"Egy lehetséges jövő emlékei"

2019. március 16. 06:40 - Dave // urszekerek.hu

Star Trek: Discovery 'If Memory Serves' – szubjektív

A Discovery múlt heti része nemcsak az évad, hanem az egész sorozat legbátrabb, és szó szerint legeredetibb cold open epizódnyitójával döntötte le a felkészületlen nézőt a székéből, a folytatás pedig nem kevésbé volt lebilincselő. A készítők zseniális módot találtak a Star Trek kezdeteihez való visszatéréshez, s miközben egy minden eddig ismerttől elrugaszkodott jövőt is felvillantanak előttünk, a Trek-kánon érintetlenségét és rögzített elemeit jó érzékkel voltak képesek megőrizni. Szubjektív epizódértékelőnk ezúttal is mélyen a spoilerek között navigál!

Burnham és Spock

Az újraegyesült testvérpár a tiltott bolygó, a Talos IV felé száguld – ez a tény azért is hihetetlenül izgalmas, mert időben talán valahol félúton lehetünk az epizód elején felidézett első eredeti sorozat-pilot, a The Cage (A kísérlet), és annak folytatása, a The Menagerie (Vissza a tiltott bolygóra) között – a most vetített Discovery-epizód jó érzékkel érintetlenül hagyja azok cselekményét és összefüggéseit. Így azt sem tudjuk meg, hogy a talos-iak miképpen vették rá később Spockot arra, hogy egykori kapitányát visszavigye a tiltott bolygóra, vállalva a súlyos szabályszegést.

Itt egyelőre még a zavartan maga elé motyogó ifjabb Mr. Spockot látjuk, aki ráadásul, őrültségéhez méltón cselekedve gázt ad, és fogadott nővére legnagyobb megdöbbenésére egyenesen belehajt egy, az Interstellarból kölcsönzött fekete lyukba. Utóbbi esetében szerencsére elég hamar kiderül, hogy mindössze a telepatikus manipuláció mestereinek, a talos-iaknak egyik jól sikerült illúzió-trükkje, így hőseink hamarosan a szinte határtalan pszichogén képességekkel rendelkező bolygólakók, és az epizód elején revüszerűen felidézett eredeti pilotból is jól ismert egyetlen emberi túlélő, Vina vendégei lesznek.

Spockon, akinek elméjét a Vörös Angyal kiragadta a lineáris időfolyam szemléletéből, már csak a talos-iak segíthetnek. Gyógyulásáért cserébe a bolygó lakói (a nézőkkel egyetemben) mindössze a Burnhammal történt gyermekkori konfliktus emlékét kérik – úgy tűnik, a talosiak valamiképpen az emberi érzésekből, így a fájdalomból is táplálkoznak – de ez az eredeti sorozat nyitórészéből is kiderült már. Ha a komputer gyorstalpalója nem lett volna elég, Vina is elmondja, milyen szuggesztív telepatikus hatalommal bírnak a talos-iak, mély emlékeket és érzéseket feltárva, és a kivetített illúzióval a valóság tökéletes látszatát keltve.

Spock fokozatosan tárja fel a Vörös Angyal mibenlétét és hatását, egy gyermekkori élményből, az Angyallal való első találkozásból kiindulva – a szárnyas entitás akkor segített megmenteni fogadott nővérét. (Lehet, hogy maga Burnham a páncélos jótevő, aki, valamilyen fejlett technológiára talál a távoli jövőből, és elkezd utazgatni az időben, majd, nem épp önzetlenül, önnön magát is megmenti a múltban? Írjuk fel a konteók gyűjteményébe – ha van még hely a vaskos kötetben valahol.)

A folytatásban Spock olyan kataklizmát tár fel Burnham előtt, mely úgy tűnik, az egész galaxis módszeres kipusztítását jelenti, valamilyen fejlett technológiával, bolygóról bolygóra. Spock minderről úgy szerzett tudomást, hogy agyegyesítést hajtott végre az Angyallal (ez nyilván egy vulkáni rossz szokás, mert ő és más fajtájabeli is tesz ilyet teljesen ismeretlen lényekkel, néha feletteseik vagy orvosaik tiltása ellenére). Miután egy másik elementáris kérdés, Spock feldúsult szakálla felett is napirendre tért, Burnham kezdi összerakni az Angyal mibenlétének lényegét: humanoid, sőt emberi teremtés, aki a technológia révén használja képességeit, melyek között az időutazás is ott van. Az általa megosztott jövő azonban csak egy lehetséges alternatíva – véli Spock, aki azt is megállapította, hogy az Angyal végtelenül magányos és elkeseredett személy.

Az is kiderül, hogy a pszichiátriai kezelésre önként befeküdt Spock jeladások általi látomásai nem hallucinációk voltak, hanem egyfajta előérzetek, úgyszólván emlékek a jövőből, sőt kommunikációs kísérletek. Burnham megnyugodva látja a talosiak általi emlékközlésben, hogy Spock mindössze a klasszikus vulkáni kábítófogást használta az ápolókon. Fivére tehát ártatlan, és ezt azonnal közli is Pike-kal a talosiak nagy hatótávolságú telepatikus kommunikációját (talo-fon?) használva. Spock is bejelentkezik az adásban, és tájékoztatja felettesét mindarról, amit a Vörös Angyal a látomásában közölt – ez pedig nem más, mint az ismert jelenlegi idősík teljes pusztulása, amit csak az Angyal tervét követve lehetne megakadályozni.

Burnham és Spock számára még hátravan, hogy a talosiak előtt felfedjék egyik legfájdalmasabb közös emléküket: a gyermek Burnham, hogy megvédje az idegengyűlölő szeparatistáktól, súlyosan megbántja fivérét, szándékosan eltaszítva őt magától, remélve, hogy az érzelmi kötődés elvágásával nyert távolság megóvja a fiatal Spockot attól a veszélytől, amit Burnham közelsége jelenthet számára. Az ifjú Burnham logikája az volt, hogy az embergyűlölő vulkáni fanatikusok Sarek egész családját célba vették volna, ha ő velük marad. Spock később mindezt egyfajta katalizátorként fogja fel, hiszen ezek után – emberi érzéseitől elfordulva – teljes mértékben a logikának szentelte elméjét. A családterápiának a Discovery és Leland hajójának közeledte vet véget, a páros Vina segítsége és a talosiak kivetítés-trükkjével sikeresen landolnak a Discovery hangárjában, ahol hamar meggyőzik Pike-ot, hogy egyetlen módon menthetik meg a jövőt: ha elszöknek üldözőik elől – időközben ugyanis már a fél Föderáció, beleértve a 31-es szekciót is, a jövő emlékeit hordozó Spockot, és az őt rejtegető Discoveryt keresi…

Pike és Tyler

A Kelvin-idővonal mozifilmjeit leszámítva ez a rész az egyetlen a Star Trekben, ahol egy karaktert alakító eredeti színész (Jeffrey Hunter, The Cage, 1964) és jelenkori megszemélyesítője (Anson Mount) egyazon epizód keretein belül szerepel. Anson Mount Pike-ja egyáltalán nem disszonáns a Jeffrey Hunter által alakított karakterhez viszonyítva – márpedig itt néhány másodperc eltéréssel látjuk a színészeket. A Discovery huszonharmadik epizódja az eredeti sorozat (TOS) nyitórészének felújítás előtti változatát montázsként idézi fel Pike és a néző előtt is – talán a derék kapitány már itt is a talosiak nagy erejű telepatikus vízióját tekinti meg, vagy csupán emlékeibe révedt?

Georgiou (!) új parancsot ad Pike-nak: a háttérben maradva a szonda maradványait kell elemeznie – persze mindkét fél tudja, a Discovery ennél többet fog tenni, egyenesen Spock és Burnham nyomába eredve. Pike eközben Tylert próbálja a Burnhamhez fűződő kapcsolatáról faggatni, az összekötő tiszt vonakodva vallja be korábbi érzéseit. Nem sokkal később újabb titkot old fel a kapitány előtt: nem csak Leland és Georgiou, hanem a teljes 31-es szekció figyeli a lépésit, és csak Burnhamben bízva juthat előre. Tyler ismét elképesztően érdekes magyarázatot ad le a szekcióhoz való kapcsolódását megindokolandó, úgy tűnik, a szürke zónában ügyködő, de a Föderáció biztonságáért dolgozó szervezet ideális közeg számára.

Pikenak később a megújult Sarut is helyre kell raknia, mikor is számon kéri rajta, miért engedte Culber és Tyler konfliktusát erőszakba csapni. Saru válasza nem lepi meg: jól tudja, hogy a kelpiai megváltozott a vahar’ai túlélése óta, így döntési perspektívái is kitágultak. Tylernek és Pike-nak egy harmadik csörtéje is van: Airiamnak köszönhetően az ügynökre terelődik a gyanú, hogy információkat szivárogtat ki a hajóról, és szabotálta a spróhajtóművet – nem is csodálkoznánk, ha mindezt nem maga Georgiou adta volna parancsba neki, vagy Leland, valamiféle tudatbefolyásoló technikával.

Airiam (akit viszont valóban idegen erő befolyásol) vörösen felvillanó szeme a legolcsóbb filmes eszköz volt felhívni a figyelmet az android különös viselkedésére, de mindenképp elgondolkoztató, hogy valójában honnan kaphatja a parancsokat: a 31-es szekciótól, netán a jövőből érkezett, és majd a galaxisunk elpusztításáért is felelős szonda építőitől, vagy magától a Vörös Angyaltól, esetleg, klasszikus Discovery-s húzásként, maga Airiam az Angyal...

The Cul’mets

Tudtuk, hogy a Culber állapotát tisztázó katarzisnak be kell következnie – szerencsére az alkotók hagytak teret az addig vezető útig, és a robbanást is kellő alapossággal mutatták be, megfelelő mennyiségű párbeszéddel és képernyőidővel prezentálva a feltámadt doktor identitásválságának elhatalmasodását. Bármennyire is várt a néző egy, az étkezdebelihez hasonló intenzív jelenetet a két férfi között, tudjuk, hogy Tyler itt csak katalizátorként működik közre Culber krízisében: újjáélesztése óta nem önmaga, emlékeivel ugyan rendelkezik, de érzései, ahogy szerelméhez, Paul Stamets-hez fűződő viszonya is idegen számára, és már nem képes ugyanott folytatni. Saru (és maga Stamets is), megfelelő bölcsességgel, engedi kiforrni a konfliktust Culber és Tyler között, ám a verekedés és a számonkérés messze nem oldja fel a mély önazonossági válságot, melynek végső kibontakozása az évad legkiszámíthatatlanabb szálai közé tartozik.

Vina

Pike-hoz hasonlóan belőle is kettőt látunk az epizódban, a 2254-es történéseket az eredeti sorozat 1988-ban bemutatott pilotjából felidézve, ahol is Susan Oliver alakította megannyi szcenárióban és alakban ábrázolva a talos-iak által gyönyörű nőként megjelenített, valójában eltorzultan helyreállított földi hajótöröttet. A 2257-es jelenben Melissa George tolmácsolásában jelenik meg a karakter, régi érzéseket felidézve Pike-ban, akiről megtudjuk: valójában sohasem hagyta ott Vinát a Talos IV-en, hiszen a telepatikus bolygólakók létrehozták számára a szeretett férfi tökéletes illúzióját. Vina – igaz, most is látomásként – visszatér Christopher Pike-hoz, hogy Burnhamék segítségkérését közvetítse, és közreműködjön Lelandék vizuális átverésében is: a harmincegyesek szentül meg vannak győződve, hogy Spock és Burnham kézzelfoghatóan a fedélzetükre transzportáltak. A szétoszló taloszi illúzió persze remek alkalom Georgiou számára egy újabb fricskára Leland felé. Vina és Pike pedig 10 év múlva viszontlátják egymást....

Az Impulzus Podcast stábja az Elmebajos elmebajnok című adásában beszélgetett az epizódról.

emTV.hu

banner_dsc.jpgdonate_dsc.gif

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://urszekerek.blog.hu/api/trackback/id/tr2214691906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása