Impulzus Napló - A kőűrhajó

2020. augusztus 06. 14:00 - FCs.

Az Impulzus 132. adásában A kőűrhajó című epizódról beszélgettünk, melyben Dr. McCoynál a gyógyíthatatlan xenopolycythemia jelei mutatkoznak, az Enterprise pedig egy különös aszteroidát fedez fel, melynek üreges belsejében egy olyan társadalom él, akik nem tudnak róla, hogy a lakhelyük éppen egy benépesített bolygó, a Daran V felé száguld. A helyiek vallásos meggyőződése, valamint a szigorú szabályaik nagymértékben megnehezítik a népesség felvilágosítását, a doktor pedig úgy dönt, hogy hátralévő életét ezen a világon kívánja eltölteni.

star_trek_the_original_series_s03e08_original_1080p_bluray_x264-mars_mkv_snapshot_18_44_985.png

Nagy levegőt kell venni, ha valakinek élő szóban szeretnénk elmondani az epizód eredeti címét: "For the World Is Hollow and I Have Touched the Sky" - így írja le az epizódban egy idős úr, amikor az általa tapasztalt valóság ijesztő ellentmondásba kerül mindazzal, amit egy emberöltőn keresztül elhitettek vele - egy hegyre felmászva ugyanis megérintette az égboltot. A magyar változatban ez így hangzik: “A világ üreges, az ég pedig szilárd.” Az epizód viszont nem csak a valóságérzékelés, hanem a rejtélyes háttérhatalmak, valamint a dogmák kérdéskörét is előtérbe helyezi, hiszen a helyiek egy szigorú tekintélynek, az Orákulum akaratának vetik alá az életüket, nemzedékeket tartva a tudatlanság folyamatos állapotában.

A generációs hajó gondolata Robert H. Goddardhoz vezethető vissza, ami a The Ultimate Migration című 1918-as írásában jelent meg. A rakétafejlesztés úttörőjének számító Goddardról a Star Trek készítői egyébként Az új nemzedékben is megemlékeztek, hiszen az a komp viseli a nevét, amellyel Scotty útra kel A múlt emlékei (Relics, TNG 6x04) című epizód végén.

Az űrben utazó társadalom képe Goddard későbbi pályatársait is foglalkoztatta, és számos más tudóst sem hagyott hidegen az ötlet, többek között Konstantin Tsiolkovsky és J.D. Bernal is életben tartotta a témát. A 40-es években Olaf Stapledon és Don Wilcox írt hasonló történeteket, Robert Heinlein pedig már olyan utasokat mutatott be az Orphans of the Sky című művében, akik talán már el is felejtették, hogy életüket nem egy bolygó felszínén élik. Ezt a koncepciót később Harlan Ellison is beépítette a Phoenix Without Ashes című sztorijába, amit a 70-es években a The Starlost című sci-fi sorozatban is adaptáltak. Ebben a sorozatban Walter Koenig is visszatérő szereplő volt, Harlan Ellisont pedig az egyik legnépszerűbb Star Trek epizód, a Város az örökkévalóság peremén (The City on the Edge of Forever, TOS 1x28) szerzőjeként is ismerhetjük.

Ahogyan A kőűrhajó című epizódban láthatjuk, a helyi társadalom szintén nem tud arról, hogy a lakóhelyük valójában egy száguldó aszteroida, sőt, az igazság megismerése számukra kifejezetten tiltott. Dayton Ward, aki számos Star Trek regény szerzője, pont a Fabrini motivációját teszi szóvá, hiszen a szigorú kontroll okai sohasem válnak teljesen világossá a nézők előtt:

"A kőűrhajó egy egész jó ötleten alapul. A generációs hajó, melynek utazói egy aszteroidába vannak zárva, érdemes a figyelmünkre. Az alapötletet már a Star Trek előtt is körbejárta jó pár science fiction. A legnagyobb problémám, hogy miért érezné valaki helyénvalónak - jelen esetbe a Fabrini - hogy eltitkolja a valóságot a "világhajó" lakossága előtt? Nem lenne ésszerűbb, ha a yonadaiak informálva lennének a céljukról, és a következő nemzedékeket felkészítenék arra, amikor a hajó megérkezik a céljához? Ehelyett csak sétálgatnak a folyosókon, és nem tesznek többet, mintha frizbiznének, néha az Orákulum pedig jól rendbe teszi őket... Az epizód tipikusan a harmadik évadra vall: sok beszélgetés, kevés akció, elégséges, de látványosnak nemigen nevezhető kivitelezés."

star_trek_the_original_series_s03e08_original_1080p_bluray_x264-mars_mkv_snapshot_29_27_381.png

David Mack, aki szintén rutinos a Star Trek könyvek írásában, elsősorban Az elveszett paradicsommal (The Paradise Syndrome, TOS 3x03) állítható párhuzamokat emeli ki:

“Az epizód különös hasonlóságot mutat Az elveszett paradicsommal, amit öt héttel korábban vetítettek. Mindkét történetben az Enterprise-ra hárul a feladat, hogy eltérítsen egy olyan aszteroidát, amely egy benépesített bolygó felé száguld. Közben felfedeznek egy elköltöztetett társadalmat, ami egy különös obeliszket imád, az egyik főszereplő pedig feleségül veszi a helyiek papnőjét. A két epizód olyannyira hasonlít, hogy Az elveszett paradicsom aszteroidáját újrahasznosították, amikor a yonadai közösség kőűrhajóját láthatjuk.”

A visszatérő aszteroida természetesen a sorozat eredeti, tehát nem a felújított trükköket tartalmazó verziójában látható. Az eredeti sorozatban a különböző felvételek (például hajókról és egyéb objektumokról készült bevágások), vagy jellegzetes díszletek és kosztümök gyakran újrafelhasználásra kerülnek, és a szemfüles nézők számára ismétlődő momentumokat eredményeznek.

Nem csupán a Mack által kiemelt aszteroida, de a kőűrhajó vezérlőközpontja is feltűnően hasonlít az obeliszk belsejében található teremhez, melyet Az elveszett paradicsomban láthattunk. “A nép könyve” ugyanaz a kellék, mint amit Az Enterprise gang akcióba lendül (Piece of the Action, TOS 2x17) című epizódban is használtak - ott a chicagói bűnbandákról szóló kiadvány volt. A bolygó felszínén látható bejáratok már teljesen új díszletek, a készítők azonban sikeresen játszottak a csalóka nézőponttal, hiszen a távolban látható hengeres objektumok sokkal kisebb méretűek, mint az előtérben állók.

Nem csak díszletek és kosztümök, de néha rég látott arcok is visszatérhetnek: ez az egyetlen olyan epizód az eredeti sorozatban, amely három szereplőt is felvonultat az első pilotból, A kísérlet (The Cage, TOS 1x00) című epizódból. Ők Leonard Nimoy, Majel Barrett és Jon Lormer. Lormer Theodore Haskins volt, az öregember a Thalos kolónián, itt pedig azt a karaktert alakítja, aki kíváncsiságában felmászott a hegyre. Nem tudni, hogy szándékosan, vagy véletlenül, de az aláfestő zene is hasonló a két karakter esetén.

Mack egyébként így vélekedik az epizódról és a doktor rendhagyó szerepéről:

"Mindent összevetve, az epizód egész jól teljesít. A vita McCoy és Christine Chapel nővér között eredeti és őszinte, Leonard Nimoy pedig pont a megfelelő mértékben hozza a nyugodt együttérzést, amikor Spock értesül a doktor betegségéről, feltámogatva a sérült barátját. McCoy természetesen enyhén meglepődve veszi tudomásul Spock szokatlan törődését. Ez az epizód legjobb jelenete, mert jól visszaadja a három főszereplő barátságát egy egyszerű és megfelelően dramatizált pillanatban."

Az eredeti sorozatban kivételes alkalom, hogy a főszereplők közül valakinél gyógyíthatatlan betegséget állapítanak meg. Egy mai produkcióban a doktor betegsége talán egy egész évadon keresztül húzódna, a Star Trek epizodikus megközelítése azonban gátat vet a hosszú távú következményeknek. Mindazonáltal érdekes látni, hogy a cselekményben ezúttal nem a kapitány, és nem is Spock kapja a központi szerepet.

Az Impulzus 132. adásában A kőűrhajó további érdekességeiről, valamint a magyar szinkronos tapasztalatainkról is beszélgetünk:

A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.

Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!

Űrszekerek Közösségi Flotta // Memory Alpha

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://urszekerek.blog.hu/api/trackback/id/tr2316102688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása