„Még mindig csodálom méretét és modernségét” – Picard kapitánnyal együtt csodálkozunk rá az új csillaghajó, az Enterprise 1701-D nagyságára és komplexitására. Az emberiség nevében (Encounter at Farpoint, TNG 1x01-1x02) időtálló űrkaland, a legmagasabb Star Trek standardok szerint képviselve a zsáner és a franchise máig evidens alapértékeit.
Új hajó, új legénység, új kihívások
Az említett összetettség az első epizódra is teljes mértékben jellemző: a zászlóshajó technológiája lenyűgöző, a karakterek sokszínűek, az űrbeli és bolygófelszíni helyszínek érdekesek, a küldetésben megismert idegen lények különösek, és teljesen eltérnek az eddig megszokottól. Az eredeti sorozat felvezető epizódjához, illetve epizódjaihoz (TOS 1x00 - A kísérlet, illetve TOS 1x01 - Veszélyeztetett egyedek) képest itt már következetesen végrehajtott koncepcióval találkozunk, melynek célja az, hogy a nézőt fokozatosan bevezesse az új sorozat évszázadának világába.
A fő karakterekkel együtt megismerjük az új hajót, a belső és külső helyszíneket, a technológiai újdonságokat, a többi szereplőt, a rutin körülményeket és a rendkívüli kihívásokat egyaránt, mely a nézőt a főszereplőkkel való azonosulásra készteti, a főhősöket pedig szokatlanul hamar együttműködésre ösztönzi, már korán felfedve a köztük lévő kapcsolati dinamika lehetőségeit.
Nehéz kezdetek
A Star Trek: Az új nemzedék, vagyis a TNG keletkezéstörténete viszontagságos, vitákkal és kreatív ellentmondásokkal teli időszakot idéz fel. A hosszú és heves alkotói folyamat végeredménye egy olyan tévéfilm lett, mely a későbbi, elsősorban a nemzetközi televíziós terjesztésben két, egyenként 45 perces epizódként manifesztálódott. Az új sorozat címe már az 1986-os bejelentésnél nyilvánosságra lett hozva - Star Trek: Az új nemzedék.
The Next Generation, azaz a Csillagflotta, illetve a kötelékébe tartozó tisztek egy következő generációját kísérhetjük tehát figyelemmel az új szériában. A német változat a Raumschiff Enterprise - Das nächste Jahrhundert (A következő évszázad) címet kapta, még határozottabban kiemelve, hogy az új sorozat már a 24. században (egészen pontosan a pilot epizód 2364-ben) játszódik, tehát kereken 110 évvel a TOS nyitó epizódjának eseményei után.
Az is a német szinkronváltozat sajátossága, hogy a két pilot epizód különálló címet kapott, az 1x01 rész Der Mächtige („A hatalmas” – itt egyértelműen Q személyére utalva), az 1x02 epizód pedig Mission Farpoint (Farpoint-küldetés) címen debütált annak idején 1990 szeptemberében, két egymást követő pénteken a ZDF közszolgálati tévéadón. A német címadás hangsúlyosan jelzi a két epizód eltérő fókuszát: az első rész alapvetően a Q-val történő első konfliktusra utal, míg a második rész fő témája már konkrétan a Farpoint-állomás körüli nyomozás, illetve a Q-szál ideiglenes lezárása.
A forgatókönyv írással az eredeti sorozat világában már igen jártas Star Trek írónő, D. C. Fontana lett megbízva, aki lelkesen vetette bele magát a feladatba, de a szűkös határidő, valamint a folyamatosan vita tárgyát képező műsoridő eléggé megnehezítette a dolgát. Az írónő által megálmodott első forgatókönyv-verzió a Farpoint állomás titkára koncentrált, Q történetét tehát gyakorlatilag teljes egészében Roddenberry írta hozzá, utólag, másfél órásra felbővítve a sorozat nyitányát.
Qlmináló alkotói viták
Q alakja – nem véletlenül - az eredeti sorozat Gothos ura (The Squire of Gothos, TOS 1x17) című epizódjában megismert, a hatalmával hasonlóan önkényeskedő Trelane figurájára emlékeztette az alkotói stáb több tagját, így kezdetben mindenki azt javasolta Roddenberrynek, hogy ne erőltesse a Q sztorit, mert az majd csak egy utóérzésnek tűnik a klasszikus Star Trekből, de a Star Trek atyja ragaszkodott hozzá, és hitt benne, hogy jól meg tudja oldani.
John de Lancie kétségkívül kitűnő színészi munkát végzett az epizódban, a stúdió pedig nagyon meg volt elégedve az írónő munkájával, D.C. Fontana azonban mégis úgy érezte, hogy a Q-történetszál egyszerűen nem passzol az általa kitalált Farpoint szituációhoz: “A történetnek nem erről kellett volna szólnia, hanem a Farpoint rejtélyről, és arról, hogyan jön össze a legénység.” Utólag megállapíthatjuk, hogy a Q-krízis jelentősen hozzájárult a legénység bemutatásához, izgalmas, akciódús elemeket, valamint a TNG-től azóta megszokott és elvárt erkölcsi-antropológiai alapkérdés-felvetéseket hozott a történetmesélésbe, és intenzívebbé tette a Farpoint-küldetés sztoriját is, hiszen sokkal nagyobb tétje lett az ott történteknek, nem is beszélve Q állandóan visszatérő, hol idegesítő, hol humoros megjelenéseiről.
Újszerű látásmód
A 90 perces kezdő epizód számos dramaturgiai és narratív alapelemet vezetett be, melyek mind a TNG, mind az azt követő sorozatok standard építőköveivé váltak. Itt láttuk először azt, hogy nem csupán 2-3 főszereplő (lásd az eredeti sorozat triumvirátusa; Kirk, Spock, McCoy triója) vehet részt a cselekményt befolyásoló fő eseményekben, hanem akár 6-7, vagy több főszereplőt is sikeresen lehet a sztori kibontásában mozgatni, akár egyenrangú történetszálakat kiosztva rájuk. Első példáját látjuk az „A” és „B” sztori koncepciónak, itt még azonos súlyt adva mindkét témának (Q / Farpoint), de a két szál összekapcsolása már itt is jelen van. A későbbiekben a fő-és melléksztorik jól kiegyensúlyozott egyvelegeként épülnek majd az epizódok, a B-szálakban jellemzően karakterfejlesztő, kisebb jelentőségű, vagy humorosabb motívumokat kifejtve.
Szintén a TNG (sőt alapvetően a pilot) sajátja, hogy több ponton változik a narratív nézőpont: a néző legelőször Picard „mellé szegődik”, vele együtt lépve az új hajó fedélzetére, a Farpoint állomáson viszont már Riker mellé társulunk, és kezdünk nyomozni az új föderációs telep különös jelenségei után, illetve ismerkedünk meg a tiszttársakkal. Dr. Crusher, Wesley, Geordi, később Picard, valamint Data első személyesebb bemutatása is Riker nézőpontjából történik meg a bolygón, a hajón, illetve a holofedélzeten, ez utóbbi helyszínen egyszersmind az újdonsült elsőtiszttel együtt csodálkozunk rá a technológia lenyűgöző újdonságaira, és szintén Rikerrel azonosulva izguljuk végig a hajó összekapcsolásának tesztjét.
A Star Trek rajongók új generációját Wesley Crusher személyén keresztül szólítja meg a TNG, a zseniális fiatalember első híd-látogatását belső szemszögből is láthatjuk, a kamera gyakorlatilag Wesley-vel együtt néz körbe a hídon, ez a nézőpont pedig abszolút azonosulást tesz lehetővé a főhőssel, aki utána Picard kapitánnyal szinte versengve tart gyorstalpaló eligazítást - a néző számára - a híd vezérlőkonzoljainak újdonságairól.
Tech-mese és erkölcsi példázat
Az emberiség nevében optimális áthidalást jelent az eredeti sorozat világa és Az új nemzedék által bevezetett, utólag a rajongók által (elfogultság nélkül is) a Star Trek standardjának tekintett korszak (1987-2005) között. A mi univerzumunkban látszólag korlátlan hatalommal bíró, Q nevű lény, valamint az állomást építő bandik által foglyul ejtett, űrben lakó, alakváltó képességekkel bíró, nem humanoid életforma egyaránt mesés képességekkel kápráztatja el a legénységet és a nézőt egyaránt.
Egy későbbi TNG-évadban talán nagyobb gondot fordítottak volna ezen lények elsőre csodálatosnak tűnő tulajdonságainak tudományos elemzésére, és pont Az új nemzedék az, mely nézőit fokozatosan hozzászoktatta a gondolkodó sci-fi műfajához, egy teljesen új, igényes rajongói közönséget kialakítva. Itt azonban a tévékészülékek előtt még javarészt a klasszikus Star Treken növekedett fanok ülnek, így a pilot egyelőre még nagyvonalúan kezeli a cselekmény technológiai és tudományos kontextusba történő beleágyazását, jótékonyan hagyva, hogy a néző átadja magát a mesének és a kalandnak, de nem siklik át az alapvető erkölcsi problémák több nézőpontból való megvilágításán.
Q és Picard párbeszédeinek zöme a régi, civilizálatlan emberiség (alapvetően az emberi fajról és a földlakókról van szó, még nem az egyesült Föderáció népeiről) egykori hibái, továbbfejlődési potenciálja és a felfedezéshez való jogosultsága körül forognak, a humanitás múltját, jelenét és jövőjét is érintve. Az űr-medúzákhoz kapcsolódó jelenetek zöme az ismeretlen tiszteletéről, a tőlünk teljesen eltérő lények toleráns és okos megismeréséről, és a szükséges beavatkozás milyenségéről szólnak – példát adva az űrt járó emberek új generációjának.
A Star Trek: Az új nemzedék nyitó epizódját az Impulzus Podcast 164. adásában is értékeltük, a beszélgetésben Michael Walden író is részt vett:
A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta
