A géniusz, aki ember akart lenni

2019. szeptember 25. 16:00 - Menyhárt Attila

Amit Zefram Cochrane életéről tudni lehet

Mindig voltak olyan emberek, akik találmányai, elméletei megváltoztatták a világot. Newton, Einstein, Elon Musk… vagy maga Zefram Cochrane. Nagyon keveset tudunk erről a különc mérnök zseniről, aki megnyitotta az univerzum kapuit az emberiség előtt. Születési ideje bizonytalan (egyes források 2030-at adnak meg), de valószínűbb, hogy a huszonegyedik század legelején, 2006-2007 körül született Montana állam északi részén. Szülővárosa talán Bozeman is lehetett.

firstcontacthd1261.jpg

Gyermekkoráról és iskoláiról szinte semmit sem tudunk. Talán már gyermekkorában elbűvölte a fizika és az űrutazás (mint Wernher von Braun-t), esetleg kísérletezés közben fel is gyújtotta otthon a garázst. Nem elképzelhetetlen, hogy a tehetséges ifjúra felfigyelt egy Elon Musk kaliberű ember, és az ő révén ösztöndíjat kapott valamelyik rangos műszaki egyetemre, ahol tovább csiszolhatta a tehetségét.

Későbbi élete szintén rejtély maradt a számunkra. Az biztos, hogy a műszaki problémák megoldása, elméletek gyakorlati megvalósítása egyfajta kihívás volt a számára, ami mindig felpörgette. De ekkoriban - mint az átlagembert - leginkább az a pénz motiválta, amit a munkájáért kapott. Meglepő, de utálta a repülést, és ha tehette, inkább vonattal közlekedett.

Tény azonban, hogy ő is részt vett abban a projektben, amely azt célozta, hogy megvalósítsák az emberiség nagy álmát, a fénysebességnél gyorsabb hajtómű kifejlesztését. Nem tudni pontosan, hogy ez a NASA vagy az USAF közös vállalkozása volt-e, de mindenképpen még a harmadik világháború kitörése előttre datálható a munkálatok kezdete. A hivatalos források többnyire az atomháború utánra teszik a projekt elindulását, de személyes véleményem szerint ez nem logikus. Nem lehet roncsokból csillaghajót építeni, ehhez komoly erőforrások és háttéripar szükséges. Erre utal egy olyan apró részlet is, mint a Phoenix-program jelvényével ellátott pilótaruhák létezése.

2016-01-19_11_18_56.jpg

Hogy meggyorsítsák a munkálatokat, már létező technológiákat használtak fel, ahelyett, hogy új berendezéseket fejlesszenek ki. A régi, de megbízható Titán V hordozórakéta, amelyet évtizedekkel korábban kivontak a hadrendből, nukleáris robbanófej helyett a leendő teszthajót emelte földkörüli pályára. Talán nem volt véletlen, hogy a Cochrane szülővárosa melletti régi rakétakilövő bázist választották ki a fejlesztés központjának. Ugyanakkor a rakéta méretei behatárolták a teszthajó, a Phoenix méreteit is, ami igazi kihívás elé állította Cochrane-t, és a keze alá rendelt mérnököket.

Cochrane azt tervezte, hogy ezzel a munkával annyi pénzt keres, hogy visszavonulhat végre egy trópusi szigetre, mely tele van csinos és meztelen nőkkel. Azonban a felforrósodó hidegháború és a világméretű nukleáris konfliktus keresztülhúzta ábrándjait.

Tény, hogy ezen az eldugott északnyugati kisváros mellett zajló lázas tevékenység elkerülte az ECON (más néven a Keleti Szövetség) hírszerzőinek és katonai elemzőinek figyelmét. Mindenesetre a terület nem vált nukleáris csapás célpontjává, és speciális kommandók sem jelentek meg. De a harmadik világháború, és az atomcsapások utáni káosz alaposan visszavetette a munkamenetet. A Phoenix páncélburkolatához szükséges titánt szó szerint apránként kellett összeszedni (tudniillik, a titánium egyetlen ismert származási helye Oroszország). A bázis köré lassan kisebb menekülttábor szerveződött a nukleáris csapás túlélőiből. Cochrane bár folytatta a munkát, de lassan egyre mélyebb depresszióba süllyedt, és alkohol problémái is súlyosbodtak. Kész csoda, hogy 2063-ra végre elkészült a Phoenix, és ki is tűzték az első repülést április 5-re.

phoenix_launch.jpg

Mindannyian ismerjük a kapcsolatfelvétel titkos történetét. Mindenesetre Cochrane félretette az alkoholt, és új hajók tervezésébe kezdett. Telepes és teherhajók születtek a keze nyomán (némelyik hajtóműblokkján még száz év múlva is felfedezhették az aláírását), és az első valódi csillaghajók.

2064-ben előadást tartott az újraindult Princeton Egyetemen, ahol megemlítette a jövőből érkezett kibernetikus lényeket, ám a közönség úgy gondolta, talán alkoholmámorában álmodta az egészet. Néhány évvel később már nem mesélte ezt a történetet a kíváncsi hallgatóságnak.

„Ne akarj nagy ember lenni, csak ember. Hadd ítéljen meg a történelem.” - zsörtölődött tíz év múlva, amikor felavatták a szobrát a kapcsolatfelvétel helyén. Nem szerette a nagy felhajtást maga körül soha, viszont lassan maga köré gyűjtötte a felnövekvő új generáció zsenijeit, köztük Henry Archer-t.

dhdenbtuaaafgpi.jpg

2119-ben felavatták az 5-ös Hiperkomplexumot a Földön, hogy az emberiség első mélyűri csillaghajójának megtervezzék a térhajtóművét. Azonban nem sokáig vett részt az intézmény tevékenységében, hanem érezve éveinek súlyát, inkább kivándorolt az Alfa Centauri telepesvilágára. De itt sem tudott nyugodni, hanem éltes kora ellenére csillagközi út címén elhagyta új otthonát egy kivénhedt űrhajón. Valójában azonban egyedül akart meghalni az űrben.

Mindenki azt hitte Cochrane meghalt. De 2267-ben a Kirk kapitány vezette űrkomp a Gamma Canaris régióban egy aszteroidán érdekes felfedezést tett…

Hogy mi történt a visszavonult feltalálóval az elhagyatott égitesten, arról az Impulzus Podcast legutóbbi adásában beszélgetünk:

Űrszekerek Közösségi Flotta

Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://urszekerek.blog.hu/api/trackback/id/tr2515170306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.