Star Trek Las Vegas – színpadon a Discovery íróstábja

Az új sorozatot már tűkön ülve váró rajongók számára az idei Las Vegas-i Star Trek találkozó csúcspontja minden bizonnyal az első nap délutánja volt, amikor is a stábtagok a négy egymást követő panel előadáson gyakorlatilag egymásnak adták át a színpadot. Az előadássorozat magyar idő szerint éjjel fél tizenkettőkor, a kiadottól eltérően a második panelbeszélgetéssel, az írói stáb bemutatkozásával kezdődött. A színpadon Akiva Goldsman producer és rendező, Kristen Beyer író, és Ted Sullivan író és supervising producer válaszolt a műsorvezető, Jordan Hoffman filmkritikus, illetve később a látogatók kérdéseire.

Lelkesedés a Star Trek iránt

Az írói stáb (writer's room) tagjai először a Star Trekkel kapcsolatos alapélményeik felidézésével hangolódtak a komolyabb témákra. Kirsten Beyer írónő, aki tizenegy Voyager-regény szerzője, elmondta, hogy gyerekkorában, testvérével csak egyetlen tévéműsorban tudtak közös nevezőre jutni: a Star Treket mindig együtt nézték. Maga a Star Trek: Voyager sorozat ösztönözte a regényírás elkezdésére, és most, húsz év elteltével, immár egy Star Trek sorozat egyik írója lehet.

Ted Sullivan, aki a színpadon a sorozat elmaradhatatlan kabalafigurájával, Jason Gornnal jelent meg, elárulta, nyolc éves kora óta néz Star Treket, és a híres "Város az örökkévalóság peremén" (City on the Edge of Forever) epizód hatására szeretett bele a sorozatba. Később elkezdte falni a Star Trek regényeket is. Majd jöttek a mozifilmek: annak idején testvérével két nap alatt három alkalommal nézte meg a harmadik Star Trek mozit – majd megírta a Hazatérés saját maga által elképzelt verzióját. Ennek rövid szinopszisát most elárulta:

"A legénység épp a hazaúton van a zsákmányolt ragadozómadár fedélzetén, mikor a klingonok elkapják őket. Kitör a háború, és Kirkön múlik a békekötés, ami felettébb nehéz neki, hiszen a klingonok nemrég ölték meg a fiát... Néhány ponton arra is hasonlít, amit most a Discoveryben csinálunk..."

A vendéglistán eredetileg nem is szereplő meglepetés fellépő, az Oscar-díjas író, Akiva Goldsman pedig azzal kezdte: imádja a Star Treket, és az most a legfontosabb dolog az életében. Találkozón először tizennégy éves korában járt New Yorkban. JJ Abrams jó barátjaként azt is elérte, hogy két cameója is volt a rendező Star Trek filmjeiben: 2009-ben vulkáni tanácstagként, a Sötétségeben című moziban pedig Csillagflotta-admirálisként láthattuk. A Rejtély (Fringe) sci-fi sorozatban szintén Abrams-szel együtt dolgozó író-rendező azt is elmondta: a Fringe cselekményének komplexitása, a sorozat drámai narratívája és produkciós volumene meg sem közelíti a Discovery-ét.

(Spekulációkat kedvelők ez alapján akár azonnal el is kezdhetik gyártani az elméleteket, hiszen az említett komplexitás A Rejtélyben nem más volt, mint egy párhuzamos világ, illetve egy alternatív idővonal, valamint annak jövőjének bemutatása. Ha pedig a Discovery még ennél is összetettebb és meglepőbb lesz, akkor valóban fantasztikus kalandra készülhetnek a sci-fi rajongók.)

Az írói stáb kifejezésre juttatta: óriási tisztelet és szeretet van bennük a Star Trek iránt. Ugyanakkor munka közben természetesen előfordul, hogy különféle véleményük és érvelésük van arról, mi is a Star Trek lényege.

Jobb lesz, mint a Khan haragja

A sorozat komolyabb oldalát, például a háború ábrázolását illetően Akiva Goldsman kifejtette: körültekintően jártak el a komoly Star Trek örökséget hordozó témáknál, mint a felfedezés, a háború, a faji kérdések, szövetségek kötése, befogadás és elidegenülés. Ugyanakkor az ábrázolásmód, a drámai tér, és egyáltalán a sorozat volumene sokkal inkább moziszerű lesz, többek között a hajók ábrázolásában.

"Igazán látványosan repítünk majd a levegőbe néhány hajót."

