Kétségkívül a Voyager is megérdemel egy hasonlóan ünnepélyes és gondosan megkomponált visszaemlékezést, mint a Deep Space Nine esetében a minden várakozást túlteljesítő What We Left Behind dokumentumfilm. Nem is volt kérdés, hogy Rick Berman, Michael Piller és Jeri Taylor sorozata szintén megkapja a maga mozgóképes múltidézését a 25. évfordulón, és bár az idei állapotok nyilván elejét vették a forgatásoknak, Robert Duncan McNeill és Garrett Wang podcast műsora, Una McCormack Janeway önéletrajza, valamint Robert Picardo váratlan performanszai negyed évszázaddal Az utazás a galaxis túlsó végére bemutatkozása után sem engedik elfelejteni kedvenc szériánkat, a mindent átfogó összegzés és a leglátványosabb tűzijáték ígéretét azonban a Star Trek Voyager: a Celebration című könyv hordozza a témában.
A kamerák előtt és mögött
A kiadványban külön fejezetekre tagolódnak a színészekről/karakterekről szóló szövegrészek, a kulcsepizódokat kiemelő oldalak, valamint a technikai hátteret részletező áttekintések. A formátumnak még egy pörgősen szerkeszett, extravagáns stílusú és rendezésű, valamint rengeteg energia és anyagi ráfordítás árán megvalósított dokumentumfilmhez képest is megvannak az előnyei: a producerek, írók és színészek visszaemlékezéseinek nem szab határt a véges műsoridő, sokkal mélyebb és komótosabb elmerülést biztosítva egy-egy gondolatmenetben, témában. A lineáris fogyasztással szemben itt szinte bármilyen sorrendben csemegézhetünk a témákból, az egyetlen szorosabb kohéziót a nagybetűs Voyager hangulat teremti meg az oldalak között.
Ez a hangulat pedig sokkal jelentősebbé teszi a könyvet, mintha csupán egy jó kiállású, tipikus coffee table book-ról beszélnénk. Az összeválogatott képanyag, a szöveg szerkesztése, valamint a hatalmas információmennyiség olyan egységgé formálódik, mely azonnal visszarepít minket Janeway elveszett legénységének mindennapjaiba. Az érdekességek között a legnagyobb rajongók is számos újdonságot találhatnak, erről a frissen készített interjúk gondoskodnak. A szerzők a Kes karakterét alakító Jennifer Lien kivételével az összes főszereplővel elbeszélgettek, és bár a nyomtatott anyagban nem kapott helyet, az Icheb szerepében látható Manu Intiraymi is nyilatkozott, a vele készített eszmecseréhez az olvasók külön linket kapnak.
A színészek mellett az írók nagyrésze is rendelkezésre állt, egy-egy karakter vagy epizód kidolgozásának részletes történetét olyan nevek segítik felidézni, mint Brannon Braga, Bryan Fuller, Mike Taylor, Ken Biller, Phyllis Strong, Mike Sussman, Rob Doherty, Nick Sagan és Lisa Klink, akikkel nézőként mi is rendszeresen találkoztunk az epizód elején futó stáblistán. A könyv legerősebb és legizgalmasabb része, hogy az írók, producerek, színészek elképzelései, szándékai és ötletei hogyan formálták a produkciót, mely Jeri Taylor elmondása szerint mindig egy kiszámíthatatlan, organikus folyamat eredménye:
"Megalkothatod a szereplőidet papíron, de nem kelnek életre, amíg a színészek meg nem személyesítik őket. Itt az írók, a színészek és az egész csapat olyan összjátékáról van szó, melynek működését nem lehet előre megjósolni. Néhány karakter például a saját életét éli."
A szerzők azokról sem feledkeznek meg, akikkel nem sikerült új beszélgetést készíteni, a 2005-ben elhunyt Michael Piller szellemisége például korábbi interjúkban elevenedik meg, de természetesen azok munkássága sem marad ki, akikkel különböző okokból kifolyólag nem sikerült egyeztetni a megjelenésig (pl. Joe Menosky, Richard James, Steve Burg, Raf Green). Ezeken túlmenően a sorozat vizualitását megalapozó művészek lenyűgöző artworköket ásnak elő, a rendezők, a makeup és a VFX szakemberek pedig szintén elképesztő rálátást biztosítanak a produkció hátterére, a Celebration az ő szerepeltetésükkel is alapos, átfogó és hiánypótló összegzést prezentál.
