A Star Trek ötvenkét éve járja változatos módokon a Gene Roddenberry által elképzelt jövő ösvényét, újabb és újabb határokon átkelve – az eredeti gondolatot, a vizuális megjelenést, és az ábrázolt technológiát is folyton megújítva. A legtöbb rajongó szerint ez így is van jól, hiszen a Treknek időről-időre meg kell újulnia, aktualizálni az eredeti üzenetet, és a mindenkori, aktuális jelen által elképzelt jövőképet kell bemutatnia. Vagyis, most a kétezer-tízes évek második felének tudományos-technológiai állapotából kell kiindulni, és azt továbbgondolni, kivetíteni a kétezer-kétszázas és kétezer-háromszázas évekre.
A szombati Űrszekerek közösségtalálkozón Dr. Vincze Miklós fizikussal a Parallaxis LIVE-ban a térhajtóműtől a transzporterig mindent kibeszélünk, ám az elmúlt fél évszázadban nem is egy, a Trekben ábrázolt jövőbeli technológia megvalósult már. Sőt, immár elavulttá lett, mint a sorozatban látott adattárolási módok, kijelzők, beviteli- és kommunikációs eszközök, míg más vívmányokra, mint a transzporter vagy éppen a térhajtómű, jelen tudásunk szerint nem is hogy kétszáz évet, hanem akár a többszörösét is várnunk kell még. Vannak azonban olyan technológiák, melyek részleges vagy teljes megvalósulása éppen most áll küszöbön, vagy nagyon jó úton halad a következő évtizedekben történő realizálás felé – vulkáni segítség nélkül is!
Vonósugár
A Trekben látott vonósugár egy csökkentett erejű, űrállomásokról vagy űrhajókról generált gravitonnyaláb, mely közeli, akár nagyobb objektumok (például csillaghajók) távolról történő mozgatásához (sérült hajó űrdokkba vontatása, stb.) használható.
Jelenkori megvalósulás egyik módja az akusztikus vonósugár.
A Bristoli Egyetem kutatói tavaly akusztikus mezők segítségével ejtettek csapdába a generált hang hullámhosszánál (pl. 40 kHz esetén ez 8,6 mm) is nagyobb részecskéket, melyek úgyszólván "a vihar szemében" lebegtek a kutatók által hangtornádónak nevezett örvényszerű közegben. A kutatók szerint akár embernagyságú objektumok mozgatása is lehetségessé válhat nagyobb akusztikus energiával, emellett a sebészeti beavatkozás nélküli orvosi alkalmazások előtt is új teret nyithat a technológia, például az üvegtesti homály, vagy a vesekő gyógyításában.
Egyetemes fordító
A huszonkettedik században, tehát az Enterprise sorozatban még zseblámpányi eszköz, később a kommunikátor, illetve az azt tartalmazó jelvény része. Ismert nyelvek esetében valós időben fordítja a beszélt szöveget. A trikorder is átalakítható univerzális fordítóvá, a csillaghajók komputere, valamint a Voyager holografikus orvosa pedig beépítve tartalmazza az "alkalmazást".
Jelenkori megvalósítás módjainak többféle megoldása van, változó sikerrel. Egyike a legvalószínűbb és a leginkább realizálható technológiáknak.
A gépi fordítás elsősorban írott szövegek, azon belül is hosszabb-rövidebb állandósult szókapcsolatok, gyakori szófordulatok esetében fejlődött rohamtempóban az utóbbi években. Mindezt jó ideig nem is a mesterséges intelligenciára, hanem pusztán a meglévő mintákra és gyakori előfordulásokra alapozva. A beszélt nyelv valós idejű fordítása azonban egyidejűleg több komoly akadályt is gördít a fejlesztők elé: a beszélő esetében először is pontos beszédfelismerés szükséges, a felismert hangzó szöveget az írott szövegtípusokhoz hasonlóan röptében a célnyelvre kell fordítani, majd a lefordított közlendőt hangban is generálni kell a felhasználó felé, immáron saját nyelvén.
Mindhárom területen bőségesen van még fejleszteni való, de több cég is megjelent már használható, fülhallgatós megoldással, ami valós idejű fordítást ígér: a kínai keresőóriás, a Baidu megoldása például a Google Pixel Buds kütyüjével versenyez. Ismert, gyakran fordított nyelvpárok, tisztán kiejtett szavak, gyakori szövegfordulatok esetében természetesen ámulatba ejtők ezek a prezentációk, ám sokáig nem fogjuk még egy csillaghajó fedélzetén érezni magunkat, gördülékeny, szabad társalgást folytatva bármely nyelv beszélőjével bármilyen témában. A mesterséges intelligencia, a neurális algoritmusok, valamint a kvantumszámítógépek küszöbön álló, robbanásszerű terjedése új lendületet adhat az univerzális fordítás területének, itt tehát egyértelműen egy technológiai szingularitás előtt állunk, azaz a fejlődés üteme és iránya nagyon képlékeny. Egyvalami biztos: nem kell kétszáz évet várnunk a végleges megoldásra.
Fézer
A Star Trekben változatos módon és méretben megjelenő, fázisos impulzusrendszerű energiafegyverek, azaz a fézer pisztolyok és puskák, illetve az űrhajókra szerelt fézerfegyverek a hadászati alkalmazás mellett sokoldalúan bevethetők. Például anyagok felmelegítésére vagy felszeletelésére, többféle, így bénító tűzerőfokozattal is rendelkeznek, ugyanakkor teljes eliminációra is képesek.
Jelenkori megvalósulásuk nincs, egyelőre még a fézerek őseinek tekinthető lézerfegyverek jelentik a legmodernebb megoldást.
A huszonhárom éves Drake Anthony például két éve prezentált egy, a legerősebb labor lézereknél is majd' négyszázszor erősebb, kétszáz watt teljesítményű lézeres puskagránátot. A kémia-matematika szakos egyetemi hallgató többek között régi DLP-projektorok lézerdiódáit és egy seregnyi lítium-polimer akkut használt fel a barkácsolás során. "Nagyobbat üthet" viszont az amerikai védelmi cégóriás, a Lockheed Martin ATHENA nevű moduláris lézerfegyvere, melyeket drónok levegőben történő megsemmisítésére tervez a hadicég. Az erőteljes lézerágyú hatvan-százhúsz kilowattos nyalábokkal irtja majd a kellemetlenkedő gépmadarakat, és a jövőben katonák támogatására is fel szeretnék használni, amennyiben például ellenséges drón-sereg támadna meg egy szárazföldi egységet.
Az emberi beszédet megértő komputerek
Emlékszünk még Scotty-ra, aki 1986-ba érkezve az egérhez beszélve próbált utasításokat adni az üveggyártó vállalat számítógépének? Az ember-gép interakció már teljesen magától értetődőnek tekinthető a huszonharmadik-huszonnegyedik században, a jelenben pedig, az egyetemes fordító mellett, ez egy újabb olyan technológia, melynek megvalósulása sokkal előbb bekövetkezhet a Star Trek által jósoltnál.
Jelenkori megvalósulása a digitális asszisztensek.
Régen túl vagyunk már a tizenöt évvel ezelőtti mobiltelefonok bizonytalan működésű, hangalapú tárcsázásán, ráadásul manapság már minden digitális eszközünk tartalmaz mikrofont, így a hardver-és szoftvergyártó óriások mindegyike jelentkezett már a beszédfelismeréssel támogatott digitális személyi asszisztensek valamelyikével. Egy 2018-as felmérés alapján az Amazon Alexája, a Microsoft Cortanája, a Google Home asszisztense, és az Apple Sirije fej-fej mellett vezetnek a felhasználók által szóban kiadott feladatok korrekt megoldásában, és a kérdések sikeres szóbeli megválaszolásában. Mindeközben egyre közelebb kerülünk a gördülékeny, természetes párbeszédnek tűnő ember-gép kommunikációhoz, kérdéseinket vagy utasításainkat már most sem kell kötött szintaxis szerint feltennünk, teljesen szabadon beszélhetünk eszközünkhöz, az jó esetben helyesen értelmezi a közlendőnk lényegét hordozó kulcsszavakat. Emellett ne feledjük: minden kérdést megválaszolni és minden problémát megoldani egyik Enterprise, vagy a Voyager komputere sem tud (vagyis fog tudni).
Hypospray
Az oltásoktól és injekciós tűtől rettegő Star Trek rajongók álma a gyógykészítményt fecskendő használata nélkül a szervezetbe juttató hypospray. Az eredeti sorozatban látható eszköz még alig különbözött ma is ismert elődjeitől, a későbbi sorozatokban megjelenése és működése egyre kompaktabb és ártatlanabb, a Kapcsolatfelvétel című mozifilmben például vastag kabáton keresztül adják be létfontosságú oltóanyagot az eszköz segítségével.
Jelenkori megvalósulásán, az MIT egyik kutatóvállalata, a Portal, új generációs, tűmentes sugárfecskendőn dolgozik, mely 0.7-es mach sebességgel, tehát száguldó repülőként lövelli a célzott bőr alatti területre az oltóanyagot. A folyadék gyakorlatilag egy hajszálnál is vékonyabb, finom, nagy sebességű sugárként hatol át bőrünkön, fájdalommentesen, és sokkal kíméletesebben, mint a hagyományos fecskendők által. A módszer többek között a rendszeres injekciózást igénylő, krónikus betegeknek jelenthet megváltást.
Tabletek
Az eredeti sorozatban (TOS) még leginkább hagyományos, huszadik századi jegyzettömbnek tűnnek a legénység különböző tagjai, elsősorban a főtisztek, részlegvezetők által használt rögzítőeszközök, melyek legénységi és műszaki jelentések, parancsok, diagnosztikai adatok, eljárások dokumentálására szolgálnak. Sokszor látjuk Kirk kapitányt is, ahogy a segédtisztje által kézbesített jelentést láttamozza. Az új nemzedék (TNG) korszakától kezdve, illetve visszamenőleg, a Kirk-korszak előtt száz évvel játszódó Enterprise sorozatban már következetesebben bemutatott, az annak idején Rick Sternbach által 1987-ben megálmodott PADD-ek (Personal Access Display Device, azaz személyes hozzáférésű kijelzőeszközök) már teljesen elektronikus, illetve digitális működésű, érintőképernyős beviteli és kijelző eszköznek tűnnek, melyeket a tisztek kézzel érintve vagy stylus tollal kezelnek.
Jelenkori megvalósulásuk a PDA-k, és fejlettebb utódaik, a tabletek bő másfél évtizede mindennapos eszközeink, melyek a Star Trek jövőjét jó kétszáz évvel megelőzve a sorozatokban ábrázoltaknál is fejlettebb formában jelen vannak körülöttünk, a munka és a szórakozás világában egyaránt. Ebből adódik az a különös tény is, miszerint a kilencvenes években forgatott Star Trek sorozatok készítése során még különféle vizuális trükkökkel (pl. a műanyag forgatási kellékre ráragasztott grafikus elemekkel, stb.), vagy jobb esetben komputeres utómunkával tudták csak szimulálni a huszonnegyedik századi PADD-ek működését, míg manapság, a legújabb Trek-széria, a Discovery forgatása során már minden fáradság nélkül, kereskedelmi forgalomban is kapható, hétköznapi tabletet használtak a huszonharmadik századi érintőkijelzős felület megjelenítésére. A megjelenő tartalmat ráadásul szoftveresen programozták, vagyis a kijelző érintésekor valódi interakció történt, nem csupán passzív videolejátszás. A résztvevő színészek számára így sokkal átélhetőbb lett az adott jelenet, hiszen már nem egy zöld felületet bámulva kellett megjátszaniuk egy jövőbeli eszköz használatát, mint korábbi sorozatokban szereplő kollégáiknak.
Élelmiszer-replikátor
Az új nemzedék (TNG) sorozattól láthatjuk és irigyelhetjük a pusztán energia felhasználásával mindenféle anyagot, tárgyakat, eszközöket, és ételt is szintetizálni képes replikátorokat – a technológia ma is egyike a Star Trek emblematikus innovációinak, és sokszor vezeti a rajongók személyes kívánságlistáját a megvalósítandó Trek-eszközök vonatkozásában. Mivel a replikátorok a transzporterhez hasonlóan a dematerializáció/ rematerializáció elvén, anyag-energia transzfer révén működnek, a folyamat fordítottja is működőképes, azaz meglévő tárgyakat, ételmaradékot, illetve hulladékot is át lehet alakítani segítségükkel energiává, vagyis a replikátorok egyúttal az újrahasznosítás bajnokai.
Jelenkori megvalósulása a 3D-nyomtatók.
A nyolcvanas évektől fejlesztett technológia, mely adott nyersanyagból (folyadék vagy por) összetett szerkezetű háromdimenziós tárgyakat képes rétegenként előállítani digitális, virtuális modell alapján. Mára már túllépett az ipari prototípusok létrehozásának területéről, így otthoni, hobbi, építőipari, orvosi, sőt élelmiszeripari felhasználása is terjed. Orvosi területen a protézisek és implantátumok nyomtatásán túl, szerves nyersanyagot használva, élő szövetek, akár összetett működésű szervek is létrehozhatók. A filmiparban egyre gyakoribb, hogy kellékeket, illetve jelmezeket 3D-nyomtatóval állítanak elő, különösen összetett és valósághű felületeket alkotva.
Az élelmiszeriparban legelőször a cukrászat csapott le a technológiára, ahol is cukorból, csokoládéból, marcipánból, és hasonló, alapvetően homogén nyersanyagokból, speciális 3D-nyomtatók segítségével varázsolnak változatos alakú süteményeket, tortadíszeket, egyedi megjelenésű édességeket. A Foodini nyomtató ennél messzebbre merészkedik: változatos, friss alapanyagok hozzáadásával állít elő pizzát, tészta- és süteményféléket. A Barilla tésztagyár 3D-printere víz és búzadara, illetve búzaliszt felhasználásával nyomtat fantáziadús alakú és színű száraztésztaféléket. Hod Lipson, a Columbia Egyetem mérnökprofesszorának prototípusa pedig energiaszeleteket és egyszerű süteményeket nyomtat.
A londoni Food Ink étterem ennél is messzebbre megy: a vendéglátóhely maga is, majdnem teljes egészében 3D-nyomtatási technológiával lett előállítva, beleértve például a székeket, asztalokat, vagy lámpákat is, melyek alig egy hét leforgása alatt készültek el. Természetesen a felszolgált előételek, desszertek is mind 3D-printerrel készülnek, így itt tényleg a pixeltől a tányérig vezet az út.
Térhajtómű
A Star Trek univerzumában a csillaghajók fénynél gyorsabb sebességgel haladnak, anyag-antianyag reakció során keletkező energiából táplálkozva szubtéri görbületi mezőt vonva a hajó köré, a hajót az általunk ismert háromdimenziós térből, pontosabban tér-idő-kontinuumból a szubtérbe helyezve.
Lehetséges megvalósulása az EmDrive.
A NASA által vákuumban már kipróbált, mikrohullámok ütköztetésével működő, kémiai üzemanyag nélküli elektromágneses hajtómű, ami látszólag szembemegy a newtoni fizikával is, nevezetesen a hatás-ellenhatás törvényével, hiszen gyakorlatilag zárt térben generál hajtóerőt, vagyis az előre mozgást (ellenreakciót) nem az üzemanyag hátralökésével (reakcióval) hozza létre. Habár a létrejött tolóerő viszonylag kicsi, az elért sebesség – ami ráadásul folyamatosan növekszik – figyelemreméltó: a Mars az eddig becsült kilenc helyett két-három hónap alatt, az Alpha Centauri pedig kevesebb, mint száz év alatt elérhető lenne.
Ez egyelőre messze van a térhajtóművek sebességétől, de még az impulzusmeghajtástól is, így csak reménykedni tudunk, hogy a vulkániak mégis észreveszik... A témával a Parallaxis is foglalkozott.
emTV.hu // digitaltrends.com
