"Az ismert világegyetemben semmi sem képes erre"

2019. február 24. 10:00 - Dave // urszekerek.hu

Star Trek: Discovery 'Saints of Imperfection' – szubjektív

A Discovery spórasebességgel száguldó érzelmi és sztori hullámvasútjának mozdonyvezetői székébe ezúttal a rutinosnak számító – elsősorban Voyager-regényeiről ismert – vezető írónő, Kirsten Beyer pattant, és jó mélyen – de legalábbis félig – bevitt minket az erdőbe, vagy ahogy rajongói körökben mostanában emlegetni szokás, a Star Trek tótágasába (a Stranger Things sorozatban látható, hasonlóan nyomasztó megjelenésű Upside Down elnevezésű párhuzamos világ után szabadon adaptálva az ötletet). Az eredmény: Kötődés. Öröm. Szerelem. Feltámadás... Szubjektív epizódértékelőnk most is spoilerekkel érkezik!

Burnham

Kirsten Beyer Burnham monológjaival igyekszik keretet adni az epizódnak, bár az is észrevehető, hogy ezekben inkább maga az írónő próbálja valamelyest értelmes útra terelni az epizód meglehetősen rapszodikus tartalmát. Burnham – akitől az évadzáró óta úgy ahogy megszoktuk a líraiságot és pátoszt – voltaképpen a nézővel együtt próbál napirendre térni a hihetetlen történések felett, melyet az elmúlt ötvenegy percben rajta keresztül átéltünk, de tagadhatatlan, hogy fent idézett mondatával ("Az ismert világegyetemben semmi sem képes erre") kategorikusan kifejezi a rajongók zömének álláspontját is a micéliumhálózatban történtekkel, és Dr. Culber feltámadásával kapcsolatban. A máskor egyébként annyira vulkáni, logikus és racionális Burnham, aki két hete még csak az angyal meghatározást sem akarta kimondani, ezúttal már nem is csak feltámadást emleget, hanem egyenesen vallásos révületbe esik, és úgy véli, ami itt működhet, az "egy nagyobb hatalom, aki (!) a bizonytalan jövő felé terel minket".

A Burnhamra rakott érzelmi terhek ebben az epizódban sem csökkentek, ellenkezőleg: Michael először Tilly megmentésére rohan lélekszakadva (és éppen van ideje kifújni magát azután, hogy kiderül, a zászlós talán még él), mikor minden eddiginél közelebb kerül a Spocckal történő találkozáshoz. Sajnos, a nézővel ellentétben, nem írta fel magának nagybetűvel a Discovery második évadának fő tételét: bárki is érkezik a fedélzetre, biztosan nem az lesz, akit vártunk (bár ez már az első évadban Mudd időhurkos részéből is kiderült). Ezúttal azonban nem az űrcsibész sétál ki egy gormagander belsejéből, hanem Burnham nemezise, Georgiou teszi tiszteletét Spock kompjából megjelenve, ösztönösen védekező mechanizmust triggerelve Michaelből – a fegyverét eltenni nem akaró parancsnok viselkedése már Pike-nak is feltűnik. Úgy tűnik, ebben a korban nem nagy ügy a 31-es szekció ennyire nyílt tevékenysége, bár Pike-nak is feltűnik egy-két gyanús momentum Georgiouval és később Lelanddel kapcsolatban. Akárhogy is, a kényszerű szövetség szükséges velejárója a 31-es megfigyelő állandó jelenléte lesz a Discoveryn – a harmadik érzelmi sokk Burnham számára, és ahogy mondani szokás, még éppen az első reklámszüneten vagyunk csak túl.