Irány a Delta kvadráns!
Minden Star Trek sorozat oda igyekszik, ahová még senki sem merészkedett, a megfelelő egyensúly beállítása azonban sokkal kényesebb kérdés, mint egy diplomatikus kapcsolatfelvétel a Tak Tak képviselőivel, a rajongók ugyanis egyszerre szeretnének temérdek újdonságot látni, de a jól megszokott Star Trek hangulatból sem engednek. A Deep Space Nine mellett egyértelmű volt, hogy csillaghajón játszódó, felfedezős sorozatot kell készíteni, de hogyan lehetne elrugaszkodni Az új nemzedékben (TNG) tökéjre fejlesztett, viszont ezzel együtt teljesen kiaknázott történetmeséléstől? Michael Piller számára a megoldást maga a TNG sugallta:
"A legelső borg epizódra gondoltam, amelyben Q a Delta kvadránsba repíti az Enterprise-t. Mi lenne, ha Q nem küldené vissza őket az epizód végén, és mit kezdenének azzal a helyzettel, ha ott találnák magukat a semmi közepén?"
A döntéshozókat, és magát Jeri Taylor-t sem kellett sokáig győzködni a koncepció működőképességéről:
"Ha ilyen kalandba keverednének és bizonytalanná válna, hogy hazajutnak-e, az egyedivé tenné a sorozatot."
Innen indít az első fejezet, melyből egy szerteágazó és lebilincselő betekintés bomlik ki a hátralévő több, mint 200 oldalon, bemutatva a sorozat készítésének minden lépcsőfokát és buktatóját az alapötlettől a Végjáték megvalósításáig. A felvezetés arra is megfelelő hangsúlyt fordít, hogy a friss koncepció előkészítésének Janeway is kulcsfontosságú része volt, nem kérdés, hogy az ő karakterének megtalálása és finomhangolása a sorozat beindításának központi kérdése.
A szerepre kiválasztott Geneviève Bujold sajnos hamar rádöbbent, hogy Janeway karaktere nem neki való, így két nap múlva el is hagyta a forgatásokat. Az érdekfeszítően tálalt visszaemlékezések szerint a Bujold helyére érkező Kate Mulgrew azonnal elnyerte a készítők tetszését, magabiztosságával és energiájával Jeri Taylort is teljesen levette a lábáról, aki sok tekintetben saját magából indult ki Janeway karakterének megalkotásánál. Hiába találtak rá azonban a megfelelő színésznőre, a döntéshozók félelmei és bizonytalansága túlzott kontrollt gyakoroltak a főszereplőre (ennek egyik eredménye volt az elkapkodott hajviselet), míg végül Kate Mulgrew inkább a saját kezébe vette karaktere határozottabb megformálását, és nagyobb kreatív teret követelt a személyes megközelítésének. Céltudatossága gyorsan kifizetődött, Janeway így olyan fejlődésen mehetett keresztül, amire később az írók is jobban rá tudtak hangolódni.
A sorozat indulásáról szóló leírások azt is részletezik, hogy a korábbi sorozatokban már előkészített Maquis-helyzetből a látszat ellenére sohasem terveztek nagyobb konfliktust a fedélzeten, Kate Mulgrew pedig igyekezett mindenkit lebeszélni arról, hogy Chakotay és Janeway barátsága egy másik szintre lépjen. Az írók a gyorsan kifulladó Kazon-történetszálból is többet szerettek volna kihozni, de azt már nézőként is tudjuk, hogy az egész sorozat főellenségének szánt népséget végül már a Borg sem tartotta méltónak az asszimilációra.
Van képük hozzá
Napjainkban sajnos nem sok jóra számíthatunk, ha kristálytiszta képminőség reményében kezdenénk hozzá a Voyager megtekintéséhez: akár streamelve, akár DVD-n állunk neki, kiábrándító SD felbontás fogja letörni lelkesedésünket. A különleges alkalmakra készített dokumentumfilmek néha viszont olyan reménnyel kecsegtetnek, hogy a sorozatból felhasznált jeleneteket az aktuális elvárásainkhoz igazítják, ahogyan a What We Left Behind esetén is történt. Igaz ugyan, hogy a Deep Space Nine jeleneteinek felskálázásán Ira Steven Behr egy örökkévalóságig dolgozott, a végeredmény azonban minden igazi Trekkert maradéktalanul elkápráztatott. Bár nemrég a Voyager doku készítése is feléledt a COVID okozta leállásból, ráadásul szintén napirendre került a bevágott jelenetek felújítása, erre valószínűleg még elég sokat kell várnunk.
Egy ilyen könyv esetén, mint a Star Trek Voyager: a Celebration viszont szintén nem lehet himihumi képanyaggal kiszúrni a rajongók szemét, tehát az újdonságra kiéhezett Star Trek fogyasztók ennél a megjelenésnél is joggal reménykedhetnek benne, hogy vizuális érzékszerveiket soha nem látott illusztrációk kényeztethetik. Lássuk be azonban, hogy a hétpróbás rajongók számára nem egyszerű feladat friss képanyagot prezentálni, főleg azoknak, akik évek óta oda-vissza közlekednek a témában üzemeltetett, ritka momentumokat is felvonultató online fotótárakban
A karakterek és az epizódok bemutatásánál jó néhány, általam eddig nem ismert forgatási pillanattal találkoztam, ezeknél a fejezeteknél azonban a sokszor látott, jobb minőségű sajtófotók, valamint az epizódokból kivágott pillanatképek dominálnak. Számomra nagyobb villanás erejével hatnak Jim Martin és Tim Earl elképzelései a különböző fedélzetekről és berendezésekről, valamint Rick Sternbach és Doug Drexler hajóvázlatai (ezek között a képernyőn sohasem látott kapitányi yachtot is megismerhetjük). A könyv kiadós betekintést nyújt Dan Curry és a VFX csapat munkásságába, ahol a praktikus effektek mellett emlékezetes CG momentumok is felidéződnek, emellett Michael Okuda és a Voyager stúdiómodell is teret kap, de az idegen hajók koncepcióiból is végignézhetünk egy elég tisztességes galériát.
A sorozat vizualitását, valamint az utánozhatatlan légkört a hajók és berendezések mellett Robert Blackman kosztümjei, valamint Michael Westmore makeup ötletei formálták teljessé, amikből szintén jó adag illusztráció áll rendelkezésre. Mivel saját internetes kereséseim ritkán irányulnak a hajók, díszletek és idegen fajok koncepciós vázlataira, az igazán különleges vizuális impressziók inkább a könyv második felében zúdultak rám, érzésem szerint ebbe a szekcióba egyébként is nagyobb mennyiségű exkluzív képanyag került, mint a színészek és készítők elbeszélései mellé. A sokat látott Voyager fanatikusoknak tehát nincs oka az aggodalomra, az áttekintés ugyanis érdekesen és gazdagon illusztrált, így mindenki számára akadnak majd felfedezésre váró részletek.
A Voyager egyébként a számítógépes grafika és animáció további térnyerését hozta el a Star Trek sorozatok történetében, így bizonyos hátterek bemutatása, valamint a stúdiómodellek és CG hajók vegyes használata mellett a készítők olyan lények életre keltésénél is bátrabban támaszkodtak a módszerre, mint a makrovírus vagy a 8472-es faj. Ezek a megoldások már szervesen hozzátartoztak a Voyager alaphangulatához, a CG képkockákat ráadásul a sorozat felbontásához képest sokkal jobb minőségben, kristálytisztán mutatja be a kiadvány, bár ez kétségkívül azzal a szembesüléssel jár, hogy azóta bizony rengeteget fejlődött a technológia.
Epizódról epizódra
A kulcsepizódok ismertetői, ezzel együtt pedig az érintett készítők és színészek háttérinformációi végigvonulnak az egész könyvön, a szerzők azonban hangsúlyozzák, hogy ez nem a legjobb Voyager epizódok toplistája, habár akadnak köztük vitathatatlan csúcspontok is. A gyűjtemény inkább olyan pillanatokat összegez, melyek valamilyen szempontból változást hoztak a sorozat életében, vagy a Star Trek történetmesélés speciális formáját képviselik. Az első és az utolsó epizódon kívül ide tartozik például a Gyilkos gondolatok (Meld, 2x16), a Távoli eredet (Distant Origin, 3x23), Az ajándék (The Gift, 4x02), az Időtlenül (Timeless, 5x06) vagy az Agytröszt (Think Tank 5x20), A küszöböt (Threshold, 2x15) viszont inkább ne keressétek.
Míg a duplaepizódok Az új nemzedékben vegyes sikereket arattak, a kétrészes történetek a Voyager igazi védjegyévé váltak. Brannon Braga szerint a fordulópontot A jövő vége című duplaepizód jelentette, ugyanis innentől kezdve a másfél órás történetetek nem csak az évadok között váltak gyakorivá, de a szezonok közepére is rendszeresen beterveztek egy nagyobb lélegzetvételű cselekményt. A producer úgy látja, hogy a sorozat Hétkilenced érkezésénél, a Skorpió című duplaepizódnál találta meg igazán a hangját, a nagyobb műsoridő pedig nem csupán a grandiózusabb történetmesélésre, de a határok feszegetésére és lehetőséget biztosított, elég csak Janeway kapitány meghökkentő kihallgatási módszerére gondolni az Equinox-ban, vagy a Voyager leamortizálódására a Pokoli évben.
Bármelyik epizódról is legyen szó, ember legyen a talpán, aki a felidézett alapötletek és háttérsztorik páratlanul érdekfeszítő tálalása után még ellen tud állni a makacsul kialakuló újranézési vágynak. Ha esetleg elveszítettünk egy részt, a könyv végén minden évadról, azokon belül pedig minden egyes epizódról találunk egy rövid összefoglalót, mely további lendületet adhat a keresett történet ismételt megtekintéséhez. Mivel magam is a visszaeső Voyager-újranézők közé tartozom, a szerzők pár hónappal a sokadik Végjáték után ismét felcsigázták a sorozat iránti érdeklődésemet.
Az egyes karakterek személyiségfejlődéséhez tartozó legmeghatározóbb fordulópontokat a főszereplőkről szóló fejezetekben találjuk, ahol teret nyer magának a Janeway és Chakotay közötti dinamika, Paris és Torres egymásra találása, Tuvok és Neelix verbális küzdelmei, Hétkilenced fejlődéstörténete a borg tökéletesség és az emberré válás ellentmondásában, Kim folyamatosan előtörő honvágya és furcsábbnál furcsább romantikus kapcsolatai, Robert Picardo folyamatos törekvései a Doktor karakterének egyre szerteágazóbb kibontakozására, valamint Kes szokatlanul rövid életciklusa, amit a készítők sohasem tudtak igazán kiaknázni a történetírás során. Arra is fény derül, hogyan sikerült megküzdeniük a színészeknek a technoblablák memorizálásával és megfelelő előadásával, amikkel a sorozat tudományos tanácsadója, André Bormanis töltötte ki az erre fenntartott helyeket a forgatókönyben, de természetesen az időközben rendezővé vált főszereplők is megkapják a külön szekciójukat.
Ha Voyager rajongó vagy, és nem állnak előtted nyelvi akadályok, ez a könyv kihagyhatatlan. Szerencsére elmondhatjuk, hogy a 2020-ban kialakult totális convention-hiány sem tudta megállítani a méltó megemlékezést, a Celebration mellett ráadásul Una McCormack Janeway önéletrajza is alapos betekintést ígér kedvenc kapitányunk legfontosabb döntéseibe és legérdekesebb élethelyzeteibe. A Voyager éra lelkiismeretes és mély feldolgozásában tehát nincsen hiány, és bár mérsékelt reményekkel és visszafogott illúziókkal várjuk a sorozat vizuális kipofázását (természetesen a Deep Space Nine mellett), nagyra értékeljük azoknak a szerzőknek a tevékenységét, jelen esetben Ben Robinson és Mark Wright munkáját, akik ennyi energiát fektetnek a 25 éves széria folyamatos életben tartásába.
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta