A címbeli mondattal érvel Pike kapitány Michael Burnham előtt a sorozat legújabb epizódjának egyik kulcsfontosságú beszélgetésében. A megújult Discovery folytatja a kedvező irányú szemléletváltást, és Jonathan Frakes rendezésében ismét tömény tartalmat kaptunk Trek-filozófiából, miközben továbbra is jó arányban történik az akció, a karakterfejlesztés, és a high concept történetszál lassú adagolásának kikeverése. Ezúttal is az egyes szereplőket érintő epizódrészekre koncentrálva próbáljuk spoiler-veszélyes visszatekintésünkben az aktuális heti történéseket elemezni.
Christopher Pike (Anson Mount)
Habár a főcím, és ebből kiindulva az IMDb is még mindig az ötödik helyen listázza őt a szereplők felsorolásában, makacsul tartva magát az első évad előtt beharangozott koncepcióhoz, miszerint ebben a sorozatban nem a kapitány a főszereplő (tehát mindent Michael Burnham, és a hozzá közel álló karakterek, Saru, Tilly, Stamets perspektívájából látunk), úgy gondolom, hogy az Anson Mount által nagyon sikeresen revitalizált Pike kellőképpen hangsúlyos figura a Discovery fedélzetén, mintsem hogy az utolsó helyre száműzzük a fő karakterek sorában.
A Lorca gyanúsan hideg készenléti helyiségét hangulatos tárgyalóvá átalakító új ideiglenes kapitány immár szerves egységben gondolkozik és cselekszik főtisztjeivel, elsősorban Burnhammel és Saruval, a Discovery fedélzetén eddig súlyosan elhanyagolt helyzetelemző-eligazító beszélgetéseket (briefing) felújítva. A kapitány nem egy diskurzust magával Burnhammel kettesben folytat, úgy tűnik, főhősünk egyfajta tanácsadó és összekötő funkciót is betölt, alapvető tudományos posztja mellett, de a legtöbb beszélgetésben személyes problémáit és véleményét közli felettesével, akivel azonban nem mindenben ért egyet. Míg Pike stílusa nem egy ponton Kirk vagy Riker laza, fesztelen modorát és dinamikáját jeleníti meg, belső tartása a higgadt, konzervatív föderációs normáknak felel meg, a Hamletet idézve pedig (12:23 "Több dolgok vannak földön és égen, Horatio") szinte Picard hangját halljuk zengeni.
Alapvető, sokszor felidézett világnézeti normák feszülnek egymásnak, a hit és a tudás megközelítési útja hadakozik Pike és Burnham párbeszédeiben, melyek az epizód zamatát adják. Pike (de még bizonyos értelemben Saru is!) természetfeletti eredetűnek is el tudja képzelni a Vörös Angyalt, illetve a hozzá kapcsolódó, a Discovery-t különböző helyszínekre vezető űrbeli jelzéseket, míg Burnham már magát az angyal elnevezést is túlzottnak tartja, már csak a kifejezés kulturális leterheltsége miatt is. Pike-nak is csak vonakodva vallja be korábbi látomását, minek kapcsán ragaszkodik az alak megnevezéshez a vallásos színezetű angyal definíció helyett.
Ezzel szinte egyidőben az is kiderül, hogy Pike sem mondott el mondott mindent Burnhamnek Spock kapcsán: az évadnyitó óta keresett fivér ugyanis önkéntes pszichiátriai kezelésre vonult, szigorúan eltitkolva azt családtagjai előtt is. Pike – akit mellesleg néhány perces gyorstalpaló tanfolyamban avatnak be a medveállatka, Stamets génmachinációi, illetve a spóraugrás alapjaiba – hamarosan elementáris döntéssel találja szembe magát: megszegje-e a Csillagflotta primitív kultúrák érintetlenségét védő Első Számú Rendelkezését (itt még "General Order 1").
A kapitány, a szabályzatot követendő, titoktartást parancsol tisztjeinek, ennek értelmében nem mondhatják el a szignál jelzése nyomán megtalált, a Földről kétszáz éve elragadott embereknek az igazságot igazi kilétükről, hiszen a kolónia – bár földi eredetű – teljesen önállóan fejlődött, sajátos, egykori földi vallásokat ötvöző hitvilágot felépítve.
Pike szinte a végsőkig ragaszkodik az irányelv betartásához, legvégül csak Burnham kettős, emocionális és gyakorlatias szempontot egyaránt felvonultató érvelése győzi meg őt egy rugalmas, köztes megoldás alkalmazásáról: a Picard-Riker, illetve Janeway-Chakotay morális diszkussziók hangulatát idéző párbeszéd remekül vezeti vissza a Discovery-t a Star Trek világába.
Habár a Star Trek kánont ismerve teljes a bizalmunk Pike-ban, az írók hagytak azért néhány apró zugot a kételynek, amibe Burnhammel együtt akár el is merülhetünk: főhősünk egy ideig eltitkolja Pike elől az angyali alakról szóló látomását – valóban csak azért, mert racionálisan visszagondolva már nevetséges hallucinációnak tarja, vagy pedig azért nem bízik Pike-ban, mert néhány, Lorcához hasonló vonást fedezett fel benne? A kapitány ugyanis – akárcsak annak idején Lorca – meglepően hamar fogadja Burnhamet bizalmi körébe, vegyük észre, hogy nem egy beszélgetést már kizárólag vele kettesben folytat. Hasonló írói kikacsintás, mikor Pike gyakorlatilag ugyanabban a kamerabeállításban (hajóburkolaton kívülről történő felvétel) beszél a kontextus megértéséről, mint amikor Lorca szinte szó szerint ugyanazt szavalja a 'Context is for Kings' című rész végén!
Tekintsük ezt a konteógyártóknak hátrahagyott morzsáknak, mert más tekintetben nyilvánvalóan egyenes és erkölcsös embert látunk Anson Mount Pike-jában, aki ugyan óvatosan manőverezik a szabály alkalmazásának határain, de morálisan helyesen cselekszik – idézett kapitány-elődjével ellentétben.
Michael Burnham (Sonequa Martin-Green)
A Discovery aktuális legénységlistáját felsorolva egyenesen négy parancsnoki rangban szolgáló tisztet találunk a hajón (Burnham, Saru, Airiam és Stamets, bár utóbbi még csak parancsnokhelyettesi rangban), így kissé csodálkozhatunk is, mikor Pike eligazításán közülük csupán Burnham és Saru vannak jelen. Akárhogy is, főhősünk élvezi az új kapitány teljes bizalmát, így hamar közreműködik jelentős döntések meghozatalában is, sajátos vulkáni-emberi, racionális-érzelmi eszmefuttatása pedig sikeresen meggyőzi Pike-ot az elsődleges irányelv rugalmas értelmezéséről. Habár az irányelvet illetően Burnham másik álláspontot képvisel, és a kolónián élő emberek tájékoztatása mellett áll ki, mégis a végsőkig teljesíti Pike ezt tiltó parancsát is.
Különös, hogy amíg Burnham az Angyalt inkább a természetes jelenségek körébe utalná, addig a bolygón a családja évszázados kételyét magában hordozó Jacob szellemi megváltása mégis fontos neki. Rábeszélésére Pike meg is adja a férfinak a vágyott információt, a teljes kontextust, bevallva, hogy valóban egy űrhajóval és transzporterrel érkeztek, a Föld még létezik és egy galaktikus bolygóközi szövetség része – Jacob boldog és elégedett. Pike cserébe megkapja a telepesek két évszázaddal azelőtti elragadásáról szóló videodokumentációt, melyet – talán különös előérzettel – egyelőre csak egyedül tekint meg, hogy a nézőkkel együtt döbbenten fedezze fel a szárnyas teremtmény és Michael Burnham hasonlóságát.
Heti tippünk: ne dőljünk be a készítők olcsó fogásainak, hiszen visszatérő trükkről van szó, az első évadban is heves rajongói szócsatákat eredményezett, mikor egy Tylerhöz, vagy épp Saruhoz kísértetiesen hasonló szereplő tűnt fel a képernyőn, majd kiderült: a maszkmesterek, illetve statiszták mindössze a figyelmetlenségünkkel játszadoznak, és valószínűleg jól mulatnak a hüledező nézőkön.
Saru (Doug Jones)
A fő cselekményszálon közreműködik a küldetés előkészítésében, Burnhammel együtt Pike közvetlen stábjának szerves részeként. Az epizód fő kérdésfelvetésében (hit kontra tudomány) egyfajta köztes álláspontot képvisel: szerinte a jelzések okkal és szándékkal hívják és vezetik a Discoveryt a galaxis különböző pontjaira, mintegy küldetést adva neki.
A B-sztoriban Tilly mentora és atyai tanácsadója. A zászlóshoz képest szokatlanul nagy szabadsággal rendelkező ifjú tisztnő az elszabadult kísérlet után a gyengélkedőn landol, ahol Saru természetesen leszidja, ám bátorítást is nyújt Tilly-nek: egyetlen kelpiánként a Csillagflottában annak idején neki is számtalan módon kellett bizonyítani. Szinte már emberi érzékenységről tanúskodik Saru, mikor arra kéri Tilly-t, hogy vigyázzon magára, mert fontos a legénység számára. Tilly újabb engedélyezetlen akciója szerencsére a telepesek megmentését eredményezi, így a hálóinges manőver után sajátos dicséretet kap felettesétől ("Gyakrabban kéne parancsot megtagadnia"), mely egyszerre fejezi ki a kelpián humorát és megértését.
Sylvia Tilly (Mary Wiseman)
A Star Trek: Discovery a második évadban sikeresebben viszi tovább az epizodikus és szerializált történetvezetés ötvözését, ennek köszönhetően az előző részben a fedélzetre vett útitárs, a sötét anyagú aszteroida sem merül feledésbe, annál inkább sem, mert a hirtelen nagy önállóságot kapott Tilly ebben látja Stamets spóra-navigátori pótlását. Ennek érdekében a zászlós kísérletezni kezd a hangárban tárolt, metrionrészecskéket tartalmazó mintával. Voyager-rajongók emlékezhetnek, Neelix bolygóját is metrionfegyvert használva pusztították el, de zászlósunk erről még persze nem tudhat, ahogy a minta hatalmas sűrűségéről sem.
Az elszabadult anyagminta méterekre dobja Tilly-t, akit a gyengélkedőn ébredve egy fiatal lány hangja (!), illetve Dr. Pollard és Saru parancsnok feddő szavai fogadnak. A zászlós már a kiképzőprogramban való részvételéért aggódik, Saru egyelőre megnyugtatja, ezúttal még nem került veszélybe karrierje. A lábadozó Tilly gondolatait a hirtelen újra megjelenő fiatal tisztnő pörgeti fel, és a 'Runaway' című Short Trekes epizód után nem is csodálkozunk, hogy a balesete miatt most még inkább szórakozott és önfeledt zászlósnak újabb titkos barátja akadt, bár gyakorlott Trek- és sci-fi nézők hamar szagot fognak: lehet, hogy csak képzelt ez a barátnő?
A fiatal lány, aki szinte olvas Tilly gondolataiban, sőt egyenesen zseniálisnak tartja azokat, akár lehetne a zászlós személyiségének része is – de egyelőre nem kell aggódnunk vörös hajú hősnőnk elmeállapota miatt: a barátnő a zászlós hálóinges kirohanása után nem párolog el, ahogy a néző várná.
Annál nagyobb feltűnést kelt, és kicsit ki is lóg a sorozat alapvetően komoly settingjéből a hídra kissé kótyagosan berohanó Sylvia Tilly – szerencsére a mentőötlete kellőképpen zseniális ahhoz, hogy túl sokáig vakarja a fejét a hídszemélyzet. Ráadásul a McCoy dokit is megszégyenítő véletlen időzítéssel épp jókor a hídra toppanó Stamets is készen áll egy spóraugrásra, így semmi akadálya az aszteroida szupermágnesként való bevetésének, elhárítva a sugárzásveszélyt a telepesek feje felől.
