Hétfőn nálunk is dupla epizóddal debütált a Star Trek: Discovery a Netflixen. A premieren tapasztalható elsöprően pozitív fogadtatás után ezúttal a rajongók és a szélesebb közönség véleményén a sor. A megtekintés során számos örömteli dologgal találkoztunk, de voltak olyan pillanatok is, amiket még most sem értünk teljesen – spoileresen folytatjuk!
Mit is láthatunk az első két részben? Röviden összefoglalva: az eddigi információk alapján, valamint az epizódokban bemutatott szituációkból és visszaemlékezésekből egyértelműen látjuk, hogy Michael Burnham parancsnok (Sonequa Martin-Green) mélyen beágyazódott a vulkáni kultúrába: szülei halála után Sarek (James Frain) vette magához. Emellett látszólag sikeresen beilleszkedett a Csillagflottába is, hiszen a Philippa Georgiou (Michelle Yeoh) parancsnoksága alatt álló USS Shenzhou első tisztje lett, és hét együtt töltött év alatt szoros barátságot kötött a kapitánnyal és a legénységgel (a Doug Jones által játszott Saru-val például viccesen rivalizáló kapcsolatuk van).
A külső fenyegetést T’Kuvma (Chris Obi), a huszonnégy klingon házat a Föderáció ellen összetrombitáló, ambiciózus klingon vezető jelenti, a dráma azonban nem csak onnan érkezik, ahonnan elsőként számítanánk rá. Burnham parancsnok olyan megkérdőjelezhető döntést hoz a csata közepén, ami az eddig felépített karrierjét, és a Csillagflotta bizalmát egyaránt romba dönti: megkérdőjelezi, majd meg is kerüli kapitányát (, emellett barátját és pártfogóját), ezzel együtt pedig a hajó legénységét is veszélybe sodorja.
A jó bevezető epizódok tulajdonságai közé tartozik, hogy rengeteg lehetőséget vetít előre, ez viszont ebben az esetben nem csak a jövőre vonatkozik: a főszereplő a vulkáni múltján kívül hét évnyi csillaghajón töltött szolgálati idővel is el tud számolni, ami bármikor jó alapot szolgáltathat a karakter elmélyítéséhez (ebből már egy külön sorozat is kijönne). Az az érzésem, hogy visszaemlékezések formájában bőven sor kerülhet a Sarekkel, vagy Georgiou kapitánnyal történő további találkozásokra, és lehet, hogy a Shenzhou-n is eltölthetünk még egy kis időt.
A Trekkereknek nagyon szembetűnő lesz a sorozat képi megvalósítása. A Kelvin-filmekben már átélhettük a pénzt és energiaráfordítást egyáltalán nem nélkülöző vizuális kivitelezést, napjaink sorozat-sztenderdjeit figyelembe véve azonban a Star Trek televíziós vonulata is nagyon megérdemelte már ezt a kitüntetett minőséget. Az alkalmazott eszközök terén nem is lehet hibát találni, a művészeti megvalósítás azonban már más kérdés: a drámai hatás érdekében sokszor nagyon sötétre vették a helyszínek hangulatát. Nyilván a Star Trek univerzumában is találkozhatunk nyomasztó helyekkel, ezúttal azonban a Föderációs díszletek is szokatlanul nyugtalanítók tudnak lenni bizonyos esetekben.
A csata után összehívott, Burnham ítéletét kihirdető hadbíróság sötét, árnyékos megjelenítése például a vizuális túlzások sorát erősíti (nem tudom elhinni, hogy ez költségvetési okokból néz ki így). A ferde kamerabeállítások sok esetben extra dinamikát adhattak volna a történéseknek, ha egy kicsit kevesebbszer élnek vele a készítők. A hologramos kommunikációt egyelőre sokakkal együtt én sem tudom hova tenni, az eredeti sorozat rajongói azonban örömmel tapasztalhatják a hídon hallható, klasszikus zörejeket.
Ha már a vizuális megvalósításnál járunk, természetesen ki kell térnünk a klingonok megjelenítésére, ami a közelmúltban határozottan feszegetni kezdte a rajongók érzékenységét. Az új kinézet sokkal idegenszerűbb, ez bizonyára a hiányzó haj, és a némiképp más kidolgozást kapó arccsontozat miatt lehet. Lassan egyébként időszerűvé válik, hogy végleg megszokjuk a gondolatot: a klingonok külleme mindig az első olyan dolgok között szerepel, amit a Star Trek készítői korunk elképzeléseihez igazítanak. A korábbi esetek többségében ezekre a változásokra utólagos magyarázatokat is kaptunk, most is elképzelhető, hogy később valamilyen módon még inkább integrálják majd őket az eddigi kánonba.
Az újításokat leszámítva a klingonok ismerős jellemvonásaival is találkozhatunk: teátrálisan előadott hencegések, szertartásos összejövetelek, tekintély- és erőközpontú felfogás, és persze a hallottakat búcsúztató közös ordítás.A részletektől eltekintve ez még mindig egy csata nyelvén kommunikáló, hódítani vágyó nép.
A klingonok között eltöltött, viszonylag hosszú idő, valamint az eredeti nyelv használata ellenére kicsit felszínes kép maradt bennem. Lehetséges, hogy kellene még pár "Az apák bűne" (Sins of the Father) vagy "Családok és birodalmak" (Redemption) szerű epizód, de nem tudjuk, hogy ez belefér-e a szerializált megközelítésbe.
