Idén már harminc éve lesz, hogy elindult a második élőszereplős Star Trek széria, Az új nemzedék, de népszerűsége a mai napig töretlen. Az Enterprise csillaghajó legénységét alakító színészek sem pihenhetnek a babérjaikon, hiszen számtalan helyre hívják meg őket, nemcsak a tengerentúlon, hanem itt Európában is. Zsúfolt június várt a sorozatban Deanna Troi tanácsadót megszemélyesítő Marina Sirtis-re is, aki az idei FedCon után Bonnból egyenesen Prágába utazott. A művésznő nem először látogatott el a cseh fővárosba. A júniusban tartott Stars in Prague rendezvényen örömmel találkozott a rajongókkal és szívesen adott interjút is.
Hogy van, és hogy érzi magát Prágában?
Szeretem Prágát, ez egy csodálatos város. Az emberek nagyon kedvesek, de a nyelv nagyon nehéz: kevés a magánhangzó, sok szónak hasonló a jelentése. Tehát nagyon nehéz a cseh nyelvet beszélni. Néha azért megpróbálom megérteni az itteni beszédet. De szeretek itt lenni, és voltam már Prága legjobb pizzázójában is.
Ez azért elég furcsa.
A cseh ételek nehezek, nagyon nehezek. És mivel a színésznők többsége folyamatosan fogyókúrázik, nekem is nehéz egészségesen étkezni Prágában. Csak ennyi a hátránya.
Milyen volt a Star Treket forgatni? Élvezte?
Nevettünk hét éven át. Szó szerint. Először is ott volt a rendező, aki annak idején két sorozatot is irányított egyszerre, és nem volt hajlandó folytatni a munkát velünk, mert túl hangosak voltunk. A producerünk, Rick Berman olyan volt, mint az iskolában az igazgató. Azt mondta nekünk: "A rendező megtagadja a színészekkel való együttműködést – ilyen Hollywoodban még soha nem történt." Elnézést kértünk tőle, de sohasem álltunk le, sőt minden évadban egyre rosszabb volt velünk. Az új nemzedék akkoriban Hollywood leghíresebb sorozata volt, a vendég színészek számára is.
Hallottam, hogy Patrick Stewart is meglepődött, mennyire fesztelen az egész forgatás. Azt mondják róla, hogy amikor elkezdték, még egy kicsit fent hordta az orrát.
Pár barátom játszott már vele együtt a Royal Shakespeare Company-ben. Patrick Stewart azt mondta nekem: "Marina, te itt nem lehetsz önmagad. Jónak kell lenned, mert ez nagyon komoly és a te munkádtól függ minden." Ilyen volt, amikor elkezdtük, de miután eltelt úgy három-hat hónap, megszűnt ilyennek lenni. És ma, harminc évvel később, szinte ő a legviccesebb közülünk. Amint az például színész-kollégája és jóbarátja, Ian McKellen tweetjein is látható. Patrick Stewart tehát egy nagyon vicces emberré vált, talán nekünk köszönhetően is.
Melyik a leginkább alulértékelt Star Trek epizód vagy sorozat?
Alulértékelt? Ó istenem. Nem tudom, hogy mi valaha is alábecsültük volna. De azt mondanám, hogy az első évad nem lett a legjobb, mert akkor még mindannyian próbáltuk megtalálni a helyünket, és a forgatókönyvírók is akkor próbáltak először a karakterek bőrébe bújni. Az igazi rajongók tudják, hogy az első évadban kimaradtam néhány epizódból, csak azért, mert én a szerep szerint empata vagyok. Tehát, ha én például a hídon vagyok egy bizonyos helyzetben, a forgatókönyvírók kénytelenek lennének átírni az egész történetet. Ezért eltávolítottak azokból az epizódokból. Miután rájöttek, hogy a pszichológus nemcsak "műteni" tud, hanem más egyebet is, minden megváltozott. Vagyis az elején kissé alábecsülték a szerepem.
És őszintén szólva... ott voltam Jonathan [Frakes] esküvőjén. Ez az első és második évad közötti szünet alatt történt. Gene Roddenberry itt félrehívott engem és azt mondta: "Tudom, hogy az első évad az ön számára nem volt elég tökéletes." Akkor már nagyon bizonytalan voltam… azt hittem kirúgnak, mert én sokszor ,sőt mindig feszült voltam. De Roddenberry azt mondta: "Az első epizód a második évadban ("The Child") Troié lesz". És elkezdtem sírni,mert az első évad összes stressze ellenére enyém volt a második évad első epizódja. Ez még most is mindig lenyűgöz engem. Számomra hatalmas előrelépés volt ez. Deanna Troi nagy szerepet játszott a sorozatban, és ez nekem is mindig komoly inspiráció volt.
Milyen volt eljátszani Deannát?
