A Lifetime december 3-án bemutatta a 2017-es ünnepi szezon első karácsonyi tévéfilmjét: A karácsonyi hercegem (My Christmas Prince) című darabban Alexis Knapp (Stacie a Tökéletes hangból) és Callum Alexander főszereplésével láthatjuk a Madelvia kitalált királyságában játszódó Alexander herceg romantikus történetét. Az ikonikus színésznő, Marina Sirtis (Troi, TNG) édesíti meg ezt a családi filmet, aki Felicia, a király és a királynő személyes asszisztensének a szerepében tűnik fel. Sirtis beszélt a filmről, és visszatekintett a Star Trekre.
Hogyan írnád le a történet lényegét?
"Alapvetően ez egy kipróbált és tesztelt formula a karácsonyi filmek esetében; egy királyi herceg Amerikába költözik és beleszeret egy amerikai közemberbe, akivel találkozik. A királyi család, a király és a királynő odahaza nem örül ennek a helyzetnek, mert otthon ő már egy sokkal alkalmasabb fiatal hölggyel áll eljegyzett viszonyban. Engem, mint személyi asszisztenst Amerikába küldenek, hogy helyrehozzam a helyzetet, ezután pedig sok mulatságos helyzet alakul ki."
Gondolom, ez a szép néha, hogy egy kis szinergiát kapunk a való élethez, mivel a valóságban is volt egy bejelentett királyi eljegyzés. Mennyire tökéletes ez?
"Tíz dollárt adtam Harry hercegnek, hogy pont ezen a héten jelentse be az eljegyzését. Haha. Nem, tökéletes? Ez elképesztő. Úgy értem, nem is tudtuk volna jobban eltervezni, ha össze szerettük volna illeszteni ezeket az alkalmakat. Mert pontosan ez történt. Tudod, egy királyi herceg beleszeretett egy amerikai közemberbe, és nemcsak, hogy amerikai, hanem félvér. Nagyon boldogok vagyunk Angliában, hogy a királyi család ténylegesen itt van velünk a 21. században. Fantasztikus, mert ha még egy kicsit visszamegyünk az időben, William herceg is egy közembert vett el. Úgy értem, ha visszaemlékszel VIII. Edwardra, akinek fel kellett adnia trónját, mert..."
... úgy döntött, hogy feleségül vesz egy amerikait.
"Nos, ő is elvált. Most Meghan [Markle, Harry herceg jegyese] is egy elvált nő; ez már nem kérdés. Így készíthetjük el ezeket a csodálatos karácsonyi filmeket, és ez olyan, mintha a művészetet imitálná az élet; mert valójában megtörtént. Amikor az emberek megkérdezik tőlünk, hogy miről szól ez a film? El kell mondanunk, hogy Harry hercegről, mert pontosan ez történt."
A művészetet imitálja az élet, ezt próbáljuk elérni ebben a showbizniszben, és ez az, amit te is tettél.
"Bárcsak így terveztük volna, de nem így történt. Ez csak szinkronitás volt; a világegyetem lépett közbe, hogy segítsen nekünk."
Van egy kis modern összetevő a történetben, nem igaz? Amikor régebben hallottunk arról, hogy egy királyi-átlagember viszony nem igazán létezhet, tovább tudtunk lépni a korábban látottaktól.
"A különbség az, hogy a filmünkben a lány nem tudja, hogy a fiú egy herceg. Azt mondja neki, hogy ő egy diplomata, aki a brit nagykövetségen dolgozik... Szerelmesek, és mire a lány megtudja, hogy a fiú egy herceg, már túl késő, már szerelembe estek. Imádni való kérdések vetődnek fel a filmben, néhány közös jelenetünkben pedig Callum [Alexander] azt mondja: »Ha nem lehetek azzal a nővel, akit szeretek, akkor nem akarok herceg lenni.« Én azt mondom neki: »A modern vezetők nem változtathatják meg a szabályokat? Ha te vagy a felelős, akkor jobbá teheted a dolgokat. Ha te leszel az illetékes, változtathatsz a szabályokon.« Szóval ez egy szép karácsonyi, családi film. Ettől függetlenül felnőtt témák is előkerülnek (persze nem úgy értem, hogy az emberek letépik magukról a ruhát)..."
Felnőtt emberekkel van dolgunk, tudják, hogy mi a helyzet.
"Marina: Felvet bizonyos szituációkat és kérdéseket a vezetés felelősségével kapcsolatban. Tudod, a mai kapcsolatainkkal összefüggő dolgokat. Mindezt nagyon könnyű, vidám, meleg, hangulatos módon, így nem terheli az agyunkat."
Egy mondatban hogyan összegeznéd Felícia személyiségét?
"Marina: Felícia olyan nő, akit teljes mértékben a kötelesség hajt. A kötelesség az ő hajtóereje, és kötelessége a királya és a királynéja felé."
Minden karakter önálló személyiség, de van egy kis Deanna [Troi] Felíciában. Vagy rosszul gondolom?
"Pontosan értem, mire gondolsz. A Callummal közös jelenetekben megértő vagyok és kedves, és igen... a tanácsadó; nagyon is tanácsadó, igen. Tudod, azt hiszem, talán tényleg úgy kapom ezeket a szerepeket, hogy egy kicsit magammal vigyek belőle. Úgy értem, nem olyan embereket alkalmazunk, akik előtte egy meghatározott szerepben voltak, és a saját filmünkben is ez a megközelítés érvényesül?"
Nos, nem tudom, hogy Demona [Gargoyles] Deanna Troi-nak tekinthető-e.
"Nem, nem, Demona inkább Marina, egy az egyben."
Valóban?
"Na jó, nem vagyok teljesen olyan, mert nem vagyok olyan gonosz, mint ő. Mondjuk úgy, hogy a személyiségében kicsit jobban hasonlítok Demonához, mint Deanna-hoz."
Harminc éve annak, hogy megismerhettük Deanna Troi tanácsadót. Ha ilyen karaktert kapsz, létezik egy nagyon valódi és meghatározható kapcsolat köztetek, Marina Sirtis, a kitűnő színésznő között, akinek a neve sok megbecsülést kapott, valamint egy kitalált személy, Deanna Troi között, akit időről-időre megszemélyesítesz?
"Vicces, mert pszichológust játszottam, és soha nem voltam pszichológusnál. Angliában nem volt pszichológia vagy terápia, amikor harminc évvel ezelőtt elmentem onnan. Megittunk egy csésze forró édes teát és elszívtunk egy cigarettát, és amit szokás ilyenkor, tudod. Tehát nem tudtam semmit a terápiáról, ezért elhatároztam, hogy elmegyek és megcsinálom, meglátom, hogyan működik. Tehát igen, néhány alkalommal elmentem egy terapeutához. Egyszer azt mondtam neki: »Deanna nem hasonlít rám«. Tudod, teljesen ellentétek vagyunk, minden értelemben. Azt mondtam: »Azt hiszem, ugyanolyan magasak vagyunk, és ennyi.« A terapeuta azt mondta: »Nem Deanna az a részed, amiről úgy döntöttél, hogy nem mutatsz meg a világnak.« Elmentem, és erre gondoltam. Volt benne igazság, mert az életben nem engedem meg magamnak, hogy olyan sebezhető legyek, mint Deanna Troi. De a valóságban fel kell emelnem önmagamat, hogy olyan lehessek, mint ő. Tehát, igen, igen a terapeutának igaza volt."
Hogyan fogadod el azt, amit Deanna a nyilvánosság számára jelent, és Deanna Troi mennyire az életed része, anélkül, hogy irányítaná az életedet?
"Azt gondolom, hogyha bármelyik színésznek azt mondanád a karrierje elején, hogy sok szerepet fogsz kapni, de lesz egy olyan alakításod, amivel az egész pályafutásod során azonosítanak majd, akkor is színész szeretnél lenni? Lenne olyan színész, aki nemet mondana? Úgy értem, micsoda áldás volt az, amit eljátszottam... Először is, amikor majd meghaltam és eltávoztam, valószínűleg még mindig látható lesz a tévében a szerep, ami a nézőket megérintette; vannak olyan emberek, akik találkoznak velem, leborulnak és sírnak, mert elmondják nekem a történetüket: »Nem is tudod, hogy megmentetted az életemet. Mert az életem pokoli volt, és rád pillantottam, és hallgattam azokat a dolgokat, amiket mondtál Deanna Troi-ként, és ez reményt, és erőt adott nekem, hogy átvészelhessem a rettenetes időszakot, amelyeken keresztülmentem.« El tudod képzelni, amit éreztem? Ha csak ez az egyetlen szerepem lett volna, ez is hatalmas dolog. Nem sok színész válik ikonikussá egy szerepben. Emlékszem, amikor a Grace Klinikában játszottam egy korai Alzheimer-kórban szenvedő perzsa hölgyet. Ott ülök az ágyban a forgatáson egy rút kórházi hálóingben, és amikor Patrick Dempsey első alkalommal besétál a jelenetbe azt mondja: »Csendet kérek mindenkitől, remélem mindannyian tudjátok, hogy a mai forgatáson egy ikont üdvözölhetünk a díszletek között.« És én körülnéztem, hogy kiről van szó? Te, te vagy az, te féleszű, te vagy az, oh, rendben. Ez elképesztő. Valószínűleg a Star Trek befejezése után, az első két évben, az egyetlen dolog, amit felajánlottak, több sci-fi volt, és nem tudtam, hogy akarok e több sci-fit csinálni. De, ha nem csinálom, akkor egyáltalán nem fogok dolgozni, tudod, hogy megy ez. De azóta tényleg nem csináltam sci-fit. De imádom Deanna Troit. Ő adott nekem mindent, ami az életemben van. Ő teremtette az életemet; ő és Gene Roddenberry az életem."
emTV.hu // The Hollywood Times // korrektúra: FCs.
