Az öt kedvenc Star Trek epizódom

2018. július 19. 16:00 - James Hunter

Szerelem első látásra – ilyen volt nekem a Deep Space Nine (DS9). Emlékszem, elsős gimnazista voltam és nyáron fociztunk a fiúkkal, egyszer csak a nagy meccs közepette egy barátom fogta magát és összepakolt. Amikor megkérdeztük, hova megy, azt felelte: Kezdődik a Deep Space Nine! Furcsán összenéztünk a testvéremmel, ennek ellenére furdalta az oldalamat a kíváncsiság, így másnap én is a tévé elé ültem. Talán a feleségem sem sértődik meg, ha ezeket a sorokat olvassa, de nehéz eldönteni kinél talált el gyorsabban Ámor nyila. Mondjuk egál... és talán meghagyja a kis bontatlan Equnix hajómat épségben... Nehéz öt kedvenc részt kiválasztani. Inkább maga a szempont kiválasztása volt a legnehezebb, mintsem az, hogy melyik részt néztem meg a legtöbbször. A legtöbb esetben számomra a mögöttes tartalom volt a döntő, persze vannak részek, melyek sokszori megtekintése után is libabőr futkos végig az ember hátán.

james5kerdvenc1.jpg

5. The Measure of a Man (Az új nemzedék)

Ebben az epizódban (is) korát meghazudtoló fontos kérdést vetnek fel. Mitől számít valaki emberi lénynek, illetve van-e joga dönteni saját sorsáról és életéről. Napjainkban ez egyre aktuálisabbá válik, mivel a technológiai fejlődésnek köszönhetően megjelenik a mesterséges intelligencia, az ember képére szabott robotok. Előbb-utóbb kikerülhetetlen lesz a kérdés: milyen jogaik lesznek és mit kezdünk velük - rabszolgasorsba hajtjuk őket vagy, ha elérik a kellő intelligenciát, egyenlő félként tudjuk kezelni őket. Nyilván ezek a problémák még odébb vannak, mégis igen elgondolkodtató, mivel voltak a történelemben sajnos olyan korok, amikor valakit a bőrszíne, a vallása vagy éppen a neme miatt ugyanúgy nem vettek emberszámba vagy csak igen csekély jogokkal rendelkezhettek.

Hát akkor nézzük milyen választ is ad számunkra ez a rész.

Az indítás szerintem csillagos ötös. Robot és ember azonnal szembekerül egymással. Lényegében Data pókerezés közben képtelen azzal a helyzettel számolni, hogy Riker blöfföl, ezért bedobja a nyertes lapjait. Data remekül kikalkulálta a lehetőségeket a nyerést illetően, azzal azonban nem tud mit kezdeni, hogy az elsőtiszt rosszabb lapokra is növeli a tétet, így következtetésképp bedobja a sajátjait.

A részben megfigyelhető egy fő és egy mellékszál. A fő szál értelemszerűen Data mivoltát boncolgatja. A mellékszál Picard és Phillipa Louvois kapitány (aki a Legfőbb Katonai Ügyészség kötelékébe tartozik) közötti szexuális feszültség. (Persze melyik nő tudna ellenállni Picard kapitánynak). A mellékszál csak a lóg a levegőben, igazi kibontakozást a végén sem kapunk. Egy közös vacsora ígérete hangzik csak el a rész végén, de persze ismerve Picardot, lehet sejtésünk a végkimenetelre.

A főcselekményre visszatérve, Maddox parancsnok jelenik meg az Enterprise fedélzetén, aki Data áthelyezéséről szóló parancsot hozott, hogy megérthesse működését és tömeggyártásba kezdjen, mintha csak egy iphone lenne. Természetesen a kapitány nem hagyhatja, hogy elvigyék és szétszereljék a legénység egy értékes tagját. Mivel korábban nem állt fenn hasonló helyzet, ezért precendest teremtő bírósági tárgyalás jön. A részben a nagy csavar az, hogy Rikernek kell bebizonyítani, hogy Data pusztán egy robot és amennyiben nem vállalja feladatot, nem kerül sor a tárgyalásra. Szerintem ez egy zseniális húzás volt, hiszen Rikerből bűntudatot vált ki, amiért barátja ellen kell felszólalnia. A védelmet Picard kapitány képviseli, akinek sikerül sikeresen bebizonyítani, hogy Data nemcsak egy egyszerű gép. Intelligencia, öntudat és tudatosság. Maddox szerint ez a 3 fontos tulajdonság, amit egy érző lénynek kell birtokolnia. Valóban ezek olyan tulajdonságok, amik arra ruházhatják fel a birtoklóját, hogy létformának tekintsük.

