Az Impulzus 159. adásában az Ég és Föld című epizódot értékeltük, mely komoly társadalomkritikát fogalmaz meg, és története sok hasonlóságot mutat Fritz Lang 1927-es művével, a Metropolis című sci-fivel, melyben a tehetősek felhőkarcolókban élnek, a szegények pedig a fénytől elzárva, a föld alatt robotolnak. A szituáció rendkívül jól illik az eredeti sorozat tematikájába, a megvalósítás azonban nem minden ponton győzött meg minket.
Az epizód kiinduló helyzete – ahogy mindig, Kirk kapitány hajónaplójának formájában – a Star Trek közel 55 éves története során sokat idézett alapszituációt idéz fel, érdekes variációban: az Enterprise legénységét szokás szerint az idő szorítja, ugyanis az egyik bolygót egy veszélyes kórokozó fenyegeti, de ezúttal nem az emberi lakosságot, hanem a túlélésükhöz szintén nélkülözhetetlen flórát: minden növény elpusztulhat ugyanis a Merak II felszínén, és ez a helyiek számára teljesen lakhatatlanná tenné a környezetet. A hajó az ellenszer egyetlen ismert lelőhelyéhez, az Ardana föderációs bolygóhoz siet, a szállítmány előkészítését azonban helyi, belső viszályok akadályozzák meg. Míg Kirk és Spock a küldetés sürgős megoldását keresik, egy bányákban tevékenykedő szélsőséges csoport kihasználja a helyzetet, hogy agresszív érdekérvényesítésbe kezdjen a szűk elittel szemben, akik egy felhők között lebegő városban élnek, de fényűző életkörülményeiket nem kívánják megosztani a lentiekkel.
Az epizód eredeti címében szereplő „minders” szó akár a témához jól illő miners (bányászok) elírása is lehetne, ám itt inkább a felvigyázó, gondozó jelentésben áll (de vadőr, gyermekgondozó értelemben is használatos), talán épp a felhők feletti nép magasabbrendűségét hangsúlyozva. Stratos, a város neve egyértelműen a légkör 8-10 km feletti rétegére, a sztratoszférára utal, hiszen az építmény tényleg a felhők felett lebeg, nagyjából az általunk ismert utasszállító gépek repülési magasságában. A baktériumölő növényvédőszer alapjául szolgáló „zenite” (a magyar szinkronban „zienit”) a nevét talán a zenith (mint zenit, tetőpont , csúcspont) szóból kapta, ám az epizód során kiderül, finomítás nélküli formájában egy szagtalan gáz, mely cseppet sem ártatlan: gátolja a szellemi folyamatokat, sőt érzelmi stresszt, agressziót okoz, ahogy ez a földalatti bányákban kézi erővel dolgozó trogliták körében meg is figyelhető.
David Gerrold eredeti koncepcióját (melynek főbb pontjait lentebb összegyűjtöttük) alaposan átdolgozták a színrevitel során, kissé meggyengítve a történet jó alapkonstrukcióját, de a végeredmény szerencsére csaknem maradéktalanul hordozza a tervezett mondanivalót. A két társadalmi osztály lakhelyéül szolgáló Ardana bolygó lakossága egykor egységes nép volt, ám a kibányászott zenite káros, szellemi visszafejlődést okozó hatásai már jó ideje nem érik a felhőlakókat, így ők az evolúció és a kultúra következő fokára léphettek, művészi, kifinomult, intellektuális társadalmat létrehozva és a lentiek munkája által biztosított jólétet élvezve, míg a fizikai munkát, bányászatot, földművelést, kvázi rabszolgasorban végző trogliták értelmileg és érzelmileg is visszamaradottan, agressziótól és gyűlölettől fűtve gyötrődnek.
David Gerrold eredeti koncepciója az epizód számára
• A felszínen élőket "Mannies"-nek hívták volna, mely a Manual Laborers kifejezésre utal (kétkezi vagy fizikai munkások). A körülmények a felszín közelében szinte élhetetlenek.
• A Mannie-k két vezető között őrlődtek: egyikük militáns, másikuk inkább Martin Luther Kingre hasonlított volna.
• Az Enterprise a megfogyatkozó dilítiumkészlete miatt megy az Ardanára, ami a Föderáció egyik legnagyobb ellátója. Mivel a dilítium nem sugározható át (a túl nagy sűrűsége miatt), ezért Kirk, Spock, McCoy és Uhura egy kompban indulnak a bolygóra, melyet rakétával eltérítenek és lezuhannak.
• Uhura megsérül a lezuhanás során, Dr. McCoy egy Mannie-kórházban kezeli. Rájön, hogy a körülmények miatt mások (főleg gyermekek) is az ő segítségére szorulnak, ezért őket is ellátja a legjobb tudása szerint. Kirk és Spock eközben meggyőzi a fogvatartóikat, hogy felmehessenek az égi városba tárgyalni.
• A kapitányt kezdetben nem érdekli, hogy ki bányássza a dilítiumot, de később rájön, hogy amíg nem rendeződik a Mannie-k életkörülményeinek javulása, addig nem lesz előrehaladás az ügyben. Ez a megvalósult epizódban is hasonlóan történik.
• A fentiek és a Mannie-k között semmilyen kommunikáció nincs. Kirk fézerrel kényszeríti őket tárgyalóasztalhoz (“Te ideülsz, te pedig oda!”). A megbeszélés menetébe nem szól bele, hagyja, hogy saját megoldásra jussanak.
• Kirk szerint a lényeg, hogy sikerült őket beszélgetésre bírni, és idővel eljutnak a megoldáshoz, Dr. McCoy viszont hozzáteszi, hogy “Igen, de addig vajon hány gyermeknek kell meghalnia?” Nincs válasz, a probléma súlya a nézőre nehezedik.
A zenitgázos, szűrőmaszkos megoldás (ami végül megvalósult) Gerrold számára nem volt szimpatikus, ugyanis az eddig káros munkakörülmények között dolgozó munkásosztály felveszi a maszkokat és ugyanúgy dolgozik tovább, kézi erővel kifejtve a nyersanyagot.
David Gerrold mellett Oliver Crawford is részt vett a forgatókönyv írásában, mert a sorozat producere, Fred Feeiberger egy tapasztaltabb felügyeletet szeretett volna a fiatal Gerrold mellé. Crawford korábban a Hajótöröttek (Galileo Seven, TOS 1x16) és Az utolsó csatatér (Let That Be Your Last Battlefield, TOS 3x15) írásában vett részt. A Gerrold-Crawford párostól azonban Margaret Armenhez került a projekt, Freiberger őt bízta meg a teljes kidolgozással. Armen egyébként a tervek szerint a történetek átírásával, kiegészítésével foglalkozott volna, ugyanúgy, ahogyan korábban D.C. Fontana módosította a történeteket, melyeket a Star Trek szellemiségéhez igazított. Mivel a sorozat a harmadik évad után véget ért, erre már nem került sor.
Forradalom Kirk módra
A végül képernyőkre kerülő epizód az egyik jól bevált, eredeti sorozatos sztori-sémát követve vezet minket végig a történeten: az Enterprise egy látszólag tökéletesen működő világra bukkan, melynek vezetői ugyan tudatában vannak a visszásságoknak, de ignorálják vagy bagatellizálják azokat, főleg a látogatók előtt. A felderítő csapat természetesen hamar tudomást szerez a problémákról (esetünkben a lesugárzás utáni első percben), annak komolyabb feltárása nagyjából az epizód első felében megtörténik (egy társadalmi csoport kizsákmányolása), hamar eljutunk a probléma eredetéig (munkakörülmények, a gáz hatása), sőt egy lehetséges megoldásig (a McCoy-féle szűrőmaszk), melynek alkalmazása első próbálkozásra persze kudarcba fullad, így Kirk kapitány a rá jellemző módon egy elszánt, ultimatív megoldást vet be, némi erőszakkal és Kirk-Fu-val fűszerezve, a szembenálló feleket a saját terepére, illetve arénába küldve, küzdelemre, valamint a legjobb megoldás elfogadására kényszerítve.
A klimatikus részt a rövidre sikerült zárójelenet azonban meglehetősen lecsapja, érezhetően gyengítve a megoldást, kissé összecsapottnak hatva. Hasonló zavart érzünk Spock esetében is, akinek csodálata, sőt már-már vonzalma az elnyomó felhőváros közönyét egyértelműen reprezentáló Droxine felé eléggé szokatlan, ahogy nyílt párbeszéde a vulkáni párzási ciklusról is, hiszen a Szerelmi láz (Amok Time, TOS 2x01) című epizódban elmondja Kirknek, hogy erről nem szívesen beszélnek kívülállókkal. Spock rendhagyó belső monológja viszont - melyben ismerteti a bolygó társadalmi helyzetét – a kísérő képekkel együtt határozottan felélénkíti az epizódot, ez a megoldás egyébként Fred Freiberger bevett módszere, hogy felzárkóztassa a nézőt az epizód alapszituációjához (hiszen eddig csak képekben láttuk a helyzetet, elmagyarázva nem).
Korábban Az elveszett paradicsom (The Paradise Syndrome, 3x03) epizódban Kirk is kapott belső monológot, amikor a Miramanee-val közös életét éli, A Zetar szellemeiben (The Lights of Zetar, TOS 3x19) pedig Scotty és Romaine hadnagy kapcsolatát narrálja a kapitány. Ezek a jelenetek nem szerepeltek a forgatókönyvben, az utómunka során lettek az epizódokhoz adva, de a történet integritását nem szakítják meg, sőt, koncentráltan tárják elénk a mondanivaló lényegét, az elbeszélési időt tágítva és lassítva (ahogy egy-egy hosszabb leírás teszi egy regényben).
Bolygók Toleráns Föderációja
Spock karakteridegen viselkedése mellett a Star Treket régóta ismerő nézőnek szemet szúrhat a bolygó rendezetlen belső helyzetének és a Föderációnak a viszonya is. Kirk Plasus kormányzóhoz intézett szavai egyértelműen felhívják a figyelmünket arra a tényre, hogy a meglátogatott Ardana bolygó már a Föderáció tagja, így ebből fakadóan eleget kell tennie a föderációs szerződésben foglalt kötelezettségeinek a Szövetség többi tagjával szemben. Bármely ma ismert, demokratikus, a javak és a kultúra békés, önkéntes megosztását valló nemzetközi szervezet hasonló alapokon működik, és a Roddenberry társadalmi-technológiai utópiáját megalapozó eredeti sorozat is számos ponton hivatkozik erre, vagy hasonló együttműködési szabályokra.
Ugyanez érvényes a Föderációhoz csatlakozni szándékozó világokra is, tehát a belépni akaró bolygó csak megfelelő feltételekkel lehet a Szövetség tagja, ezek között pedig a társadalmi egyenlőtlenségek, az elnyomás, kizsákmányolás megszüntetése alapvető követelmény. Bár ezt főleg a későbbi sorozatok tárják elénk példákkal, Roddenberry Föderációra vonatkozó későbbi elképzeléseit nyugodtan visszavetíthetjük a korábbi epizódokra is. Egy ilyen megosztott világ tehát, mint a dolgozó réteget egészségkárosító körülmények közé kényszerítő, a megígért javakat visszatartó, gyakorlatilag rabszolgatartó kultúra, az Ardana, illetve a sztratosziak, képtelenség, hogy valaha is a Föderációba felvételt nyert volna.
A helyzetet esetleg megmagyarázhatjuk azzal, hogy a Föderációba való belépéskor az igazságtalan körülmények talán még nem álltak fent, vagyis akkoriban a fizikai és szellemi tevékenység ilyen markáns szétválasztása még nem történt meg. Az is lehet, hogy a Föderáció figyelmét elkerülte a későbbiekben lassan kialakuló visszás helyzet, esetleg valamiképpen tolerálta azt, nem kívánva a belügyekbe jelentősen beavatkozni, miközben a sztratosziak talán végig abban a hitben éltek, hogy megteremthetik a tökéletes társadalmat. Plasus vagy éppen Droxine is azzal érvel, hogy a barlanglakó trogliták eleve nem is igényelnék a fenti életet, hiszen nincsenek hozzászokva a gondolkodáshoz, vagy épp a napfényhez. A lázadó, romboló Vanna viszont pont azt hangsúlyozza, hogy a fenti léthez nekik is ugyanolyan joguk van, főleg, hogy azt meg is ígérték nekik a város létrehozásakor.
Spock logikáját szerencsére nem befolyásolja Droxine kecsessége, így egyértelműen kijelenti, hogy egy olyan fejlett kultúrában, mint a sztratoszi, elképzelhetetlen az, hogy a népesség egy része szenved. Bár McCoy – persze pusztán orvosi szempontból – megállapítja, hogy a trogliták szellemileg valóban alsóbbrendű lények, Kirk ellenérve igen hatásos: a lentiek tisztában vannak jogaikkal és követeléseikért fel is képesek áldozni magukat – ezek alapján nem lehetnek alsóbbrendűbbek. A kapitány világjavító döntése és akciódús beavatkozása tehát nem ellenkezik ez Elsődleges Irányelvvel, hiszen a trogliták szellemi-érzelmi visszamaradottsága nem eleve elrendeltetett, hanem az idők folyamán, egy bizonyos fizikai körülmény (gáz) hatására alakult ki, ráadásul a hatás megszüntethető, és az elnyomottak azonos szellemi szintre hozhatók a fentlakókkal, megszüntetve a társadalmi divergenciát és az egyenlőtlen fejlődést.
Az Ég és föld című epizódhoz kapcsolódó további érdekességekről és magyar szinkronos információkról az Impulzus 159. adásában hallhatsz:
A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta // Memory Alpha
