Jonathan Frakes harmadszorra ült vissza a Discovery rendezői székébe, hogy kifogástalan módon prezentálja a kibernetikusan augmentált Airiam megrázó történetét. A harmadik évadra is elkötelezett Michelle Paradise által írt epizódot nem fogjuk egyhamar a memóriánkból törölni. Az epizód szubjektív elemzése spoilereket tartalmaz.
Burnham & Spock
Michael kitart Spock és Tyler ártatlansága mellett is, előbbit a hajóra érkező Cornwell admirális, utóbbit Pike kapitány előtt próbálja bizonygatni. Az admirális futurisztikus poligráf-vizsgálata után azt legalább már elismeri, hogy Spock igaznak hiszi, amit állít, márpedig ez nemcsak az ártatlanságát támasztaná alá, hanem azt is, hogy amit a Vörös Angyalról állít, az is mind igaz lehet.
A laborban a testvérpár a kissé magába feledkező Stamets-nek szolgáltat – mind később kiderül, meglehetősen zavaró – társaságot. A fő kérdés továbbra is az, vajon az Angyal generálja a különös szignálokat, vagy fordítva? Spockot pedig leginkább az foglalkoztatja, miért éppen őt választotta a titokzatos, páncélba öltözött humanoid, hogy megossza vele az apokaliptikus jövőről szóló vízióját. Mivel Stamets-nek lassan elege lesz a vitatkozó párosból, a diskurzus Burnhamék szállásán folytatódik, ahol a békés 3D-sakk játszma nagyon hamar viharos családi drámává változik.
Talán évtizedes elhallgatások és felelősségre vonások robbannak itt a felszínre. Ethan Peck Spockja dühös és indulatos, jobban, mint a Nimoy vagy Quinto által formált fél-vulkáni valaha is volt, vagy lesz. Ugyanakkor az új színész, hála a remek párbeszédeknek, gördülékenyen hozza át a klasszikus karakter legfőbb jellemvonásait, úgy, hogy a nézőnek fel sem tűnik az, hogy egy másik Spockot lát. Mindenképpen szerencsés húzás volt Ethan Peck kései színre léptetése, illetve a kezdeti zavart motyogása is, mert a nézőnek így volt ideje felkészülni egy másik Spock befogadására, s miután az "megtanult beszélni", olyan erővel teszi, és olyan dinamikus jelenetekben, mint az imént említett. Spock egyébként velünk, nézőkkel együtt olvassa Burnhamra az egyik legrosszabb tulajdonságát, miszerint folyton egyedül igyekszik minden terhet és felelősséget viselni, mindez ráadásul önváddal, de önelégültséggel is párosul. A katarzisként ható veszekedésből az is kiderül, hogy Spock meg van győződve arról, hogy a logikai extremisták nem is Michael nyomában voltak, így az ifjú Burnham őt elutasító magatartása annak idején voltaképpen teljesen fölösleges volt.
A vívódó Spockba egyébként éppen a szintén magánéleti válságban lévő Stamets próbál Burnhammel és az Angyal választásával kapcsolatban lelket önteni, Spock erre maga is biztató szavakkal reagál, amit későbbi, érzelemmentes énjétől már biztosan nem kaptunk volna meg.
A hídra feldúltan érkező Burnham lelkiállapotát talán csak Saru regisztrálja, de az események forgatagában neki sincs ideje komolyabban reagálni. A robbanékony aknamező átszelése után a 31-es szekció elhagyott központjában a felderítő trió rémisztő felfedezést tesz, megtalálva a jégbe fagyott admirálisokat, majd a Control által irányított, elszabadult Airiammal szemben hamarosan maga Burnham is tehetetlen.
Michael és Airiam kapcsolatát gyakorlatilag egyetlen emlékképpel próbálták az epizód elején karakterizálni: a kibernetikus parancsnok szelektív memóriamentéseiben egy őrá mosolygó Burnham is helyett kapott. Többre nem volt és nem is lesz idő, ahogy a végső megoldásra sem: meg kell akadályozni, hogy Airiam minden, a Szférából nyert, mesterséges intelligenciákról szóló tudást feltöltsön Controlnak, mert akkor a 31-es szekció tanácsadó MI-je minden eddiginél nagyobb tudásra tehet szert. Használható alternatív megoldással Burnham sem rendelkezik, és csak spontán próbál kiutat találni, ráadásul a szokásos önfejűségével a misszió végső sikerét is veszélyezteti: Pike határozott parancsa, sőt Airiam kérése ellenére sem hajlandó őt feláldozni, ezt végül az időközben újra levegőhöz jutott Nhan teszi meg helyette. Airiamnek mindenesetre még van ideje elmondani Burnhamnek a végső igazságot: minden őmiatta történik...
Pike & Cornwell
Amíg Tyler árulás vádjával a kabinjába zárva a kispadon ül, Cornwell admirális az, aki – szokás szerint váratlanul érkezve – a kapitányhoz társulva előbbre viszi a cselekményt. Pike nyíltan elmondja az admirálisnak, hogy nem bízik a 31-es szekcióban, akik Spockot meg akarták kínozni, és ügynökükön keresztül a hajó spórahajtóművét is szabotálták. Pike egyelőre még meg van győződve arról, hogy Tyler saját terveit követi, és a Szekcióhoz lojális.
Spock kivizsgálása után egyre gyanúsabbá válik az őt megvádoló Pathar admirális viselkedése, nem is csak azért, mert a vulkáni logikai fanatikusok híve, hanem mert a szekció irányítását fokozatosan átadta Controlnak, így azóta minden fontos döntést az eredetileg pusztán tanácsadóként funkcionáló mesterséges intelligencia hoz meg. Cornwell információja alapján kikristályosodik a Discovery küldetése: meg kell találni, és semlegesíteni Controlt, s ha kell, magát Pathart is a 31-es szekció titkos bázisán, mely egy régi büntetőállomáson található.
A bázist védő álcázott aknák láttán Pike egyértelműen felelősségre vonja Cornwellt, aki ismét azzal érvel, hogy háború idején akár korábban nem engedélyezett eszközökkel is lehet élni. Szinte pár hónappal ezelőtti önmagát ismételi, mikor is hajlandó lett volna belemenni a Georgiouval kötött piszkos alkuba, ahol végeredményben a klingon faj kipusztítását is elfogadhatónak tartották a háború súlyosabb következményeinek megelőzése érdekében. Pike ellenérve – akárcsak anno Burnhamé – letisztult és kategorikus:
"A biztonság nevében lemondani az elveinkről, egyenlő a csata elvesztésével."
Egyúttal egy régóta mardosó kérdést is feltesz Cornwellnek, az Enterprise klingon háborútól való távoltartásának okát firtatva. Az admirális érve viszonylagosan megnyugtató: a zászlóshajó kivonásával egy olyan legénységet tartottak életben, élén Pike-kal, akik mindenképpen a Csillagflotta erkölcsiségének és elveinek maximáját képviselik. Saru hőképes elemzése nyomán a vezető tisztek is rájönnek Control holografikus manipulációjára Pathar admirálissal és Spock szökésével kapcsolatban, és Pike rádöbben: itt már magával a rendszerrel kell megküzdeniük. Mire Tilly elemzése nyomán Airiam tényleges szerepe is tisztázódik, a szituáció már menthetetlenül elszabadult az állomáson. Pike vészterhes döntést hoz, és parancsba adja Burnhamnek a Control által megfertőzött, és a tiszttársai által már nem irányítható Airiam feláldozását, s mivel Michael túl sokáig keresi a megmentő köztes megoldást, Pike saját biztonsági főtisztje, Nhian parancsnok hajtja végre a szomorú következményekkel járó utasítást.
The Cul’mets
Stamets a maga szokásos egykedvű szórakozottságával vesz részt az aktuális küldetésben. Mindössze megemlítve tudjuk meg, hogy Dr. Culber kiköltözött közös szállásukról. A helyzettel kapcsolatban éppen Spock nyújt a parancsnokhelyettes számára szinte már baráti vigaszt, talán éppen saját maga és Burnham feldúlt érzelmi szituációjából kiindulva, eszerint Culber nem a Stamets iránti érzésekkel küzd, hanem sokkal inkább saját magával kell először tisztába jönnie. Spock elemében van, így bónusz tanáccsal is szolgál a micélium-navigátori képességeiben kételkedő tisztnek: eddigi navigációs tapasztalatai nyomán logikus, hogy bíznia kell magában.
Airiam
Az első évadban Sara Mitich, a második évadtól kezdve pedig Hannah Cheesman által alakított Airiam parancsnokhelyettes egy kibernetikus fejlesztésekkel rendelkező (úgynevezett augmentált), nőnemű emberi tiszt volt a USS Discovery fedélzetén, legutolsó beosztása szerint a spórahajtómű műveleti posztján teljesítve szolgálatot.
A Memory Alpha száraz leírásán kívül alig van mibe kapaszkodnunk, mikor megpróbáljuk megérteni a sok rajongó által először androidnak tartott, de még a szeleburdi Tilly által is félig robotnak nevezett, kompbalesete után mesterséges kiegészítők beültetésével megmentett kiborgtiszt személyét.
Az epizód először enged betekintést Airiam napi rutinjába, melynek szerves része a szerzett élmények relevancia szerinti osztályozása, majd a Discovery-n tárolt személyes archívumába történő lementése. Hamar szembetűnik, hogy kategorizálás alapja döntően érzelmi, a memóriaarchiválás folyamata így hamar felfedi Airiam kapcsolatrendszerét, akinek agyi tárolókapacitása – augmentációja minden előnye ellenére – nem végtelen, időnként kénytelen tehát adatszelekciót végrehajtani. Ezúttal azonban lényegesen több helyet igyekszik felszabadítani saját adattárában, mint később kiderül, az ősrégi Szféra gigantikus tudását igyekszik saját meghajtójára préselni, hogy aztán átadhassa azt Controlnak, mely a szerzett információk alapján több ezer csillagközi kultúra mesterséges intelligenciáinak tudásával felvértezve a leghatalmasabb gépi entitássá válhat.
A kaminari összecsapás során a jövőből érkezett szonda Airiam rendszereibe is behatolt, az öntudatra ébredő, és önmagát fejleszteni akaró Control akaratnélküli rabszolgájává változtatva a kiszolgáltatott nőt. Airiam így vált, eszközként felhasználva, a Spock által vizionált kataklizma egyik indítójává. Tiszttársai és barátai már a közös emlékek és érzelmek felidézésével sem tudták visszarántani őt, és semlegesíteni a korrupt Control befolyását, mely a végén már a kiber tisztnő motorikus funkcióit is vezérli, szabad akarat nélküli, tehetetlen robottá alacsonyítva őt. Airiam, végső erőfeszítésével, öntudata utolsó szikrájával maga is a megsemmisítését kéri, de előtte még felfedi az őt feláldozni vonakodó Burnham előtt a Daedalus-projekt titkát, majd utolsó boldog emlékébe kapaszkodva az űr hidegébe lebeg, a főcímzene melankolikus dallamával kísérve.
Tilly
Az epizód utólag építkezve igyekszik Airiam karakterét közelebb hozni a nézőhöz. A bemutatott pillanatképek hitelesek, és a memória-felszabadítást célzó emlékkép-válogatás apropóján nem is tűnnek erőltetettnek. Mindennek során megtudjuk, hogy Tilly, Detmerrel és Owosekunnal egyetemben Airiam szorosabb baráti köréhez tartozhatott, legalábbis a közös kadiskot partik erre utalnak, de vélhetőleg Burnham is ehhez a munkatársi-baráti körhöz sorolandó. Tilly többször is közvetlenül együtt dolgozik a kibernetikusan felfejlesztett tisztnővel (a német szinkronverzióban tegeződnek), többek között a Szféra tudáskönyvtárának visszafejtése során, az aktuális epizódban pedig a szállásán is meglátogatja, ahol Airiam elmeséli vőlegénye (férje) szomorú történetét.
Tilly-nek később feltűnik barátja különös viselkedése, de igazából Nhan parancsnok az, aki először szagot fog a nő furcsa kérdései nyomán. Tilly észreveszi Airiam gigantikus adatmozgatását, és hamarosan összerakják a történetet arról, hogyan kommunikál titokban a kiberhölgy az őt megfertőző Controllal, de már túl későn, mert addigra a helyzet az állomáson elszabadul. Tilly a végsőkig küzd Airiam eredeti személyiségének felszínre hozásáért, ami nyomokban sikerül is, s bár nem menti meg, de egy kulcsfontosságú információt átadhat Burnhamnek, ami lényegesen meghatározza a történet folytatását.
Az Impulzus Podcast ehhez az epizódhoz kapcsolódó kibeszélőjét itt találjátok, az új, aktuális rész kitárgyalását pedig itt hallgathatjátok meg!
emTV.hu