Talán csak a Discovery-n szokásos, de a nagy találkozások, vagy jelentős beszélgetések mindig a legénység teljes nyilvánossága előtt, például az étkezdében zajlanak, ahol most kiegészítő kulisszaként a mérnök-gépészből (?) biztonsági főtisztté (!) avanzsált Nhan parancsnok is jelen van, mint ügyeletes bébiszitter. Talán van némi remény arra, hogy a jövőre induló 31-es szekciós sorozat elmond valamit arról az időszakról, ami Tyler hajóra lépése és mostani, Discoveryr-e érkezése között telt el, ugyanis Burnhammel szembeni jelenlegi titkolózása meglehetősen érthetetlen. Mindenesetre Michael viszonyulása volt szerelméhez most is ugyanolyan baráti, mint néhány résszel ezelőtt, kedves és következetes dolog a készítők részéről, hogy ennek a kapcsolatnak a lehetőségeit egyelőre nyitva hagyták (bár a Tyler/Voq - L’Rell vonalat ehhez képest túl gyorsan lezárták). Burnham megvédi Pike előtt Tylert, Georgiout pedig egyelőre nem árulja el, de kilátásba helyezi, hogy előbb-utóbb tájékoztatja a kapitányt. Tilly mentőakciója a legjobb Star Trek modorban zajlik Burnham részéről, kár, hogy nem hasonló, morális és érzelmi töltéssel egyaránt gazdagított felfedező kalandok teszik ki a sorozat velejét. Tilly megmentése, May elvesztése, és Culber feltámadása a többiekhez hasonlóan Burnhamet is túltölti érzelmileg, ám őrá vár még egy menet: egykori kapitánya tükör-alteregójával. Lorca híján az íróstáb most Georgiout léptette elő stilizált képregényes főgonosszá, a kölcsönös szurkálódások és fenyegetések után szerencsére hamar kiderül, nem az ex-császárnő, hanem Tyler lesz az az ügynök, aki megfigyelőként – és ezzel együtt feltehetőleg remek konfliktusok és szócsörték forrásaként – a fedélzeten marad. Michael Burnham napja az epizód egyik legmeghatóbb jelenetével zárul – Tilly vigasztalásával.

Pike

Több érdekes találkozásban is része van az epizód során: Georgiout még valamikor az akadémiai időkből ismeri, csakúgy mint Lelandet, ám hamar rá kell jönnie, mindketten hatalmasat változtak. Georgiout mintha kicserélték volna – erre később Burnham fog magyarázatot adni, a szürke zónában mozgó Leland, illetve az ügynökké (!) avanzsált Tyler viszont hamar borsot törnek Pike orra alá. Úgy tűnik, a 31-es szekció egészen másképpen képzeli el Spock felkutatását, mint a Flotta, de Pike egyelőre sikeresen lerázza Leland fenyegetését, és könnyedén keresztülviszi akaratát a két hatalmi oldal között vergődő összekötő tiszttel, Tylerrel szemben is. Tilly megmentése, és a spóra-rétegbe történő bemerülés előtt mondott emocionális beszéde akadémiai tananyag is lehetne – az epizód és az évad rohanása közben jó megállni ezekre az emblematikus pillanatokra. Az akció közben kategorikusan visszaveri Leland öntörvényű módszereinek érvényesülését, ebben azért, adjuk meg, részben Tylernek is érdeme van. Pike ezt a részt sem ússza meg nagyobb reveláció nélkül: kiderül, hogy Dr. Culber mégis életben van odaát, valamint az is, hogy Leland hajója még a Discovery-nél is titkosabb technológiákkal rendelkezik. Ez utóbbit számon is kéri volt cimboráján, ám ekkor – újabb visszhang a múltból – a semmiből előlépő Cornwell admirális rendet vág a kakaskodó űrcowboyok között, és meglepő dolgot közöl a különös szignálok természetéről, megerősítve egy korábbi rajongói teóriát, ami szerint a Vörös Angyal jelensége nem csupán a térben, hanem az időben is mozoghat.

