétlenül, sőt, Chabon egyenesen etalont alkotott az előző Short Treks évad gyöngyszemével, a Calypsoval. Itteni karaktereink kissé más párosítást jelentenek, mint az említett tavalyi short ismeretlen férfi/mesterséges intelligencia szerelmespárja. Spock valóságos intézmény a Star Trekben, itteni énje ráadásul minden eddig ismert felnőtt életszakaszát megelőző, tehát még a The Cage (az eredeti sorozat első, sokáig be nem mutatott 1966-os pilotja) előtti iterációja.
Number One (avagy Una) pedig eleve megíratlan lap, de legalábbis majdnem tiszta vászon. A készítők, talán pont emiatt, valami teljesen váratlannal szerettek volna előrukkolni, mindkettőjük „freaky” énjét is előrángatva, egy, a Star Trek minden eddig ismert műfaji jegyétől elrugaszkodott zenés betéttel. A nótázó-mosolygó Spock pedig különösen „leesik a vászonról”, de ha megfogadjuk Egyes parancsát, és elfelejtjük a zenés perceket, szinte minden pillanatában jól alakított karaktertanulmánnyal lehetünk gazdagabbak.
Megjegyzések:
- A turbóliftek rendszerének fenntartása az Enterprise fedélzetén is hatalmas belső tereket foglal el – az amerikai hullámvasút-parkokra emlékeztető kialakítást a Discovery előző évadából is ismerhetjük, és már akkor sem értettük teljesen, hol férhet el mindez a hajótesten belül?
- Szintén ismerős lehet a száguldó liftek látványához párosított zene, mely egyértelműen a Kelvin-mozik hasonló nagyszabású CGI-jeleneteihez kapcsolható. Nem csoda, hiszen konzultáns zeneszerzőként Michael Giacchino is jelen volt Jeff Russo oldalán az epizód hangszerelésekor. A záró főcímzene viszont epikus, és ismét nagyon kellemes, letisztult egyvelege a klasszikus és modern dallamoknak.
- A tavalyi évadzáró Such Sweet Sorrow 2-ben elsikkadt utalás, miszerint Number One valódi neve „Una”, itt kimondásra kerül, úgy tűnik, Spock zászlós rendkívül jól informáltan érkezett a fedélzetre. A név eredete többek között Greg Cox, David Mack, és Dayton Ward regényeiben is megjelent már, ám most tévésorozatos említése révén egyúttal kanonizálva is lett.
The Trouble With Edward
Ha tribblikről van szó, minden Star Trek rajongó mókára és szórakoztató epizódokra asszociál (leszámítva Lorca misztikus íróasztal-dísz szőrgombócát). Az idei második Short Treks valóban ízig-vérig komédia, de könnyen eladhatná magát a dramedy műfaját mesterien művelő Orville egyik epizódjaként is. Bátrabb rajongók pedig egyenesen a jövőre érkező Lower Decks korai előfutárának is tekinthetik az epizódot, mely sok tekintetben viselkedik úgy, mint egy húszperces rajzfilm-epizód.
A Graham Wagner író és Daniel Gray Longino rendező által jegyzett szatíra voltaképpen egy tribble-fajeredetsztori és egy Reginald Barclay-parafrázis házasítása, egy több tekintetben hasonlóan fura, és a helyét kereső zöldfülű kapitánnyal kiegészítve. A Bird Box-ból vagy az Alita címszerepéből ismerős, de ezúttal normál méretű szemgolyóval és saját testében szereplő Rosa Salazar minden Star Trek fan áhított karakterét, egy tudományos kutatóhajó élére frissen kinevezett kapitányt alakít.
Pike ismét csak rövid cameóra hivatott megjelenni, egyfajta mentorként bocsátja útjára az újdonsült Lucero kapitányt az Enterprise-ról a USS Cabot fedélzetére. Ami azonban ott várja, az tébolyító. Az őrület a csillaghajók normál működési rendjének megfelelni képtelen, magánakvaló, szertelen és excentrikus fehérjespecialistával, Edward Larkin-nal kezdődik, és a hajót vészesen elárasztó, felturbózott szaporodású tribblisereggel végződik – na meg persze egyenes következményként egy hadbírósági tárgyalással.
S ha már az Orville-t emlegetjük az epizód kapcsán: öntörvényű, de joviális főhősünket az egyik Seth MacFarlane-animációs sorozatból, a Family Guy-ból is ismert tehetséges karakterszínész, H. Jon Benjamin kelti életre, aki hangját az Archer és a Bob burgerfalodája rajzfilm-komédiasorozatok címszereplőinek is kölcsönzi. A kapitányi székben még kényelmetlenül feszengő Lynne Lucero, igaz jóval józanabb karaktert alakít, de maga is van olyan bizonytalan és furcsa, hogy a nézőben egyértelművé váljon: nem fog bekerülni a nagy kapitányi tablóba, Saru Best of listájába pedig különösen nem.
A tribblicunami vidám kulisszaként szolgál a szatírához, felvonultatva az aranyos szőrmókokkal kapcsolatos minden eddigi teóriát és mémet, a záró főcím utáni fiktív tévéreklám pedig végképp elveti a sulykot, de stabilan behajózza a Star Treket erre a műfajilag számára teljesen új vizekre.
Megjegyzések:
- Először látunk a Discovery sorozat Enterprise-egyenruhái alapján készült tudományos tiszti uniformisokat, melyek kellemes, egységesebb megjelenésűek, és remélhetőleg későbbi évadokban is felbukkannak még.
- Habár a USS Cabot csillaghajó Magee-osztályú, tagadhatatlan a hasonlóság a Discoveryhez, főleg a folyosók kialakításában. Kellemes TOS-emlékeztető az eredeti sorozat tárgyalóterméből ismert háromoldalú asztali kijelző újragondolt változata.
- A tribblik eredettörténete újabb kánoni aspektusokkal gazdagodott, kiegészítve a korábbi hivatkozásokat.
Kisebb kánoni ellentmondások:
- Az Enterprise fedélzetén Dr. Phlox már száz évvel korábban említést tesz a faj rendkívüli szaporaságáról, tehát úgy tűnik, ez mégsem csupán az Edward-génekkel feldúsított hibrid fajta sajátossága.
- A Deep Space Nine–on, száz évvel később Keiko O’Brien osztálytermében egy falitábla a tribbliket Polygeminus Grex-ként osztályozza, az Edward által az epizódban említett taxonómiával szemben, ami Tribleustes Ventricosus-ként nevezi meg az Iota Geminorum IV bolygón őshonos, magas tápértékű, ehető állatfajt.
- A Lisa Michelle Cornelius által alakított tudós, Sarah, kronológia szerint a legelső trill, akit a Csillagflotta kötelékében láthatunk.
- Komoly kánoni ellentmondás van az alsóneműk terén is: a tribbli-invázió kezdetén a folyosón lődörgő Edward egy szál fecskét visel, ez jelentős evolúciót jelent az Archer-korabeli kék boxeralsókhoz viszonyítva.
- Marvel-filmek kötelező részei (és minden mozis takarítónéni esküdt ellenségei) a vége főcím utáni jelenetek, a Star Trek tévés-és mozifilmes univerzumban azonban most ünnepelte premierjét ez az alapvetően fan-service-nek szánt kellék. A jó két perces, gyenge minőségű VHS-felvételként prezentált televízióreklám Trek-kánonbeli pozícióját lehetetlen lenne meghatározni, itt csupán a szórakoztató érték mérvadó. A hirdetésben szereplő Edward Gabonapehely KFT., a tribblihúsból készült „Tribbles” reggelizőpehely előállítója, büszkén prezentálja a többféle ízben is elérhető, tápanyagban és emberi, Edward-DNS-ben is gazdag készítményt. A géndúsított tribblik ön-reprodukciós képességének köszönhetően a reggelizőfinomság gyakorlatilag ki sem fogy a dobozból, így az annak alján lapuló titkos meglepetésnyereményt sem érhetjük el soha. Mivel a készítményt a Föderáció Élelmezésügyi-és Vegyiáru Hatósága még nem hagyta jóvá, a fogyasztása veszélyekkel is járhat. Különösen a tribbliszőr lenyelése ad aggodalomra okot, ezért ezt megelőzendő, a gyártó a fogyasztás előtt azt javasolja, hogy borotváljuk meg a tribbli-pelyheket, erre az Edward márkás tribbliborotva a leginkább ajánlott. Ezt a Tribblipehely Szuper Fodrász-szalon szettben érhetjük el, melyet külön értékesítenek. Ezen kívül, az Edward Gabonapehely KFT. a készítmény alapos megrágását is javasolja, főleg arra az esetre, ha néhány tribbli élve a tápcsatornába kerülne. Az elérhető ízek: eredeti, szőrös-magvas, illetve pikáns tribblifarm.
A következő, valószínűleg már komolyabb hangvételű epizód november 14-én érkezik, „Ask Not” címmel, amelyben Anson Mount végre kilép a cameo-megjelenések árnyékából, és a fogságba esett Pike kapitányt alakítja.
Az új Short Treks-epizódokat az Impulzus Podcast legutóbbi adásában is kibeszéltük:
Űrszekerek Közösségi Flotta
