Mi vehet rá egy embert arra, hogy elárulja azokat az eszméket, amelyek védelmére felesküdött? Hogyan szövetkezhet azokkal, akik ellenségei voltak mindannak, amit képvisel? A Star Trek történelmének talán legsötétebb összeesküvése az az eseménysorozat, amely a khitomeri békekonferencián lezajlott gyilkossági kísérletben csúcsosodott ki. De mi vehet rá Csillagflotta tiszteket arra, hogy megakadályozzák a régi viszály lezárását, szövetkezve klingon és romulán vezetőkkel?
Már 2289-ben megkezdődtek a béketárgyalások a Föderáció és a Klingon Birodalom között, hogy végre rendezzék a vitás kérdéseket. Sokak számára azonban a béke azt jelentette, hogy eddigi erőfeszítéseik elvesztik jelentőségüket. Kibékülni a régi ellenséggel? Soha! És nem haboztak akár saját honfitársaikat is feláldozni.
Nem véletlen, hogy fő célpontjuk a klingon kancellár lett. Gorkon egyáltalán nem hasonlított a L’Rell-t követő keményvonalas vezetőkre. Reálpolitikus volt, aki látta, hogy a Klingon Birodalom nem folytathatja az eddig követett politikát. A felpörgetett hadigazdaság, a romulánokkal kötött katonai szövetség, a hidegháború a Föderációval szinte csődbe vitték a Birodalmat. A Praxis hold felrobbanása lehetőséget adott neki arra, hogy eltávolítson bizonyos fontos beosztású egyéneket, akik ellenezték volna reform terveit (Chang tábornokot sajnos nem – ez az apróság később fogja megbosszulni magát).
Lance Cartwright admirális azok közé tartozott, akik kiálltak a Csillagflotta modernizációja mellett. Ő adta ki 2268-ban a parancsot Kirknek, hogy szerezzen meg egy romulán álcázót a Csillagflotta számára. Már ekkor, a 79-es Csillagbázis irányítójaként is voltak kapcsolatai az újjászervezett 31-es szekcióval. Bár időlegesen lefokozták, 2286-ban ismét admirálisként szolgál a Csillagflotta parancsnokságon a flottaműveletek irányítójaként. Ő a lelke az új fegyverek fejlesztésének, és legfőbb támogatója a Yamato osztály megépítésének, amelyet a Federation osztályú nehézcirkálók utód típusának szánnak. Ezek már igazi csatahajónak számítottak, méltó ellenfeleiként az új klingon és romulán hadihajóknak (méretben és fegyverzetben egyébként csak a huszonnegyedik századi Galaxy osztályhoz lehetett hasonlítani a három megépült hajót). Cartwright nem véletlenül támogatta a típus építését, mert nyíltan hangoztatta, hogy a Klingon Birodalom az akadálya a galaktikus békének. Nézeteit mások is osztották, köztük Patrick West ezredes – aki a klingon ügyek szakértője volt- és Valeris hadnagy is. Kapcsolatot keresett és talált az ellenséges oldalon is.
Vannak olyan egyéniségek, akik békében nem érzik jól magukat, a háború az igazi lételemük. Chang tábornok egy ilyen típusú harcos volt a Klingon Birodalomban. Chang nagy hírnevet szerzett magának a klingon polgárháborúban, és meggyőződése volt a kezdetektől, hogy a Birodalom legfőbb ellensége a Föderáció. Azonban ő is azt vallotta, hogy meg kell ismerni az ellenséget, ezért tanulmányozta a Föderáció, és különösen az emberiség történelmét. Őszinte rajongója lett Shakespeare műveinek, ami meggyőzte őt arról, hogy valaha az emberiség hasonló harcos kultúrát mondhatott magának mint a klingonok, de az eltelt évszázadok során elkorcsosultak.
A polgárháborúban (miközben Lorak kancellár parancsára a loyalista haderőt vezette a lázadók ellen) vesztette el az egyik szemét. Sérülése nem akadályozta meg, hogy ellássa az egyik klingon katonai akadémia vezetését is. Feltett szándéka volt, hogy a legjobb harcosokat fogja kiképezni a Föderáció elleni háborúra, melynek kitörésében abszolút bizonyos volt. Bár látszólag Gorkon híve volt, a háttérben folyamatosan szőtte a terveit. Nincs rá bizonyíték, hogy kapott-e technikai segítséget a romulánoktól, de kedvenc hajója, az IKS Dakronh egy kísérleti álcázóberendezéssel lett felszerelve, amely lehetővé tette, hogy álcázott üzemmódban is tüzelhessen.
Nem tudni pontosan, hogy milyen szerepet játszott az összeesküvésben Nanclus nagykövet, vagy a romulán kormány. Szerepe nem tisztázott, de valószínűleg információkat szolgáltatott nemcsak klingonok, de a Föderáció számára is (másképp nehéz lenne megmagyarázni a jelenlétét, miközben West ezredes egy esetleges rura penthe-i mentőakcióról beszélt). A romulánok ekkor még katonai szövetségben álltak a klingonokkal, de ez a kapcsolat az utobbi években igencsak meglazult. Amikor a V’ger elpusztított 3 vadonatúj klingon cirkálót, a klingon hadvezetés rögtön visszatáncolt a tervezett közös, Föderáció elleni hadjárat megkezdésétől. Kétségtelen, hogy nevető harmadikként figyelték volna a kitörő föderációs-klingon háborút, ügyelve arra, hogy a felek kellőképpen legyengítsék egymást, amikor majd könnyű prédák lehetnek a Csillag Impérium számára. Nem kizárt, hogy a romulánok különalkut kötöttek mindkét féllel, hogy esetleg felosztják egymást közt a másik hatalom területét némi hallgatólagos segítségért cserébe. Ebben a csillagközi konspirációban nyilván mindenki átvert mindenkit.
A tervek tehát készen álltak egy új háború kirobbantására, és egy darabig úgy tünt minden rendben zajlik. Azonban a háború kitörésére várók nem számoltak a Csillagflotta hősével, és legénységének feltétel nélküli lojalitásával. És a nem ismert tartomány megnyílt az Alfa kvadráns népei számára...
Űrszekerek Közösségi Flotta
