Az ünnepi hosszú hétvége komoly gondolatokra és egy maradandó mondanivalójú, ma is meglepően aktuális Star Trek mozifilm kibeszélésére serkellte az Impulzus Podcast Megannal kibővült stábját. A Star Trek huszonötödik évfordulójára készült A nem ismert tartomány örök érvényű üzenettel bír, politikai thrillerként és kalandfilmként is kiválóan teljesít, de humorára vagy látványvilágára sem lehet panasz. A jól ismert, kedvenc karakterek lendületesen térnek vissza erre a kvázi búcsúelőadásra, amit a vendégsztárok parádés, erőteljes alakítása tesz még emlékezetesebbé. A hétvégi intenzív havazás pedig 4K felbontásban hozta el podcastereink otthonába Rura Penthe hangulatát is...
Ez a film nem öregedett – szoktuk mondani régi nagy kedvencek újranézésekor. Soktényezős, szubjektív kijelentés, ami ma már sajnos egyre kevesebb mozifilmről mondható el. A látványra is erőteljesen építő (de azért azt mindig indokolt mértékben használó) klasszikus Star Trek filmek esetében a gyártásuk idején használt látvány-és trükk technológiák szerencsére elsősorban a fizikai, felépített díszletekre és stúdiómodellekre alapultak, így korszerű megjelenést biztosítanak a nagy felbontású kiadásokban is. A Trek esetében döntő hordozó, azaz a mondanivaló és az eszmei háttér pedig ennek a mozifilmnek az esetében gyakorlatilag makulátlan, és huszonhat évvel a bemutató után is erőteljes hatással van a nézőre.
A világ az elmúlt negyedszázad alatt keveset változott: még ma is a régi, megkövesedett hatalmi pozíciójukat védő, a békéhez szükséges kompromisszumokra és a változások elfogadására képtelen nagyhatalmak vagy érdekcsoportok alakítják világunk sorsát, helyi és globális színtereken egyaránt.
A Star Trek V: A végső határ kudarca után eleve kétséges sorsú folytatásnak annak idején a Paramount vezetőváltása, majd Nicholas Meyer és Leonard Nimoy remek alkotói kooperációja, valamint több világpolitikai aktualitás (a néhány évvel korábbi csernobili katasztrófa, illetve a keleti blokk épp akkor zajló összeomlása, vagy a berlini fal lebontása) adott új lendületet. Harve Benett eredeti, a Csillagflotta Akadémián játszódó, az ifjú Kirk, Spock és McCoy kalandjait feldolgozó filmötletét elvetették (ám a 2009-es moziban gyakorlatilag újrahasznosították), és a Khan haragja rendezésével, valamint a Hazatérés forgatókönyvének írásával már komoly érdemeket szerzett Meyerre bízták a rendezést.
A fő energiaforrása felrobbanása miatt súlyos válságba került Klingon Birodalom kénytelen korábbi, elsősorban offenzív működését feladni, és a Föderációval történő békekötésre kényszerül – mindez egyértelműen az akkor már szétesőfélben lévő Szovjetuniót szimbolizálja – Star Trekhez méltó jelentőségű, időszerű hangsúllyal.
Egy ilyen jelentős hatalmi tényező meggyengülése a térség számos más lakóját is eddigi életmódja és megmerevedett elvei feladására kényszeríti. De mennyiben képesek a nyugati világ, a filmbeli Föderáció vezetői és kulcsemberei személyes bosszúvágyukat, gyászukat, keserűségüket, idegengyűlöletüket és a másik befogadásától, elfogadásától való félelmüket félretenni? Gorkon szükségszerűnek, Spock logikusnak, míg mások, az összeesküvés építői egyenesen elfogadhatatlannak tartják a békét. A díszvacsorán egymásnak feszülő elvek, az elhangzó érvek felérnek egy történelemórával. Mennyire lehetnek egyetemesek a klingonok által gúnyosan említett alapvető emberi jogok? Elvárhatjuk-e, hogy az általunk megismert, és a velünk szövetségbe integrált népek egyúttal asszimilálódjanak is kultúránkba? Meddig bír még kényszerítő erővel a klingonok által homo sapiensek gyülekezetének nevezett Föderáció – avagy a jelenben a nyugati világ, a gazdasági nagyhatalmak, a fehér ember (és a sort lehetne folytatni) értékrendje?
A kalandfilmbe ágyazott cselekmény és a Star Trek szokásos, mindig kellő adagban és jó helyen alkalmazott humora optimálisan oldja fel a súlyos mondanivalót, és teszi A nem ismert tartományt akár a Trek világába most belépő új rajongók számára is vonzóvá és érthetővé. Gyakorlatilag ez ennek a nemzedéknek, azaz az eredeti sorozat karaktereinek utolsó nagyfilmes fellépése, ez után már csak vendégszereplőként láthatjuk őket mozifilmekben és sorozatepizódokban. Ez különösen szomorkássá teszi a zárójelenetet, ami nem csupán a hajó és a legénység hattyúdala, hanem a huszonöt év alatt szívünkhöz nőtt színészeké is.
A komoly üzenet és a búcsú okozta melankolikus hangulatot a kibeszélőben a film gyártási érdekességeinek, meglepő összefüggéseinek, vicces vagy következetlenséget tartalmazó pillanatainak felidézésével próbáltuk feloldani:
- A film a Star Trek huszonötödik évfordulójára készült, és 1991 decemberében mutatták be. Öt évvel később, a Star Trek: Voyager sorozat harmadik évadának Flashback című epizódja egyidejűleg tiszteleg A nem ismert tartomány és a Star Trek harmincadik születésnapja előtt: a film eredeti szereplői közül George Takeit (Hikaru Sulu kapitány), és Grace Lee Whitney-t (Janice Rand parancsnok) is viszontláthattuk.
- Kirk és McCoy klingon ügyvédjét Az új nemzedék (TNG) és a Deep Space Nine (DS9) sorozatokból ismert Michael Dorn alakítja, aki itt voltaképpen saját nagyapját, Worf ezredest játssza el! Az ezredes védőügyvédi teljesítménye csapnivaló, így talán nem is csoda, hogy a derék Worf a későbbiekben nem büszkélkedik nagyapja hőstetteivel.
- A Sulut az Excelsior csillaghajón felébresztő kommunikációs tiszt nem más, mint a később befutott sztár, Christian Slater! Az ekkor mindössze huszonegy éves fiatalember, akinek édesanyja egyébként casting rendezőként dolgozott a produkcióban, a cameo fellépésért kapott hétszázötven dolláros csekket bekereteztette. Szintén ehhez a jelenethez kapcsolódik az a fura tény is, hogy Slater ugyanazt a nadrágot viselte a forgatás során, amit William Shatner a Khan haragjában. A színész, aki egyébként már ekkor komoly Star Trek rajongó volt, egy BBC-interjúban úgy nyilatkozott, hogy megtiszteltetés volt Shatner nadrágját viselnie.
- A Deep Space Nine (DS9) sorozat alakváltóját, Odot alakító Rene Auberjonoist itt West ezredes szerepében láthattuk – nem így a korabeli nézők! A jeleneteit ugyanis az első vágásból kihagyták, ám később a videomegjelenéskor ismét bekerültek a filmbe. Amikor azonban néhány év múlva egy Star Trek rendezvényen a rajongók West ezredes karakteréről kérdezték Auberjonois-t, ő már teljesen elfeledkezett a filmben való szerepléséről...
- Az eredeti elképzelések szerint nem Valeris, hanem Saavik lett volna az áruló vulkáni tiszt – Roddenberry ezt az ötletet elutasította, ennek alapján teremtették meg Valeris karakterét. Ráadásul a jelölt, az akkor már jól ismert Kim Catrall sem szívesen játszott volna el egy olyan szerepet, amit előtte már két különböző színésznő (Khan haragja: Kirstie Alley, Spock nyomában & Hazatérés: Robin Curtis) is alakított.
- Már az a tény is mulatságos – és anakronisztikus –, hogy a klingon helyőrségnek válaszolva a főtisztek hatalmas szótárkönyvekből (és nem mondjuk egy elektronikus adatbázisból) próbálnak megfelelő választ összetákolni, ám maga az Uhurát alakító Nichelle Nichols is szóvá tette, hogy karaktere kommunikációs tiszt, tehát alapszinten legalább tudnia kellene klingonul! Talán pont erre volt válasz, hogy a 2009-es Star Trek filmben láthattuk, ahogy a Zoë Saldana által alakított Uhura már nagyon is érti a klingonok kommunikációját.
- Szintén a korhűséget sérti az az eredeti moziváltozatból törölt jelenet, amiben West ezredes a Föderáció párizsi elnöki irodájában hagyományos, papír alapú táblán mutatja be a tervezett stratégiát. Már a film készítése idején is modernebb prezentációs technológiák, például vetítők álltak rendelkezésre, nem még 2293-ban!
- A Chekov által használt egyik kézi eszköz viszont magát a 2293-as technológiát haladja meg, ugyanis egy átlátszónak tűnő tablet-szerű szerkezetet tart a kezében, ami inkább már a huszonnegyedik századba illik.
- Az egymást követő sorozatos és filmes Star Trek produkciók az újrahasznosítás mintaképei: a legelső mozifilmben (Star Trek: The Motion Picture) Kirk, illetve Ilia szálláshelyéül szolgáló helyiség később Az új nemzedék sorozatban Data kabinjaként szolgált, a hatodik mozifilmben viszont (melyet valamikor a TNG negyedik évadával szimultán készítettek) ismét Kirk, sőt kisebb átalakítással Spock kabinjaként is szolgált! Ugyanezen helyiség ajtaja a valóságban (tehát a felépített színfalak között) a gyengélkedő díszletei közé vezetett.
- Az új nemzedék számos további díszlete került a forgatás során újrahasznosításra, így az Enterprise-D különböző helyiségei kisebb-nagyobb átalakítással az Enterprise-A megfelelő termeivé alakultak át:
- transzporter-terem: egy védőüveggel ellátva ugyanazt a funkciót kapta
- gépház: a vezérlőpultok felületeinek lecserélésével, kisebb újrafestéssel alakult át az Enterprise-A géptermévé
- folyosók: a falak fémes jellegű betéteket kaptak
- Beverly Crusher irodája: az Enterprise-A laborja lett
- a díszvacsora színhelye valójában az Enterprise-D főtiszti eligazító helyisége (kilátóterem) volt
- a TNG-ből jól ismert Csillagbár (Ten Forward) pedig némi ráncfelvarrással a Föderáció Elnökének irodáját jelenítette meg
- A filmet 1992 májusában a magyar mozik is bemutatták. A magyar fordítás további érdekességekkel szolgál a szemfüles rajongóknak, ám ezek némelyike az eredeti változatban is jelenlévő, téves kifejezésekből ered: a mozifilmek ugyanis még számos helyen eltértek a későbbi sorozatokban jól bevált, és azóta kánonként rögzült terminológiától, illetve a Star Trek univerzumban elfogadott tudományos tényektől.
- A későbbi magyar változatokban jól bevált Föderáció megnevezést még nem használta a fordító. Helyette a szereplők különféle módon hivatkoznak az eredetiben "United Federation of Planets" nevű szervezetre, például: a Föderáció Főhadiszállása mint "Szövetségi Központ" hangzik el, magára a Föderációra mint "Egyesült Bolygók Szövetségére" utalnak, illetve Mr. Spockot (aki föderációs nagykövet) itt "a Szövetség képviselőjeként" emlegetik. A magyar szóhasználat ugyanakkor pontos és következetes.
- A Rura Penthe büntetőkolóniát (ami egy kisbolygó) "büntető asztroidként" emlegetik a szereplők.
- A USS Enterprise NCC-1701-A-ra mint "NCC-1701 Alfa" hivatkoznak.
- A Praxis helyzetéről szóló megbeszélés után az elnök a hagyományos "Godspeed" kifejezéssel kíván szerencsés utat a kapitányoknak, ez a magyar változatban a kissé Star Wars-os hangulatú "jó sebességet" kívánsággá alakul át (»Az Erő legyen veletek«)
- Szintén a Star Wars univerzumra utal, hogy az onnan jól ismert megjelenésű hologramokat látunk a klingonoknál kivetítve – ez ráadásul innen, csaknem harmincéves távlatból előzetesen is megerősíti a Star Trek: Discovery-ben látható klingon holografikus technológia kánoniságát, amiről a rajongók sokáig azt állították, anakronisztikus, és nem illik a Star Trek addigi kánonjába
- Szintén a Discovery sorozat hitelességét erősíti meg Chang tábornok megjelenése. A klingon vezető (egyébként az őt zseniálisan alakító Christopher Plummer saját kívánsága szerint) gyakorlatilag teljesen kopaszon, és a többiektől eltérő homlokredőkkel látható a filmben, igazolva ezzel a legújabb Star Trek sorozatban látható, és a rajongók által erősen kritizált "kopasz klingonok" kánoni mivoltát.
- Sulu az Excelsior helyzetéről tudósítva azt mondja, hogy "az Alfa-negyedben" tartózkodnak (az eredetiben: Alpha Quadrant), és emiatt nem érnének már időben oda a khitomeri konferenciára. Ezek szerint Khitomer egy másik kvadránsban lenne?! A félreértés alapját az adja, hogy a mozifilmes korszakban még nem következetes a kvadráns fogalom használata: a későbbi sorozatokban a kvadránsok galaxisunk, vagyis a Tejútrendszer egynegyed szeletét jelentik, a felosztás kiindulópontja a galaxis középpontja. Ezen értelmezés szerint, ha valaki egy másik kvadránsban tartózkodik, akár több tízezer fényéves távolság is elválaszthatja a föderációs területtől.
- Megint csak a fordító Star Wars-rajongói mivoltát igazolja vissza, hogy a konyhai üst szétlövése után a helyiségbe siető Uhura az eredeti változatban a "Did someone fire off a phaser?" kérdést teszi fel, a magyar változatban viszont ugyanebben a mondatban lézer elsütéséről beszél!
Itt találod az Impulzus Podcast aktuális epizódjának műsoroldalát, ahol különböző formában érheted el, vagy töltheted le a műsort!
emTV.hu
