Az Impulzus 129. adásában A medúza pillantása című epizódról beszélgettünk, melyben egy lezárt tárolóban érkezik a medúzaiaktól küldött Kollos nagykövet, akinek megpillantása az emberek számára azonnali őrületet eredményez. A különös lény kíséretében érkező Miranda Jones a férfiak folyamatos kereszttüzében találja magát, figyelmét azonban a Kollos mellett töltött megbízása, és a nagykövettel kialakított különleges kapcsolata köti le, ennek köszönhetően a követséggel érkező kitartó udvarlóját, Larry Marvicket is csúnyán lepattintja. Miután a féltékeny férfi váratlanul a nagykövet életére tör, a találkozás következtében megőrülő Marvick olyan messzire repíti az Enterprise legénységét, ahonnan hagyományos navigációs módszerekkel sohasem térhet haza.
Vulkáni ékszer TV
Az epizódban megjelenik az IDIC szimbólum, mely a vulkáni filozófiát kedvelő rajongók számára mindenképpen pozitív meglepetés, a Spock medálján látható jelkép pedig a későbbi sorozatokban és mozifilmekben is rendre visszatér. A rövidítés az Infinite Diversity in Infinite Combinations mottóra utal, mely a magyar változatban általában úgy hangzik, hogy végtelen változatosság végtelen kombinációban.
Az ékszer megjelenése azonban komoly vitákat eredményezett az epizód gyártása során. A medált Gene Roddenberry tervezte, mely saját megrendelős-csomagküldős szolgáltatásában is kapható volt (Lincoln Enterprises), a producereket pedig meggyőzte, hogy a Spock díszegyenruhájára tűzött (majd később a nyakában lógó) medál jelentős szerepet kaphasson ebben epizódban. A probléma ott kezdődött, hogy Leonard Nimoy és William Shatner nem voltak kibékülve az ötlettel, szerintük ugyanis Roddenberry a saját termékének promóciójára akarta használni a sorozatot.
Leonard Nimoy először a harmadik évad vezető produceréhez, Fred Freibergerhez fordult a panaszával, ő azonban ignorálta a színész sérelmeit. Nimoy ezután közvetlenül Roddenberryt hívta fel, a nézeteltérés azonban makacsul tartotta magát. Ennek végül az lett az eredménye, hogy Nimoy és Shatner fellázadtak, és nem voltak hajlandóak részt venni a kérdéses jelenet leforgatásában.
Roddenberry végül bejött a forgatásra, hogy aztán a helyszínen is elszabaduljon a pokol: az első nap reggelén a jelenetben szereplő színészek, Roddenberry, valamint a rendező Ralph Senensky egy asztalhoz ültek, a két főszereplő színész pedig továbbra is ragaszkodott a saját verziójához, miszerint a szóban forgó jelenet egy burkolt reklámtevékenység. Roddenberry természetesen hevesen tagadott és védekezett. Végül megállapodtak, hogy erősen rövidítik a medál szerepét az epizódban, ehhez pedig Roddenberrynek át kellett írnia a jelenetet. Mivel ennek forgatása aznap történt volna, Senensky jelentős módosításokra kényszerült az ütemtervben.
Bárkinek is volt igaza, utólag kijelenthető, hogy a szimbólum megjelenése elősegítette a vulkáni kultúra megismerését, a filozófia és a jelkép visszatérő használata pedig olyan kontinuitást képez a hegyesfülű társadalom bemutatásában, ami szinte minden Star Trek sorozatban, és jó néhány mozifilmben megtapasztalható.
Dr. Miranda Pulaski
A rajongók jól tudják, hogy a Miranda Jones szerepében látható Diana Muldaur nem először, és nem is utoljára teszi tiszteletét a Star Trekben. Korábban a második évad vége felé, a Visszatérés a holnapba (Return to Tomorrow, TOS 2x20) című epizódban tűnt fel, ahol Dr. Ann Mulhall (és a testfoglalója, Thalassa) szerepében láthatjuk, később pedig Az új nemzedékben találkozhatunk vele, ott ráadásul elég hosszú ideig élvezhetjük a társaságát, hiszen az ottani karaktere, Dr. Pulaski megbízása a teljes második évadra szól, amikor is Dr. Crusher távollétében ő veszi át az Enterprise-D gyengélkedőjét.
A színésznő szerepeltetése ebben az epizódban viszont nehézségekbe ütközött, ugyanis létezett egy olyan szabály, hogy a vendégszereplők nem térhetnek vissza többször a sorozatba, hogyha nem ugyanazt a karaktert alakítják. Kivételes helyzetek persze korábban is adódtak, hiszen Mark Lenard nem csak a Nincsenek győztesek (Balance of Terror, TOS 1x14) romulán parancsnokát testesítette meg, de később ő kötött ki Sarek szerepében is. Erre talán a hangsúlyosabb makeup adhatott indokot, elég, hogyha csak a Star Trek későbbi maszkos visszatérőire, például Jeffrey Combsra, J.G. Hertzlerre vagy Vaughn Armstrongra gondolunk. Természetesen arra is akadt korábbi példa, hogy statiszták kísérték végig az évadokat, néha különböző egyenruhákban és felszerelésekben.
Mindazonáltal nem Muldaur volt az első kiszemelt Dr. Jones szerepére: először az volt a terv, hogy Jessica Waltert kérik fel, ő azonban nem ért rá. Rajta kívül további ötletek is akadtak, de amikor senki sem tudott beugrani, Ralph Senensky arra gondolt, hogy miért is ne térhetnének vissza ahhoz a színésznőhöz, akivel már korábban is dolgozott. A karakterét fekete parókában, és az előző szerepétől meglehetősen eltérő ruházatban képzelte el, szándékát pedig sikerült a döntéshozókon is átvinnie. Egy vetítésről kisétálva Robert Justman viccesen megjegyezte: “Kíváncsi lennék, milyen lenne vörös hajjal.” - arra utalva, hogy Muldaur a negyedik évadban talán megint visszatérhetett volna.
Muldaur egy talpraesett és karakán szereplőt testesít meg: amerre csak megy, udvarló férfiak ostroma veszi körül, de jól állja a sarat a különös megbízása miatt érkező megjegyzésekkel szemben, saját életén ugyanis akkor sem kíván változtatni, ha nőként nem abban a szerepben látják, amilyenben a környezete és a társadalom sokkal szívesebben elképzelnék.
Őrjítő hegesztőfény
Nem csupán Muldaur vendégszereplése miatt hasonlít az alaphelyzet Ralph Senensky korábbi Star Trek rendezéséhez, a Visszatérés a holnapba epizódhoz, hiszen olyan szereplők bemutatásáról is gondoskodni kellett, akik nem humanoidok, de még csak nem is anyagi lények. Ahogy Sargon, Henoch és Thalassa karakteréhez sem tartoztak külön színészek a korábbi történetben, úgy a jelenlegi epizódban sem jeleníthető meg a medúzai nagykövet emberi közreműködéssel.
A galaxisban felfedezgető emberiség szereti a saját mitológiája szerint elnevezni azokat a fajokat, akikkel találkozik - pláne azokat, akiktől volt szerencséje megőrülni. Bár a medúza pillantása az ókoriak szerint inkább kővé változtatni szokott, a diplomatáknak úgy tűnik, hogy egyik oldalon sem okozott fennakadást a név bevezetése. Az őrjítő kinézet a képernyőn egy furcsa villódzásban reprezentálódik, eddig azonban nem érkeztek olyan visszajelzések, hogy a nézők is megőrültek volna a tévéjük vagy monitoruk előtt. Ebből kiindulva talán rábízhatták volna ezt az élményt a fogyasztók fantáziájára, ez pedig a Star Trek: Picardban bemutatott, szintén őrjítő vízió esetében is járható út lehetett volna a misztikum megőrzéséhez.
Senensky elképzelése szerint talán nem is kellett volna sor kerüljön a nézők és Kollos nagykövet “kapcsolatfelvételére”, hiszen a forgatások során nem tudja felidézni, hogy erre külön időt szakítottak volna. A fények kizárólag utómunkával kerültek a jelenetekbe, ehhez viszont már nem kérték a rendező engedélyét, és utólag sem szóltak neki. Az óvatosabb megközelítést már csak a Ponyvaregény című filmben láthatjuk, ahol a fénylő bőröndöt csakis a néző képzelete töltheti meg tartalommal.
A rendező viszont számos egyéb vonatkozásban ki tudott teljesedni, elég, hogyha csak a józanságuktól megfosztott szereplők “halszem” kamerájára, vagy a hídon tapasztalt új nézőpontokra gondolunk. Aki minden apró technikai érdekességre kíváncsi (beleértve az erősen szakmai részleteket) Ralph Senensky személyes visszaemlékezését itt olvashatja végig. Sajnos az eredeti sorozatban ez az utolsó olyan alkalom, amikor Senensky vezényelte a forgatást, akinek egyedi ötletei, új megközelítései mindig kiemelkedőek voltak, és messziről felismerhetővé tették az általa rendezett epizódokat.
Nagy utazás
Egy csillaghajó legénységével könnyen előfordulhat, hogy pillanatok alatt olyan messzire sodródik az otthonától, hogy a visszatérés szinte reménytelennek tűnik. Vannak, akiknek a hazaút hét évadon keresztül tart, de a legtöbb esetben az ilyesmi általában megoldódik az epizód végére. Az új nemzedék Ahová még senki nem merészkedett (Where no one has gone before, TNG 1x06) című epizódjában például egy hasonlóan elrugaszkodott vizualitás várja a nézőket, mint ami a Larry Marvick ámokfutása miatt felgyorsult Enterprise legénységét.
Az Impulzus 129. adásában A medúza pillantása további érdekességeiről, valamint a magyar szinkronos tapasztalatainkról is beszélgetünk:
A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta // Memory Alpha
