Az Impulzus Podcast 122. adásában a Cirkuszt a népnek című epizódról beszélgettünk, melyben az Enterprise hajóroncsra bukkan, a nyomok pedig egy olyan bolygóhoz vezetnek, ahol római módra élnek, noha már sokkal fejlettebbek. Egy régi ismerőst találnak a bolygón, aki szörnyű dolgot vár el hőseinktől. Naplónkat ezúttal egy igazi Impulzus hallgatónak köszönhetjük: az írás Ariana tollából származik.
Két kapitány esete az új Római Birodalommal
Az Enterprise űrhajóroncsokra bukkan, egy hat éve eltűnt felderítőhajó, az SS Beagle maradványaira. A maradványokon nincsenek holttestek. Hová lett a negyvenhét fős legénység? A parancsnok Kirk régi ismerőse az akadémiáról, R. M. Merik kapitány. A tiszt nem végezte el az akadémiát, kereskedőnek ment. A nyomok egy közeli bolygóhoz vezetnek, ahol, minő meglepetés, teljesen földszerű körülményeket találnak. Városok és kiterjedt úthálózat, gépkocsik…
Elkezdik figyelni a tévéadást, és döbbenten látják, amint rabszolgákat hurcolnak el, más rabszolgákat pedig gladiátorküzdelemre kényszerítenek, ahol a vesztes meghal. Különösen az rázza meg őket, hogy az egyik legyilkolt gladiátor az eltűnt hajó tisztje volt, William B. Harrison. Úgy tűnik, a huszadik századi technológia ellenére még mindig egy rabszolgatartó társadalomról van szó.
Kirk, Spock és McCoy lesugároznak a bolygón egy néptelenebb helyre. Spock erősen szennyezett levegőt talál, a huszadik századi Földhöz hasonlóan. Itt, újfent lehetőség nyílik egy kis összekapásra McCoy és a vulkáni között. A doktor kijelenti, mennyire szeretne egyszer úgy leszállni egy bolygóra, hogy azzal menőzik, ő Gábriel arkangyal. Spock, mint mindig, erre a logikátlanságra rögtön ugrik, a kapitány, mint mindig, ezen csak mosolyog. Ám, azért nem mindig fordul elő, hogy eközben elfogják őket. Most igen. Kiáltás harsan, és Spock megjegyzi, ez egy újabb példa a párhuzamos fejlődésre, mert angolul beszélnek. (Mint kb. mindenütt a sorozat alatt, érdekes, miért emelik ki pont most.)
A támadók egyforma kopott, szürke ruhát viselnek, a pólón rajzolt láncfüzérrel. Először kémnek vagy katonának nézik a jövevényeket és vezetőjükhöz kísérik. Kirk, mint már oly sokszor, lyukat beszél a hasukba, azt állítván, ők sokkal messzebbről jöttek, mint gondolnák, és ennek bizonyítására megvillantja a kommunikátort. Idős és bölcs vezetőjük, Septimus leinti az eleinte vérmesebb Flaviust és meghívja őket rejtekhelyükre.
Septimus régen szenátor volt, ám, mikor áttért a naphitre, őt is rabszolgává tették. Akkor megszökött, mint a többi rabszolga a barlangban. A helyiek nem tudnak Kirkékhez hasonló emberek érkezéséről. Spock az ottani magazinokat böngészi, és ókori istenek neveit találja a földi kultúrából, amikkel termékeket reklámoznak.
Mikor megemlítik Merik kapitány nevét, puskaporos lesz a hangulat. Azt mondják, Mericus az első polgár. Mericus, a hóhér, a játékok ura. A kapitány meggyőzi Septimust, hogyha Mericus az a személy, akire ők gondolnak, akkor meg kell büntetni, hiszen ők nem avatkozhatnak bele más dolgába. A bujdosók vezetőjétől rabszolgaruhát kapnak, és az egykori gladiátor, Flavius segítségével elindulnak.
Kalauzuktól többet megtudnak a múltjáról. Hét éven át ő volt az aréna legjobb gladiátora, míg el nem kezdett a napban és szeretben hinni, akár a többi társa a bujdosók közül. Míg ők jól elvannak, körbeveszik és elfogják őket. (Jobban is figyelhettek volna, pár órán belül kétszer estek fogságba!) Örülnek a szökött rabszolgáknak, hiszen általuk érdekes műsorra lesz kilátás az arénában.
Börtönbe zárják őket, és Flavius mesél. A rabszolgák eleinte sokat lázadoztak, de leverték őket. A bolygón évezredek óta működött a rabszolgaság, idővel sokat szelídült a helyzet. Orvosi ellátásban részesültek, és nyugdíjat kaptak, mikor elérték azt a kort. Így szép lassan belenyugodtak. Spock és McCoy itt ismét lezavarnak egy rövid szópárbajt, mire Flavius: „Ellenségek?” Kirk: „Ők maguk se tudják!”
Flavius szerint az egyenlőséget, szeretet hirdető naphit már régen él a rabszolgák között. A gladiátor szerint néha elég nehéz ebben hinni, könnyebb harcolni. Kirk így biztatja: „Higgyen csak tovább. Az emberek tényleg testvérek!”
Ekkor három őr érkezik. Leütik őket, ám kiszabadulni mégsem tudnak, kiderül, hogy ez az egész csak egy eltervezett bemutató volt Claudius Marcus prokonzulnak. Aki pedig ezt szervezte, nem más, mint a régi ismerős, Merik, vagyis Mericus!
Vendégül látják őket, melynek során megtudják, valamikor Merik kapitány hogyan adta fel az elveit, és hogyan győzte meg őt Claudius prokonzul tette helyességéről. A legénységből azok, akik elfogadták a bolygó különös viszonyait, nyugodtan élhettek, ám a többiek meghaltak. Merik kapitány az összes emberét lehívta a hajójáról egykor, és ugyanezt várják Kirktől is.
A prokonzul azt hiszi, minden kapitány olyan gyenge jellem, mint Merik, és megdöbben Kirk ellenállásán. A kapitány kezébe nyomják a kommunikátorát, biztatva, tegye meg azt, ami Merik/Mericus esetében már bevált, különben a barátai kínok közt halnak meg. Kirk ehelyett vészjelet ad le, egyben pedig megtiltja a beavatkozást. Scotty veszi az adást, ám úgy dönt, feltérképezi az energiahálózatot, hátha egy áramkimaradással komoly beavatkozás nélkül tud segíteni.
Claudius Marcus tombol. Dühében egyenesen az arénába vezetteti Spockot és McCoyt, míg Kirk az emelvényről kénytelen nézni. Egy bizarr élő közvetítés veszi kezdetét. McCoy ellenfele szerencsére Flavius, aki nem szeretné bántani, de így sem könnyű a helyzete. Mericus azt mondja, ő is ezért adta fel valamikor az ellenállást. A prokonzul kötekedik a Kirkkel, aki próbál higgadtnak mutatkozni, miközben a barátaiért aggódik. Claudius azt mondja, Mericus is kapitány volt, és kiismerte őt. Mire Mericus azt mondja: „Ő nem akármilyen hajó kapitánya, prokonzul, hanem csillaghajóé! Különleges jármű, és legénység!”
Spock lecsapja ellenfelét, és egy idegfogással leteríti Flaviust is. Ez szabálytalan. A konzul úgy dönt, ők ketten egyelőre menjenek vissza cellájukba. Kirk azonban egy kellemes budoárban köt ki, minden jóval felszerelve, amibe beletartozik egy szőkeség is. A kapitány kitartana, de nincs ki ellen, ketten vannak.
McCoy próbál Spockhoz közeledni, megköszönni a segítségét, ám megint csak veszekedésbe torkollik a dolog. A doktor azzal vádolja a vulkánit: „Nem is tudna mit kezdeni egy édes, meleg érzéssel!” A másik válasza talányos: „Gondolja?” Mire McCoy: „Tudom. Én is aggódom Jimért!” Talán a doktor jobban megérti a vulkánit, mint azt bárki gondolná?
Aggódásuk tárgya eközben bort kortyolgat, szőlőt szemezget… és csajozik. Az éjjel történtekre aztán boruljon a budoár jótékony félhomálya. Kirk reggel sokkal kellemetlenebb társaságban ébred, az éppen megérkezett prokonzul köszönti. Először is megmotozzák, az egyik eltűnt kommunikátort keresik rajta. Persze nincs nála, de ettől még nincs kint a vízből.
Kivégzés vár rá, de az utolsó éjszakáját férfiként tölthette. (Aha! Ez a magyarázat a szöszire!) Eme beszélgetés során Claudius Marcus kiküldi Mericust: „Távozzon, Merik! Nem hiszem, hogy két férfi gondolatai érdeklik magát!” - felkiáltással. Ebből látszik, valójában mennyire megveti a kutatóhajó parancsnokát, aki behódolt neki. Kirk viszont kivívta tiszteletét, ám ez az elismerés nála sajnos, csak a gyors kivégzésig terjed. Kirk kénytelen puszta kézzel szembenézni az arénában egy karddal felfegyverzett katonával. Nem küzdelem ez, ó, dehogy! Csak simán leszúrják, és jó napot! Gondolják ők.
Ám az utolsó pillanatban beront Flavius, és karddal nekiront a kivégzőtisztnek. Sajnos lekaszálják egy géppisztolysorozattal, de ez esélyt adott a kapitánynak, hogy kiüsse a közelében lévőket, és fegyvert szerezzen. Scotty áramszünete pont jókor érkezik. Kirk angolosan távozik, egyenest a cellákhoz. Gépfegyversorozat a zárra. (Itt deja vu érzésük lehet, ugyanis a Hurrá, kint vagyunk! érzés után, megint jön a hidegzuhany. Ja, mégse.) Újra katonák veszik őket körbe. Kilátástalan a helyzet, bár derekasan küzdenek, ugyanis Claudius utasítása szerint csak karddal végezhetnek velük. Ekkor jön, Merik kapitány nagy pillanata, aki ismét megérdemli, hogy kapitánynak nevezzük őt. Kinyitja a lopott kommunikátort, és felsugárzást kér. Csak három főre.
Itt egy érdekes kérdés: Vajon sejtette, hogy ezt nem fogja megúszni? Nos, nagyon valószínű. Végzete Claudius személyében érkezik, aki ledöfi őt. Ám még be tudja dobni a kommunikátort a cellába, ahova a három csillagflottatiszt visszavonult. A sebtében felkapott gépfegyver lövedékei már csak a levegőt lyuggatják ki.
A hajón aztán láthatjuk, amint Kirk a kezében tartott szerkezetbe mondja, dicséretben részesíti Scottyt, mert szabály szerint, ugyanakkor kreatívan járt el. Aztán Spock azt mondja, milyen érdekes a nap vallás ott a bolygón, a napot imádók valamikor primitívek voltak. Mire Uhura váratlanul megfordul, és cáfolja őt. Végül megállapítják, csak az eszme számít. Spock logikusan még megjegyzi: „Le fogja váltani a római birodalmat.” Kirk szerint: „Micsoda élmény lenne végignézni, ahogy kifejlődik egy új kultúra!”
Háttérinformációk
Eredeti cím: Bread and Circuses, ami szó szerinti fordításban Kenyeret és cirkuszt!. A cím alighanem a régi római mondásra utal (Panem et circenses!) Vagyis étel mellett kell a szórakozás is, amin akkoriban többnyire gladiátorviadalokat értettek. Amik azonban korántsem voltak olyan véresek, mint azt gondolnánk. A vesztest csak ritkán ölték meg, hiszen egy jól képzett gladiátor értékes volt. Időbe is telt kiképezni őket. Ha jól küzdöttek, igazi sztárok lehettek, jól bántak velük és idővel a szerencsések még szabadságukat is elnyerhették.
A főszereplőkről:
Kirk itt jól hozza azt, ami miatt mindig is tökéletes flottatisztnek tartottam. A végsőkig betartja az Elsődleges Irányelvet, miszerint nem avatkozhatnak bele más kultúrák fejlődésébe, nem árulhatják el, valójában kik ők. És persze, most is bebizonyosodik, ha egy gyönyörű nő van a környéken, azt a kapitánynak minimum le kell smárolnia…
Spock és McCoy hozzák a formájukat, de rájuk sem lehetett soha panasz. Megteszik, amit kell, összetartanak, ugyanakkor továbbra is képesek bármin összekapni.
A vendégszereplők:
Merik/Mericus, egy egyszerű felderítőhajó parancsnoka volt, aki egy bizonyos helyzetben olyan döntést kényszerült hozni - talán nem kevés kényszer hatására - amit akkor helyesnek gondolt. Igyekszik rávenni erre a másik kapitányt is. Talán, mert meg szeretné kímélni őt azoktól a keserű élményektől, amiben neki is része lehetett, avagy azért, mert így igazolva láthatná a saját egykori tetteit?
Közben elkezdi tisztelni Kirköt, és kiderül, ő is mindig ilyen hajóra szeretett volna kerülni. Végül pedig az ő önfeláldozása jelenti a kiutat kilátástalan helyzetükből. Utolsó tettével elismerte Kirk és legénysége jellemszilárdságát, és megkísérelte jóvátenni az általa elkövetett hatalmas hibákat.
Flavius, az egykori gladiátor is nagy utat tett meg, bár ennek nagy része még történetünk előtt zajlott. Rengeteget gyilkolt egykor, az arénában, míg meg nem találta a béke és szeretet vallását, ami szép dolog, nevezzük azt bármilyen hitnek. Szerencsére vele kerül párba a doktor az arénában, így nem is esik semmi baja McCoynak, akit bármikor le tudott volna kaszabolni. A rész végén segítsége pedig pont jókor jön, mert nélküle a kapitány nem tudott volna elmenekülni kivégzése elől. Sajnos lelőtték, de ezzel valószínűleg előre tisztában volt.
Claudius Marcus, egy prokonzul, aki megszokta, hogy minden kívánsága szerint történik. Nagyhatalmú akarnok, aki erőszakkal megtört egykor egy kapitányt, és a következővel is ezt tervezi. Mikor nem jár sikerrel, tisztelni kezdi ugyan a kitartást, ám mégis halnia kell ellenlábasának. Tiszteli az erőt, megveti a gyengeséget, még akkor is, ha az ő nyomására, az ő javára hajolt meg.
Összegzés
Nincs baj a résszel, de az aréna tényleg pompásabb is lehetne, túl szimpla. A tévéközvetítés lehetne grandiózusabb. A magyar szinkron zsenialitása, hogy olyan jó hangot találtak a kommentátornak, ami által egy igazi hatvanas évekbeli sportközvetítés nézőjének érezhetjük magunkat. A többi díszlet hozza az elvárhatót, szépek a külön felvett, és bevágott római stílusú építmények is. Érdekesség: A Merik kapitányt játszó William Smithers szerepel a Dallas című sorozatban is, ott ő Jeremy Wendell, egy kőkemény üzletember.
Az epizódhoz kapcsolódó további információkról, valamint a magyar szinkronos érdekességekről a 122. adásunkban hallhatsz:
A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta // Memory Alpha