Saru

Az új Saru egyelőre kispadra ültetve (esetünkben egyszerűen a hídon szolgálva) vesz részt az eseményekben, megváltozott állapota és annak következményei talán a következő epizódban kapnak nagyobb figyelmet. Rajongói szemszögből érdekes lett volna egy Saru – Georgiou csörtét látni, és a volt császárnőről el is tudtuk volna képzelni, hogy a közelmúlt eseményei, és Saru állapotának ismeretében esetleg elsüt néhány ízetlen viccet a kelpiai idegvégződések gasztronómiai értékéről.

Georgiou

Jól felvitte az Isten a dolgát – besorozása után néhány hónappal már a Föderáció és a 31-es szekció érdekköreinek kulcsfontosságú eseményeiben van döntő hatású szerepe. A szekció ugyanis, úgy tűnik, nem csak a klingon status quo-ban, hanem Spock elfogásában is érdekelt, éppúgy, mint a Vörös Angyal jelenség felkutatásában. Esetükben azért még nem egészen beszélhetünk a terrán birodalom gátlástalan módszereiről, de Lelandnek, úgy tűnik, nincs könnyű dolga Georgiou visszafogásában, egyenesen hadbírósággal kell megfenyegetnie a nőt engedetlen viselkedése miatt, ráadásul a saját hajóján. A volt császárnő túlságosan fesztelen magatartása, illetve Burnham vele kapcsolatos reakciói miatt Pike is hamar szagot fog Georgiouval kapcsolatban, bár megjegyzi, a volt kapitány már az akadémiai idők alatt sem volt egészen szent. Georgiou gátlástalanságát jelzi, hogy mind Lelandet, mind később Burnhamet is megfenyegeti – akik természetesen nem maradnak adósak a válasszal. Culber és a Discovery megmentésében mindenesetre szerepet játszik Georgiou időnyerése, de az még Burnham számára is kérdéses, hogy ez emberbaráti aktus volt-e.

A 31-es szekció ez időtájt úgy tűnik, teljesen legálisan (a felszín alatt pedig számos illegális módszerrel és technológiával) működik, ez a tény, és az eddig felvezetett karakterek dinamikája remekül megágyaz a jövendő sorozatnak.

Tyler

Visszaérkezése csodálkozó és megvető tekinteteket vált ki a legénység soraiban (ami elkerülhetetlen, ha az alkotók úgy döntenek, egyenesen a tisztekkel megtömött étkezdébe érkeztetik a legénység egyik szeretett tagjának gyilkosát). Burnhamnak egyelőre nem mondja el, miért nem térhet vissza soha L’Rellhez (akik nem látták volna az űrdallas legutóbbi részét, gyorstalpalóként csak annyi: nem Tyler L’Rell gyerekének az apja, hanem Voq!). Kis idő eltelhetett azóta, mert Tyler látszólag teljesen új életet kezdett a 31-es szekcióban, sőt úgy látszik, meg is találta a helyét ott. Az identitását kereső fiatalember azonban nem ért még egészen partot: ismét két tűz között van, mikor új főnökei és volt legénysége között kell közvetítenie. Érdekes pozíció, és a Burnhammel való viszonya szempontjából mindenképpen jó kiindulópont az évad következő részére.

Tilly & May

Spórauniverzumbeli barátnője, aki a gubó-transzporteren keresztül saját világába hurcolta, végre beavatja annak az okába, hogy faja, a jahSepp számára miért veszélyes a Discovery – pontosabban onnan is egy konkrét személy, "a szörnyeteg" – behatolása a hálózatba. A gyerekkori barátnő alakján keresztül kommunikáló multidimenzionális lény hamar meggyőzi a lányt a szörny veszélyes voltáról, persze egészen addig, amíg ki nem derül, kiről is van igazából szó. Igazán jó Tilly-pillanatokat kaptunk, az önfeledttől a meghatóig, kezdve a hármas típusú fézer előnyeinek önmegnyugtató sorolásától a Burnhammel való találkozáson át a Maytől való kényszerű elválásba való beletörődésig. Sajnos May és vele együtt a jahSepp történetének befejezése hatalmas tömörítésen esett át, az epizód vége felé Bahia Watson gyakorlatilag elhadart tudományos értekezésként darálja le Tilly és a még ébren lévő hardcore rajongók számára a micéliumhálózat mibenlétének teljes teóriáját – kapkodjuk a fejünket, és a rohanás sajnos súlytalanná teszi a két lány, és univerzumaik amúgy megrázó búcsúját.

