Hogyan jutott el három színész az igazi Enterprise-ra?

2019. augusztus 15. 10:00 - Dave // űrszekerekflotta.hu

A Star Trek által inspirált rajongói fantázia a sorozat kezdetei óta termeli az olykor az eredeti írók ötleteit is meghaladó sztorikat. Egy majdnem negyven éves történet, egy több mint húsz éves könyvben került ismét a kezembe, hogy felidézzem az egyik legeredetibb Star Trek rajongói novellát, éppen a legutóbbi, tüköruniverzumos eredeti sorozat-epizód kibeszélése előtt.

shatner_nimoy_kelley_2.jpg

Rajongói történetek, azaz fanfiction-ök – minden geek-kultúrában jártasabb olvasónknak ismerősek lehetnek. Az egyik legismertebb, rajongói alkotásokat közlő weboldal, a fanfiction.net például csaknem harmincezer Star Trek témájú írást tartalmaz, az eredeti sorozattól a mozifilmeken át a Discovery történeteit feldolgozva. Az oldal egyik erőssége a crossover fanfiction írások összegyűjtése, melyekben a rajongók többféle sci-fi, fantasy, vagy egyéb tévés, mozis, könyves univerzum világát vegyítik, ezekben a számtalan szűrési és keresési módszerrel tudunk eligazodni. Kitartó kereséssel akár több tucat olyan rajongói írásra bukkanhatunk, melyek például Az én kicsi pónim és a TNG (Az új nemzedék) szereplőit helyezik egyetlen történetbe (!), és ezek alapján a majd félszáz Star Wars/TOS (Eredeti sorozat) crossoveren már ne is csodálkozzunk.

Húsz-harminc évvel az internet egyszerű és határtalan közzétételt lehetővé tevő felületei előtt azonban a nyomtatás volt a fan fiction egyetlen terjesztési módja. Az eredeti kiadásban 1976-ban megjelent, Star Trek: The New Voyages volt az első olyan Star Trek novellagyűjtemény, mely rajongók történeteit gyűjtötte össze. Gene Roddenberry előszavában méltatta a rajongók történet-ötleteit, és elmondta, ő és a többi készítő annak idején még komolyan rácsodálkoztak arra, hogy a Star Trek ilyen élénken él a rajongók között, akik folyamatosan új kalandokat találnak ki hőseiknek, sőt rajzokat, szobrokat, szakácskönyveket, dalokat, verseket, ruhákat alkotnak kedvenc sorozatuktól ihletve.

Először talán nehezen értették meg, hogy az emberek ilyen sokféle módon fejezik ki azt, hogy az Enterprise űrhajó és legénysége mennyi mindent jelent nekik, később azonban Roddenberry, maga is író lévén, különösen nagyra becsülte a fanok által szerzett új történeteket. Számos közülük szakmabeli, kortárs író szerzeménye, a többi pedig pedig nagyon tehetséges amatőr szerzők munkája. A kiadvány számos új kiadást ért meg, valamint többféle, többek között német fordításban is publikálásra került, az én kötetem még valamikor 2000-ből, egy keletnémet bevásárlóközpontból származik.

st_fanfiction.png

Az egyes történetek elé az eredeti sorozat színészei írtak bevezetőket. Néhány novella szinte megfilmesítésért kiabál, mások korábbi TOS-sztorik feldolgozásának tűnnek, de elolvasásra mindenképpen érdemesek. A "Ni Var" című írás kommentárját maga Leonard Nimoy írta, nem csoda, hiszen a Claire Gabriel tollából származó sztori szerint Spock megkettőződik, pontosabban kettéoszlik, egy tiszta vulkáni és egy teljesen emberi félre.

Az "Intersection Point" alaptörténete szintén Spock körül forog: az Enterprise egy interdimenzionális hasadékba ütközik, és egy létfontosságú berendezést a túloldalról kell visszaszerezni - az erre vállalkozó Mr. Spock azonban a másik oldalon lassan megőrül... Spock még a hetvenes években is népszerűnek bizonyult a rajongók körében, ugyanis a "The Enchanted Pool" főhőse is a derék vulkáni tiszt, aki ezúttal egy teljesen lakatlannak tűnő bolygót derít fel, ám ott egy nimfával találkozik, aki szerelmi csáberejével lassan rabul ejti őt.

A "The Hunting" sztárja megintcsak Spock, aki ebben a novellában egy rituális vadászat közben elme-összeolvadást hajt végre az űzött vaddal, ám ez nem egészen úgy alakul, ahogy tervezte. A "The Winged Dreamers" alaptémája is ismerős lehet: egy paradicsomi bolygón álmok és rémálmok válhatnak valóra - ha az ottani őslakos faj tagjai (telepatikus pillangók!) úgy akarják.

William Shatner írta az ajánlót a "Mind-Sifter" című novellához, mely szerint a klingonok a hírhedt "agyszita" szondázó készülékük segítségével kivonják Kirk emlékeit, majd a memóriáját vesztett kapitányt egy huszadik századi elmegyógyintézetbe transzportálják. Ennél hétköznapibb a "The Face on the Barroom Floor" alapszituációja, mely szerint Kirk egy eltávozás során kocsmai verekedésbe keveredik.

A Mirror, Mirror című tükör-univerzumos TOS-epizódra vonatkozást a kötet "Visit to a Weird Planet Revisited" című írása tartalmazza, a szerző: Ruth Berman. A novellához az előszót Majel Barrett Roddenberry írta. A kissé „meta” megközelítésű történet spoileres összegzése: a sztori valamikor az 1960-as években kezdődik, a helyszín Föld, Los Angeles, Kalifornia. Egy megfáradt forgatási nap délutánján Vincent McEveety rendező immár sokadik alkalommal szólítja a három főszereplő színészt, William Shatnert, Leonard Nimoyt, és DeForest Kelleyt a transzporter-helyiség díszletei közé. Shatner elbotlik, és elrontja a jelenetet. Közben épp nagyhatalmú producerek és néhány fan is meglátogatja a stúdiót, Nimoy autogramot ad, ez igazi felüdülést jelent az álmos délutánban.

e1_1.jpg

Újabb csapó, a hívásra a három színész beáll a transzporter-dobogó díszletébe, szokás szerint pár másodpercig lemerevedve, hogy majd utólag a „felsugárzási effektust” rájuk tegyék. Hirtelen szédülni kezdenek a jupiterlámpák fényében, mintha elestek és újra felkeltek volna... mintha egy villámcsapást is éreznének, majd mindezek után a tér beszűkül, és zárt helyiségben négy fal vesz körül őket, a stúdió nyitott mennyezetének és a reflektoroknak semmi nyoma, a kezelőpulton túlról pedig egy csodálkozó – és nagyon élethű - Mr. Scott veszi őket szemügyre. A színésztrió hamar felfogja, mi történt: úgy tűnik, az igazi Enterpise-on vannak…

Először persze tréfának gondolják, egy producer, talán Robert H. Justman viccének, de Shatner úgy véli, ilyen tökéletes és drága díszletet csakis a tréfa kedvéért, nem tudott volna még Matt Jefferies sem kirittyenteni. Egyelőre a gyengélkedőbe mennek, "Spock" rosszullétét szimulálva, ahol DeForest Kelley csodálkozva fedezi fel a valóban működő orvosi felszereléseket. A gond akkor adódik, amikor "Kirk"-öt a hídra szólítják - az Enterprise-t klingonok támadták meg!

A trió a hídon is megpróbálja tartani magát, Shatner például a valódi Sulut és Chekovot beszélteti, hogy tájékozatlanságát leplezze, az igazi Uhurának azért feltűnik a kissé bizonytalan „Spock”, aki még a saját pultját sem tudja bekapcsolni. A klingonok egy bolygó kisajátítása miatti vita ürügyén vannak jelen, a képernyőn maga Kor jelentkezik be. Shatner színészi repertoárjával és a korábbi forgatókönyvek emlékeiből kiválóan el tudja Kirköt játszani - Kor, és a hídszemélyzet egyelőre nem fog gyanút.

Leonard Nimoy azonban majdnem nevetőgörcsben fakad ki Shatner sziporkázó Kirk-produkcióját szemlélve, az ál-vulkáni így kénytelen gyorsan elhagyni a hidat egy kitalált ürüggyel. Shatner és Kelley hasonlóan tesz: egy megbeszélés ürügyén sikeresen visszajutnak a gyengélkedőre, ahol először Chapel nővérnek, majd a megérkező Scottnak lesznek gyanúsak. Hőseink kénytelenek Mr. Scottnak kitálalni, miszerint ők hárman a huszadik századból érkezett színészek, onnan jöttek, ahol az egész Enterprise csak kulissza és modell, és valószínűleg hasonló módon keveredtek ide a valódi hajóra, mint ahogy az Enterprise felderítő csapata a tüköruniverzumbeli terrán birodalom ISS Enterprise-ára - ahol Spock szakállas volt.

theapplehd0111.jpg

Ez utóbbi tény említése végleg meggyőzi Scottyt, aki mindeddig klingon kémnek hitte a három férfit. A három színész egyúttal feltételezi, hogy igazi másaik, Kirk, Spock, és Dr. McCoy mindeközben a huszadik századi Los Angelesben, a stúdióban kötöttek ki (erről külön novella szól).

Scotty magyarázatként „téren túli” anomáliát és „multi-párhuzamos téridő-átfordulást” feltételez, és a megoldási terve az, hogy megpróbálja átpolarizálni (!) a rendszert, hogy hazajuttassa a triót. Amíg a kiváló főgépész a transzporter átkalibrálásán dolgozik, a három színész visszamegy a hídra, hiszen a kapitány és Spock távolléte már feltűnő. Shatner továbbra is Chekovot beszéltetve próbálja a klingon problémát megoldani, Nimoy viszont megpróbál Spock-ként gondolkozni, és ötlete, miszerint a bolygón ár-apály van, de nincs holdja, ami azt keltené, végül elvezet a megoldáshoz: a klingonok azért szállták meg a bolygót, mert együttműködnek a romulánokkal, akik egy álcázott mesterséges holdat hoztak létre... Shatner, Scott burkolt tanácsára, nem fedi fel a klingonok előtt, hogy megtudták a titkot.

Scotty végül a transzporterrel sikeresen visszajuttatja a színészgárdát a stúdióba, de előtte még Shatner az interkomon keresztül hallja magát Kirköt, ahogy a túloldalról Scottyval kommunikál. A stúdióba visszatérve William Shatner azonnal Roddenberryhez rohan: „Gene, nem fogod elhinni, mi történt velünk...”

"Csapó" - ordít a rendező McEveety, mert Shatner újabb felvételt rontott el. A forgatásokat befejezik aznapra.

A Mirror, Mirror című epizódról, és a hozzá kapcsolódó novelláról az Impulzus legutóbbi adásában is beszélgettünk:

Űrszekerek Közösségi Flotta

Űrszekerek Közösségi Flotta a Facebookon is!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://urszekerek.blog.hu/api/trackback/id/tr4315010600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.