Amikor a huszonnegyedik század végén néhány klingon leül pár palack vérborra, előbb-utóbb felelevenítik a három Dahar mester hősi tetteit. Ezeknek a legendás klingon harcosoknak az egyénisége annyira különbözött egymástól, hogy szinte törvényszerű lett, hogy nemcsak harcostársak, de barátok is lettek életre-halálra. Cikkünkben összefoglaljuk, hogy a három karakter miről ismerhető fel leginkább.
Hármójuk közül talán leginkább Kor esetén tudnánk azt mondani, hogy ő tipikus klingon. Különös módon távol állt tőle a könyörtelen hatalomvágy és az intrikára való hajlam. Bár viselt hivatalos posztot is életében (rövid ideig Orgánia katonai kormányzója volt), de mindig is jobban érezte magát egy csatahajó hídján, vagy a harcmezőn. Egyik kezében vérbor, a másikban az ellenség frissen kivágott szíve - ennél többet sosem kért az élettől.
De nem hiányzott belőle a műszaki érzék sem. A Caleb IV-nél vívott csata előtt saját kezével szedett szét, majd rakott össze egy korai álcázó berendezést, hogy megérthesse a működését, ami később igencsak jól jött. Szinte minden legendás ütközetben részt vett társaival, beleértve a Klach D'kel Brakt csatát is. Ugyanakkor a klingon történelem iránt is érdeklődött, és megpróbálta megtalálni Kahless bat’leth pengéjét, amelyet számos ereklyével együtt a hur'q megszállók elhurcoltak a Qo’nos-ról.
Olyan harcos volt, aki megtanulta respektálni az olyan egyéniségeket, mint Kirk kapitány vagy Curzon Dax. Megnősült, és legalább két fiú apja lett, felesége Kali pedig vele szolgált az egyik hadihajón. Azonban elsőszülött fia áldozatul esett a csak „Albinóként” emlegetett klingon bűnözőnek. Ez komoly csapás volt számára. Az évek azonban nem kímélték őt sem. Képességei megkoptak és legendás vadsága, ami annyi győzelmet hozott neki régen, már nem felelt meg a Klingon Véderőnek, nem tartották már igényt a szolgálataira. Csak a Domínium-háború adott neki lehetőséget, hogy harcoshoz méltóan vegyen búcsút az életének.
Első pillantásra Koloth kimeríti a földi értelemben vett „életművész” kifejezést. A vidám természetű klingon fiatalkorában igazi férfiszépség volt (legalábbis Jadzia ezt hallotta). Ő tudta legjobban értékelni az emberi humort, és maga is elsajátított egyfajta csipkelődő stílust, ha nem épp harcról volt szó. Volt benne egyfajta hiúság, ez megmaradt öregkorára is, mikor mindenki előtt titkolta, hogy a látása már nem volt a legjobb.
A könnyed, már-már léha stílus azonban vasakaratú egyéniséget takart, aki félre tudta vezetni bármelyik ellenfelét. A legkeményebb tárgyalópartner volt, akivel a Föderáció diplomatái valaha is tárgyaltak a Klingon Birodalomban. Curzon Dax csak úgy emlegette, a „Jeges”. Remek harcos és nagyszerű barát, aki akkor sem fordult el Kor mellől, amikor az italba fojtotta keserűségét éveinek számán búslakodva.
Az igazi arisztokrata megtestesítője egyértelműen Kang volt. Hidegvérű, megfontolt harcos, aki nemcsak a bat’leth-jét, de a fejét is használta harc közben. Olyan félelmetes hírnévre tett szert a huszonharmadik század végére, hogy senki nem mert hátat fordítani neki a csatamezőn, vagy a tárgyalóasztal mellett - egyvalakit kivéve.
Bármennyire is hidegnek vagy érzéketlennek is tűnik, de a szerelem őrá is rátalált. Felesége, Mara szintén harcos volt, és közös fiúk keresztapja meglepő módon az a föderációs nagykövet lett, aki egy tárgyalás kellős közepén kisétált a teremből, Kang legnagyobb bosszúságára. Ő volt Curzon Dax. De az Albinó szörnyű bosszúja őt is megváltoztatta és végig kísérte egész további életét.
A Kor-t alakító John Colicos 2000-ben, a Koloth szerepében látható William Campbell 2011-ben, a Kang-et játszó Michael Ansara pedig 2013-ban távozott. Bár már mindhárman eljutottak a Sto-vo-korba, az emlékük örökké élni fog a hősi dalokban.
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta // StarTrek.com