Az emberek gyakran megkérdezik,mi volt a legnagyobb kihívás Deanna eljátszásában. Az, hogy teljesen el kellett különíteni őt magamtól. Mert én a valós életben pontosan az ellentéte vagyok Deannanak. Ő jó, kritika nélküli, megértő és édes. Nagyon édes. Én nem vagyok olyan édes, olyan megbocsátó. Én nagyon kritikus vagyok. Nem tagadom, nagyon kritikus vagyok. Azt hiszem, az emberek jónak tartanak, és ezt nem lehet nem szeretni. Viszont én nem vélem úgy, mint egy pszichológus, hogy mindenkiben van valami jó. Azt hiszem például, hogy Donald Trump önmagában nem jó. Ez az én véleményem, hogy ilyennek tartom őt. De nem vágyom hatalomra, vagy arra, hogy politizáljak… Tehát megkülönböztetni magamtól Marinát, ez az, ami nagyon nehéz. De idővel ez szokásommá vált .Szeretem őt, úgy, amilyen. Van még egy közös bennünk, a magassága mellett: ő egy erős nő, aki gondosan ügyel a megjelenésére. Azt hiszem, ez akkoriban az USA televíziójában viszonylag nagy újdonság volt, mert előttem és Gates [McFadden] előtt, az erős nők rendszerint egyúttal rosszlányok is voltak. Tehát bizonyítottuk, hogy lehet erős, szakmailag elismert egy nő, de ez attól is függ, hogy nézel ki. És ez nekem fontos. Én egy nagyon agresszív ember vagyok a külsőmet illetően. Ez nyilvánvaló. Elkészülni persze ma már hosszabb ideig tart. Körülbelül kétszer olyan hosszú ideig, mint amikor még csak húsz éves voltam. De megteszem, amit kell.
Mi a kedvenc scifije, ki a kedvence a Star Trekben, nézi-e egyáltalán?
Őszintén szólva, nem vagyok nagy rajongója a scifiknek. De azt kell mondanom, hogy szeretem az új Csillagközi rombolót. Ez egy tökéletes sorozat, és sokkal reálisabb jövőben játszódik, mint a Star Trek. Persze minden trekker és trekkie a szíve mélyén reméli, hogy Gene Roddenberry jövője az irány, de egyelőre nem úgy néz ki. A Battlestar Galactica-ban számomra sokkal több a realitás. Nem az elejétől kezdtem nézni, de elhatároztam, hogy majd egyszer az egészet sorban végignézem.
Azt is mondta egyszer állítólag, hogy bizonyos eszközök a valóságban nem működnek a Star Trek forgatása alatt. Tényleg öntől származik ez a mondat?
Mint minden scifi sorozatban, itt is tableteket adnak a kezedbe a forgatáson, és úgy teszel, mintha valami lenne is rajtuk… Valójában a jelenlegi technológiánk máris tovább fejlődött, mint a sorozatban látható huszonnegyedik századi. Ez teljesen elképeszt engem, hogy milyen messzire jutottunk ilyen rövid idő alatt. Személy szerint azt hiszem, hogy a sebességük miatt már nem tudjuk felvenni a versenyt velük. Az agyunk is hozzászokott már. Emellett attól félek, hogy egyre inkább megfigyelnek minket.
Imádom a focit, a labdarúgást. Amikor nézem a mérkőzést a televízióban az a legizgalmasabb,amikor a csapat gólt szerez, és elkezdenek ugrálni örömükben. És manapság az emberek telefonon rögzítik ezt, ahelyett, hogy mindezt megtapasztalnák. Ha azzal foglalkozol, hogy felvedd a műsort, nem tudod teljesen élvezni. Ráadásul attól tartok, hogy a mai gyerekek érzelmei is egy kissé blokkolva vannak a technika miatt, és ez szerintem nem jó.
Mindenki a telefonját nézi. Ez nem túl jó tulajdonság… Különösen akkor, amikor a következő napon bárki megtekintheti a YouTube-on, így nincs is igazán ok rá.
Észrevette már, hogy Jonathan Frakes milyen furcsán ül le?
Ez népszerű volt! Aztán elkezdett túlzásba esni, és ez is fontos része a karakterének. Ő éppen ilyen volt. Azt hiszem azért képes rá, mert eléggé magas, így át tudja lendíteni a lábát egy széken. De biztos vagyok benne, hogy én is meg tudnám csinálni, mert nagyon hajlékony vagyok, még mindig. Ezt láthatták is, néhány évvel ezelőtt a FedConon!
Mellesleg ez Jonathan Frakes igazi lételeme. Emlékszem, ültem a sminkes pótkocsiban, még mielőtt elkezdtük a filmforgatást, mivel volt még egy tesztfelvétel, sminkkel és hajjal. És abban a pillanatban, ahogy besétált,a légkör a szobában megváltozott. Ez csodálatos. Szeretem őt, mint a többieket, ráadásul köztünk valódi kémia is volt.
Tehát mindig meglovagolja a találkozók adta lehetőséget?
Határozottan.
És tetszik? Még akkor is, ha rajongói teljesen őrültek?
Ez az, ami nagyszerű. Az őrületük. Nézd! Megkaptam a lehetőséget, amit a legtöbben nem. Kölcsönhatásban vagyok a rajongókkal. Mindenki természetesen nem kedvelhet engem. De én szeretem ezt. Azt mondom, szeretem őket, jó együtt inni velük, táncolni nekik. Megtisztelve érzem magam, hogy ezt a lehetőséget kaptam, mert így esélyem van köszönetet mondani nekik. Köszönöm ezeknek az embereknek, mert amikor szerepet kaptam a Star Trekben, nem volt semmim… A hitelkártyám mínuszban volt. Üres volt a bankszámlám. Vissza kellett volna mennem Angliába. Volt egy retúrjegyem, ha nem sikerül Amerikában maradni pénz nélkül… És ezek az emberek hét éven át bekapcsolták a tévét és megadtak nekem mindent, ami most van az életemben. Miért is ne szeretnék köszönetet mondani nekik? Ezek az emberek a jó irányba változtatták meg az életemet. Nagy megtiszteltetés, hogy találkozhatunk, beszélhetünk velük. És köszönöm mindazt, amit értem tettek.
emTV.hu
