Az Impulzus 125. adásában a ‘Spock agya’ című epizódról beszélgettünk, melyben egy jéggel borított világra vezetnek annak az idegennek a nyomai, aki gondos precizitással műtötte ki Spock agyát a fejéből: a bolygóhoz érve Kirk és csapata először a felszínen élő férfiak primitív törzsével találkoznak, majd az itteni nők földalatti létesítményébe is bejutnak, ahol teljes erőbedobással próbálják visszaszerezni az üres fejjel távirányított tudományos tisztjük szürkeállományát.
Szervezett szervlopás
Iszonyúan veszélyes hely a világűr, ahol pillanatok alatt ellophatják a létfontosságú szerveidet. Erről nem csak Spock, hanem Neelix is közvetlen tapasztalatokkal rendelkezik, hiszen A kór (Phage, VOY 1x05) című epizódban a vidiianoknak éppen az ő tüdejére van szükségük. Riker és Dr. Pulaski már szerencsésebbek, mivel Az új nemzedék Két fél egy egész (Up the long Ladder, TNG 2x18) című epizódjában az idegenek “csupán” a DNS-üket kívánják felhasználni - természetesen a főhőseink beleegyezése nélkül.
A Star Trekben előforduló ijesztő szervlopásoknak (és az utóbb említett klónozási kísérletnek) mindig hatalmas tétje van: az elrabolt és megkárosított egyének érdekei sokszor egy nagyobb csoport, vagy egy egész civilizáció túlélésével vannak szembeállítva. “A többség igénye fontosabb a kevesekénél.” Bár erre a híres mondatra egészen a Khan haragjáig kell várni, Spock úgy tűnik, már a harmadik évad elején is követi a filozófiát, hiszen társait látszólag sokkal jobban foglalkoztatja, hogy visszahelyezzék a tudatát a testébe, mint saját magát. Egy ponton meg is kérdezi: “Miért kockáztatták meg, hogy utánam jöjjenek?”
Spock vajon beleegyezne, hogy az elkövetkező 10 000 évben ennek a civilizációnak a test nélküli “vezérlője” legyen? Emellett az a kérdés is felvetődik, hogy meddig mehet el egy nép a saját fennmaradása érdekében? Egy szokásosnak nevezhető Star Trek dilemma, amely egy gondosan felépített háttérvilágba ágyazódik, hiszen a képernyőn egy szeparáltan élő, irányított társadalom fedezhető fel, amely fokozatos tálalásban, komótos tempóban kerül a nézők elé. A lefektetett arányok azonban nem a science fiction elmélyítésének, hanem az “agy” hátborzongató és B-filmeket idéző szüntelen keresésének kedveznek, ez pedig teljesen más megvilágításba helyezi az egész történetet.
A legrosszabbak között a legprofibb
A Spock agya negatív megítélése, valamint a körülötte zajló, szűnni nem akaró rajongói diskurzus már olyan szintre emelte az epizódot, hogy napjainkra egy megkerülhetetlen popkulturális jelenséggé, már-már halloweeni partyfilmmé nőtte ki magát: a furcsa alapszituáció, a szokatlanul egyszerű mondatok és párbeszédek (melyekben riasztóan sokszor bukkan fel az “agy” szó), valamint a saját megműtésében segédkező Spock egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet rendre a legrosszabb epizódok toplistáin végezze, ráadásul kifejezetten a legelőkelőbbeknek járó helyezésekkel.
A legbeszédesebb minősítés talán a Star Trek: 101 könyvhöz kapcsolódik, aminek az írói a későbbi sorozatok legszörnyűbb epizódjait “Spock agya kitüntetésben” (Spock’s Brain Award) részesítik. A megjutalmazott részeket maguk a rajongók szavazták meg, ezek pedig A szirének éneke (The Lorelei Signal, TAS 1x04), a Teremtés (Genesis, TNG 7x19), a Haszon és csábítás (Profit and Lace, DS9 6x23), A küszöb (Threshold, VOY 2x15), valamint a Végállomás (These Are the Voyages…, ENT 4x22).
Néhány pozitív értékelés azonban rávilágít a produkció vitathatatlan érdemeire is, ezek közé tartozik a MeTV cikke, amely a csodálatos zene, a hídon látható rendhagyó beállítás és a csillagos háttér előtt megjelenő szereplők, valamint a kijelzőn megjelenített Sigma Draconis naprendszer kiemelésével veszi védelmébe az epizódot. Ronald D. Moore, a Star Trek aranykorának meghatározó írója és producere szintén nézhetőnek tartja a Spock agyát, számára a legszörnyűbb eredeti sorozat epizódok között “csupán” a második helyen található, a trónt ugyanis A Zetar szellemei (The Lights of Zetar, TOS, 3x18) foglalja el a fejében.
A Star Trek egyébként soha sem riadt vissza a kísérletezéstől, a produkció az eredeti sorozatban már korábban is sokszor kereste az útját a humor, az elgondolkodtató science fiction és a szórakoztató kalandfilmek határmezsgyéjén. Jelen esetben a probléma gyökerei valószínűleg a harmadik évadban bekövetkező drasztikus változásokban keresendők.
Az agyától bűzlik a hal
Az epizódot író Lee Cronin valójában Gene L. Coon álneve volt, aki már a második évad során távozott a sorozattól. Ennek a történetnek az alapötletét azonban még korábban kitalálta. A Mission Log Podcast szerint Coon nem elhatárolódni szeretett volna, egyszerűen csak jogilag nem volt lehetséges, hogy a saját nevén jelenjen meg az epizód (ekkor már a Universal Studios-nál dolgozott). A történet viszont számos újraíráson ment keresztül.
Mivel a harmadik évadra a költségvetés drasztikusan csökkent, és az NBC egy lehetetlen műsorsávba, a fiatalok számára - akik akkoriban a fő közönséget jelentették - teljesen elérhetetlen, késői időpontba helyezték át a sorozatot, gyakorlatilag lassú halálra ítélték a Star Treket. Gene Roddenberry ekkor már teljesen háttérbe vonult, a fő döntéshozó pedig Fred Freiberger lett. A készítésben résztvevő színészek és stábtagok tragikus hangulatban élték meg ezeket az időket. William Shatner szerint az epizód gyenge története a harmadik évadot teljesen ellehetetlenítő vezetői mentalitásnak “tiszteleg”, Leonard Nimoy pedig hasonlóan keserű emlékként őrzi az időszak hangulatát:
“Őszintén szólva nagyon kínosan éreztem magamat az egész epizód forgatása során - ez az érzés pedig többször visszatért az utolsó évad közben.”
Ami a rendezést illeti, ez Marc Daniels utolsó munkája az eredeti sorozatban, aki szintén a megszorítások, valamint a rossz irányvonal miatt hagyta ott a produkciót. Később nem rendezőként, hanem íróként tér vissza, méghozzá a rajzfilmsorozat idején, ahol az Egy bolygónk hiányzik (One of Our Planets Is Missing, TAS 1x03) című epizódot jegyzi.
Mennyi az annyi?
1968 májusában, a harmadik évad forgatási munkálatainak kezdetekor még sokkal kedvezőbbnek látszott a sorozat jövője: ugyan az NBC eredetileg csak 13 epizódot rendelt meg a stúdiótól, a hétfő este fél nyolcra biztosított premier időpont nagyobb nézettséget, és így biztosabb jövőt jelenthetett volna a széria számára. Ráadásul úgy tűnt, hogy az NBC végre felismerte a Star Trek érdemeit, és azt javasolta Roddenberrynek, hogy a forgatókönyvekbe a társadalmilag releváns témák mellett a humort és az akciót is építse be. Az évad kezdetekor még a jól bevált íróstáb állt a készítők rendelkezésére, köztük D.C. Fontana, John Meredyth Lucas és Jerome Bixby, valamint számos új tehetség is a láthatáron volt.
Az évad lehetőségei akkor kezdtek beszűkülni, amikor az NBC, ahogy már említettük, egy népszerűtlen, péntek esti 10 órai idősávba tette át a sorozatot, és ezt még Roddenberry nyomására sem akarta megváltoztatni, aki ebből kifolyólag, valamint a várható rossz nézettségtől, illetve a sorozat törlésétől való félelem miatt kezdett egyre inkább a napi produkciós munkától visszavonulni. Mindezt további kétséges döntések követték: Roddenberry nem hosszabbította meg John Meredyth Lucas produceri szerződését, pedig a második évadban jól teljesített. A helyébe lépő Freiberger a humoros elemeket mellőzve akció-és kalandközpontú sorozatot akart.
Hamarosan olyan törzsrendezők hagyták el a sorozatot, mint Marc Daniels vagy Vincent McEveety, illetve olyan jól bevált írók, mint D.C. Fontana és David Gerrold, és egy olyan producer, mint Robert H. Justman. Az anyagi megszorítások tovább nehezítették a helyzetet: immár csupán 178.500 dollár állt epizódonként a készítők rendelkezésére, mely az inflációt is tekintve, kevesebb, mint az első évad legolcsóbb részének büdzséje. A korábbi hat-hét munkanappal szemben mostantól már csak öt és fél nap nap volt az epizódonkénti gyártási idő.
Megnyirbálták a mellékszereplők fizetését is. Számos forgatókönyvet egyszerűsítettek a szűkebb költségvetés miatt, főleg az évad második felében. Megszüntették a külső helyszínen történő felvételeket, ezekből mindössze egy volt az egész évad során. A gyengülő nézettségi adatok ellenére az NBC az évadot menet közben 26 részesre hosszabbította, igaz, ebből végül csak 23 epizód lett az idényben levetítve – a 24. epizódot (Turnabout Intruder) már csak a nyári ismétlésekbe ágyazva adták le, a két utolsó berendelt részt pedig végleg törölték, így az eredeti sorozat végül 79 epizód után ért véget.
- Dave -
Fájdalomküszöb
A látottak befogadása ezúttal is a saját ízlésünkön múlik a leginkább: aki szeret elmerülni az eredeti sorozat díszleteiben, valamint teljesen otthon érzi magát a semmivel sem összetéveszthető - ma már kétségkívül a retró kategóriába sorolható - audiovizuális környezetben, annak az epizód máris felbecsülhetetlen értékeket kínál: a nyitó képsorok például hosszú ideig párbeszéd nélkül engednek betekintést az Enterprise hídján kialakuló vészhelyzetbe, ahol mindenki csendben, vészjósló tekintetek kíséretében készül fel az idegen jármű érkezésére.
A harmadik évad apró és izgalmas változásai tovább fokozhatják az izgalmakat azok számára, akik hajlamosak elveszni az eredeti sorozat esztétikai vonatkozásaiban: a kijelzőt egy eddig sohasem látott szögből nézhetjük, a szokásos utómunka alkalmazása helyett pedig a forgatás helyszínén állították elő a hátteret, így a csillagok előtt álló Kirk egy eddig sohasem látott beállítás, ami az erre fogékony nézőket szintén megörvendeztetheti. A háttérvilág elmélyítése, a bolygó felszíne és a földalatti komplexum megjelenítése, a világhoz kapcsolódó rejtély fokozatos adagolása pedig több, mint elegendő tartalmat és új impulzust szolgáltat, mint ami egy 50 perces epizódtól elvárható.
Akiknek viszont az eredeti sorozat amúgy is vékony jégen mozog, és a toplistás epizódok komfortzónájából kiszabadulva kínzásként élik meg a hatvanas évek filmkészítési trendjeit, vagy akiknek határozott elképzelése van a Star Trek műfaji határairól, azok számára a Spock agya kétségkívül fájdalmas és messzire kerülendő epizód marad. Ilyen is lehet a Star Trek, ha nem riaszt vissza a hátborzongató, B-filmes alapszituáció, valamint a gazdag háttérvilág feledtetni tudja a pár gomb segítségével távirányított Spock látványát.
Az epizódhoz kapcsolódó további információkról, valamint a magyar szinkronos érdekességekről a 125. adásunkban hallhatsz:
A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta // Memory Alpha