Természetesen a bevezető epizódnak nem lehet felróni a mélyebb politikai szálak hiányát. A kérdés nem csak a klingonokra vonatkozik, hanem általánosan is megfogalmazható: az átívelő történet mennyire enged majd teret egy aktuális probléma részletes körüljárására, mint például Az új nemzedék (TNG) esetében említhető "Mitől ember egy ember?" (The Measure Of A Man), vagy a Voyager "Semmi emberi" (Nothing Human) című epizódja.
A drámai helyzet kialakulása, és ezzel együtt a végkifejlet elég furcsán alakult. Érthető, hogy a klingonokkal határozottan és erőszakosan kell kommunikálni, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy a vulkáni helló mindent megoldott volna a kifejezetten a Föderáció ellen összeszerveződött huszonnégy klingon házzal szemben. Felmerül tehát a kérdés, hogy az egyáltalán nem borítékolható siker miatt érdemes volt-e Burnhamnek foggal-körömmel kitartani az intuíciója mellett, hiszen még Sarek is azt mondta, hogy emberi parancsnokság mellett nem garantált a vulkáni tapasztalatokhoz hasonló, kedvező kimenetel. Sajnos a kapitánnyal együtt töltött hosszú szolgálat és barátság nem volt elég a konfliktus kikerüléséhez: ha a logika közbeszól, meg kell kerülni a parancsnoki láncot, legalábbis Burnham erre a következtetésre jut. Meglehet, hogy Gene Roddenberry ilyen konfliktusokat nem szeretett volna látni, de az is igaz, hogy egy olyan döntés szemtanúi lehettünk, amelynek részletei később több aspektusból elemezhetők. Lehetséges, hogy a történtek több értelmet nyerhetnek, ha elmélyülünk majd a karakterek múltjában és jellemében. Önmagában nézve tehát egy-két ponton következetlennek tűnhet a dráma felépítése és kicsúcsosodása, de a jövőben még ezzel kapcsolatban is kaphatunk válaszokat.
Mennyire Star Trek a Star Trek: Discovery?
- Amikor megtudtam, hogy az eredeti sorozat Alexander Courage témái is belekerülnek a főcímbe, vegyes érzéseim voltak. Úgy éreztem, hogy beleerőltetik majd, pedig semmi szükség nem lenne rá. Ehhez képest nagyon tetszik a végeredmény, elégedett vagyok. A főcím vizuálisan nagyon rendhagyó, de rendkívül tetszetős.
- A konfliktus kirobbanása előtt hatalmas szerepet kap a felfedezni vágyás: ennek mozgatórugója Burnham parancsnok, aki egy lehetőséget sem szeretne elszalasztani, hogy megtapasztalja az ismeretlent.
- Parancsnoki lánccal kapcsolatos kérdésfelvetések, etikai dilemmák: pipálva.
- A hajók megvalósítása teljesen a moziélmény figyelembe vételével történt. Őszintén szólva még nem nagyon tudom elképzelni, hogy hogyan illeszkedik ez a technológia az idővonalba: ennyi holografikus hívást, és random erőteret még a huszonnegyedik században sem láttam.
- Szeretnénk azt hinni, hogy jövőben fejlettebbek leszünk, de vannak olyannépek, akik csak képmutatást észlelnek: a békével jöttünk mottó elég ahhoz, hogy a klingonok nagyon kiakadjanak.
- A játékidő tekintetében hosszabb epizódokra számítottam. Bár a világ minden területén streaming szolgáltatásokon debütált a sorozat, az epizódok teljes hossza alapján abszolút beilleszthetők egy hagyományos, reklámokkal telezsúfolt, egyórás műsorablakba. A jelenetek elvágásánál sokszor azt éreztem: basszus, itt lesz majd a reklámszünet. Pedig a modern sorozatoknál nagyon rég nem volt ilyen benyomásom. Az epizódok cselekménye ezt szerencsére nem sínyli meg nagyon, ellenben a befejezés pont emiatt a rövid idő miatt (meg persze az említett "árnyékbizottság" miatt) gyakran összecsapottnak, gagyinak hat.
- A második epizód végén Burnham parancsnok kemény ítéletet kap, azonban minden bizonnyal megkapja majd a második esélyét. A felvázolt konfliktus az eddig látottak alapján nem volt túlbonyolítva, de mind a háborús helyzet, mind pedig a karakterek számos lehetőséget tartogatnak a részletes, mélyebb történetek, magyarázatok kifejtésére. Azt se felejtsük el, hogy a karakterek jó részével még nem találkoztunk, nem is beszélve a címadó csillaghajóról.
Előzetesek, jelenetek, valamint interjúk a szereplőkkel szintén magyarul feliratozva az emTV.hu Indavideó csatornáján! A sorozattal kapcsolatos további posztjainkért kattintsatok ide!
emTV.hu
További cikkek a Star Trek világából az Űrszekerek Facebook oldalán! Még több Star Trek: Discovery-ért érdemes ellátogatni a sorozattal magyar nyelven foglalkozó oldalunkra – a jó társaságért pedig nézzetek be a rajongói csoportba vagy az epizód-kibeszélőbe!