Tilly lelépőjét barátnője hirtelen felbukkanása teszi hátborzongatóvá, így nem marad más hátra, mint az Elon Musk Középiskola (!) diáknévsorát áttanulmányozni, hogy hősnőnk rájöjjön: valóban szellemmel beszélgetett... A hologramként, immár igazi hangjával is felidézett gyerekkori barátnő valószínűleg a klingon háború áldozata lett, és a konteókat rendszeresen figyelemmel kísérő néző hamar össze is rakja a képet: Tilly vállán még az előző évadban egy micéliumrészecske landolt, Stamets doki elbeszéléséből pedig tudjuk: a micéliumhálózatban nemcsak térben és időben távoli pontok, hanem az élő és élettelen entitások is sajátos módon érintkezhetnek (így kerül kapcsolatba időnként maga Stamets is egykori szerelmével, Hugh Culbert doktorral a spóraugrások során).
Paul Stamets (Anthony Rapp)
Mivel Pike kapitány, ha vonakodva is, de a különös szignálok felderítésének érdekében egyelőre újra engedélyezi a spórahajtómű használatát, Stamets ismét navigátori pozícióban, a reakciókamrában találja magát. Tillynek elmondja: ő és Hugh a micéliumhálózatban újra találkoztak, ezért is esik nehezére a spórahajtómű navigálása. A parancsnokhelyettes azt is elárulja: a tüköruniverzumból történő hazajutás során is Culber segített neki a navigálásban. A néző előtt – egyelőre – rejtve marad, vajon a legújabb ugrás során kommunikált-e egymással Stamets és Culber, de a parancsnokhelyettes arca a visszatérés után egyértelműen szomorúságról és nyugtalanságról tanúskodik.
Joann Owosekun (Oyin Oladejo)
Már Lorca alatt is a hídon szolgáló műveleti tiszt, a tüköruniverzumban pedig Georgiou császárnő őrségének tagja. Ez az első epizód, ahol ténylegesen is szóhoz juthat, sőt, Burnham javaslatára a háromtagú bolygófelszíni felderítő csapat része. A hadnagy luddita közösségben nevelkedett, Burnham szerint ennélfogva ki fogja ismerni magát Terralysium technológiát elutasító lakói között is. A küldetés során valóban hasznát veszik: a fogságba került csapatot egy mágnes segítségével szabadítja ki a lereteszelt pincéből.
Keyla Detmer (Emily Coutts)
A Shenzhou ostromakor megsérült, azóta halántékimplantátumot viselő Detmer még Lorca kapitánysága alatt teljes jogú hadnagyi rangot, és kormányos-navigátori (pilóta) posztot (helm/conn) kapott a Discovery-n, egyúttal a spórahajtómű inicializálását is ő végzi (a feladata és a posztja nem teljesen egyértelmű, ugyanis a spórahajtás "begyújtását" több alkalommal is Airiam végzi a saját konzolján, párhuzamosan a gépházban dolgozó Tillyvel és Stamets-szel). Owosekunhoz hasonlóan ő is sokáig a történések néma részese volt a hídon, a készítők egy-egy közeli képpel próbálták jelenlétét és a többi tiszttel való jó kapcsolatát kommunikálni.
Az aktuális epizódból megtudjuk, hogy már tizenkét évesen pilótaengedélyt szerzett. Tilly mentőötletéből kiindulva, melynek során hangárból kilőtt sötét anyagú aszteroidát mágnesként használva terelik el a radioaktív törmeléket a bolygó közeléből, Detmernek állandó körkörös repülést ("fánk-manőver") kellene megvalósítania a Discovery-vel, ám a biztos megoldást mégis inkább majd Stamets időzített spóraugrása jelenti.
A Discovery második évadának nyitóepizódját az Impulzus Podcast aktuális adásában is kibeszéltük:
A Discovery-vel kapcsolatos további híreinkért kattints ide, vagy lépj be a sorozat rajongói és kibeszélő csoportjaiba, illetve hallgasd és lájkold az Impulzus Podcastet! A legfrissebb Star Trek tartalmakért pedig kövess minket Facebookon, Twitteren vagy Instán!
emTV.hu
