Amikor Archer kapitány aláírta a Föderáció alapokmányát, sorsfordító volt nem csak a Föld, de az egész kvadráns történelmében. Mindenki úgy érezhette, hogy egy új aranykor születésének szemtanúja, s valóban; a békés terjeszkedés korszaka volt ez a kettős csillagnál kitört csatáig.
A Bolygók Egyesült Föderációban az emberekre komoly feladat várt: a galaxis történetében még sosem egyesült ennyi idegen faj egyetlen szövetségben. Az Egyesült Földnek ki kellett építenie egy csillagközi kormányzatot, részben a tagvilágok kormánygépezetére támaszkodva, ugyanakkor új elemekkel megreformálva, hatékonyabbá téve. Szükség volt engedményekre és kompromisszumokra, mert a fajok közti ellentétek nehezen oldódtak fel.
Bár nem mindenki örült a Föderáció uralmának, a falak lassan omladozni kezdtek, és a határviták, konkurenciaharcok értelmüket vesztették. A felszabaduló erőforrásokat végre hasznosabb projektekre fordíthatták, és új kolóniák létesülhettek az addig vitatott hovatartozású területeken. Fellendült a csillagközi kereskedelem is, noha a belső gazdaságból lassan kivezették a korábbi pénznemeket.
A frissen megalakult Föderáció nem lehetett erősen centralizált birodalom már csak a kiterjedése miatt sem. Nem lettek uniformizálva a tagvilágok, a Föderáció legszembetűnőbb jele inkább csak az orbitális pályán időnként feltűnő Csillagflotta hajók. A világok önállóan intézhették ügyeiket, elfogadva a föderációs törvénykönyvet és elveket, illetve megtörtént a technikai szabványosítás is. De természetesen különösen a fiatal űrutazó civilizációk átvehettek érdekes hagyományokat, szokásokat az emberektől.
Néhányan a tagság ellenére is fenntartották különállásukat. Ilyenek voltak például a vulkániak, akik még száz évvel a Föderáció alapítása után is emlékeztek mekkora csillagbirodalmat irányítottak korábban. Visszavonultak a csillagközi politikától és inkább a tudománynak és a logikára épülő tanulmányoknak szentelték magukat, noha a Föderáció legjobb diplomatái közülük kerültek ki. Egyfajta arisztokratikus lenézéssel viszonyultak a többi fajhoz, akik a színtiszta logika helyett gyakran az érzelmeikre hagyatkozva hoztak döntést. Hozzá kell tenni azonban, hogy a vulkáni tudomány valóban elsőrangú volt, a Vulkáni Tudományos Akadémia neve fogalom volt. Saját tudományos expedíciókat indítottak az ismeretlen térségek felfedezésére függetlenül a Csillagflotta programjaitól. Viszont nem zárkóztak el a tudományos együttműködéstől sem: voltak az emberekkel közösen fenntartott kutatóállomásai. (Egy ilyen állomás személyzetét mészárolták le a klingonok, melynek egyik túlélője a fiatal Burnham is volt.)
Kevés vulkáni szolgált a flottában (noha admirálisi rangot is elértek), ám nem mindegyikük volt vaskalapos konzervatív. Sarek látta a vulkáni civilizáció stagnálását és úgy vélte, a fiatalabbak fajok segítségével új lendületet kölcsönözhet a sajátjának. Hiába nevelkedett a logika hitében, mégis szerelemből nősült, és egy földi asszonyt vett el, Amanda Graysont. Mivel időközben megoldották az intelligens fajok keresztezését, nem volt akadálya hogy megszülessen közös gyermekük, Spock. Sőt, az árván maradt Michael Burnhamet is a sajátjaként nevelte fel. Hogy ez talán tudományos kísérlet volt? Nos, az idő megválaszolta ezt a kérdést...
Nyugodt évtizedek következtek, amelyek kedveztek nemcsak a Föderáció terjeszkedésének, de a technikai fejlődésnek is. Elmúlt az a korszak, amikor a földi emberek nem férhettek hozzá az elvileg szövetséges fajok tudományos eredményeihez. Sőt, ha egy andoriai tudós egy technikai problémával szembesült, ez már nem jelentett akadályt, mert talán a megoldás ott volt egy földi kutatócsoport kezében. Már a Föderáció megalapítása kezdetén az első tesztrepülésekre készültek hetes fokozatra képes térhajtóművekkel. A távolságok zsugorodni kezdtek képletesen, és a valóságban egyaránt.
Ugyancsak előnyösen alakult a külpolitikai helyzet is. A romulánok, miután nem tudták leigázni a Földet, békére kényszerültek. Az újonnan megalakult Föderáció ellen egy esetleges vereség gyakorlatilag előrelátható volt. Az egymást követő prétorok száz éven át inkább a Csillag Impérium belső megerősítésére, megreformálására fordították a figyelmüket, kimaradva a galaktikus politikából. Hasonló helyzet volt a klingonokkal is: miután a járvány meggyengítette őket, már nem beszélhettünk egységes Klingon Birodalomról, megszűnt a központi kormányzat. A Nagy Tanács csak névleg létezett, a Birodalom területét a huszonnégy Nagy Ház gyakorlatilag felosztotta egymás között. Folyamatosak voltak az intrikák, a fegyveres összetűzésesek a bolygókért. Egyáltalán nem törődtek a növekvő számú számkivetettel, és a társadalom perifériájára szoruló klingonokkal. Ezeket a szerencsétleneket, mint tudjuk T’Kuvma fogja majd felkarolni...
A legnagyobb változáson talán a Csillagflotta ment keresztül. Az eredetileg emberi alapítású szervezet lépett elő a Föderáció védelmi és kutatószervezetévé. Függetlenedve az UESPA-től (United Earth SpaceProbe Agency), annak számos feladatát átvéve, magába olvasztva a MACO (Military Assault Command Operations) és számos egyéb szervezetet. Ugyanakkor megnyitotta kapuit a nem földi származású növendékek előtt is. Talán ekkor született az alapelv, mely szerint bárki beléphet, ha igazolni tudja értelmes lény mivoltát. Nem számít a nem, a származás, csak az hogy a jelentkező elfogadja a humánus elveket és a toleranciát. Természetesen fel lehetett venni nem a föderációban született személyt is, de ebben az esetben Csillagflotta kapitányok jótállása volt szükséges.
San Francisco nagy része szinte a Csillagflotta saját városává vált az évtizedek során. Itt székelt a Csillagflotta parancsnoksága, és számos részlegének központja (Térképészeti Hivatal, Kommunikációs Központ) és természetesen maga az Akadémia is. Természetesen képzést a Naprendszeren kívül is segítették a későbbiekben a Beta Aquilae II-ön, a Beta Ursae Minor II-őn, a Psi Upsilon III-on, illetve a felvételizők alkalmasságát tesztelő intézmény a Relva VII bolygón. Űrbázisok, kutatóállomások és más létesítmények épültek a csillagközi űrben, és távoli naprendszerekben a Csillagflotta felügyelete alatt.
A megnövekedett feladatókkal azonban magában az eredeti Csillagflotta hajóállománya nem lett volna elegendő. Új és gyorsabb hajókra volt szükség. Helyre kellett állítani a 2158-ban lerombolt hajógyárakat, nem csupán Föld körüli pályán, hanem elkezdték építeni az Utópia Planetia hajógyár komplexumot is a Mars körül. De ez sem volt elegendő, hiszen ebben a nagy kiterjedésű térben orioni, nausikai kalózok, klingon renegátok, csempészek és más illegális tevékenységet folytató népség (mint Harry Mudd) próbált zűrt kavarni.
Segítségnyújtás humanitárius és ökológiai katasztrófák esetén, expedíciók támogatása, kutatás és mentés: mind-mind olyan feladat ami rátermett legénységet és jól felszerelt hajókat igényelt. Az első időkben ezért a Csillagflotta rászorult a másik három jelentős alapító hatalom (vulkáni, andoriai és tellarita) flottáinak segítségére. Eleinte egyenlően megosztották a feladatokat, hiszen a Csillagflotta korántsem rendelkezett annyi hajóval, mint a másik három, és azok technikailag sem voltak túl fejlettek. Azonban az évek során a Csillagflotta fokozatosan előnyre tett szert mind mennyiségi, mind minőségi szempontból, gyakorlatilag a Föderáció kizárólagos védelmi erejévé válva. mindenesetre tényleges kihívással nem került szembe a Csillagflotta, nem voltak csillagközi háborúk. A békés terjeszkedés korszaka volt ez, egészen a kettős csillagnál történt csatáig...
emTV.hu
