De még mindig nem úgy, ahogyan sok rajongó a második évad végére várta volna. Az IDW kiadó ugyanis csupán egy idén márciusban kiadott képregényében ülteti a derék kelpiai tisztet a Discovery kapitányi székébe, a negyvennyolc oldalas Captain Saru című kiadványban.
"A Discovery-nek új kapitányra lesz szüksége"
Zengi Pike az évadzáró dupla-epizód első részében, majd hatásos black screen szünet következik, a hagyományos reklám-megszakításokat felidézve (a CBS All Access bizonyos előfizetés-típusaiban a nézők tényleg látnak reklámot is, a hazai Netflix, és egyéb forrásból nézők ebben persze nem részesülnek). A reklám után visszatért Pike azonban mintha amnéziás lenne, eszébe sincs megnevezni vagy kijelölni az új kapitányt, így a fürdőszobából vagy a hűtőszekrénytől lélekszakadva visszarohanó nézők egyelőre hoppon maradnak, pedig, ha jól számoljuk, csaknem egy éve várunk már az imposztor Lorca által üresen hagyott kapitányi szék végleges gazdájának megnevezésére. Az amúgy méltán közkedvelt Pike azonban eltereli a szót, és inkább a legénység előtt álló feladatra koncentrál, említve, hogy majd később beszél a kapitányságról, pedig a rang két várományosa, Saru és Burnham leplezetlen érdeklődéssel figyelik a búcsúzó Pike szavait.
A nézők többsége, ha tehette volna, tavaly még biztosan Sarut szavazta volna meg kapitánynak, idén azonban Pike jött és győzött: az Anson Mount által kiválóan megformált karakter egyöntetű, a készítők által sem várt sikert aratott a nézők körében, olyannyira, hogy már rajongói petíció is indult egy, a főszereplésével készülő spin-off sorozatért, melyről a színész maga is meghatottan értesült. Mount kellő alázattal közelítette meg a karaktert, melyet megfelelő visszafogottsággal, de ahol kellett, a szükséges dinamikával jelenített meg. A színész Jeffrey Hunter (TOS) és Bruce Greenwood (Kelvin) alakítását is tisztelve, egy teljesen új, gazdagon ábrázolt Pike kapitányt prezentált, mely kvázi Kirk és Picard harmonikus keverékének fogható fel. Sajnos a kánon nem engedi meg Christopher Pike túl hosszas időzését a Discovery fedélzetén, a kapitány szomorú jövőjét ráadásul már nemcsak mi, nézők, hanem az időkristály-alku révén maga Pike is ismeri és tudatosan vállalja (2x12 Through the Valley of Shadows).
Burnham mint kapitány?
Michael Burnham, aki a rang megszerzéséhez már az első évad végén is közel állt, nem biztos, hogy szerencsés választás lenne, mint kapitány: a sorozat eredeti koncepciója szerint ugyanis a főszereplő nem egy csillaghajó vezető posztján lévő személy, hanem egy lentről építkező karakter, ezzel teljesen új, lower decks perspektívát nyitva a nézők előtt is. Ezt egy ideig úgy-ahogy be is tartották a készítők, a későbbi cselekmény során azonban Burnham olyannyira közel került a tűzhöz, kvázi minden jelentős cselekményszálban részt vett, hogy elkerülhetetlen volt a híd, illetve kapitányi perspektíva prezentálása is Burnhamével egyidejűleg. A második évadra ez fokozottan igaz: minden Burnham körül forog, minden róla szól, és belőle indul ki. Ezért is fontos, hogy a kapitány egy rajta kívül álló személy legyen, erre Pike tökéletes személy volt. Burnham ráadásul jeleskedik a parancsok be nem tartásában, döntései sokszor önkényesek és kiszámíthatatlanok – ebből eredően főtiszti vagy kapitányi pozícióra teljesen alkalmatlan.
Sarut a kapitányi székbe?
Az első évad végén – főleg Lorca bukása miatt – kézenfekvő lett volna az első tiszt kapitányi rangra emelése, kiváltképp, mert a néző számára is leginkább Saru testesítette meg az ideális Csillagflotta-eszményt, karakterét következetesen, fokozatosan fejlesztették, a potenciálja tehát hatalmas volt. A második évad történései azonban, legfőképpen a vahar’ai átélése, vagyis az a tény, hogy Saru kvázi másik élőlénnyé alakul saját faján belül, egy jelentős, és nagyrészt ismeretlen kimenetelű evolúciós lépést megtéve, számos rizikófaktort párosított az eddig tökéletesen megbízható, lojális kelpián személyiségéhez. Maga Pike is észreveszi a változást az immár félelem nélkül élő, bolygója predátor-fajává átalakult Saruban, aki ráadásul nemcsak, hogy az egyetlen kelpiai a Föderációban, hanem az egyetlen vahar’ait túlélt kelpián – állapotának kimenetele egyelőre ismeretlen, viselkedése, döntései számtalan bizonytalan tényezőt rejtenek még – tehát ő sem lehet egyelőre kapitány.
A regény
A Discovery-t kísérő harmadik előzmény-regény, a James Swallow által írt Fear Itself 2252-ben, négy évvel a Vulkáni Helló előtt játszódik. A USS Shenzhou-n ekkor még hadnagyi rangban szolgáló Saru, a Csillagflotta első kelpián származású tisztjeként immár túllépett keserves eredetén, ám egész karrierje veszélybe kerül, mikor szabályt szeg annak érdekében, hogy bizonyítson tiszttársai előtt. Egy vészhelyzetbe került űrhajó megmentése ugyanis katasztrófába torkollik, és ennek során Saru, aki ekkor még talán nem áll egészen készen a döntéshozásra és parancsok osztására, két tűz között van, mikor lelkiismeretében szembekerül egymással a kötelességteljesítés és a két ellenséges idegen faj, a peliárok és a gorlanok konfliktusa.
A képregény
2019. márciusában, tehát még a második évad sugárzása alatt jelent meg az idén húsz éves IDW kiadó ötvenkét oldalas képregény-különkiadása Captain Saru címmel. A szerzői között megtaláljuk a tévés produkcióban a vezető írók között jegyzett, regényíróként is tevékenykedő (és a Discovery előzmény-könyveit is szerkesztő) Kirsten Beyer írónőt, valamint a képregényes veteránt, Mike Johnson is.
Ha azonban azt remélnénk, hogy a dupla volumenű kiadvány esetleg a Discovery jövőjébe enged bepillantást, csalódnunk kell – ezúttal is csak egy előzmény-sztoriról van szó, csakúgy, mint az összes többi Discovery képregény esetében.
A Captain Saru egészen pontosan ott veszi fel a cselekmény fonalát, ahol az első évad abbahagyta, pontosabban egy picivel előbb, hiszen a Discovery még nem indult útjára a Vulkánra, felvenni az új kapitányt. A legénység a Földön tartózkodik, a hajót az űrdokkban javítják. Ez alkalmat ad a legénység tagjainak az eltávra, Tilly például egy tudományos kutatóhajón, a USS Dorothy Garrodon szolgáló édesapját látogatja meg, Paul Stamets parancsnok Hugh Culber családjával tölt egy kis időt, Joann Owosekun pedig a szolgálatba való visszatérés előtt úgy dönt, hogy harmadszor is (!) megmássza a Mount Everestet.
Némelyek, így maga Saru és Burnham is, még egy időre Párizsban maradtak, főhőseink például a Louvre folyosóit járva beszélgetnek a hajó jövőjéről, így az új kapitány személyéről is. Burnham kifejezi reményét, hogy Sarut fogják kinevezni kapitánnyá, ezt a kelpiai tiszt szerényen elhárítja, továbbra is saját tapasztalatlanságára hivatkozva.
Nem is sejti, hogy egy vészhívás milyen hamar próbára teszi ezt a hozzáállását. Cornwell admirális ugyanis épp Sarut bízza meg a Garrod (NCC-1892) felkutatásával, a hajóval ugyanis, melyen egész véletlenül épp Tilly is ott tartózkodik, váratlanul megszakad a kapcsolat. A helyzet számtalan Star Trek epizódból és több mozifilmből is ismerős: a Discovery az egyetlen hajó, mely a felkutatásra rendelkezésre áll (minden más jármű a háború után takarít...), a hajó ráadásul még javítás alatt van, épphogy alkalmas a kifutásra, a legénység hiányos. Cornwell ráadásul, nemhogy megnyugtatná a hezitáló Sarut, inkább felhívja a figyelmét, miszerint a Flotta minden lépését figyeli, mert épp ez az alkalom annak bizonyítására, hogy immár alkalmas lehet az önálló parancsnoki pozícióra is. Saru hátőrségnek Burnhamet is megkapja a misszióra, amit a kelpiai megnyugvással fogad – nem csoda: bár sokszor ült már ideiglenesen a kapitányi székben, ez az első küldetés, melyet elejétől a végéig az ő döntései nyomán hajtanak végre.
A Discovery hamarosan rá is talál a Garrodra – a hajó ugyan ép, még kapcsolatot is sikerül a legénységgel felvenni, ám a kommunikáció hamarosan torz segélykiáltásba megy át, és a Garrod tisztjei eltranszportálnak valahová – de nem a Discovery-re...
A folytatás izgalmas, bár az ellenfél a Discovery első évadát ismerőknek nem is akkora meglepetés, de mindenképp a tovább olvasás mellett szól, hogy Saru ismét tündököl a kapitányhelyettesi poszton: Picard-módra akciózva (TNG Starship Mine stílusban) igyekszik mindent megtenni a hajóért és a legénységért, jó pár trükköt bevetve a győzelemért.
A képregény 2019 márciusában jelent meg, s mivel ekkor már régóta ismert volt, hogy nem Saru lett a Discovery kapitánya az első évad végi események után, a kiadvány is kénytelen belesimulni a sorozat által meghatározott kánonba: a történet végén Saru, mondvacsinált indokkal, mégsem nyeri el a kapitányi rangot, a Csillagflotta mind nála, mind Burnhamnél nagyobb tapasztalattal rendelkező személyt jelölt ki a pozícióra, akit a hajó a Vulkánon kellene, hogy felvegyen. Ismerve a második évad eseményeit, tudjuk, hogy erre végül soha nem került sor, a második évadban ideiglenes kapitányként tevékenykedő Pike pedig véglegesen visszatért az Enterprise-ra, a kapitányi szék tehát ismét üres...
emTV.hu // TrekMovie