Akárcsak ebben a részben, napjainkban is adott a kérdés, mikortól számolhatunk valamivel mint létforma és ha elérjük ezt a fejlettségi szintet, nem akarunk-e majd istent játszani és rabigába dönteni teremtményeinket, hogy minket és a kényelmünket szolgálja.

james5kerdvenc2.jpg

4. Equinox (Voyager)

Ebben a dupla részes történetben arra keresik a választ, van-e olyan élethelyzet, ami felülírja az etikai szabályokat. Az emberi viselkedésnek vannak szabályai, és a Star Trek világában ez még jobban igaz, mivel itt egy idealizált embert kapunk, aki nem öl, nem hajtják a javak halmozása, nem érdeklik a like-ok vagy a közösségi háló ideáljainak való megfelelés. A viselkedési eszközt a normális emberi kapcsolatok kialakításában két csoport határozza meg:

  • passzívák: mindazok, amelyekre a szülők, a környezet és a társadalom tanít meg - a jellem, a lelkiismeret, a jó modor, a helyes viselkedés, a szerénység, a pontosság, az önuralom;
  • aktívák: ezeket az egyén alakítja ki - a köszönés, a kézfogás, a megszólítás, a tegezés-magázás, a társalgás, a beszédmodor.

Ebben a részben is jól megfigyelhető ez, mivel Ransom, az Equniox kapitánya ugyanolyan jól ismeri az elsődleges irányelveket, akár Janeway, ő mégis felülírja ezeket. Azonban ezt a képet erősen árnyalja az a helyzet, amibe az Equniox legénysége kerül. Kutatóhajó lévén jóval gyengébbek és sebezhetőbbek, mint a Voyager. Sokkal nehezebb körülmények között kell betartaniuk az elsődleges irányelveket, illetve „embernek” maradniuk. Persze a nehéz körülmény és az elkeseredés nem szentesít minden eszközt, de érthetőek Ransom kapitány érvei, még ha nem is elfogadhatóak.

Ezekből adódóan elkerülhetetlen a két legénység összeütközése, de ami igazán élvezetessé teszi a történetet, hogy nem fekete-fehér. Mindenkinek megvan a maga igaza, attól függően melyik szemszögből nézzük. Tovább árnyalja ezt a képet a második rész, amikor maga Janeway is felborítja az etikai szabályokat annak érdekében, hogy elkapja az Equnioxot, így felvetődik a kérdés, mennyivel jobb, esetleg másképp cselekedett volna-e Ransom kapitány helyzetében, mivel egy erős hajóval jóval könnyebben tudtak érvényesülni távol az otthonuktól.

John Savage (remek alakítást nyújtott a Szarvas Vadász című filmben) által megformázott Rudy Ransom kapitányban a végén mégis felélednek az apró kis hangok a fejében, amit mondhatunk akár bűntudatnak. Ennek köszönhetően kicsit megmenti a Csillagflotta kapitányok becsületé; bár egy időre elfeledkezett milyen irányelvek szerint kellene élnie, visszatér a helyes útra.

james5kerdvenc3.jpg

3. House of Quark (Deep Space Nine)

Még mielőtt belemennék a részbe, érdemes megemlítenem, hogy Quark a harmadik kedvenc karakterem így elő fordulhat az elfogultság a részemről.

Ha már említettem Quarkot, egy kicsit írnék róla mivel ennek a résznek lényegében Ő a főszereplője, illetve a fő történetszál is hozzá kapcsolódik. Quark a Deep Space Nine sorozat elején egy szürke karakter se nem jó sem nem rossz. Próbálja a kis saját üzleteit bonyolítgatni, de azért helyén van a szíve, főleg ahhoz képest, hogy ferengi. Ahogy haladunk előre a sorozatban, egyre inkább jó karakterré válik, amit mások is felismernek benne, bármennyire is próbálja ezt másképp mutatni a külvilág felé. Jó cimpája van, de gyakran pont az gátolja meg a minél több latínum szerzésében, hogy próbál jól cselekedni. Olyan tulajdonságok jelennek meg nála, amit korábban ferengiknél nem nagyon láthattunk, például a bűntudat vagy éppen a bátorság.

Kitör a háború a Domíniummal, de ami még rosszabb, hogy ez nem tesz jót Quark üzletének (persze csak az ő szemszögéből). A bár csapong az ürességtől, amikor egy baleset következtében egy klingon meghal. Ám Quarknak remek ötlete támad és azt hazudja, hogy ő ölte meg önvédelemből. Hiszen még soha semmi rossz nem származott abból, ha valaki meg ölt egy klingont, ők mindig nyugodtan konstatálják az ilyen elszigetelt eseteket és továbblépnek! Odo figyelmeztetése ellenére sem hajlandó az igazságot bevallani, ferengi hiúsága nem engedi, hiszen tetszik neki a figyelem, amit kap. Ám ekkor kezdődnek az igazi bonyodalmak.

A halott özvegy, Grilka elrabolja Quarkot és házasságra kényszeríti őt, hogy megtarthassa a házát. Quark furfangos ferengi eszével rájön, hogy D'Ghor hitvány pénzügyi cselekkel akarja Grilka házát megszerezni, amit a nagytanács előtt is bemutat. Erre természetesen D'Ghor élethalálra harcra hívja ki.

Quark meg akar szökni, de Grilka némi érzelmi zsarolást bevetve eredményesen eléri, hogy Quark végül is elmenjen a viadalra és ha nem is fizikálisan, de legyőzi D'Ghort a teljesen egyoldalú harcban. Persze Grilkatól meg kapja a maga jutalmát amely egy csók.

Lehetséges, hogy egy klingon nemes hölgy vonzalmat mutasson Quark irányába? A válasz egyszerű: Quark olyan erényeket mutat, ami inkább egy klingonra jellemző, mintsem egy ferengire. A külsőségek háttérbe szorulnak és az emberek cselekedetei határozzák meg őket, vonzalmukat a másik fél számára. Persze a külsőség sem utolsó szempont, csak egy olyan világban vagyunk, ahol a modern orvostudománynak köszönhetően könnyedén plasztikázhatod magad bárkivé, de hát senki nem akar bárki lenni, az egyéniségek felerősödnek és ezek határozzák meg igazán az embert. Az emberiség nem csak technológiai fejlődést ér el, de már nem a like-ok mennyisége, a kocsid, a ruhád határoz meg téged, te határozod meg, ki vagy. Nem kell a manipulatív tömegkommunikáció által nyújtott álarcok mögé bújni. Szerintem ez is egy következő szint, ahol még sajnos nem tartunk, az emberek félnek mások lenni, mivel akkor kiveti őket a fogyasztói kultúra által pontosan létrehozott társadalom.

james5kerdvenc4.jpg

2. Far Beyond The Stars (Deep Space Nine)

Az általam választott második kedvenc részről érdemes meg említeni, hogy Avery Brooks (Sisko) kedvenc epizódja.

Ebben a részben nem is maga a Star Trek világa van a főszerepben. A prófétáknak köszönhetően Sisko kapitány egy másik személy bőrébe kerül az ötvenes évek New York-jában. Benny Russel lesz, egy magazinnál dolgozó fekete scifi író.

Lenyűgözően hitelesen és kliséktől mentesen mutatja be egy fekete férfi kálváriáját az ötvenes években. A történet keretét a Star Trek adja, mivel Benny Russel találja ki a Deep Space Nine világát. Kénytelen a valóság elől ebbe a kreált világba menekülni. Hogy miért is? Ebben a világban nincs rasszizmus, az emberek elfogadják egymást olyannak, amilyennek születtek, nem a bőrszínük, hanem a tetteik után ítélik meg őket. Benny könyve zseniális, mégis folyamatosan falakba ütközik, mivel fekete és főszereplője is egy fekete, Benjamin Sisko kapitány. A rész folyamatosan sokkol az állandó megaláztatásokkal, amiket az írónak el kell tűrnie. Russelnek adódik kitörési pont egy büfé megvételével, azonban ő kitart az írás és Benjamin Sisko kapitány története mellett. Ez a kitalált világ számára a mentsvár, a menekülés a világból, azonban ez a ragaszkodás visszaüt, mivel hallucinálni kezd. A világ, amit alkotott, beszippantja és nem ereszti, de ő nem is akar menekülni. Ebben látja a fényt az út végén: a jövő, amit többet tud adni neki és fekete társainak, többet, mint hogy alsóbbrendű emberként tekintsenek rájuk és ugyanazon jogok illessék meg őket mint mindenki mást.

Kicsit álom az álomban érzés. Nem mindig tudjuk eldönteni, melyik a valóság és melyik a kitaláció. Vajon Benjamin Sisko csak egy alteregó, az ember, aki az író lenni szeretne. Vagy inkább a kapitánnyal játszanak furcsa játékot a próféták. Csapongunk kicsit, hiába a rész felvezetése, olyan érzésünk van, hogy Benny Russel a valós személy, aminek köszönhetően még jobban bele tudjuk élni magunkat az ő élethelyzetébe.

A sok-sok negatívum és arcul csapás után azonban jön egy reménysugár. Esély adatik, hogy Benny könyve megjelenhessen anélkül, hogy fel kéne adni az álmát, illetve az elképzelt fekete kapitány kalandjait. Természetesen azonban visszarántanak minket a valóságba és az írót összeverik. Hetekkel később gyógyulását követően elérkezett a várva várt pillanat, a regény megjelenése, azonban a főszerkesztő bejelenti, hogy a tulajdonos töröltette a számot a fekete főhős miatt. Ezt a pofont már az író sem tudja el viselni.

Avery Brooks zseniálisan játssza a karaktert. Az utolsó monológban kiönti fájdalmát, és szinte mi is átérezzük, ahogy az egész lelke belefájdul. Ezt már ő sem képes elviselni és összeroppant a súly alatt.

Úgy gondolom, ez a rész számunkra sokkal többet adhat, mintsem azt gondolnánk. Tény és való nálunk egészen más volt az ötvenes évek, teljesen más társadalmi problémákkal kellett szembenéznünk, de most adott a lehetőség, hogy egy másik ember bőrébe bújhassunk, még ha csak pillanatokra is. Szerintem, amit a legjobban bemutat ez a rész, hogy mennyire romlott volt az a világ, de sajnos, ha körbenézünk, azt láthatjuk, még mindig van bőven hova fejlődni.

james5kerdvenc5.jpg

1. In the pale moonlight (Deep Space Nine)

The best you got the best! A kedvenc részem a kedvenc sorozatomból a kedvenc főhősömmel. Hát akkor jöjjön a Sápadt holdfény!

"Nagyon mocskos, nagyon kis véres móka lesz. Ön felkészült erre?"

– Garak kérdése Siskohoz.

A béke korszakának már vége, folyamatos háborúk követik egymást. A Domínium túl erős ellenfélnek bizonyul a Föderáció számára. Hiába a szövetség a klingonokkal, az elcseréltek komolyan gondolják az Alfa kvadráns meghódítását.

Talán az egész sorozat egyik legdarkabb része. Vajon a kétségbeesett Sisko kapitány mit hajlandó megtenni, illetve feláldozni, hogy fordítani tudjon a háború menetén.

A rész elején azzal találkozunk, hogy a háborúban elesettek végeláthatatlan listái továbbrontják a legénység morálját, mindig akad egy ismerős vagy barát, akinek a neve feltűnik a sorok között. Sisko kapitány a romulánokkal való szövetségben látja a megoldást, nekik azonban a jelenlegi helyzet az optimális. Így nem marad más hátra, mint minden lehetséges eszközt bevetni a célok elérése érdekében.

"Táncoltál már az ördöggel a sápadt holdfénynél?"

Hát most Sisko kapitány táncol, és ha Garak nem is az ördög, de ő a kulcsa a terv tökéletes kivitelezéséhez. Megfelelő a kapcsolati rendszere és nem fél bemocskolni a kezét. Egy flottatisztnek megannyi morális és etikai aggálya lenne a tervvel kapcsolatban, akárcsak Sisko kapitánynak, aki ebből adódóan folyamatosan győzködi magát, hogy cselekedete nemcsak önös érdek, hanem az egész Alfa kvadráns érdeke. Az ötlet nem más, mint egy hamis felvétel készítése arról, hogy a Domínium következő célpontja a Romulán birodalom. Ezt a felvételt átnyújtják Vreenak romulán nagykövetnek (aki nem mellesleg Domínium párti) aki azonban rájön a csalásra és felháborodottan visszaindul. Ám a mi jó öreg Garakunk tapasztalt és B tervként elhelyez egy bombát a hajón, amit úgy állít be, hogy mindenki arra a következtetésre jusson, a Domínium műve volt. A csel beválik, a romulánok belépnek a háborúba a Föderáció oldalán. Boldogság, happy end, mindenki örül.

Vagyis nem egészen. Ez a lépés felettébb erkölcstelen és bár Sisko kapitány mindvégig úgy cselekedett, hogy egyezetett a felsőbb vezetéssel, nehéz lenne azt mondani, ez egy teljesen etikus megoldás volt. A kapitány nem véletlenül vívódik folyamatosan önmagával. Vajon mi az a határ, ameddig elmehet, vajon mit tehet meg az ember egy ilyen szorult helyzetben, még ha az érvei nyomosak is és igazolni tudják tetteit.

Mi a lényeg szerintem pont maga a kapitány mondja ki:

"Jól van hát. Hazudtam és csaltam. Embereket vesztegettem meg, hogy elhallgassák más emberek törvényszegését. Gyilkossághoz nyújtottam segítséget, de a legátkozottabb dolog az egészben, hogy úgy érzem, mindez nem zavar, és ha el kellene döntenem, újra megtenném-e... Megtenném. Garaknak egy dologban teljesen igaza volt: egy kis lelkiismeret furdalás alacsony ár az egész Alfa kvadráns biztonságáért. Így megtanulok… Együtt élni vele..."

emTV.hu

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://urszekerek.blog.hu/api/trackback/id/tr6214122783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása