A Star Trek: Voyager 25. évfordulójának évében előre haladva egyre gyakrabban jelentkeznek az egykori színészek interjúkkal, virtuális találkozókkal, vagy éppen podcast projekttel. Cikkünkben a legújabb nyilatkozataikból szemezgetünk, melyben a Voyager készítéséről felidézett emlékeiket és tapasztalataikat osztják meg, köztük rengeteg olyan információt is, amit a több, mint két évtized alatt sohasem hallottunk.
Virtuális jelenlét
Nem igazán rejtőzködnek az idén negyedévszázados sorozat közkedvelt színészei: a Tom Parist és Harry Kimet alakító Robert Duncan McNeill és Garrett Wang május elején elindította a The Delta Flyers című podcast műsort, amelyben a sorozat összes részét újra megnézik és kibeszélik. Nem sokkal később, a Creation Entertainment által szervezett virtuális rajongói találkozón pedig arról beszéltek, hogy akár szívesen újjáélesztenék valamilyen formában a sorozatból ismert Proton kapitány holofedélzetes történeteit.
Május 26-án a Stars In The House lebonyolításában igen hangulatos online beszélgetés zajlott a Voyager színészeivel (erről az Impulzus Podcast 123. adásában is megemlékeztünk). A YouTube-on is visszanézhető virtuális eseményen Kate Mulgrew, Robert Beltran, Robert Duncan McNeill, Garrett Wang, Roxann Dawson, Ethan Phillips, Robert Picardo és Jeri Ryan vettek részt.
Június 25-én újabb színésztalálkozó zajlott le a világhálón: Robert Picardo, Tim Russ és Garrett Wang a GalaxyCon Live rendezvényen válaszoltak a rajongók kérdéseire, az online panel ingyenesen volt elérhető bárki számára, de lehetőség volt fizetett kereteken belül személyes chat-beszélgetésekre is kedvenc Voyager-sztárjainkkal, illetve személyre szóló aláírásokkal és video-üzenetetekkel is gazdagodhattak a rajongók. Robert Picardo pedig még egy valóságos űr-orvosi konferencián is részt vett áprilisban, ahol Gates McFadden és John Billingsley társaságában beszélgettek szintén a GalaxyCon egyik online eseményén belül.
Kim, a Szökevény
Az elmúlt évekhez képest tehát sokkal intenzívebben visszakerül a Voyager a rajongói köztudatba is, és mindezzel együtt, különösen Wang és McNeill sorozat-újranézős kibeszélő projektjének hála, újabb, akár eddig teljesen ismeretlen háttérsztorik is a felszínre kerülnek a sorozat forgatásának idejéből. A TrekMovie blog néhány nappal ezelőtti interjújában a két színész még mélyebbre merült a két és fél évtizedes emlékekbe. Az itt elhangzottakból szemezgetünk, szabadon, tömörítve idézve. Az eredeti interjút elolvashatjátok ide kattintva.
Garrett Wang felidézte például Harry „megszületését”:
„Az elején nem igazán meséltek nekem Harry figurájáról, vagy épp a karakterének a fejlődéséről. Frissen végzett az Akadémián, fiatal, törekvő, kötelességtudó. De igazából teljesen üres vászon volt, és nagyon ritkán került szóba a karakter fejlesztése. Néha persze fel-felhívtak azzal, hogy gondolkoznak azon, hogy egy Harry-központú epizódot forgassanak. De az igazi hívás végül is Brannon Bragától jött, aki két héttel a Timeless forgatása előtt megkeresett azzal, hogy ez az epizód Kimről fog szólni, és egyúttal a Voyager egyik legmarkánsabb része lesz. Jobban teszem tehát, ha előtte jól kialszom magam, felkészült és koncentrált leszek, mert itt minden körülöttem forog majd. Egy másik alkalommal azzal kerestek meg, hogy lesz majd egy kvantumugrásos epizód, amelyikben Kim a jelenkori Los Angelesben ébred fel, egy sorozatgyilkos testében. Az egész epizódban az FBI elől menekül, és igyekszik visszatérni a Voyagerre. Azt gondoltam, hű, ez most A szökevény és A Quantum Leap – Az időutazó egyvelege, és nagyon izgatott voltam a rész miatt – aztán sohasem forgatták le.”
Robbie McNeill, színésztársához hasonlóan, szintén nem nagyon emlékszik komolyabb beszélgetésre a karaktere fejlesztéséről vagy további részletekről a kezdeti időkben. A színész ezt egykedvűen azzal magyarázza, hogy az alkotóknak a még forgó Az új nemzedék illetve Deep Space Nine, a készülő mozifilmek és maga a Voyager elindítása mellett még nem nagyon jutott idejük leülni minden egyes színésszel az individuális karakterfejlődést és egyéb apróságokat megbeszélni.
Míg Robert Picardo híres volt arról, hogy ötleteket adott az alkotóknak a karaktere továbbfejlesztéséhez, McNeill ezt meg sem próbálta. Már akkor is foglalkozott ugyanis a rendezés gondolatával, és nem szándékozta a készítőket sem összezavarni azáltal, hogy egyszerre próbál színész, író és rendező lenni a forgatás közben. Neki elég volt, ha színészként jól teljesít, és mindeközben a jövőbeli rendezői hivatására koncentrál.
A nagy utánzó
A Kim zászlóst alakító Garret Wang viszont bevallotta, többször is próbált Picardo mintájára a készítők nyakára járni, és alkatához illő történetszálat kapni. Sajnos nem volt olyan kitartó, mint a Doktor alakítója, így hiába bizonygatta például remek utánzóképességét az alkotók előtt, nem írták meg neki azt az epizódot, ahol egy hajó nyilvánossága előtt zajló tehetségkutató showban Kim zászlós sikeresen imitálja a Doktort, vagy éppen Janeway kapitányt. Különös, hogy Garret Wang helyett viszont éppen Robert Picardo tündökölt egy hasonló szerepkörben a Mindenlében Doktor (7x24) című epizód során, ahol is a holografikus doktor kénytelen magára ölteni a legénység előtt számos főtiszt megjelenését, hogy a Hierarchia által fogva tartott Janeway kapitányt megmentse, de a Beépített ember (7x06) című epizódban Reginald Barclayről is kiderül, hogy remek Janeway-imitátor, a Test és lélek (7x07) pedig kiváló alkalom volt arra, hogy Jeri Ryan eljátssza, hogy Hétkilenced testét a Doktor irányítja.
Egy másik alkalommal Wang azzal állt a készítők elé, hogy amint annak idején Worf is dzsúdózott Az új nemzedékben, Kim is elkezdhetne valamilyen harcművészetet gyakorolni a Voyager holofedélzetén.
„Még krav-maga edzésekre is elmentem – meséli a színész – de végül is nemet mondtak az ötletre. Az egyetlen dolog, amivel kapcsolatban a hét év alatt meg tudtam győzni őket az volt, hogy a klarinétomat szaxofonra cserélhessem, azzal az érvvel, hogy az előbbi nem túl férfias hangszer. Elfogadták az indoklást, így végül az új hangszer a kabinomban landolt, de ha jól emlékszem, sohasem játszottam rajta. Ott volt a szaxofon a szállásomon, de ha a Voyageren valaha is hangszer került a kezembe, az az átkozott klarinét volt. Mindig is az övék volt a kontroll.”
– utal a színész kissé keserűen a készítők mindenhatóságára.
Star Trek: Janeway, Star Trek: Hétkilenced, Star Trek: Holodoki
Bryan Fuller egy podcastban elmondta, utólag mennyire rosszul érezte magát amiatt, hogy Harry és Tom a későbbi évadokban egyszerűen csak a „srácok” voltak a többi karakter között, kvázi beragadva egy, még a sorozat elején megalkotott prekoncepcióba. Ezzel a gondolattal a két színész is mélységesen egyetért.
„Íróként sokkal egyszerűbb, például Hétkilencednek, Janeway kapitánynak, vagy a Doktornak egy testhezálló sztorit írni”
– fűzi tovább a gondolatot Garret Wang, sőt tréfásan hozzá is teszi:
„Az ötödik, hatodik, vagy hetedik évad már nem is a Star Trek: Voyager volt, hanem a Star Trek: Janeway, a Star Trek: Hétkilenced, vagy a Star Trek: Holodoki. Szóval Bryan tökéletesen beletrafált a megállapításával, a végére egyszerűen mi lettünk a rendes fickók a sorozatban.”
Robbie McNeill már egy másik, személyes aspektust is kiemel Fuller elemzésével kapcsolatban:
„Az egyetlen dolog, amiért mégis hálás lehetek a későbbi évadok során a karakteremmel kapcsolatban, az Tom és B'Elanna kapcsolata volt – mert ennek hála egy olyan karaktert írhattak tovább a sorozat közepétől, akivel az első felében még sokat küszködtek, de aztán később, a viszonyunknak hála, egy kicsit többet kísérletezgethettek. Máskülönben teljesen egyetértek Garrettel, hogy a science-fiction zsánerben sokkal könnyebb egy erősebb fő karakter történetét megírni, aki olyan archetípus, mint például a kapitány, aki a legtöbb helyzetet uralja, mert erős és tekintéllyel bíró személyiség. Vagy ott van a holografikus orvos, mint alap-karaktertípus: nem ember, de emberhez hasonló személyiségjegyekkel bír [vagy szeretne bírni, az úgynevezett ’Pinokkió-hatás’, mint Data esetében, a ford. megj.] Sokkal nehezebb science-fiction történeteket egyszerűen a srácokra megírni, hogy a mi figuráink vigyenek be valami újat, jobbat a sztoriba. Harry figurája az átlagember, egyszeri, zöldfülű, naiv zászlós, és azért is maradt az, mert ezt az archetípus karaktert akarták megtartani a szerzők. Én pedig a megváltást kereső, hibáit helyrehozni akaró Valaki lettem. Mellékszereplők voltunk, de tényleg szó szerint a többi karaktert támogató szerepben, nekem legalábbis megvolt a lehetőségem, hogy B’Elannával olyan történetekben vegyünk részt, melyek kapcsolatokról, szerelemről, családról és elkötelezettségről szólnak, ráadásul, mivel ő félig klingon volt, talán még könnyebb is volt az íróknak, rászabott, jó sci-fi sztorikat írni neki.”
Garret Wang egy másik sajátos hátráltató körülményre is felhívja a figyelmet:
„A karaktereink kibontakoztatása közben azzal a ténnyel is meg kellett küzdenünk, hogy a sorozatunk az eddigi legtöbb állandó fő karakterrel dolgozott. Az új nemzedék esetében ez a szám hat volt, a mi esetünkben már kilenc, ami lehetetlenné tette, hogy elegendő adás-és képernyőidő jusson valamennyi főszereplőnek, nem is beszélve arról, hogy a kapitány, Hetes és a Doktor ezen belül is kitüntetett fókuszt kapott, ezáltal is csökkentve a többiek gazdagabb ábrázolásának lehetőségét. Egyszerűen nem volt elég epizód, mindenkivel foglalkozni – nem mintha nem szerettek volna minket, csak éppen könnyebb volt a három fő karakterre koncentrálni."
Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!
Űrszekerek Közösségi Flotta // TrekMovie
