Mindig, minden imádott sorozatban, mindenkinek vannak kedvenc részei, amik megérintik és szívesebben, gyakrabban nézi újra őket. Talán csak épp egy olyan élethelyzetben találkozunk ezekkel, amikor a cselekmény, a mondanivaló különösen illik ránk. Talán épp a kedvenc szereplőnk brillírozik vagy valamilyen teljesen váratlan fordulat következik be. Ebben a bejegyzésben öt olyan részt gyűjtöttem össze Az új nemzedék (TNG) szériából, amelyeket bármikor újra tudnék nézni. Igaz, az öt rész igencsak kevésnek bizonyult, mert ahogy sorra vettem az emlékezetes részeket, rá kellett jönnöm, hogy ötnél jócskán többet szeretnék kiemelni, mégis le kellett szűkítenem a kört. Figyelem, spoiler veszély!
Az első epizód, ami egyből eszembe jutott a The Child (2x1) címet kapta. Ebben a részben Troi tanácsadó rejtélyes módon teherbe esik és szupergyors, három napnyi terhességet követően kisfiút szül. Az Enterprise ugyanakkor veszélyes vírusmintákat szállít. Miután a továbbra is extrém módon növekvő gyermek eléri a négyéves kornak megfelelő érettséget, a hajón a korábban szállított vírus növekedését tapasztalják. Miután kiderül, hogy a vírus fejlődését a kisfiúból áradó sugárzás okozza, az idegen entitás, aki már nyolcévesnek felel meg, feláldozza fizikai formáját és visszatér energia formájába – az Enterprise legénysége így megmenekül.
Emlékszem, tinilányként én is kisírtam a szemem Troi-jal együtt, amikor búcsút vesz a gyermekétől. Szép példája ez a történet az önfeláldozásnak és az elengedésnek. A többség érdekében az idegen lény feladja az emberi élet megtapasztalása iránti vágyát és búcsút vesz a legénységtől – ahogy az Enterprise célja is mindig a nagyobb jó mellett való elköteleződés.
A második epizód, amit szintén tucatszor újranéztem, a The Outcast (5x17) címet viseli. Ebben a részben egy űrkomp megtalálására indított mentőakció során Riker parancsnok megismerkedik Sorennel, aki a j’naii nép tagja. A j’naii-ok egy humanoid faj, akik nem rendelkeznek szexuális nemekkel, szerintük ez perverz és elmaradott tulajdonság; a nemüket felvállaló társaikat kiközösítik és megvetik. Az akció során Soren bevallja, hogy nőneműnek érzi magát és szerelmes Rikerbe; aki viszonozza az érzelmeit. A viszony lelepleződik, Sorent pedig egy nem-semlegesítő eljárásra ítélik egy perben. Riker nem hagyná magára a szerelmét, de mire Worffal együtt lesugároznak a bolygóra, hogy megmentsék és magukkal vigyék Sorent, az eljárás már lezajlott: Soren semlegesneműnek mondja magát és a bolygón marad.
A Star Trek korai sorozatai tudvalevőleg megelőzték korukat. Ez a rész tökéletesen példázza, ahogy a ma embere megbélyegzi a másságot. Ugyan itt semlegesnemű lényekről van szó, a valóságban pedig minden heteroszexuálistól eltérő beállítottságú embert szokás ferde szemmel nézni és elítélni, mégis ugyanarra a következtetésre jutottam. Jó volna, ha végre felnyílna a többség szeme és nem kezelné elfajzottként a más beállítottságú embertársait.
Harmadikként a Schisms (6x5) című rész jutott eszembe, ami szintén érdekes kérdéskört boncolgat, mégpedig az idegen lények által elkövetett emberrablásokét, illetve az emberkísérletekét. Az epizód során megtudjuk, hogy a legénység több tagja furcsán kezdi érezni magát, orvosi vizsgálatok során pedig kiderül, hogy valamilyen idegen entitás elrabolja őket – akár több alkalommal is – míg éjszaka alszanak. Emlékeiket a holofedélzet segítségével sikerül töredékekként visszahozni. Miután egy kísérlet tragédiába torkollik – a legénység egy tagjának vérét szintetikus polimerré alakítják elrablói, amibe belehal – Riker önként jelentkezik, hogy leleplezze a felelősöket és megmentse egy hiányzó társukat. Őt magát is több alkalommal elrabolták korábban, így a következő eset során az ébrenlétet fenntartó gyógyszer hatása alatt sikerül kicselezni az idegeneket és épségben hazajuttatni mindkettőjüket.
Ez a rész már tiniként is nagy hatást tett rám – főleg mert akkor volt nagyon felkapott az X-akták is – sosem ment ki a fejemből, ahogy a falon generált lyukban eltűnik az alvó áldozat. Évtizedek óta keringenek különböző hiteles(nek tűnő) vagy teljesen légből kapott sztorik földönkívüliek által elkövetett emberrablásokról. Állást foglalni ugyan nem tudok ebben a tekintetben, viszont az ember- és állatkísérletekkel kapcsolatban határozott a véleményem. Tegyétek csak fel magatoknak a kérdést: milyen élőlény az, aki a saját hasznát előrébb helyezi, mint egy másik élőlény szabad akarata és testi épsége? Ugye, egyikőnk sem szeretné, ha épp vele történne ilyesmi?
A negyedik epizód, amit kiválasztottam, a True Q (6x6) lett. A legénység egyik új tagja, Amanda Rogers különleges képességekkel bír. Miután az Enterprise régi ismerőse, Q is megjelenik, kiderül hogy Amanda is a Q kontinuum tagja, akit a szülei egy megfigyelés során, emberi formát öltve nemzettek. Q – állítása szerint – most azért jött, hogy megtanítsa Amandának, hogyan fékezze meg és használja az erejét, illetve eldöntheti, szeretne-e ember maradni vagy csatlakozik a kontinuumhoz. Picard azonban kideríti, hogy a lány valódi szüleit maga a kontinuum gyilkolta meg, mert azok mégsem tudtak lemondani az erejükről. Ha Amanda mégsem valódi Q, hanem ember-Q hibrid, akkor őt is meg kell semmisíteni. Erre nem kerül sor, hiszen valódi, viszont a lánynak választania kell: vagy Q-ként létezik tovább, vagy emberként elnyomja és sosem használja a képességeit, mások segítésére sem. Végül Amanda a Q-létet választja, hogy segíthessen más civilizációkon.
Fun fact: tizenévesen kivagdostam a tévéújságból az összes kis képet, ami az epizód ismertetése fölött volt. Na, ennek a résznek a képe még ma is megvan valahol, egy kis füzetbe ragasztva, ahogy Amanda és Q az Enterprise külső burkolatán álldogál a nyílt űrben.
Érdekes kérdés a mindenható hatalom kihasználása, szerintetek nem? Ha létezne ez az erő, szükség lenne-e ennek a korlátozására? Ki korlátozhat egy másik lényt a saját erejének kiteljesítésében? Meddig mehetünk el a másik életébe való beavatkozásban? De egy mindennapos példa: ki és milyen alapon jogosult mások életének elvételére? Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak különböző válaszai vannak ezekre a kérdésekre és örülnék, ha kommentben megosztanátok velünk a gondolataitokat.
Az utolsó epizód, amit felelevenítek, a kedvenc Star Trek lényeimmel foglalkozik, aki nem más, mint a borg. ("Határozottan nem svédek.") Az I, Borg (5x23) című részben egy lezuhant borg hajó mellett egy sérült borgot talál a felderítőcsapat. A hajó fedélzetére még azzal a szándékkal viszik, hogy megjavítják/gyógyítják és a borg faj ellen fegyverként vetik majd be. Mindenki nagy meglepetésére azonban Három-ötöd kinyilvánítja az egésztől való függetlenségét és szuverén lényként, Hugh-ként tekint magára. LaForge összebarátkozik a lénnyel és idővel megkérdőjelezi saját szándékát – a fegyverré alakítást. Picard a saját asszimilációja miatt ragaszkodna az eredeti tervhez, azonban beleegyezik egy találkozóba Hugh-val. Ő és Guinan is megállapítják, hogy Hugh-ra, mivel már egyénként gondol magára, nem lehet borgként tekinteni. Menedéket ajánlanak neki a Csillagflottán belül, amit ő a Flotta érdekében visszautasít – a borg mindenképp felkutatná elveszett dolgozóját és asszimilálná a legénységet. Végül a roncs mellé helyezik vissza, ahol a kollektíva meg is találja és visszaolvasztja magába. Picard azonban reméli – nem hiába – hogy az egyediség szelleme elterjed majd a teljes kollektívában.
Imádok minden részt, ami a borggal foglalkozik. Nagyon különös lények, érzelmek nélkül mégis határozott céllal. A királynőt kimondottan csíptem a Kapcsolatfelvételben. Itt pedig Hugh vett le a lábamról a zavarodott, mégis céltudatos kutatásával saját énje után. Szólhatna ez a rész akár egy tizenéves fiúról is, aki felfedezi saját határait, egyéniségét és keresi a saját útját, de a társadalmi normák korlátozzák ebben. Nektek nem ismerős a szituáció?
Ezek lennének az én kedvenc részeim, viszont mivel kíváncsiak vagyunk, írjátok meg ti is, mely epizódokat szerettétek leginkább!
emTV.hu
