Az Impulzus 135. adásában A gondolatnál sebesebben című epizódról beszélgettünk, melyben az Enterprise a Scalos felszínéről érkező segélyhívás miatt a helyszínre siet, a fejlett civilizáció impozáns városában azonban senkit sem találnak. A bolygón Compton, a hajón pedig Kirk tűnik el a legénység színe elől, akik hirtelen a scalosi lakosság felgyorsított világában találják magukat. Kirk számára hamarosan kiderül, hogy a nemzésképtelenné vált idegenek új egyénekkel szeretnék bővíteni a közösségüket, ennek megvalósításához viszont a legénység hozzájárulása nélkül látnak hozzá.
Az epizóddal kapcsolatos vélemények szerint az alapszituáció első ránézésre elég ígéretes és izgalmas, a komolyabb vizsgálódás próbáját azonban nehezen állja ki. Az AV Club kritikája például a scalosiak érkezésével kapcsolatban világít rá egy tisztázatlan körülményre:
“Ha a sebességük miatt a számítógép számára is láthatatlanok, hogyan sugároztak a fedélzetre? Hogyan oldották meg úgy, hogy senki sem észlelte őket?”
A Marylandi Egyetem Csillagászati Tanszéke is górcső alá vette az epizódot, az elemzésben szintén arra hívják fel a figyelmet, hogy egy ilyen jelenség elég nehezen működne úgy, ahogyan az epizódban bemutatják:
“Ha egy scalosi egy darabig egy helyben áll - például egy hosszabb párbeszéd miatt - rövid ideig ugyan, de láthatóvá kellene válnia egy normál személy számára is. Az epizódban nem látunk arra utaló jelet, hogy ez megtörténne. Kirk elsüti a fézerfegyverét, Deena pedig ellép a lövés elől, mert a sugár annyira lassan mozog. Ez nyilvánvaló képtelenség, az ilyen sugarak ugyanis fénysebességgel mozognak, tömeggel rendelkező tárgy pedig nem lehet ennél gyorsabb. Gyakorlati szempontból vizsgálva, ha a hajó érzékelői nem látják őket, hogyan nyílnak ki az ajtók a számukra? Hogyan kezelik azokat a kapcsolókat és berendezéseket, melyek nem úgy lettek tervezve, hogy ilyen gyorsan működjenek?”
Dayton Ward - aki számos Star Trek regény szerzője - szintén kiemeli a gyorsított élettel kapcsolatos megfigyeléseit a saját kritikájában (az írás egyébként egy másik Star Trek szerző, David Mack véleményét is tartalmazza):
“Amikor Kirk és Deela a transzporterteremben vannak, úgy tűnik, hogy a vezérlőpult ugyanúgy működik, mintha normál körülmények között üzemelne. Ez ellentmondásba kerül a hídon játszódó jelenettel, ahol minden fény és visszajelzés szuperlassan mozog, a pultokat kezelő személyzettel együtt. Talán a scalosiak módosítani tudták a transzportert, hogy a felgyorsult élettani működésükkel is kezelni tudják, ahogyan más rendszereket is megváltoztattak a hajón, erre azonban nem tér ki az epizód.”
A gondolatnál sebesebben IMDb adatlapja is megemlít, hogy az “ellenszer” sikeres előállítása után az Enteprise igazán bespájzolhatna a scalosi vízből, hiszen egy jövőbeli vészhelyzet esetén jól jöhet a gyors beavatkozás, hasonlóan a Spock által végrehajtott sebes javításokhoz, melyet az epizód végén láthatunk.
A történet egyébként korábbi alapokhoz vezethető vissza: már a The Wild, Wild West című sorozatban is szerepelt egy hasonló sztori, ami H.G. Wells The New Accelerator című írásán alapult. Annak a sorozatnak az egyik producere egyébként Gene L. Coon volt, aki a második évadig a Star Trekben is dolgozott, és jelentős hatást gyakorolt a produkció megformálásában. A gondolatnál sebesebben stáblistájában egyébként egy bizonyos Lee Cronin neve is olvasható, ami valójában Coon írói álneve, ő ekkor már egy másik stúdiónál dolgozott, és nem használhatta a nevét a Star Trekben. A The Wild, Wild Westben John Kneubuhl is több történetet írt, akinek nevéhez az eredeti sorozatban a Cirkuszt a népnek (Bread and Circuses, TOS 2x25) alapötlete is kötődik - igaz, ott nem tüntették fel a nevét.
Eltekintve a tudományos és logikai rendellenességektől, a vizuális kivitelezés az érdekesebb epizódok közé emeli a történetet. Jud Taylor, az epizód rendezője például a kamera megdöntésével jelzi, ha éppen a felgyorsult szereplők között járunk. Dayton Ward a vizuális megvalósításról, illetve a Compton történetszálról is elismerően írt:
“Azt meg kell hagyni, hogy a sorozat egyik legeredetibb vörös egyenruhás halálát láthatjuk, az ügyes kamera döntés és megvilágítás pedig segítik elhitetni, hogy a karakterek éppen felgyorsítva járják be a hajót.”
A Star Trek Reviews egy apró, de annál jelentősebb érzelmi csúcspontot emel ki az epizódból:
“Nincs interakció a főhőseink között, egészen addig a csodálatos pillanatig, amíg Kirk egy egyszerű mosollyal fogadja Spockot a folyosón - egy olyan önmegtartóztatás, amilyet ritkán láthatunk a harmadik évadban.”
Kirk és Deena nagyobb teret kap az ismerkedésre, hiszen a scalosi időskálán semmit sem kell elsietniük: bár az eredeti sorozatban sohasem volt közvetlen rálátásunk, hogyan tölti a kapitány az idejét a vendégszereplő hölgyekkel, egy apró utalás most mégis megfigyelhető Kirk és Deena együttlétére: míg Deena a tükör előtt fésülködik, Kirk az ágy szélén ülve felveszi a csizmáját - eközben Rael egyre ingerültebben, de sikertelenül próbál kapcsolatba lépni Deenaval. Egy Star Trek kártyajáték külön lappal emlékezett meg a jelenetről: a “Boot Scene” (azaz “csizma jelenet”) kártya az ellenfellünk Kirk kapitányát semlegesíti egy csábító női vendégszereplővel.
Az Impulzus 135. adásában A gondolatnál sebesebben további érdekességeiről, valamint a magyar szinkronos tapasztalatainkról is beszélgetünk:
A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta // Memory Alpha
