Gene Roddenberry „szép új világában” három dolog biztosan hiányzik: a mellszőrzet, a pénz és az ügyvédek. Az utópia ezen pillérei azonban annyira megelőzték a korukat, hogy még a Star Trekben is lehetetlennek bizonyult a megvalósításuk. De vajon miért alakult ez így?
A férfiasság egyik ékességének kérdésében Roddenberry hajthatatlannak látszott: ragaszkodott hozzá, hogy Kirk borotválja le a mellkasát, mint azt láthattuk a Charlie X (TOS, 1x02) című epizódban is. Azonban a Mester ezen elképzelése heves ellenállásba ütközött a színészek részéről. A vulkáni Stonn karakterét alakitó Lawrence Montaigne kerek perec megtagadta, hogy leborotválja a mellét (Roddenberry állítólag élete végéig haragudott ezért). Mindenesetre Leonard Nimoy sem borotválta a felsőtestét, és a TNG-ben is megcsodálhatták Picard és Riker borotvát nem ismerő felsőtestét a női rajongók. Győzött tehát a szőr.
A Bolygók Egyesült Föderációjának gazdaságából teljesen hiányzik a pénz. A munka elismerését és javadalmazását egészen más módon ismerik el a huszonharmadik és huszonnegyedik században. A Föderáció minden egyes polgárának vannak alapvető jogai bizonyos anyagi javakhoz: senki nem éhezik és van tisztes ruházata, lakása (legalábbis a Föderáció belső, sűrűn lakott világain). Az oktatás ingyenes, nincsenek privilégiumok, csak a képességek számítanak. Mindez igencsak szocialista elvekre vallana, csakhogy Roddenberry a világ legerősebb kapitalista nagyhatalmában született és élte le életét. Véleményem szerint erősen kétséges, hogy megfertőzték volna szocialista eszmék.
Ő inkább az emberiség töretlen fejlődésében hitt. Úgy vélhette, hogy a nacionalizmus és a vallásos dogmatizmus helyébe a tudomány tisztelete lép, és eljutnak majd arra a pontra, ahol a civilizáció már nem a hagyományos kizsákmányoláson alapul, így értéket képes felhalmozni és újratermelni. A második világháború (és a boldog ötvenes évek aranykora után) ez a fajta optimizmus nem is volt alaptalan. Ráadásul az Egyesült Föld, majd a Föderáció a nyersanyagokat már nem csupán a bolygó véges forrásaiból, hanem az univerzum végtelen forrásaiból meríthette.
De mi a helyzet az ügyvédekkel? A modern ember életében szinte elképzelhetetlen, hogy legalább egyszer dolga legyen ügyvéddel is. Maga Roddenberry is, miközben a Star Trek útját egyengette a média világában, gyakran kellett ügyvédekkel is együtt dolgoznia. Utálta-e őket? Nehéz kérdés. Azonban ne feledjük, ő nem csupán író, producer volt hosszú élete során, de a második világháborúban az amerikai haditengerészetnél szolgált, majd rendőr volt Los Angelesben. Valószínűleg vele is előfordult, hogy végre tetten értek egy régóta keresett bűnözőt, és sikerült bevinniük, de néhány órán belül egy dörzsölt ügyvéd valami jogi trükk révén már ki is vitte a delikvenst. Ezek után ki szeretné őket?
Viszont kétségtelen tény, hogy Roddenberry abból a feltételezésből indult ki, hogy az emberek nemcsak technikailag, de érzelmileg és erkölcsileg is továbbfejlődnek, és az olyan vágyakat, mint a haszon- és hatalomszerzés sikerül békésebb tevékenységek felé terelni. Sokkal nagyobb önfegyelmet és igazságérzetet tételezett fel a huszonkettedik századi emberekről. És ne feledjük, a Föderáció nem használ pénzt, vagyis számos hagyományos bűncselekmény okafogyottá vált. Ezért sokkal kisebb igazságügyi szervezetre lenne szükség és az ügyvédek dolga is kevesebb. De azért mégsem tűnnek el teljesen: láthatjuk őket, amikor Kirk hadbíróság előtt áll, amikor el kell dönteni, hogy Data élőlény vagy gépezet, illetve a tárgyaláson, ahol Worf-ot vádolják „civil” klingonok meggyilkolásával.
Űrszekerek Közösségi Flotta
