Befejeződött a Star Trek: Discovery harmadik évada

2021. január 11. 11:00 - Dave // urszekerek.hu

Út a fényesebb jövőbe

A szezonzáró epizóddal nem csak az aktuális évad, hanem a tavaly augusztusban, a Lower Decks premierjével kezdődött 23 hetes, megszakítás nélküli Star Trek műsorfolyam is befejeződött. A ViacomCBS zászlóshajója az októberben indult, 13 epizódos harmadik évaddal új korszakot nyitott a Star Trek sorozatok kánonjában. Spoileresen foglaljuk össze a sorozat legújabb fejezetét.

erlms6oxmamwfgg.jpg

Rebootolt főhősök

A második évad jól sikerült elbeszélésmódját folytatva, a szerzők a távoli jövőben játszódó harmadik szezon felépítésében is az epizodikus és a szerializált történetvezetés jól hangolt egyvelegeként tárták elénk az eseményeket, de valamivel kevesebb dramaturgiai lassítást használva, így gyakorlatilag valós időben követhetjük hőseink kalandjait a 3188. évben. Ebbe a folyamatosságba látszólag jelentős éket ver a Star Trek sorozatok narratívájában ritkán használt időbeli ugrás: a második epizód végén kiderül, hogy Michael Burnham az előző, évadnyitó részhez képest immár egy teljes évet töltött ebben az új korszakban a Discovery legénységével való találkozás előtt.

A lineáris történetmeséléshez szokott Star Trek néző – akárcsak a legénység – ezt zokon is vehetné, hiszen főhősünk előnye így hatalmas lehetne, ám az írók higgadtságát jelzi, hogy ez a sztoribeli rés, kevés utalástól eltekintve, sem képernyőn, sem elbeszélésben nem jelenik meg. Nem bontják meg tehát a 2010-es évek sorozataiban gyakran használt flashback betétek az évad progresszív menetét, ahogy extra epizódot sem kaptunk Sonequa Martin-Green, David Ajala és Grudge macska triójával a főszerepben. Az írók ráadásul több helyen is egyszerűen leveszik a fókuszt főhősünkről, aki például a második epizódban egy jelenetet, a nevezetes újra egymásra találást leszámítva egyáltalán nem is szerepelt. Sok néző üdvözölte ezt a „tehermentesítést”, amely mind a többi karakter fejlesztése, mind a cselekmény szempontjából kedvező döntés volt.

Az is kellemes, hogy Michael egyéves tapasztalati és tudás előnye egyszer sem jelent meg tolakodó, vagy a cselekményt deus ex machina megoldással előre vivő módon. A második évados Vörös Angyal alteregóval némiképp szuperhős vonásokat kapott főszereplő így a kedvelhetőbb, hétköznapi hősök sorába kezdett visszalépni, persze a rá jellemző öntörvényűség és kiszámíthatatlanság egészen az évad derekáig még markánsan jelen volt. Ez több szabályszegést, és személyes csalódást követően talán pont a Unification III katartikus tárgyalási jelenete után kezdett enyhülni, és jutott el az egyutas, konok megoldásokból egy gondoskodó, önmagával és másokkal szemben is lágyabb, az ultimatív bulldózer-módszertől a tágabb értelmű felelősségvállalásig, és így a kapitányi székig jogosan eljutó nőig.

A végeredmény eléréshez kellett persze egy kis John McClane-virtus is, és ha már az érzőlelkű, „rossz helyen, rossz időben” zsarut említjük, a szerzők nem csak az utolsó epizódokban varázsoltak Nakatomi-toronyházat a szólóban akciózó Michael köré: hősnőnk az évad folyamán is sokat liftezett – érzelmileg és hivatásában egyaránt. Mit is tehet egy világot éppen megmentő, de a menő időutazó szerelésétől megfosztott, legénységétől elszakadt, idealista főhősnő egy olyan környezetben, ahol a Föderáció egymástól elszigetelt, bezárkózott világokra esett szét és eszméi már csak legendák?

154_2.png

Lehetetlen küldetés

A fő misszió az utolsó ismert föderációs posztot rendületlenül fenntartó Aditya Sahiltól indul, és hozzá is ér vissza, ám az évad során többször is újraértékelődik, ahogyan a több, mint ezer éves múlttal rendelkező szövetség szétesését okozó technológiai-természeti csapás, a sok áldozatot követelő és komoly dilithiumhiányt eredményező Kiégés nyomában a régi Föderáció maradványait sorban felfedezzük. A keretes történetet sugalló évadnyitó és évadzáró címadás azt jelzi, Michael Burnham lesz, vagy lehet az a reménysugár, aki a Föderációt helyreállítja – már ha erre egyáltalán szükség van – hiszen az egyes epizódokban sorra bemutatott utódvilágok látszólag mind jól vannak, ám ezeknek a zárt rendszereknek a hibáira csak a régi Föderáció elfeledett alapértékeit még aktívan birtokló Discovery-legénység tudja felhívni a figyelmet.

A Kiégés utáni többé vagy kevésbé áldatlan állapotok szinte minden világban állandósulni látszanak, ezek a helyszínek mind a Föderáció lehetséges alternatívái egy krízis utáni ideiglenes szituáció tartós rögzülése által, a körülmények szerint váltakozó módon. A Smaragdlánc kizsákmányoló, kényszermunkát alkalmazó államkapitalizmusa, melyet burkoltan Burnham partnere, a futár Book is kiszolgál a kapcsolódó, kaotikus kereskedelmi függőségek által, úgy tűnik, szinte kizárólag a nyers erővel győzhető le: Saru és Tilly vadnyugati tárgyalása, Booker és Rhyn ipartelepi duója, de még Vance óvatos békekötési/fúziós kísérlete sem járt volna sikerrel, ha adott pillanatokban Georgiou vagy Burnham váratlan akciója, esetleg Book hajója nem ad ultimatív erősítést. Szintén Georgiou szolgál instant megoldással a külvilágtól elszigetelt, a hajót gyanakvóan fogadó Földdel való kapcsolatfelvételben és a kibontakozó konfliktusban, az itt megismert Adira/Tal pedig később Burnhammel az oldalán az ősi hagyományokban, békében élő, de a Kiégés óta a szimbiótákat már egyre inkább nélkülöző Trill világába hoz reményt és megújhodást.

Látszólag teljesen új alapokat nyit a Csillagflotta főhadiszállásával történő kapcsolatfelvétel, a lapokat ismét felülről osztják, ám a mozgástér sokkal kisebbnek, a bizalmatlanság az eddigieknél is intenzívebbnek tűnik – egyedül a titokzatos Kovich és Georgiou tud feloldódni a bizarr helyzetben. A barzani génbank-misszióval jól bizonyító Discovery látszólag új otthonra talál a 32. századi Föderációban, ám hiába a fejlett technológiák villámgyors integrációja a hajóba, a legénység még nem találja teljesen helyét az új világban, főleg Burnham, aki pont ebben a kritikus időszakban sérti meg a Discovery közösségének hivatalos és személyes integritását egyaránt: a Kiégés okát ekkor még elkeseredetten kutató parancsnok engedély nélküli mellékküldetésével kínos helyzetbe hozza Sarut és Tillyt egyaránt, főleg Vance admirális előtt.

A vulkáni-romulán újraegyesített világ, a Ni’Var megható emlékeket idéz fel Michael számára, nem csak testvérével, Spockkal, hanem saját édesanyjával kapcsolatban is, aki személyesen megjelenve ad kiadós leckét lányának, felszínre tárva a vívódó Michael valódi belső konfliktusait. Ahogy az eddig megismert többi föderációs utódvilág, természetesen ez sem mentes a belső ellentétektől, a két nép együttélése több évszázad után sem tűnik magától értetődőnek. Családi konfliktusok és az évad kvázi főellenfele, Osyraa agresszív beavatkozása fogadják a Booker anyabolygójára érkező hőseinket – ez a kaland gyakorlatilag lezárja a 32. századi állapotok feltárásának folyamatát, hogy átadja a helyét a többfrontos évadlezárásnak.

148.png

Többszintes végjáték

Az évad utolsó öt epizódjában a heti misszókat felváltja három fő probléma többé-kevésbé tömbösített lezárása. A Terrán Birodalom egykori császárnője térben és időben sincs jó helyen, a szétesőfélben lévő Georgiou a Szféra sugallatára, Michael segítségével jut el egy régről ismert, téridőn kívül létező és kvázi a humanoid morál felett álló entitás elé, mely mindenekelőtt komoly próbatétel elé állítja őt. Az alkotók valami miatt szinte két teljes epizódot szántak a tüköruniverzum színfalai között zajló interaktív terápiának, mely végső soron csak azt szolgálta, hogy a néző is felfigyeljen Georgiou jellemfejlődésére, pedig ez szinte evidens volt az elmúlt jó másfél évad során. Valószínűleg látványosabb volt az egymondatos beszólásokkal és instant akciókkal szórakoztató, badass karaktert ismét az eltorzult mirror protagonistákkal együtt szerepeltetni, mint a nézőre bízni azt, hogy ezt a pozitív jellemváltozást fokozatosan észrevegye Philippán a két évad folyamán. Az Őrzőt mindenesetre meggyőzi a jó útra tért császárnő, így új esélyt ad neki, egy másik helyen és időben – folytatás tehát majd egy másik sorozatban.

A szolídan épített, az előző évadnál kisebb téttel operáló harmadik szezon visszafogott, három epizódos kivezetést kapott. Az előző évad kiválóan sikerült, nagyerejű, epikus lezárása, az ott felvonultatott látványos űrcsaták és Burnham emocionális aláfestésű időutazásai helyett itt apróbb fordulatokat, több helyszínes akciót és valódi sci-fi témákat kaptunk, erős Star Trek megalapozottsággal. Az élő személyek, érzelmek és a technológia összekapcsolása már az évad elejét is áthatotta, de az évadzáróban is pregnáns volt: a Szféra tudás-intelligenciája szinte élőlényként óvta végig a Discoveryt, végül a DOT-robotokban manifesztálódott, a közös trill gazdatest korábbi tulajdonosa, Grey, immár nem pusztán szellemként kering Adira körül, hanem a holotechnológia által testesül meg, Booker genetikai sajátosságai révén a medveállatka nélkül is képes a spórahálózatban navigálni, a túlkoros, gyermeki lelkületű, de szelíd kelpiai, Su'Kal szintén egy géndefektus végett válik később képessé érzelmeit a dilíthium szubtéri összetevőjére átvinni, akaratlanul is a Kiégés láncreakcióját okozva a körülmények végzetes alakulása miatt.

Az írók több helyen is visszafogták magukat, elkerülve az egyszemélyes, heroikus megoldást (Burnham oldott volna meg mindent, vagy áldozta volna fel magát), a deus ex machina fordulatokat (a Szféra/DOT egységek oldották volna meg a fő technikai problémákat, vagy a felvonuló Ni’Var-i flotta, esetleg Burnham mama ad végső ultimatív segítséget), főszereplők végleges kiírását (Burnham, Tilly/Owosekun, Booker, Saru/Culber, Stamets, Adira vagy Grey sorsa egy-egy ponton egyaránt bizonytalan volt), az eredeti probléma többszörözése/megismétlése súlyosabb formában (egy második Kiégés), antagonisták tartalékba helyezését, esetleges visszatérést sejtetve (Osyraa, Zareh: végleges leszámolás történt, a Lánc szétesett), főszereplő váratlan személyiség-vagy testi megváltozását (Burnham nem vált intelligens-anyag-lénnyé, Grey nem öltött végleges holotestet, Kovichról nem derült ki, hogy gonosz/31-es szekciós/titkosügynök/elnök/terrán/egyéb, sőt, a rajongói konteók központi tárgyáról, Grudge macskáról egyáltalán nem derült ki semmi).

4.png

Az évad gyakorlatilag minden minket érdeklő cselekményszálat kivezetett, finom átmenettel egy újabb fejezetbe, nem meghökkentő fordulattal vagy döbbenetes cliffhangerrel feltüzelve a nézőt, hanem optimista jelenetekkel, megható karakterpillanatokkal, lírai képekkel és nyugodt narrációval kísérve, ismertetve a helyzetet és egyúttal elénk tárva a következő évadban várható feladatokat. Az új Föderáció nem azonnal fog létrejönni, és nem olyan lesz, mint a régi, de a Discovery segítségével újjászőhető és bővíthető a szövete, főleg a kapcsolati rendszerek, mert tulajdonképpen erről szólt ez az egész évad, az elszigeteltség miatti visszafejlődésről, a javak, tudás és értékek megosztásának hiánya mindenütt visszásságokat eredményezett. A kijelölt új távlatok az eredeti sorozat, vagy Az új nemzedék korszakának békés felfedezős, a Föderációt építő jellegét idézik: a frissen kibányászott dilíthiumot 2 föderációs és 5 idegen világ várja már első körben – itt lesz tehát az ideje új fajok és kultúrák megismerésének a következő évadban.

Lorca, (mirror) Georgiou, Cornwell admirális, Saru, Pike és Tilly után pedig Michael Burnham foglalta el helyét a kapitányi székben – voltaképpen a sorozat három évados története során az első kapitány, aki jogosan, képzettség és hivatalos kinevezés alapján, szakszerű megbízással, állandó jelleggel, békeidőben kerül ebbe a pozícióba, hiszen bárki előtte vagy pusztán átmenetileg, megbízott módon, ideiglenes jelleggel, esetleg jogszerűtlenül ült ott. Kijelenthetjük tehát, hogy a Star Trek: Discovery bizonyos értelemben még csak most kezdődik el (újra), sőt, olyan, mintha mégis Bryan Fuller eredeti, több évtizeden átívelő, váltakozó helyszíneken, időben és legénységgel játszódó, antológia vagy event-sorozat koncepciója valósulna meg (minden évad egy új, önálló, egységes történet, az évadok lazán kapcsolódnak néhány közös személyen vagy eseményen keresztül). A negyedik évad forgatása 2020. novemberében kezdődött el Torontóban, és várhatóan júniusig tart majd.

Az évadzáró epizódot az Impulzus legutóbbi adásában alaposan átbeszéltük, műsorunkat itt hallgathatjátok meg:

A műsor adásoldalához ide kattintva juthattok el, ahol a podcastet többféle platformon is hallgathatjátok, illetve feliratkozhattok.

Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!

Űrszekerek Közösségi Flotta

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://urszekerek.blog.hu/api/trackback/id/tr6316384048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása