A vallás, vallásosság a kezdetektől ellentmondásos téma a Star Trekkel kapcsolatos beszélgetésekben – nagyon sok rajongó gondolja úgy, hogy Roddenberry fejlettebb emberre és haladó technológiára épített univerzumában semmi keresnivalója Istennek, vagy isteneknek. A Star Trek: Discovery felújítja az ezzel kapcsolatos vitákat, a sorozat idei évada a rá jellemző harsány módon kezdett felvonultatni vallásos motívumokat, sőt, a készítők már az előzetesek során sem titkolták, hogy egyik fő témaként a hit és tudomány viszonyát kívánják majd az aktuális epizódokban a nézők elé tálalni. Figyelem! Cikkünk Cikkünk nyomokban spoilereket tartalmaz a Discovery második évadából!
A Star Trek klasszikus hozzáállása évtizedeken keresztül változatlan volt, és Roddenberry szellemiségét követte. Ez alapján, még ha valamilyen isteni lény, vagy hatalom meg is jelenik valahol a sorozatban, hamar kiderül róla, hogy csupán ámítás, vagy éppen – és ez a gyakoribb eset a Trekben – az adott bolygó lakóitól, nem egy esetben magától a Föderációtól is sokkal fejlettebb idegen lényről, lényekről van szó. A Star Trek tucatnyi példát hoz tehát Arthur C. Clarke sokat idézett axiómájára, melynek egyik olvasata szerint bármely, kellőképpen fejlett technológia megkülönböztethetetlen a varázslattól. A neves természettudós és science-fiction író harmadik törvényeként emlegetett, többféleképpen is megfogalmazható elve több Star Trek regényben is felbukkan, ám sorozatban csak egyszer, a Discovery 'Új Éden' (2x2 'New Eden') című részében, Burnham és Pike beszélgetésében, melynek kiindulópontja a földitől függetlenül fejlődött kultúrába és vallási kultuszba való beavatkozás lehetősége és szükségessége.
Nem is egy Star Trek-epizód alap-konfliktusa, hogy a föderációs technológia isteni csodaként, mágiaként, vagy varázslatként jelenik meg egy meglátogatott, primitív faj képviselői előtt. Kedvelt, visszatérő motívum az is, mikor maga a Csillagflotta leplez le egy fejletlen nép előtt istenként vagy mágiaként tetszelgő idegen fajt vagy technológiát, még akkor is, ha ezt az aktust a kultúrába való beavatkozást tiltó elsődleges irányelv nem is engedné meg, de az adott kapitány, vagy flottatiszt erkölcsi érzéke mégis helyesnek véli. Az első toposzra leginkább jellemző példa Az új nemzedék (TNG) 'Ki vigyáz az istenekre?' (3x4 'Who watches the Watchers?') című epizódja, ahol is a technológiát használó Picardot a primitív, elő-vulkáni mintakai nép néhány tagja istenként kezdi el imádni, és a kapitány csak komoly kockázattal tudja ennek a hamis hitnek az elterjedését megakadályozni.
A második alaptéma talán legelső megjelenése az eredeti sorozat (TOS) 'A tiltott gyümölcs' (2x5 'The Apple') című részében látható. Itt primitív bennszülöttek egy Vaal nevű komputert imádnak istenükként, de később, a TNG első évadának 'A szív és az ész igazsága' (1x8 'Justice') című epizódja is remek például szolgál arra, hogy milyen akadályokba ütközhet az idegen kultúra hitét és törvényeit tisztelni próbáló föderációs hajó, amennyiben kiderül, hogy a bolygó közelében tartózkodó többdimenziós idegen lényt a lakosok istenként tisztelik.
Nem csupán primitív népek tisztelhetnek idegen lényeket istenként: Az új nemzedék (TNG) már legelső epizódjától szerepelteti a Q-kontinuum földi ember szempontjából kvázi isteni, mindenható hatalmat birtokló tagjait. Picard, vagy bármely későbbi kapitány szkeptikus, olykor tiszteletlen hozzáállása gyakorlatilag a huszadik század végi ember vallással szembeni kritikus viszonyát tárja a nézők elé. Az emberi arrogancia a Q-k esetében szerencsére nem vált ki féktelen, isteni dühöt, ellenkezőleg: a kontinuum bizonyos szempontból csodálja, és érdekesnek tartja az emberiséget, hatalmas, még őket is túlszárnyalni képes fejlődési potenciált látva fajunkban. Különösen izgalmas annak a tudata, hogy az anyagi világot, teret és időt ilyen korlátlan mértékben alakítani tudó lények gyakorlatilag az emberiség egy távoli jövőbeli fejlődési állapotát is reprezentálhatják, elsőként hozva poszthumán motívumokat a Star Trek világába. Hasonló evolúciós határátlépést láthatunk 'A következő lépcsőfok' (TNG 3x25 'Transfigurations') című részében "John" esetében. A Deep Space Nine (DS9) féreglyuklakó, a normál téridő-kontinuumon kívül lakó prófétái ugyan már nem olyan laza és kedélyes lények, mint Q, de szerencsére ez esetben a Kiválasztottként működő Sisko remek közvetítőként bizonyul, és megtestesíti az ideális hozzáállást, a bajoriak vallását és hitét tisztelve, ugyanakkor a próféták valódi természetét is ismerve.
Az istenként bemutatkozó lényekkel szembeni pimasz és tiszteletlen viszonyulás prototípusa természetesen James T. Kirk kapitány: a TOS 'Istenek alkonya' (2x2 'Who Mourns for Adonais') című epizódjában az Enterprise egy idegen lényre bukkan, aki azt állítja, hogy ő maga Apolló, a görög istenség. "Kinőttünk abból korból, hogy isteneket imádjunk" – fejezi ki az emberiség álláspontját Kirk, elénk tárva, hogy minden istenség létezésének csak addig van értelme, míg imádják és hisznek benne. Mintha csak pont ezt az epizódot nézte volna újra William Shatner az ötödik mozifilm sztorijának írása előtt. Bár rajongói körökben jó ideig divatos volt lebecsülni a filmet, mai szemmel nézve már nem is lóg ki annyira a néhány kivételtől eltekintve inkább kiterjesztett tévéepizódokként operáló Trek-mozik sorából, ha pedig alaptémáját nézzük, ki más lenne alkalmasabb egy hamis istenséggel szembeni erőteljes fellépésre, mint az űrcowboy szerepet ezúttal saját magára író Kirk kapitány?
A téma vizsgálata közben azt mindenképpen fel kell ismernünk, hogy sem Roddenberry, se a Star Trek hozzáállása nem istenellenes – ha egy tőlünk hatalmasabb, fejlettebb lényt ismerünk meg (és alapvetően új életformák felfedezése a Csillagflotta fő célja), aki nem ellenséges, hatalmaskodó, vagy arrogáns, minden bizonnyal a kíváncsiság, a kölcsönös megismerés, a tisztelet és a békés együttélés lesznek az embert hajtó fő erők. Érdekes korai példa erre Balok esete a TOS 'Pókerjátszma' (1x10 'The Corbomite Maneuver') című részében.
Ezenkívül a vallásosságnak többféle árnyalata és fokozata is lehet: a klingon nép például többféle, vallásosnak tűnő hagyománnyal és rítussal rendelkezik, ám ősi vezetőjüket, Kahlesst nem tartják istennek, így tehát inkább csak az őt övező nagy fokú tisztelet és szertartásosság látszik vallásos színezetűnek. A Voyager első tisztje, Chakotay, egyfajta természeti vallásként, indián ősei szellemeivel tart spirituális kapcsolatot – teljesen összeegyeztethetően Csillagflotta-karrierjével, melynek gyakorlása során viszont empirikus és racionális énje dominál. A jelenségekhez pusztán tudományos szemszögből közelítő Janeway kapitány számára ugyanakkor éppen a hit és tudomány látszólagos összeférhetetlensége okoz komoly konfliktust, mikor Kes megmentése éppen a lehetetlenben való irracionális hiten alapul ('Szentföld' VOY 3x7 'Sacred Ground').
A Star Trek: Discovery 'Új Éden' (2x2 'New Eden') című részében a sorozatra jellemző sarkos és explicit módon feszül egymásnak a hit és tudomány elsőbbségének kérdése. Pike kapitány konzervatívabb világnézeti hozzáállása ("Több dolgok vannak földön és égen, Horatio") akár természetfeletti magyarázatot is megenged az egész évadon átívelő vörös angyal-jelenség értelmezésében. Hasonló a rituális kultúrából, és alapvetően természeti vallású népből érkezett Saru vélekedése, aki egyfajta predesztinációként fogja fel a szignálok megjelenését, kvázi isteni rendeltetést tulajdonítva nekik. A vulkáni racionalitással felnevelt Burnham viszont már magát az angyal kifejezést is túlzottnak tartja, elsősorban a fogalom kulturális terheltsége és vallásos színezete miatt. Mindeközben az epizód konkrét alaptémája egy, a Földről a Vörös Angyal által kétszáz éve elragadott emberek által felépített kolónia megmentésének lehetősége az Elsődleges Irányelv megsértése árán. Burnham szívesen közölné az igazságot az egykori földi vallásokat ötvöző hitvilágot felépítő telepesek előtt – végül ezt a kezdetben még ellenkező, a beavatkozást ellenző Pike maga teszi meg. Az epizód sajnos elmulasztja feltenni az egyik leglényegesebb kérdést: milyen jogon avatkozott be annak idején a Vörös Angyalként megjelenő entitás a harmadik világháborúba, és ragadta el azokat az embereket? Isteni beavatkozásról lenne szó – vagy ismét egy magasabb rendű, fejlettebb idegen faj űz kozmikus játszmákat velünk? Reméljük az alkotók fantáziadús, eredeti megoldást nyújtanak át az évad végén nekünk, az oda vezető út pedig izgalmas rajongói beszélgetéseket tartogat még a témában.