– ígérte. Sullivan még tovább vitte ezt a gondolatot, kiegészítve azzal, hogy számára a Star Trek mindig is többről szólt, mint csillaghajók, díszletek, jelmezek és kellékek. Ezeken túl elsősorban a történetek kreatív és metaforikus vonatkozásait értékelte. A Star Treknek ebben az új, erősen szerializált, egybefüggő történetet elmesélő változatában pedig bőven lesz lehetőség felfedezni és bemutatni a cselekményt körülvevő világot is, mely folyamatosan jobbik énünk újra felfedezésre hív ki minket. Sullivan elmondta, milyen izgalmas számára akár a szereplőkkel a híd díszletei között dolgozni, akár a vágószobában az epizódokat visszanézni. Az új sorozatot elképesztően jónak tartja, legalább annyira, mint a Star Trek II: Khan haragját.

A kánon határmezsgyéjén

Az író stáb többféle módon is megpróbálta leírni azt a körülményt, hogy egyidejűleg akarják a Star Trek eddigi hatalmas tudásanyagát, történeti, kánoni örökségét tisztelni és fenntartani, valamint attól itt-ott eltérni, és a nézőket meglepni. A kánon határaira való folytonos figyelmeztetés egyébként éppen hogy a kreatív írói folyamatokat gátolná – vallja be Kristen Beyer. Goldsman pedig úgy közelíti meg a kánon betartása/megsértése dilemmát, hogy eleve egy olyan időszakot választottak a sorozat számára, mely a kánon része, tehát kreatív, de ugyanakkor a kánonhoz alkalmazkodó, azt adaptáló, illetve abba illeszkedő történetmesélésről lesz szó.

A Discovery nem a Kelvin-univerzumban játszódik

Annak idején, a sorozat első bejelentése után azonnal élénk rajongói párbeszéd indult meg, és mindenki arra volt kíváncsi, vajon a Star Trek: Discovery-nek lesz-e valamilyen köze a 2009-es mozifilm által inicializált, úgynevezett Kelvin-idővonalhoz. A készítők már akkor megcáfolták, hogy a leendő sorozat az úgynevezett Abrams-univerzumban játszódna, és megerősítették, hogy a cselekmény tíz évvel Kirk előtt, az utóbbi években prime univerzumként emlegetett, eredeti idősíkon játszódik.

Az írói panelen feltett látogatói kérdések egy része ennek ellenére még mindig a készülő sorozat és az új mozifilmek viszonyát, vagy hasonlóságait firtatta.

Akiva Goldsman ismét megerősítette: a Discovery az eredeti széria, vagyis a TOS idővonalán játszódik. A Kelvin-idővonal filmjeihez csak halványan, bizonyos produkciós elemekben és motívumokban hasonlít majd, elsősorban a vizuális megjelenésben fog majd mozifilm-szerű lenni. Így tényleg el fog ütni az eddigi sorozatoktól, de nem azért, hogy a Kelvin-idővonalhoz hasonlítson, hanem mert a gyártás során inkább filmes, mint televíziós megközelítéssel dolgoznak: hatalmas díszletekről, illetve a mozifilmekre jellemző vizuális effektekről, rengeteg green screen és CGI felvételről, és nagy költségvetésű filmes produkciókra jellemző, részletesen kidolgozott kellékekről, jelmezekről van szó.

Szerializált történetmesélés vs. "Roddenberry-szabály"

Néhány hete elég komoly visszhangja volt annak a bejelentésnek, hogy az új sorozat lesz az első, amelyik tudatosan figyelmen kívül hagyja majd az úgynevezett "Roddenberry-szabályt", mely a fejlettebb emberi erkölcs, és a pozitív jövőkép hangsúlyozása érdekében tulajdonképpen megtiltotta, hogy a főszereplő flottatisztek között, illetve a Csillagflottán belül komolyabb emberi vagy felfogásbeli ellentéteket ábrázoljanak. Bár a Roddenberry utáni időkben számos helyen, finoman már átlépték ezt a szabályt, most először nyíltan, és előre megfogalmazva, tudatosan történik mindez.

Goldsman magyarázata magabiztos:

"Ha az utópiát, vagy a felé vezető utat konfliktusmentesen próbálnánk ábrázolni, az abszurd és élettől távoli lenne. A Star Trek, mint a jövőről szóló utópisztikus vízió mindig is életszerű kell hogy maradjon, és az érzelmekről, empátiáról, különbözőségről, ellentétekről, de az egységről, befogadásról is kell hogy szóljon – konfliktusok nélkül amúgy sem lenne jó a történetmesélés. Ráadásul ebben az esetben erősen szerializált drámasorozatról beszélünk, ahol az előző epizódok történései komoly kihatással vannak minden utánuk következő részre, szemben az eredeti sorozat epizodikus történetépítésével, ahol a következő hétre gyakorlatilag a főszereplőkkel együtt "elfelejtettük" az előző rész eseményeit, drámáját és karakterfejlődését. A mi karaktereink egész végig hordozni fogják döntéseik súlyát, a megélt konfliktusokat, veszteségeket, érezni, és fejlődni fognak végig az évad során, folyamatosan."

Fentebb már említettük: Goldsman a Fringe összetettségéhez hasonlítja a Discovery-t, ami rendkívül biztató a nagy volumenű, high concept sci-fi sorozatok kedvelőinek. Ted Sullivan, aki egy másik erősen szerializált sorozat, a Revenge (Bosszú) írói stábjában is ott volt, felidézte, milyen hihetetlenül bonyolult egy high concept sorozat írása, tekintettel a háttértörténetre, és az egymásra épülő epizódokra, az egész egy hatalmas kirakóként képzelhető el. A Star Trek esetében ugyanez, a mintegy ötven éves történetfolyamnak köszönhetően, még nagyobb volumenű.

Űrgombák és techno-blabla

Ted Sullivan elmondta, hogy a produkciós stáb több tagja is rendelkezik tudományos fokozattal, illetve íróként is beépítik a tudomány és a technológia iránti rajongásukat a történetbe. Kristen Beyer szerint a Star Trek mindig is megpróbált, amennyire lehet, a tudományos alapokhoz hű maradni, természetesen a saját maga logikáján és szabályrendszerén belül. Ha tehát a Trek világán belül elfogadjuk, és megalapozottnak tekintjük mondjuk a transzporter működését, vagy a Heisenberg-kiegyenlítő funkcióját, akkor nem szükséges ennek teljesen kielégítő szaktudományos magyarázatát csatolni, mindaddig, míg ezeket a fogalmakat a sorozatok következetesen használják, az adott kereteken belül. Sullivan azt is megerősítette: a Discovery-ben is lesz úgynevezett technoblabla, bár a legtöbb szereplő színész nem igazán szívesen szavalt tudományos terminusokat, kivételt leginkább Anthony Rapp jelentett, aki ebben egyenesen lenyűgöző teljesítményt nyújtott. A színésznek ki is jut a technikai szövegből, hiszen Paul Stamets tudományos tisztet alakítja, aki asztro-mikológus, tehát szakterülete az űrben előforduló gombafélék tanulmányozása, és szaktudása valószínűleg a klingon háborúban is döntő szerepet játszik majd az eddigi hírek szerint.

Saru

Már többször esett arról szó, hogy a Discovery karakter-központú sci-fi drámaként készül. Az írói stáb szerint a kelpián származású Saru hadnagy lesz talán a "legemberibb" karakter a sorozatban, köszönhetően Doug Jones páratlan és briliáns játékának, aki alázatával, lelkesedésével, és humorérzékével rendkívül közel hozza majd a nézőkhöz a két méter magas, szülőbolygóján zsákmányprédaként űzött, a Föderációban pedig gyávaként megvetett hadnagy személyét. A szerzők szerint megnevettet, de meg is ríkat minket majd akár egyetlen epizódon belül is, megtestesítve a Star Trek karakterépítés egyik alappillérét, a humor és a pátosz egyvelegét. Kristen Beyer forgatókönyvíró ráadásul egy külön Saru-epizódot is írt, még inkább fókuszba helyezve a Csillagflottán belül is egyedülálló, titokzatos tiszt alakját, akiben máris egy új Spockot vagy Datát láthatunk. Az epizód leginkább a klasszikus Trek történetekhez hasonlít majd, és ahogy Doug Jones alakít, valóban leesik majd az állunk. Sokkal többet megtudunk majd a kultúrájáról és egy sereg meglepetés is vár még vele kapcsolatban.

Újraértelmezett klingonok

A klingon faj, habár több aspektusból már meglehetősen mélyen be lett mutatva a Star Trek sorozatokban, mégis valahogy egyoldalúan van ábrázolva. Ennek árnyékából szeretne a Discovery kilépni, a klingon kultúrát és rituális szokásokat új nézőpontokból megjelenítve. Az írók a klingon háborúról elmondták: egyik oldalt sem fogják negatívan beállítani, mindkét fél nézőpontját és motivációit egyenlően ábrázolják. Lesznek tehát teljesen klingon szempontból látott események is, ezt segíti az is, hogy a klingon szereplők valóban klingonul beszélnek majd. A nézők is részesei lehetnek annak a párbeszédnek és vitának, amit a klingon háború mindkét oldal számára jelent.
Nézői kérdésre, miszerint más ismert Star Trek világok kultúrája megjelenik-e, Goldsman a vulkáni fajt említette válaszában, melyet bizonyos mélységig kifejtenek, főleg abban a kérdésben, hogy mit jelent egyáltalán vulkáninak lenni (minden bizonnyal Sarek és Amanda, illetve nevelt lányuk, Michael Burnham kapcsán). Rajtuk kívül még néhány régi kedvenc faj is felbukkanhat alkalmilag. Erre apró utalást hordozhat a sorozat kabalafigurája, Jason, a Gorn is...

emTV.hu // TrekMovie