Stamets & Culber

Ha a páros nevét az előző epizód elemzésekor írjuk le, sokan felkapták volna a fejüket – vagy talán mégsem. Wilson Cruz már az első évad ominózus epizódját közvetlenül követő After Trek kibeszélőshowban elhintette Culber doki visszatérésnek lehetőségét, a második évad forgatási hírei között pedig már nem is lehetett elrejteni a Puerto Rico-i színész jelenlétét a következő epizódokban. Habár Cruz húzhatott volna egy Javid Iqbalt – emlékszünk, ő volt az, akinek kamu IMDb-színészprofilját csakis azért hozták létre, hogy a vadászkopóként szimatoló rajongókkal elhitessék, Tyler és Voq két különböző személy, lévén két eltérő színész is játssza őket.

Dr. Culber esetében már csak a visszatérés ideje és módja volt mindeddig ismeretlen, bár az is sok kérdést vet fel, hogyan került át egyáltalán a túloldalra. Stamets maga is döbbenten eszmél rá, hogy ő maga volt az, aki a spórahajtómű használata során Culbert átvonszolta a micéliumhálózatba, ahol az idegen testként materializálódott. Ez jelenti leginkább az epizód drámai centrumát, nem is az, hogy vissza lehet-e hozni Culbert, vagy sem, ugyanis a másik kézenfekvő megoldás is teljesen elfogadható lett volna (Stamets bent marad a micéliumhálózatban, és így is egyesülhet szerelmével).

Akárhogy is, itt a készítők Culber visszahozatala mellett döntöttek, amit kivitelezni sajnos már nem ilyen egyszerű: Culber ugyanis nem Stametshez vagy Burnamhez hasonlóan lépett át a micéliális rétegbe, és nem is May organikus gubó-transzportere segítségével, mint Tilly (bár a visszahozatalának pont ez lesz a kulcsa). Culber (Stamets révén) kvázi a semmiből lett létrehozva odaát, csak ott létezik, így sajnos nincs miből a mi oldalunkon materializálni – anyagi lényege gyakorlatilag már a jahSepp-hez hasonló. A DNS és az organikus portál segítségével történő újraalkotás az epizódon belül zseniális megoldás, bár túllép minden eddig alkalmazott, tudományos megközelítésen, hiába May kutyafuttában elhadart magyarázata a micéliális anyag természetéről. Ha mindezt ennél komolyabban kívánjuk megmagyarázni, akkor, ahogy említettük, át kell lépnünk a Star Trek eddig ismert tudományos határait, amit a Discovery jó pár esetben már eddig is megtett. De a sorozat, és maga a Trek sem kíván minden pillanatában hardcore science-fiction lenni, elég, ha pusztán jó űrdráma, ami minden epizódban képes új morális és érzelmi kérdéseket felvetni.

A Discovery második évadának ötödik részét az Impulzus Podcast 59. adásában beszéltük ki:

A Discovery-vel kapcsolatos további híreinkért kattints ide, vagy lépj be a sorozat rajongói és kibeszélő csoportjaiba, illetve hallgasd és lájkold az Impulzus Podcastet! A legfrissebb Star Trek tartalmakért pedig kövess minket Facebookon, Twitteren vagy Instán!

emTV.hu // A cikk írása során felhasználtuk a Bender & SergAdama által készített magyar nyelvű feliratot.

banner_dsc.jpgdonate_dsc.gif

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://urszekerek.blog.hu/api/trackback/id/tr6514645511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása