Az új nemzedék harmadik évada friss lendületet adott a sorozatnak, és ezzel együtt az egész Star Trek univerzumnak. A nézőket egy némiképp újrakomponált, kék csillaköddel kiegészített főcím, új szabású, kétrészes egyenruhák, valamint Dr. Crusher visszatérése fogadta a képernyőkön, de mindezek mellett a történetvezetésben is egyre inkább saját hangjára talált a széria. Nemsokkal az évadkezdés után, az ötödik epizód elindításakor már találkozhatunk is Ronald D. Moore első történetével, mely a Kötelék címet kapta, ezt a részt pedig a Startrek.com cikkében a változás egyik legfontosabb előhírnökeként mutatják be.
A második évad lezárásával változások következtek be a kreatív vezetésben, Maurice Hurley távozása után egyik jóbarátja, Michael Piller lett a showrunner (egy rövid ideig Michael Wagner látta el ezt a pozíciót, Piller a Kötelék című epizódtól vette át a sorozatot). Piller meghatározó alakja a kilencvenes évek Star Trek érájának, akit nem „csupán” a science-fiction, de a karakterfejlesztés is rendkívüli módon foglalkoztatott. Később a Deep Space Nine és Voyager sorozatok alapjainak lefektetésében, valamint fenntartásukban, működtetésükben is jelentősen közreműködött, illetve Rick Bermannal közösen írták meg az Űrlázadás című mozifilm történetét.
Ronald D. Moore szintén fontos mozgatórugóját képezi ennek a Star Trek korszaknak, aki a Kötelék című epizódtól tíz éven át, három sorozaton (TNG, DS9, VOY) keresztül volt megkerülhetetlen tagja az írói és produceri csapatoknak. A teljes történethez azonban egészen a második évadig kell visszalépnünk, Moore ugyanis Az idő tényező (Time Squared TNG, 2x13) című epizód forgatásakor járt először a produkció díszleteiben, aki így emlékezett vissza a kezdetekre:
“Már három éve LA-ben voltam, ahol egészen furcsa állásaim voltak - futár is voltam, de recepciós is egy állatorvosi rendelőben… mindenfélét csináltam. Aztán elkezdtem randizgatni egy lánnyal, akinek komoly kapcsolatai voltak a Star Trek: Az új nemzedék produkcióval. A pilot epizódnál segédkezett, és tudta, hogy hatalmas rajongója vagyok az eredeti sorozatnak. Könyvek, poszterek és mindenféle cucc volt a lakásomban - rajongtam a régi sorozatért.
Az új nemzedék éppen a második évadánál járt akkoriban, ő pedig azt mondta, hogy “El tudok neked intézni egy kirándulást a díszletekben.” Azt gondoltam, hogy “Magasságos egek, szívesen megnézném azokat a díszleteket! Csodálatos lenne!” Körülbelül négy hétig tartott, amíg ez az alkalom megszerveződött, ez idő alatt pedig arra gondoltam, hogy szerencsét próbálok, így leültem és megírtam egy epizódot. Magammal is vittem.
A fickót, aki körbevezetett, rávettem, hogy olvassa el. Kiderült, hogy Gene Roddenberry egyik asszisztense. Tetszett neki. Ezután bedobták a többi beküldött forgatókönyv közé. Körülbelül hét hónapig ott is maradt, hozzá sem nyúltak. Amikor a harmadik évad elkezdődött, egy új producer érkezett, Michael Piller, aki átnézte a beküldött anyagokat. Megtalálta a történetemet, megvalósította, és felkért, hogy írjak egy másodikat is.”
Piller így idézte fel a forgatókönyv feldolgozását:
“Amikor jöttem, nem volt itt semmi, amiből dolgozhattunk volna. Nem voltak kidolgozás alatt álló ötletek és történetek, ami a legnagyobb rémálom, amit csak el tudtok képzelni. Semmihez sem tudtunk nyúlni, egy hetente jelentkező sorozatnak viszont irdatlan forgatókönyv-étvágya van, hiszen ahogy elkészül a sztori, utána már jönnie is kell a következőnek, és ez utána is így megy folyamatosan.
Minden papírfecnin átrágtam magamat, amit az előző adminisztráció csak itt hagyott, és amiből ki tudnék indulni. Az első dolog, amin megakadt a szemem, és amiben egyből megláttam az értéket, az egy forgatókönyv, melynek címe ‘Kötelék’ volt. Nagyon erős hatást gyakorolt rám. Egy kicsit dolgoznom kellett vele, ugyanis az idegen történetszál nem annyira illeszkedett a másik szálhoz.”
Moore szerint Piller és Melinda Snodgrass (író és szerkesztő) nagymértékben feljavították a történetét. Azt is megjegyezte, hogy
“A Kötelék teljesen kikerült a hatáskörömből, miután megvették.”
A legnagyobb változás abban történt, hogy Moore alapötletében Jeremy azonnal a holofedélzetre ment, hogy “újraalkossa” édesanyját:
“Arra gondoltam, hogy a holofedélzet veszélyeire hívom fel a figyelmet."
- mondta Moore.
"Egy gyermek odamegy, és újraalkotja a halott édesanyját. Mihez kezdesz ebben a helyzetben? Ők viszont úgy érezték, hogy nem szeretnének egy sokadik holofedélzetes epizódot ezen a ponton, ezért eltolták a történet fókuszát.
Abból pattant ki az ötlet, hogy itt van ezernél is több ember a hajón, akik ezúttal a családjukat is magukkal hozták. Úgy tűnt, a sorozat közvetlenül még sohasem foglalkozott azzal, hogy egy ilyen alaphelyzet milyen szituációkat eredményezhet. Arról akartam írni, hogy mi történik, ha valakinek meghal az anyukája, és mi történik egy ilyen gyerekkel a fedélzeten. Ez magától értetődő módon elvezetett Worfohoz, hiszen ő is egy árva.”
A történetben Worf és az árván maradt fiú között komoly kötelék jön létre, hiszen Worf és Jeremy a klingon szertartással gyakorlatilag testvérekké válnak. A történtek után adná magát a kérdés, hogy miért nem láttuk soha többé Jeremy karakterét. Moore így nyilatkozott a témáról:
“Sohasem éreztem úgy, hogy folytatni kéne Jeremy történetét a Kötelék után. Nem vagyok ellene, de nekem nincs semmi érdekes ötletem, amit el tudnék mondani a karakterről.”
Egy későbbi nyilatkozatban azt is hozzátette, hogy nem volt nagy rajongója a Jeremy szerepét alakító színésznek (Gabriel Damon), és bár előfordulhat, hogy érdekes dolgokat lehetett volna kitalálni, de ebben az időben csak ritkán fordult elő, hogy egy másik epizódban folytatták volna egy vendégszereplő történetét.
Moore egyik nap a forgatásra is ellátogatott, ahol ő és Patrick Stewart először találkoztak. Moore így emlékszik vissza az esetre:
“Nagyon szívélyes és barátságos volt, amikor megtudta, hogy én írtam az epizódot, és meg is kérdezte, hogy írok-e még egyet. Épp akkor bíztak meg ‘A dezertőrrel’, aminek röviden elmondtam a lényegét. Bólintott egyet, érdeklődőnek tűnt, majd azt mondta, hogy “Egy dolgot tarts észben… a kapitány nem kap elég nőt és lövöldözést ebben a sorozatban.” Ezután megfordult és elsétált. Na ilyen az Enterprise igazi kapitánya, ha engem kérdeztek.”
Korábban sokszor láthattuk, hogy a felfedezések, akár Kirk, akár Picard legénységéről van szó, néha áldozatokkal járnak. A Kötelék azonban azt is bemutatja, hogy akik nem térnek vissza egy felderítő küldetésről, ők is valódi, hús-vér emberek, illetve őket is visszavárják valahol – jelen esetben az Enterprise fedélzetén. Ryan Britt így fogalmaz a Startrek.com oldalon megjelent cikkében:
„Habár a történet egy pontján megjelenik egy idegen, mint science fiction elem, de a sztori magja továbbra is annak a személyes következményeiről szól, hogy eljutunk oda, ahová még senki nem merészkedett. A Kötelék tényleg elidőzik azon, hogy milyen, amikor valakit hirtelen eltalál az idegen halálsugár, és hogy ez mit jelent azon túlmenően, hogy a főszereplők számára emelkedik a tét.”
Ha még több érdekességet szeretnél hallani a Kötelék című epizódról, Ronald D. Moore első történetéről az Impulzus Podcast 215. adásában is kiadósan elbeszélgettünk:
A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta // Memory Alpha