Impulzus Napló – Menekülés a tegnapba

2021. március 10. 11:00 - Dave // urszekerek.hu

Az Impulzus 161. adásában az eredeti sorozat utolsó előtti, Menekülés a tegnapba című epizódjáról beszélgettünk, mely amellett, hogy klasszikus időutazós kaland, egyúttal jól sikerült karakterépítő epizód is. Az All Our Yesterdays méltó búcsú lehet a három főszereplőtől is, főleg, mert ez az egyetlen olyan epizód, ahol a legénységből kizárólag a triumvirátus látható a képernyőn. Kirk, Spock és Dr. McCoy jelenlétén kívül ugyanis egyáltalán nem látjuk a sorozat többi szereplőjét, Scotty is csak hangban van jelen.

star_trek_the_original_series_s03e23_original_1080p_bluray_x264-mars_mkv_snapshot_02_34_154.png

Időugrás következményekkel

Az epizód elején a Sarpeidon bolygóra látogat az Enterprise, melynek csillaga, a Beta Niobe órákon belül novává válik, a leszállócsapat pedig mindössze egyetlen embert talál a felszínen, aki egy hatalmas könyvtár adatbázisát gondozza. Amikor Kirk, Spock és McCoy megpróbálják kideríteni, hogy hova menekülhetett a lakosság, a kapitány, akaratán kívül, az archívumból nyíló téridő-portálon keresztül a bolygó múltjába lép át, ahová Spock és a doktor is megpróbálják követni, ők azonban egy másik korszakban találják magukat. A múltban rekedt hőseink természetesen azonnal csávába kerülnek, Kirk kapitányt például igen hamar boszorkánysággal vádolják a helyiek, a gyengélkedő McCoyt ápoló Spock egy múltba száműzött lányhoz kerül közelebb a bolygó jégkorszakában, a visszatérés a jelenbe pedig valamennyiük számára egyre kilátástalanabbá válik.

Ez az egyetlen olyan epizód, ahol az Enterprise legénysége és hajó belseje egyáltalán nem kap szerepet (kívülről is csak a történet végén láthatjuk). Bővebben jut tehát idő a főszereplő trió időutazós kalandjának kifejtésére, ám az epizód ebből a szempontból is higgadt és visszafogott. A földi inkvizíció és boszorkányüldözés korának megfelelő időszakba csöppent Kirk akciói jóval nagyobb hangsúlyt is kaphattak volna, ám a készítők úgy döntöttek, hogy lényegében egy Spock-központú karakterepizódot, gyakorlatilag egy személyes/szerelmi drámát visznek színre. Váratlan és merész döntés volt az is, hogy a megfelelő előkészület nélkül megtett időutazás testi tüneteket okoz a résztvevők számára.

Ez különösen Mr. Spockot érinti, akinél mentális változások is megfigyelhetők: az eddig kimért viselkedésű, érzelmileg fegyelmezett, vegetáriánus vulkáni tiszt viselkedésében is visszatér a múltba, és lassan olyan lesz, mint 5000 évvel ezelőtti ősei: állati húst fogyaszt, felszabadultan nevet, és szerelemre lobban a szépséges Zarabeth iránt. Itt fordul elő egyébként a Star Trekben először, hogy az időutazás fiziológiai hatásokkal is jár. Nem tudni, hogy ez az atavachron gép működéséből, vagy egyszerűen a helyi sajátosságokból adódik. Míg Spock esetében a fenti mentális következmények elég hamar szembeötlővé válnak, úgy tűnik, az emberek, Kirk és McCoy számára rövid távon nincs változás. Lehet, hogy a mi esetünkben 5000 év alatt csak a technológia fejlődött, vagy esetleg Spock számára (aki először maga is szégyelli szokatlan viselkedését) teljesen egyedi hatásokkal jár az időutazás.

star_trek_the_original_series_s03e23_original_1080p_bluray_x264-mars_mkv_snapshot_17_22_672.png

Vissza az érzelmekhez

Gyakorlott Star Trek néző számára már nem volt ismeretlen jelenség, hogy a hűvös, fegyelmezett Mr. Spock érzéseket, érzelmeket mutat, hiszen már az első évadban láthatta a Gátlások nélkül (The Naked Time, TOS 1x04), vagy az Édenkert egy kis szépséghibával (This Side of Paradise, TOS 1x24 ) című epizódokban, bár mindkét esetben idegen hatások (fertőzés, illetve spórák) okozták Spock érzelmi kinyilvánításait. A Szerelmi láz (Amok Time, TOS 2x01) című epizód egy vulkániak számára szokásos biológiai folyamat, a Pon Farr fellépésével magyarázza a félig ember, félig vulkáni tiszt fura viselkedését. A mostani epizód előtt néhány héttel vetített Ég és föld (The Cloud-Minders, 3x21) képez talán csak kivételt, mert ott Spock kvázi önszántából hagyja, még ha csak rövid ideig is, hogy a szépséges Droxine csábereje lenyűgözze.

Az aktuális epizódban viszont teljesen újszerű az a megközelítés, miszerint a múltba visszautazott Spock az abban a korszakban élő ősi, barbár vulkáni fajtársaihoz kezd hasonulni. A fagyásból lassan magához térő McCoy is hamar felállítja a maga szokásos szikár, lényegretörő stílusában a diagnózist: „Maga lassan olyan lesz, mint az ősei, viselkedésében is visszatér a múltba”. Habár az indoklás a maga módján zseniális, és a Star Trek világán belül is – különösen az eredeti sorozatban – megállja a helyét, kissé tompítja Spock felelősségét: primitív, „szégyenteljes” viselkedése pusztán külső, fiziológiai okokkal magyarázható, így elmarad a néző által talán titokban remélt jellemfejlődés. Ugyanakkor Spock személyiségének integritása meg is követeli, hogy jelleme az egymást követő epizódokban és évadokban hosszú távon változatlan maradjon, egy ilyen hirtelen, indokolatlan magatartásváltozás amúgy is írói következetlenség lenne, egyúttal jelentősen eltérne a karakter eddigi habitusától.

Vissza a jelenbe

Ritka eset, hogy a több helyszínen játszódó epizódokban az egyes cselekményszálak szereplői azonos képernyőidővel és jelentőséggel szerepeljenek, ám ebben a részben sikerült elérni ezt a kényes egyensúlyt. Ehhez Kirk sztoriját kellett a szokásosnál szűkebbre szabni, anélkül, hogy a főszereplő feltűnően háttérbe szorulna. A néző számára nem volt meglepő, hogy a kapitány a szokásosnál is rövidebb adásidő alatt jut el a megoldáshoz, és kerül vissza a saját idejébe, hogy aztán rövid könyvtárlátogatás után megmentse tiszttársait. Kirk egyutas, direkt megoldásai mindig is kedveltek és célravezetőek voltak, az idő sürgetése (a nova robbanása 17 percen belül) pedig a néző számára is elfogadhatóvá tette az instant mentőakció szokásosnál rövidebb menetidejét.

star_trek_the_original_series_s03e23_original_1080p_bluray_x264-mars_mkv_snapshot_11_03_989.png

A jól kezelt dramaturgia, és a cselekmény helyszínek arányos elosztása többszörösen élvezhetővé teszi az epizódot: az akciódús, fordulatos kalandok, vagy Kirk harci stílusának kedvelői éppúgy jól szórakoznak, mint azok, akik a Spock/McCoy szócsatákat értékelik, illetve a drámai, érzelmes, személyes történeteket. Ez a dráma Spock epizód végi tárgyias, ám szokatlanul nehézsúlyú összefoglalásában csúcsosodik ki, és ad az eredeti sorozathoz viszonyítva különösen keserű tanulságot a történteknek. Spock „minden értelemben visszatért a jelenbe”, de az események minden bizonnyal még sokáig hatással lesznek rá.

Döntését, hogy visszatérjen, ismét egy külső tényező sürgette (az atavachron szerkezet sajátos működési elve miatt McCoy-jal együtt kell visszamennie a portálon keresztül, hogy a doktor is megmenekülhessen), tehát fel sem merülhetett benne, hogy mégis Zarabeth mellett maradjon, vagyis, rá jellemzően, logikus és erkölcsös döntést hozott. A cselekmény feszes feltételei semmilyen megingást nem engednek meg a karakter számára, persze romantikus lelkű nézőként, akkor és most is, egy-egy pillanatra elragadhat minket a gondolat, mi történik, ha a sorozat utolsó előtti epizódjában Mr. Spock mégis úgy dönt, a szerelmet választja, és a bolygón marad.

A Tegnap mondái

Az epizód utóélete két regényben nyugtatja meg a történet további részleteire kíváncsi nézőket. Ann Carol Crispin 1983-ban megjelent Egy fiú az Örökkévalóságnak című regénye (Yesterday's Son) mintegy két évtizeddel az epizód cselekménye után játszódik. Az időközben elpusztult Sarpeidon bolygó régészeti leleteiből kiderül, hogy Spock távozása után Zarabeth egy gyermeket hozott a világra, aki nem más, mint Spock fia. Spock a vulkáni T’Pau közbenjárására különleges engedélyt kap a Föderációs Tanácstól az Örökkévalóság Őrzője használatára, hogy az időkapu segítségével visszatérhessen a Sarpeidon múltjába, s megmenthesse fiát, sőt, Dr. McCoy felfedezésének segítségével talán Zarabeth fiziológiai átalakítása is visszafordítható lenne, így ő maga is visszatérhetne a jelenbe. A küldetés természetesen sok váratlan fordulatot tartogat, beleértve az Örökkévalóság Őrzője elleni romulán támadást is.

Crispin 1988-ban folytatta a történetet Az Örökkévalóság Őrzője című regényében (Time for Yesterday). A sztori ismét a legendás időportál, az Örökkévalóság Őrzője körül forog, amely különös, váratlan időzavarokat kezd kelteni, megbontva az idő folyamát, pusztulást és anomáliákat okozva galaxisszerte. Az Őrzővel csak Spock fia, Zar tudna hatékonyan kommunikálni, aki apjánál is fejlettebb telepatikus érzékkel rendelkezik, ám ő 5000 évnyire a múltban van, így hát Kirk kapitány, Spock, és Dr. McCoy az ideiglenesen működésbe hozott időkapun át ismét visszatérnek a fiúért a Sarpeidon múltjába.

A Menekülés a tegnapba további érdekességeiről az Impulzus 161. adásában beszélgettünk:

A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.

Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!

Űrszekerek Közösségi Flotta // Memory Alpha

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://urszekerek.blog.hu/api/trackback/id/tr4216456170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása