Egymás után jönnek az utóbbi években az új Star Trek sorozatok, de nem szabad elfeledkeznünk a régi sorozatokról, melyek kikövezték az utat a jelenlegi új aranykornak. Sok kritika éri ezeket a ma már klasszikus történeteket, hogy túl utópisztikusak és túlhaladottak a huszonegyedik században. Igazuk lenne az új sorozatok rajongóinak?
Nekem a személyes kedvencem Az új nemzedék sorozat. Előtte csak az első négy mozifilmet láttam Kirk kapitány és az Enterprise kalandjaival, de ezzel megkaptam a „fertőzést”, amely évtizedekkel ezelőtt rajongóvá tett. Mikor először olvastam arról, hogy nem csupán a mozifilmek és az eredeti sorozat létezik, látatlanban kicsit szkeptikus voltam. Star Trek Kirk nélkül? Kizárt, gondoltam. De az évek bebizonyították, hogy tévedtem.
A Star Trek mindig is új, ismeretlen utakon járt. Az új nemzedék nem a régi hősök történetét folytatta, hanem száz évet ugorva az időben egy vadonatúj Enterprise történetének mesélésébe fogott bele. 1987-et írtunk: úgy tűnt, számunkra véget érhet a hidegháború a Földön, és a kölcsönös gyanakvást végre az együttműködés válthatja fel, az erőforrásokat a problémák megoldására használhatjuk. Nem véletlen tehát, hogy a sorozat sokkal optimistább hangulatú történetekkel szólt a nézőkhöz, és a régi ellenség, a Klingon Birodalom immár a Föderáció szövetségese. Ez az optimista alaphelyzet nyűgöz le engem még most is.
Maga a Föderáció is jelentősen megváltozott: sokkal méltóságteljesebb és kiegyensúlyozottabb államszövetség lett, hála a majd nyolcvan éves békés terjeszkedésnek. (A Csillagflotta hajóin használt tiszta és lágy pasztellszínek is ezt jelzik.) Ez idő alatt nem voltak komoly csillagközi háborúk, csak kisebb incidensek a szomszédos nagyhatalmakkal. Harc helyett inkább a békés diplomácia van az előtérben, amiből szép példákat kapunk, mutatva, hogy a Roddenberry által eredetileg kitalált erkölcsi-etikai kódex működik.
Ennek a hosszú békének, akárcsak az esetenkénti nagyvonalú döntéseknek sajnos meglesz a kellemetlen következménye is, melyek milliók életét befolyásolták. A maquis mozgalom eredete is itt keresendő, mert a Föderáció több emberi alapítású kolóniát is átengedett kardassziai felügyelet alá, amikor rendezték a határvitákat.
Pozitív meglepetés volt nekem a sorozatban, hogy az új legénység egyáltalán nem másolta a nagy elődöket. Teljesen új, összetett egyéniségek állnak az új Enterprise hídján (talán csak Will Riker elsőtiszt és Deanna Troi tanácsadó bonyolult viszonyát tudnám hasonlítani az első mozifilmből ismert Decker parancsnok és Ilia hadnagy románcához). Bár nincs vulkáni a tisztikarban, helyette kapunk egy klingon(!), egy android és egy fél-betazoid tisztet, illetve egy tinédzser fiú is színesíti a palettát. A sokkal több főszereplő egyáltalán nem zavaró, inkább több lehetőséget ad önálló történetek elmesélésére. A mellékszereplők révén láthatjuk, hogy bár az emberiség sok tekintetben tovább fejlődött, bizonyos problémák még mindig jelen vannak (mint például a hipochonder hadnagy, Barclay esetében).
Ismerős, régi fajok felbukkanása is megerősítette bennem a folytonosság érzetét. A klingonok már nem csupán vad harcosok és hódítók, hanem egy szigorú harci kódex szerint élő civilizáció, a viking és japán kultúra egzotikus mixeként jelennek. De a romulánokról is sokkal árnyaltabbá válik a kép, belepillantást kapva a civilizációjukba. Bár többnyire ellenségként jelennek meg, de találkozhatunk olyan romulánokkal is, akik intrika és hatalomvágy helyett a békés együttműködésre szavaznak.
Azonban új ellenséges civilizációkban sincs hiány. Az új nemzedékben debütálnak először a profitért mindenre képes ferengik, a ravasz kardassziaiak, de a halálos veszedelmet jelentő borgok is. Ezek az új fajok annyira „népszerűek” lettek, hogy nem maradhattak ki az újabb sorozatokból sem, ahol továbbgondolták őket. Élveztem, hogy új, szokatlan fajok tucatjaival leptek meg minket, amelyek között szép számmal akadnak nem humanoid életformák is.
Nagyhatalmú intelligenciákból sem volt hiány. A legismertebb közöttük Q: a szuperlény szerintem úgy viszonyul az Enterprise-hoz, mint az óvodás a kedvenc játékautójához: folyton azzal szeretne játszani. De más szupercivilizációk is léteznek, amelyek most figyelnek fel a folyamatosan fejlődő emberiségre (például az Utazó).
A legénység új világokat, új civilizációkat fedez fel, miközben élik mindennapjaikat egy kényelmes, ámde mégsem giccses környezetben, körülvéve a huszonnegyedik század technikai csodáival. Természetesen Az új nemzedéknek is megvannak a maga hibái, de a maga erényei is. Nem lehet megkerülni azonban azt a tényt, hogy utat tört az új Star Trek sorozatoknak. Nélküle a Star Trek talán megmaradt volna Kirk és az Enterprise történelmének.
rszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta
