A francia ellenállási mozgalomtól a kardassziaikig

2018. október 11. 16:00 - James Hunter

A Földön nincs szegénység, nincs bűnözés, nincs háború, ha az ember kinéz a Főparancsnokság ablakán egy édenkertet lát. Az édenkeretben nem nehéz szentnek lenni, csak hogy a Maquis nem abban az édenkertben él. Odakint a zónában még nem oldottunk meg minden problémát. Odakint nincsenek szentek csak emberek, mérges, ijedt, elszánt emberek, akik a túlélésért bármit megtesznek. Akár jóváhagyja a Föderáció akár nem.

Mindezt Benjamin Sisko kapitány mondja 2370-ben. A maquis név eredetéről azt kell tudni, hogy a francia ellenállási mozgalom egyik sajátos szervezete volt, akik elsősorban a franciaországi német kötelező munkaszolgálat elöl menekültek és hajtottak végre egyre szervezettebb felderítő, szabotázs és személymentési akciókat a második világháborúban. Így megállapíthatjuk, hogy nagyon is illik a név a korábbi Föderációs polgárokból verbuvált ellenálló csoportra, mivel ők is francia elődeiknek megfelelő koncepciókból merítkeztek, egyszerű terrorista sejtből fejlődnek ütőképes ellenállási mozgalommá, sőt esetükben még tovább.

Talán az egyik legérdekesebb katonai ellenállás az egész Star Trek világában, mivel Föderációs polgárokból álltak össze ellenálló milicista csoportokká. A Maquis 2370-ben jön létre, de ami fontosabb, hogy ekkoriban az ember számára már nincs jelentősége sem a pénznek, sem a hatalomnak. A Föderációban idilli társadalmak jönnek létre, akik mindenkit elfogadnak nemtől, vallástól, bőrszíntől, szexualitástól és fajtól függetlenül. Már nem kezdeményeznek háborút holmi javak miatt, vagy, hogy uralkodhassanak mások felett. Az emberiség a következő szintre lépett. Ami a legfontosabb, a Maquis nem egy szakadár csoport, akik ezekkel a nézetekkel mennek szemben, az indíttatásuk teljesen más, sőt igazán emberi, mivel ki nem védené meg a személyes terét, vagyis amit annak gondol, mindenki foggal körömmel ragaszkodna azokhoz a körülményekhez, amiket maga, illetve a közössége teremtett. Így hát el is érkeztünk, hogy a dolgok mögé pillantsunk, mi volt az igazi kiváltó ok. Azonban ahhoz, hogy ezt megtehessük, a kialakulását kell megvizsgálni.

Prológus

Az első konfliktus 2370-ben történik, ekkor még nem beszülhetünk Maquis-ról. A Föderáció és a kardassziaiak között hosszas tárgyalás után sikerül véglegesíteni a határvonalakat. Mindkét határ vonalán demilitarizált övezet jön létre, ami azt jelenti, nem lehet semmiféle katonai hajó, épület vagy hadgyakorlat a zónában. Azonban az új határvonalnak köszönhetően több föderációs kolónia átkerül a kardassziai oldalra,valamint vice-versa. Persze a Csillagflotta látja, hogy ez nem túl optimális megoldás, ennek ellenére diplomáciai sikernek könyvelik el. A megoldás kézenfekvő: ki kell telepíteni a kolóniákat. Tudják, hogy ez konfliktussal fog járni, azonban a béke érdekében ez bevállalható döntésnek tűnik, még ha nem is túl etikus. Picard kapitány kapja azt a nem túl hízelgő feladatot, hogy kiürítse a Dorvan V-et.

Dorvan V-en amerikai őslakos indiánok élnek, akiket egyszer már elüldöztek az otthonaikból. Több száz éves vándorlás után azonban találnak maguknak egy bolygót, amit spirituálisan is a magukénak tudnak érezni. A tárgyalások rosszul folynak, a telepesek már húsz éve élnek ott és nem kívánják elhagyni. Tetézve a bajt, megjelennek a kardassziaiak, akik alapvetően felmérni jönnek a falut – ekkor még elsősorban nem vegzálni akarják a telepeseket. Azonban később egymásnak feszülnek a felek, ám még sikerül diplomáciai úton megoldani a helyzetet. A telepesek maradnak a bolygón, csak ezentúl kardassziai fennhatóság alá tartoznak, akik békén hagyják őket.

Felmerül a kérdés, miért hagyta Picard idáig fajulni a dolgokat, miért nem avatkozott közbe, és miért nem kényszerítette a telepeseket, hogy elhagyják a bolygót. A válasz roppant egyszerű: Föderációs polgárokról van szó, akiket megilletnek a jogok. Ebben az esetben sikerült békés megoldást találni a problémára, csakhogy később már a diplomácia kevésnek bizonyul. 2370-ben az elégedetlen magukra hagyott Föderációs polgárok a saját kezükbe veszik a sorsukat, és megalapítják az ellenállást, vagyis a Maquis-t.

Ebből elég!

A kardassziak fegyvert szállítanak a demilitarizált zónába, amivel megsértik az egyezményt. Hiába a korábbi diplomáciai megbeszélések, nem hagyják, hogy a telepesek a bolygókon maradjanak. Nap-mint-nap brutális támadásoknak vannak kitéve, kényszerítik őket, hogy feladják otthonaikat. A Föderáció diplomáciai szinten igyekszik orvosolni a problémát, de ezek az emberek továbbra is félelemben élnek.

Eközben a Maquis William Patrick Samuels révén felrobbantja Bok'Nor nevű kardassziai hajót, ami fegyvereket szállított volna a zónába. Persze esemény eseményt követ, és Samuels-t kivégzik a kardassziaiak. A Föderáció azonban még mindig nem veszi komolyan őket, és bár Sisko kapitány figyelmezteti Alynna Nechayev admirálist, ő még mindig csak meggyőzhető föderációs polgároknak tartja a telepeseket, akiknek hallgatniuk kell a józan észre. Ám ezeket a polgárokat meggyőzni, ők már kezükbe vették saját életüket, miután a Föderáció nem törődött velük. Mire Sisko kapitány kibogozza a szálakat, a Maquis már egy lüktető szível rendelkezik és pont egy jó barátja Cal Hudson (korábbi csillagflotta tiszt) vezeti az ellenállást.

Az első ütközetre is sor kerül a Föderáció és a Maquis között a kardassziak titkos fegyverraktárnak támadása során, ami a Bryma kolónián van. Az ellenálló csoport két rider típusú hajóval támad a három föderációs kompra, akik a fölény ellenére is nehezen verik vissza őket.

A komoly katonai sikerek azért még váratnak magukra, de ettől függetlenül a Maquis nem alszik, jól fejlett kémhálózatot épít ki, egyre több ex-Föderációs tiszt áll melléjük, illetve tovább növelik katonai erejüket. A cél visszaszerezni az elveszett otthonokat a családoknak, illetve bosszút állni a kardassziaiakon.

Eközben a kardassziai hadvezetés továbbra is támadja a demilitarizált zónában élő családokat. A Maquis jól fejlett kémhálózatának köszönhetően olyan értékes információkhoz jut mint, hogy az Orias rendszerben katonai bázisuk van kardassziaiaknak. Az információ értéket mi sem jelzi jobban, mint hogy még a hadvezetés sem tudott róla.

Jött, látott... elbukott

Elérkezett a Maquis ideje, illetve Thomas Rikeré, hogy hős legyen. Nem kisebb zsákmánnyal akarták a műveletet végre hajtani, mint a Defianttel. Ne feledjük, ezek az emberek elsősorban telepesek voltak, mint korábban már említettem, nagyon sok korábbi Föderációs tiszt fordított hátat az egyenruhának és állt a Maquis oldalára. Ezek a tapasztalt ex-Csillagflotta tisztek voltak, akik megalapozták, illetve sikerre tudták kivitelezni az akciókat (Chakotay, Thomas Riker, Cal Hudson, RoLaren, Michael Eddington). Lényegében nélkülük csak egy anarchista terrorista csoport lettek volna. Akadtak azonban a Csillagflottát el nem végzett tagjaik is, akik rendelkeztek kellő katonai, illetve gépészeti vagy egyéb szakértelemmel (B'Elanna Torres, Tom Paris).

Thomas Riker beveti Rikersármát Kiranál és megszerzi a Defiantet, persze ehhez szüksége van a teljes azonosságra az Enterprise első tisztjével. Hatalmas nagy siker a hajó megszerzése, mivel az Alfa kvadráns egyik legerősebb, ha nem a legerősebb csatahajóját birtokolják. Azonban mégsem tudnak élni a lehetőséggel.

A Maquis lényegében üres kézzel távozik.

Boldog idők

A klingonok megtámadják Kardassziát 2372-ben, ezzel hatalmas esélyt adnak a Maquis-nak. Most már nem kell a túlélésre játszaniuk, át tudnak menni támadásba. Nem mellékesen a klingonok segítik is őket, titkos szövetséget kötnek, fegyverekkel látják el őket, valamint 4-es típusú álcázó berendezésekkel. Eddig két szuperhatalommal kellett megküzdeniük, mára már csak eggyel, mivel a kardassziaiak erői nagyon megfogyatkoznak, a klingonok szétbombázzák a fontosabb ipari létesítményeiket, ezért a Föderációtól várnak támogatást, illetve kapnak is.

Végre elérkezett a pillanat, hogy a Maquis átvegye a hatalmat a demilitarizált zóna felett. Erős bázisokat építenek ki a Vadvidéken, ami remek lehetőséget nyújt nekik az elrejtőzésre, illetve a csempészet lebonyolítására, mivel sem a Föderáció, sem a gyengécske Kardasszia nem ismeri annyira a területet.

2372-ben a Föderáció tizenkét darab ipari replikátorral próbálja segíteni a kardassziai civil kormányt. A feladat a Deep Space Nine legénységre hárul, hogy megvédje, illetve épségben eljuttassa azokat. Ekkor már a Föderáció nem holmi ideges, csalódott telepesek gyülekezeteként kezeli a Maquis-t, hanem veszélyes katonai erőként.

I’m Javert

2373-at írunk, a Maquis a legnagyobb sikereit éli át. A kardassziak már nem jelentenek számukra igazi veszélyt, ők irányíthatják a demilitarizált zónát, itt az esély, hogy visszaszerezzék az embereknek az otthonukat, itt az esély, hogy elérjék a céljaikat, amiért az egész háború kirobbant, illetve az ellenállás megalakult. A Maquis már rég nem ellenállási csoport túlnőtt ezen, lassan olyanná válik, mint egy szuverén állam.

Sisko kapitány nagy erőkkel próbálja felkutatni Michael Eddingtont, a Maquis vezetőjét. Kevés sikerrel, mivel Eddington mindig egy lépéssel előtte jár. A Maquis számára egyetlen igazi veszély jelenleg a Föderáció. Bár a Maquis nem akar hadakozni velük.

Eddignton vegyi fegyvereket vet be kardassziai telepek ellen, hogy visszaszerezze az emberek régi otthonát, ezzel elveti a sulykot, így megpecsételve saját sorsát.

Kedvenc könyvének a Nyomorultak című alkotást nevezi meg, és Siskot Javerthez hasonlítja, a gonosz rendőrtiszthez, aki egy húszéves bűntény miatt üldöz valakit.

Végjáték

A Maquis szépen halad a győzelem felé, azonban jön egy váratlan fordult. Dukat titkos tárgyalásokat folytat a Domíniummal, és szövetségre lépnek. A milícia gerilla taktikája kevésnek bizonyul a Jem'Hadar-al szemben, három nap alatt felszámolják a Maquis-t a demilitarizált zónában. Végérvényesen nem marad menekülés a Maquis számára.

Kevés Maquis tag éli túl a Domínium-támadásokat. Pontos szám nem ismert, mindössze néhány száz tagjuk maradt. Ők később kegyelmet kapnak és csatlakoznak a Csillagflottához a Domínium elleni háborúba.

A Maquis-t lényegében a Föderáció hozta létre azzal, hogy a polgárok érdekeit a háttérbe szorította a Föderáció érdekeivel szemben. A Csillagflotta hálátlan feladata lett volna felszámolni ezt a kezdeményezést, azonban visszafelé sült el, mivel nagyon sok flottatiszt dezertált, miután megismerte a szerencsétlenül járt telepesek sorsát, illetve életét.

A Maquis ott hibázott, hogy fejükbe szállt a dicsőség. A céljaikat elérték, és talán jó eséllyel meg is tarthatták volna, ha inkább a békére törekednek, mintsem a kardassziaiak legyőzésére. Persze érthető, hogy a siker kapujában nem akartak meghátrálni, főleg, hogy a klingonok támogatták őket, de ha továbbra is az eredeti céljaikra fókuszáltak volna, talán sikerrel járnak. Ez persze egyben a Maquis végét is jelentette volna, mivel így már nem lett volna szükség a milícia ténykedésére, de több ezer ember menekülhetett volna meg ,és szerezhette volna vissza otthonát...

emTV.hu

Ha szeretnél minket továbbra is olvasni, arra kérünk támogasd csapatunkat!

komment
Címkék: Kánon Maquis

A bejegyzés trackback címe:

https://urszekerek.blog.hu/api/trackback/id/tr3214294431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.