A borg birodalom, ami tulajdonképpen egyenlő magával a kollektívával, több ezer bolygót, és több millió hajót foglal magába. Ez több kvadrillió borg dolgozót jelent, akiket irányítani kell. Ez pedig nem csak a borg királynő, de a kollektíva képességeit is meghaladja. Több kvadrillió dolgozó által beérkezett adatot feldolgozni hatalmas feladat. Muszáj itt is döntési szinteket létrehozni. A borg sokszor mintha elemi hibákat vétene a Star Trek epizódjaiban, pedig a kollektíva elvileg szuperintelligens. Mi az oka, amiért több esetben is kudarcot vallanak?
A legtöbb döntés, helyi szinten zajlik: a borg dolgozók feladatainak kiosztása, a fentről érkezett asszimilációs parancsok végrehajtása. A kommunikáció kétirányú: az asszimilált egyének személyiség-lenyomatának továbbküldése, jelentések a kollektíva felé a végrehajtásról, a felderítő gömbök információi új, felfedezett világokról stb...
A dolgozók feláldozhatók, de a királynő nem. Az ő személyiségének biztonsági másolata ott az Unimátrixban (akárcsak a tartalék testek), amelyet folyamatosan frissítenek a hálózaton keresztül. Így a királynő egyetlen emléket sem veszít, és ha valahol meg is semmisítik fizikai megjelenését, akkor a kollektíva egy új testben újraéleszti őt.
Ha egy kocka vagy gömb valami olyan fenyegetéssel vagy újdonsággal találkozik, ami nincs benne a protokolljában, akkor szubtér kommunikáció segítségével a hajó kollektívája kapcsolatba léphet a "nagy kollektívával", ahol feltehetőleg vannak feldolgozó és döntéshozó modulok. De nem maga a kollektíva foglalkozik a dologgal, csak egy alegység. Mint amikor megcsíp egy szúnyog, oda se nézve ösztönösen odacsapunk, vagy megvakarjuk. Persze előfordul, hogy az alegység a beprogramozott paraméterek alapján úgy dönt, ezzel a problémával közvetlenül a kollektíva kell foglalkoznia. Ekkror valóban az egész szuperhálózat áldoz rá pár tizedmásodpercet. Vagy maga a királynő, ha épp benne van az adatfolyamban, illetve ha a kollektíva komoly fenyegetésnek ítéli a problémát.
S éppen itt a dolog gyengéje. Egy információnak végig kell(ene) haladnia ezeken a szinteken, de egy borg kocka nem rendelkezik mindazzal az információval, mint a teljes kollektíva. Az egész hasonlít az internethez: a számítógép is csak korlátozott kapacitású, s ha nincs valamiről adatod, a világhálón keresel. Vagyis ha egy borg kocka találkozik a Voyagerrel, s például nem tudja, mi az, akkor elindít egy keresést a borg szubtéri hálón, vagy inkább automatikusan életbe lépteti az asszimilációs protokollt, ha a célpont hajó műszaki kritériumai megfelelők, s nincs a nem megfelelő fajok listáján. Tehát a borg kollektíva nem biztos, hogy mindig értesül a Voyager aktuális helyzetéről. S persze mire a kollektíva parancsa megérkezik, hogy "nem megsemmisíteni, hanem asszimilálni", akkor talán már fel is robbant a Voyager szeretetcsomagja a borg hajó fedélzetén.
A borg adat és problémakezelése ezért lassú és nehézkes. Évtizedekben, sőt évszázadokban gondolkozik – ami remekül megfelelt a Föderáció és például a 8472 felbukkanása előtt.
Nem véletlen az sem, hogy egy bolygó asszimilálásához a kollektíva elegendőnek tart egyetlenegy kockát is. Normál esetben tényleg nem kell több, mert a borg technológia felülmúlja az átlagos bolygóvédelmi rendszereket: ha van elegendő energia és nyersanyag, a borg katonák és nanoszondák rövid idő alatt uralmuk alá hajtják a kiszemelt világot. De nem minden esetben asszimilálják a bolygót! Gyakran megelégednek azzal, hogy időnként bizonyos létszámú felnőttet elrabolnak.
Ahogy a fenti videón is látni, a borg királynő a Kapcsolatfelvétel című filmben azzal dicsekszik Data-nak, hogy rendet teremt a káoszba, de ez nem fedi teljesen a valóságot. A folyamatos terjeszkedése és az új technológiák adaptálása miatt a borg csupán egy kis lépéssel jár a Káosz előtt. Ez nem igazi fejlődés, csak a saját határaikat igyekeznek őrült tempóban kitolni, miközben az alapstruktúra változatlan. Valószínűleg a királynő is érzi, hogy valami nincs rendben, ezért keres új fajokat, technikákat, Locutusban pedig például társat. Ráadásul a folyamatosan növekvő bejövő adatmennyiségben mire ráakad az aktuális információra, az lehet már rég elavult. S ez okoz olyan rendszerhibákat is, mint az Unimatrix Zero. Hiába tehát a folyamatosan bővülő, szinte végtelen memóriakapacitás, a valósidejű szubtér-összeköttetés akár a fél galaxison át, egy napon a borg birodalom a saját súlya alatt fog összerogyni.
emTV.hu
